Borászati Lapok – 69. évfolyam – 1937.

1937-03-27 / 13. sz.

LXIX. évfolyam, 13. szám Budapest, 1937. március 27 f Ora/ZáM LdPO &/i*gyümölc/fc c rm eU/i'é/borgazoa/ágincHlap ELŐFIZET Egész ént— M P fél évre- 16 T Hegyed Sf Romániába: évre _ Stt 1«| »/« évre _ 100 lei Viém —1000 lei £ 8 I SÍ JAK: Csehszk­Tiklába: V­ étre _ 69 Bő iít évre — ÍM Ki Vi évre - 240 Ifi Jugoszláviák*: ISO dinár Va évre dinár Vi évre 400 dinár a dó Gyümölcstermelési Rovat Ph­inkditf | Dr. Baross Endre Felelős szerkesztő I Dr. Reizman Zoltán Szerkesztőség és kiadóhivatal­­ Bu­dapest V., Báthory­ u. 22., II. em. Telefonszám: 111-1­75 Óriási érdeklődés mellett zajlott le a szőlősgazdák tiltakozó nagygyűlése a borfogyasztási adó ellen A Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete által március hó 21-ére összehívott nagygyűlés, amely az ország szőlőgazdatársadalmának állásfoglalását volt hivatva kifejezésre juttatni, olyan keretek kö­zött zajlott le, amely nemcsak a magyar szőlőgazda­ság érdekeltjeinek nagyszabású megnyilatkozásává vált ebben a nagyfontosságú és életbevágó kérdés­ben, hanem annak a bizonyságtétele is, hogy a magyar szőlősgazdák egyeteme teljes egységben sorakozik fel az érdekképviselet munkájának támogatására. Nincsen az országnak egyetlen borvidéke, vagy jelentősebb bortermelő községe, amely ne képvi­seltette volna magát ezen a gyűlésen. A tárgyalás komolysága, a gyűlés méltóságteljes lefolyása sen­kiben nem hagyhatott kétséget aziránt, hogy az ország agrár­társadalmának legértékesebb rétege, a legnehezebb helyzetben levő szőlősgazdatársa­dalom, nagyfontosságú ügyben jött össze. Az ország agrár­lakosságának igen jelentékeny részét kitevő szőlőgazdaság ezzel a megnyilatko­zásával is tanújelét adta annak, hogy elérkezett az ideje a magyar szőlőgazdaság helyzetének szerves meg­javítását célzó intézkedések életrehívására. Az ország szőlősgazdatársadalmának ez a szer­vezett fellépése, erőt fog adni a Magyar Szőlős­gazdák Országos Egyesülete vezetőségének arra, hogy a reá bízott érdekek védelmét az eddiginél is nagyobb súllyal és határozottsággal eszközölje. Nem lehet ezután a nagygyűlés után senkinek sem azt mondani, hogy a szőlőgazdaság érdekeltjei ne állanának mindenkor a legnagyobb egységben az országos érdekképviselet háta mögött, súlyos és életbevágó kérdéseik megoldásánál. Különösen imponáló módon juttatta kifeje­zésre a magyar szőlősgazdaegységet ez a nagy­gyűlés, ahol nemcsak minden borvidéki szőlős­gazda, de a legkisebb szőlőbirtokos ép úgy kép­viselve volt, mint a nagyobb birtokosok és a szőlő­munkások is megjelentek, hogy együttérzésüknek és közös sorsuk kihangsúlyozásának adjanak méltó kifejezést. Ezt a termelési ágat minden tényezőnek komo­lyan kell venni, és számolni kell azzal az erővel, amely ebben a termelési ágban rejlik és amelynek akaratmegnyilatkozása ilyen komoly és öntudatos módon jutott kifejezésre. Az 1500 személy befogadóképességű Corvin­mozgó 10 óra felé teljesen megtelt a különböző bor­vidékek kiküldötteivel. Megjelent a Magyar Szőlősgazdák Országos Egye­sületének elnöksége és ügy­vezetősége teljes számban. A törvényhozás tagjai közül jelen voltak: dr. Czer­mann Antal móri, Csór Lajos turai, dr. Flandorffer Ignác sopronnyéki, Farkasfalvy-Farkas Géza szikszói, Erődi-Harrach Tihamér tiszaföldvári, Czirják Antal pécsváradi, dr. Klein Antal paksi, Marasztony László törökbálinti, Meskó Rudolf gyömrői, dr. Metzler Károly keszthelyi, dr. Mezey Lajos kunszentmártoni, dr. Mózes Sándor kiskő­rösi, vitéz Pintér József kiskunmajsai, Plósz István hevesi, Pintér László zurányi, dr. Temesváry Imre gyöngyösi képviselők, Gáspár Ferenc, gróf Vay Arthur felsőházi tagok. Megjelent a M. Kir. Földmívelésügyi minisztérium képviseletében dr. Nyiry Károly min. titkár. Budapest Székesfőváros képviseletében dr. Buzáth Imre tanács­jegyző. Az Országos Mezőgazdasági Kamara kép­viseletében dr. Máté Imre igazgató. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület képviseletében Matta Árpád dr. A Duna-Tiszaközi, a Felsődunántúli, az Alsódunántúli, a Tiszántúli és a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamarák kiküldöttei, a Magyar Borkereskedők Országos Egyesülete nevében Kulmán László és Miklós Tibor. A Magyar Bor­bizományosok és Borügynökök Orsz. Egyesülete képviseleté­ben Dietz Miksa. Küldöttségekkel képviseltették magukat: a Pusztamonostori Szőlősgazdák, Szekszárd és Vidéke Kisgazdák Egyesülete, Paksi Hegyközség, Pakscsámpai Hegyközség, Tolnatamási község, Tard község, Alacska község, Sajópéteri község, Borsod vidéki Gazdakör, Göröm­böly község, Csaláncsaga község, Egri Cifrái Olvasókör, Egri Mária­ utcai Olvasókör, Gyöngyöspatai Szeszfőzde Egyesület, Hevesmegyei Gazdasági Egyesület, Gyöngyös­oroszi község, Gyöngyöstarján és Vidéke, Gyöngyösi Földműves Gazdakör, Karácsond község, Csertő község, Szörényi Olvasókör, Balatonszentgyörgy község, Somogy­hárságy község, Szigetvár község, Balatonkeresztúr köz­ség, Balatonboglár község, Kaposvári Gazdasági Egyesület, Mogyoród község Gazdaköre, Okécskei Gazdasági Egyesület, Kisnyiri Gazdakör, Kerekegyházi Gazdasági Egyesület, Soltvadkerti Gazdakör, Szentmártonkáta község, Nagykáta község, Jászberényi Szőlősgazdák Egyesülete, Abonyi Hegyközség, Albert-Irsai Földműves Kör, Tápiószele község, Tápiógyörgye község, Farmos község, Újbögi Gazdakör, Kiskunfélegyházai Gazdasági Egyesület, Kis­kőrösi Gazdakör, Kiskunmajsai Gazdakör, Pusztamérges község, Kalocsai Gazdakör, Hajósi Gazdakör, Kiskun­halasi Szőlő- és Gyümölcstermelők Egyesülete, Fölüp­szállás község, Keceli Gazdakör, Dunavecsei Gazdakör, Kunszentmiklós község, Ráckeve község, Gyömrő község, Budaörsi Gazdakör, Törökbálint község, Budaörs község, Izsáki Gazdakör, Inárcskakucs község, Ágasegyházi Gazda­kör, Ceglédi Gazdasági Egyesület, Szigetcsép község, Dömsödi 48-as Népkör, Kecskeméti Szőlő- és Gyümölcs­termelők Egyesülete, Nagykörösi Kertészeti Egyesület, Gyömrői Gazdakör, Nagykanizsa város, Balatonfüredi Gazdakör, Badacsonyi Hegyközség, Balatonudvari Gazda­kör, Zalaegerszeg város, Keszthelyi Gazdasági Egyesület, Tapolca község, Révfülöp község, Rakamaz község, Nyíregyháza város, Sóstói Hegyközség, Napkori Hegy­község, Kisvárdai Hegyközség, Móri Hegyközség, Ercsi Hegyközség, Lovasberényi Hegyközség, Etyek község, Polgárdi Hegyközség, Tiszaföldvár Ószőlői Népkör, Tisza­földvár—Homok Olvasói Nagykör, Tiszakürt község, Tiszasasi Gazdakör és Hegyközség, Jánoshalmai Szőlő-és Gyümölcstermelők Egyesülete, Gazda- és Földműveskör, Jánoshalmi Keresztény Szociális Egyesület és fiókjai, Bácsalmási Bortermelők Egyesülete, Bajai Gazdasági Egyesület, Kelebia község, Kunbajai Gazdakör, Török­bálint község, Soproni Szőlőbirtokosok Egyesülete, Sopron­bánfal­va község, Baranyavármegyei Gazdasági Egyesület, Siklós község, Villány község, Esztergomi Belvárosi Olvasókör, Csongrádi Szőlősgazdák Egyesülete, Kiskun­dorozsma község, Szegedi Gazdasági Egyesület, Szegedi Gyümölcs- és Szőlőtermelők Egyesülete, Kiskundorozsmai Gazdakör, Hajdúböszörmény és vidéke Hegyközség, Deb­receni Gyümölcstermelők Egyesülete, Nagylétai Gazdakör, Putnoki Hegyközség, Mádi Hegyközség, Tályai Hegy­község, Tarcal község, Tokaji Hegyközség, Sátoralja­újhelyi Gazdasági Egyesület, Tolcsvai Hegyközség, Bod­rogkeresztúr község, Tokajhegyalja zárt hegyközség taná­csa, Somlóvásárhely község, Mohácsi Hegyközség, Alsó­lendvai Gazdakör, Csengődi Gazdakör, Badacsony-Tomaj község, Verpeléti Hegyközség, Nagygombos község stb., stb. A gyűlést báró Waldbott Kelemen elnök nyi­totta meg. Mindenekelőtt indítványozta, hogy az ország különböző részeiről egybegyűlt szőlősgazdák táviratilag üdvözöljék Darányi Kálmán miniszter­elnököt, kérve, hogy ügyünket jóindulatúlag támo­gassa. Az elnöki indítványt élénk helyeslés és taps közben fogadta el a nagygyűlés. Majd báró Wald­bott Kelemen a következőket mondta : — József-napkor a tradíciók szerint megkez­dődik a magyar szőlőgazdaság munkája. Az enyhe tavaszi nap hatása alatt megindult az élet a ma­gyar szőlőkben. Várjon mi indította gazdatársaink sok százát arra, hogy otthagyván a tavaszi mun­kát, tanácskozásra jöjjenek fel a fővárosba ? Azt hiszem, nem tévedek, ha megállapítom, hogy a jövő létét féltő nyugtalanság, a gond (Ügy van ! Ügy van !) készteti őket arra, hogy feltárják az ország intézői előtt keserű helyzetüket és rámutassanak annak a nyomasztó bizonytalanságnak legfőbb okaira, ami a magyar szőlősgazdákat olyan súlyosan terheli. A trianoni Magyarország lakosságának egynyolcad részét teszi ki a magyar szőlősgazdasági érdekelt­ség és Önök ezek képviseletében gyűltek össze ilyen nagy számban, hogy igazságot kérjenek és hogy a kormánytól és az egész magyar társadalom­tól azt kérjék, hogy ne engedje tönkremenni a magyar szőlőgazdaságot, amely annyi magyar gazdának és munkásnak kenyeret és megélhetést biztosított. (Úgy van ! Úgy van !) A magyar szőlőgazdaság tragikus sorsa elsősorban a trianoni szerencsétlenséggel áll összefüggésben. Nincs olyan termelési ág, amelyet a trianoni szerződés olyan súlyosan érintett volna, mint éppen a magyar szőlőgazdaság. A trianoni csapás után mindent el kellett volna követni a szőlőgazdaság megsegítésére, feltámasz­tására és megsegítésére. Ezzel szemben mi törént ? Először is az ipari vámvédelem bevezetésével a szomszéd államok elzárkóztak a magyar borbevitel elől. Ennek volt a folyománya, hogy a háború utáni egy millió hektoliter körüli borkivitelünk 1925-ben 25.000 hl-re zsugorodott, s azóta nagyon keservesen és nehezen tudunk­­némileg is felemelkedni ebből az elesettségből. Tisztában vagyunk azzal, hogy az ország meg­csonkítása és az újonnan megszerzett önállóság szükségessé tette az iparvédelmet, azonban gon­doskodni kellett volna a gazdasági következmé­nyekről is és nem lett volna szabad engedni, hogy ez a túlzott iparvédelem a gazdasági termelés kiviteli lehetőségeit tönkre tegye. Borexportunktól így elestünk, de még sokkal súlyosabb csapás érte a magyar szőlőgazdaságot ugyanabban az időben, a borfogyasztási adó beveze­tésével. (Le vele ! Le vele !)­ 1923-ban intézményesítették ezt az adót és egészen 1933-ig horribilis magasságban állott fenn. A szőlőgazdaság érdekeltjei jól emlékezhetnek azokra a tiltakozásokra, amelyeket ez ellen az adó ellen különböző nagygyűléseinken megindítottunk, ez nem egyéni, nem egyes emberek fejéből kipat­tant megmozdulás volt, hanem az egész szőlőgazda­ság egyöntetű megnyilatkozása. Tokaji, gyöngyösi, szegedi, balatonfüredi, pécsi, keszthelyi, kecske­méti, csongrádi és az ország más vidékein tartott üléseinken minden támadás a borfogyasztási adó ellen koncentráltatott. Szívós küzdelmünk 1936-ban a borfogyasztási adó felére való leszállítását eredményezte. A megváltozott gazdasági viszonyokban azonban ez az eredmény nem kielégítő. A borfogyasztási adó bevezetése a válságot kimélyí­tette, és a magyar szőlőgazdaság egész léte veszélyeztetve van ez által az igazságtalan adó által. Kétségtelen, hogy a kormány különböző segély­akciókat indított a magyar szőlőgazdaság alá­támasztására, ezek a segélyakciók azonban mindig csak injekciók voltak, amelyekkel rövid időre lehetett egy kis enyhülést elérni, de a bajt gyökere­sen nem gyógyították. Egyes szám­ára 4© fillér

Next