Borászati Lapok – 69. évfolyam – 1937.
1937-03-27 / 13. sz.
LXIX. évfolyam, 13. szám Budapest, 1937. március 27 f Ora/ZáM LdPO &/i*gyümölc/fc c rm eU/i'é/borgazoa/ágincHlap ELŐFIZET Egész ént— M P fél évre- 16 T Hegyed Sf Romániába: évre _ Stt 1«| »/« évre _ 100 lei Viém —1000 lei £ 8 I SÍ JAK: CsehszkTiklába: V étre _ 69 Bő iít évre — ÍM Ki Vi évre - 240 Ifi Jugoszláviák*: ISO dinár Va évre dinár Vi évre 400 dinár a dó Gyümölcstermelési Rovat Phinkditf | Dr. Baross Endre Felelős szerkesztő I Dr. Reizman Zoltán Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest V., Báthory u. 22., II. em. Telefonszám: 111-175 Óriási érdeklődés mellett zajlott le a szőlősgazdák tiltakozó nagygyűlése a borfogyasztási adó ellen A Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete által március hó 21-ére összehívott nagygyűlés, amely az ország szőlőgazdatársadalmának állásfoglalását volt hivatva kifejezésre juttatni, olyan keretek között zajlott le, amely nemcsak a magyar szőlőgazdaság érdekeltjeinek nagyszabású megnyilatkozásává vált ebben a nagyfontosságú és életbevágó kérdésben, hanem annak a bizonyságtétele is, hogy a magyar szőlősgazdák egyeteme teljes egységben sorakozik fel az érdekképviselet munkájának támogatására. Nincsen az országnak egyetlen borvidéke, vagy jelentősebb bortermelő községe, amely ne képviseltette volna magát ezen a gyűlésen. A tárgyalás komolysága, a gyűlés méltóságteljes lefolyása senkiben nem hagyhatott kétséget aziránt, hogy az ország agrártársadalmának legértékesebb rétege, a legnehezebb helyzetben levő szőlősgazdatársadalom, nagyfontosságú ügyben jött össze. Az ország agrárlakosságának igen jelentékeny részét kitevő szőlőgazdaság ezzel a megnyilatkozásával is tanújelét adta annak, hogy elérkezett az ideje a magyar szőlőgazdaság helyzetének szerves megjavítását célzó intézkedések életrehívására. Az ország szőlősgazdatársadalmának ez a szervezett fellépése, erőt fog adni a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete vezetőségének arra, hogy a reá bízott érdekek védelmét az eddiginél is nagyobb súllyal és határozottsággal eszközölje. Nem lehet ezután a nagygyűlés után senkinek sem azt mondani, hogy a szőlőgazdaság érdekeltjei ne állanának mindenkor a legnagyobb egységben az országos érdekképviselet háta mögött, súlyos és életbevágó kérdéseik megoldásánál. Különösen imponáló módon juttatta kifejezésre a magyar szőlősgazdaegységet ez a nagygyűlés, ahol nemcsak minden borvidéki szőlősgazda, de a legkisebb szőlőbirtokos ép úgy képviselve volt, mint a nagyobb birtokosok és a szőlőmunkások is megjelentek, hogy együttérzésüknek és közös sorsuk kihangsúlyozásának adjanak méltó kifejezést. Ezt a termelési ágat minden tényezőnek komolyan kell venni, és számolni kell azzal az erővel, amely ebben a termelési ágban rejlik és amelynek akaratmegnyilatkozása ilyen komoly és öntudatos módon jutott kifejezésre. Az 1500 személy befogadóképességű Corvinmozgó 10 óra felé teljesen megtelt a különböző borvidékek kiküldötteivel. Megjelent a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének elnöksége és ügyvezetősége teljes számban. A törvényhozás tagjai közül jelen voltak: dr. Czermann Antal móri, Csór Lajos turai, dr. Flandorffer Ignác sopronnyéki, Farkasfalvy-Farkas Géza szikszói, Erődi-Harrach Tihamér tiszaföldvári, Czirják Antal pécsváradi, dr. Klein Antal paksi, Marasztony László törökbálinti, Meskó Rudolf gyömrői, dr. Metzler Károly keszthelyi, dr. Mezey Lajos kunszentmártoni, dr. Mózes Sándor kiskőrösi, vitéz Pintér József kiskunmajsai, Plósz István hevesi, Pintér László zurányi, dr. Temesváry Imre gyöngyösi képviselők, Gáspár Ferenc, gróf Vay Arthur felsőházi tagok. Megjelent a M. Kir. Földmívelésügyi minisztérium képviseletében dr. Nyiry Károly min. titkár. Budapest Székesfőváros képviseletében dr. Buzáth Imre tanácsjegyző. Az Országos Mezőgazdasági Kamara képviseletében dr. Máté Imre igazgató. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület képviseletében Matta Árpád dr. A Duna-Tiszaközi, a Felsődunántúli, az Alsódunántúli, a Tiszántúli és a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamarák kiküldöttei, a Magyar Borkereskedők Országos Egyesülete nevében Kulmán László és Miklós Tibor. A Magyar Borbizományosok és Borügynökök Orsz. Egyesülete képviseletében Dietz Miksa. Küldöttségekkel képviseltették magukat: a Pusztamonostori Szőlősgazdák, Szekszárd és Vidéke Kisgazdák Egyesülete, Paksi Hegyközség, Pakscsámpai Hegyközség, Tolnatamási község, Tard község, Alacska község, Sajópéteri község, Borsod vidéki Gazdakör, Görömböly község, Csaláncsaga község, Egri Cifrái Olvasókör, Egri Mária utcai Olvasókör, Gyöngyöspatai Szeszfőzde Egyesület, Hevesmegyei Gazdasági Egyesület, Gyöngyösoroszi község, Gyöngyöstarján és Vidéke, Gyöngyösi Földműves Gazdakör, Karácsond község, Csertő község, Szörényi Olvasókör, Balatonszentgyörgy község, Somogyhárságy község, Szigetvár község, Balatonkeresztúr község, Balatonboglár község, Kaposvári Gazdasági Egyesület, Mogyoród község Gazdaköre, Okécskei Gazdasági Egyesület, Kisnyiri Gazdakör, Kerekegyházi Gazdasági Egyesület, Soltvadkerti Gazdakör, Szentmártonkáta község, Nagykáta község, Jászberényi Szőlősgazdák Egyesülete, Abonyi Hegyközség, Albert-Irsai Földműves Kör, Tápiószele község, Tápiógyörgye község, Farmos község, Újbögi Gazdakör, Kiskunfélegyházai Gazdasági Egyesület, Kiskőrösi Gazdakör, Kiskunmajsai Gazdakör, Pusztamérges község, Kalocsai Gazdakör, Hajósi Gazdakör, Kiskunhalasi Szőlő- és Gyümölcstermelők Egyesülete, Fölüpszállás község, Keceli Gazdakör, Dunavecsei Gazdakör, Kunszentmiklós község, Ráckeve község, Gyömrő község, Budaörsi Gazdakör, Törökbálint község, Budaörs község, Izsáki Gazdakör, Inárcskakucs község, Ágasegyházi Gazdakör, Ceglédi Gazdasági Egyesület, Szigetcsép község, Dömsödi 48-as Népkör, Kecskeméti Szőlő- és Gyümölcstermelők Egyesülete, Nagykörösi Kertészeti Egyesület, Gyömrői Gazdakör, Nagykanizsa város, Balatonfüredi Gazdakör, Badacsonyi Hegyközség, Balatonudvari Gazdakör, Zalaegerszeg város, Keszthelyi Gazdasági Egyesület, Tapolca község, Révfülöp község, Rakamaz község, Nyíregyháza város, Sóstói Hegyközség, Napkori Hegyközség, Kisvárdai Hegyközség, Móri Hegyközség, Ercsi Hegyközség, Lovasberényi Hegyközség, Etyek község, Polgárdi Hegyközség, Tiszaföldvár Ószőlői Népkör, Tiszaföldvár—Homok Olvasói Nagykör, Tiszakürt község, Tiszasasi Gazdakör és Hegyközség, Jánoshalmai Szőlő-és Gyümölcstermelők Egyesülete, Gazda- és Földműveskör, Jánoshalmi Keresztény Szociális Egyesület és fiókjai, Bácsalmási Bortermelők Egyesülete, Bajai Gazdasági Egyesület, Kelebia község, Kunbajai Gazdakör, Törökbálint község, Soproni Szőlőbirtokosok Egyesülete, Sopronbánfalva község, Baranyavármegyei Gazdasági Egyesület, Siklós község, Villány község, Esztergomi Belvárosi Olvasókör, Csongrádi Szőlősgazdák Egyesülete, Kiskundorozsma község, Szegedi Gazdasági Egyesület, Szegedi Gyümölcs- és Szőlőtermelők Egyesülete, Kiskundorozsmai Gazdakör, Hajdúböszörmény és vidéke Hegyközség, Debreceni Gyümölcstermelők Egyesülete, Nagylétai Gazdakör, Putnoki Hegyközség, Mádi Hegyközség, Tályai Hegyközség, Tarcal község, Tokaji Hegyközség, Sátoraljaújhelyi Gazdasági Egyesület, Tolcsvai Hegyközség, Bodrogkeresztúr község, Tokajhegyalja zárt hegyközség tanácsa, Somlóvásárhely község, Mohácsi Hegyközség, Alsólendvai Gazdakör, Csengődi Gazdakör, Badacsony-Tomaj község, Verpeléti Hegyközség, Nagygombos község stb., stb. A gyűlést báró Waldbott Kelemen elnök nyitotta meg. Mindenekelőtt indítványozta, hogy az ország különböző részeiről egybegyűlt szőlősgazdák táviratilag üdvözöljék Darányi Kálmán miniszterelnököt, kérve, hogy ügyünket jóindulatúlag támogassa. Az elnöki indítványt élénk helyeslés és taps közben fogadta el a nagygyűlés. Majd báró Waldbott Kelemen a következőket mondta : — József-napkor a tradíciók szerint megkezdődik a magyar szőlőgazdaság munkája. Az enyhe tavaszi nap hatása alatt megindult az élet a magyar szőlőkben. Várjon mi indította gazdatársaink sok százát arra, hogy otthagyván a tavaszi munkát, tanácskozásra jöjjenek fel a fővárosba ? Azt hiszem, nem tévedek, ha megállapítom, hogy a jövő létét féltő nyugtalanság, a gond (Ügy van ! Ügy van !) készteti őket arra, hogy feltárják az ország intézői előtt keserű helyzetüket és rámutassanak annak a nyomasztó bizonytalanságnak legfőbb okaira, ami a magyar szőlősgazdákat olyan súlyosan terheli. A trianoni Magyarország lakosságának egynyolcad részét teszi ki a magyar szőlősgazdasági érdekeltség és Önök ezek képviseletében gyűltek össze ilyen nagy számban, hogy igazságot kérjenek és hogy a kormánytól és az egész magyar társadalomtól azt kérjék, hogy ne engedje tönkremenni a magyar szőlőgazdaságot, amely annyi magyar gazdának és munkásnak kenyeret és megélhetést biztosított. (Úgy van ! Úgy van !) A magyar szőlőgazdaság tragikus sorsa elsősorban a trianoni szerencsétlenséggel áll összefüggésben. Nincs olyan termelési ág, amelyet a trianoni szerződés olyan súlyosan érintett volna, mint éppen a magyar szőlőgazdaság. A trianoni csapás után mindent el kellett volna követni a szőlőgazdaság megsegítésére, feltámasztására és megsegítésére. Ezzel szemben mi törént ? Először is az ipari vámvédelem bevezetésével a szomszéd államok elzárkóztak a magyar borbevitel elől. Ennek volt a folyománya, hogy a háború utáni egy millió hektoliter körüli borkivitelünk 1925-ben 25.000 hl-re zsugorodott, s azóta nagyon keservesen és nehezen tudunknémileg is felemelkedni ebből az elesettségből. Tisztában vagyunk azzal, hogy az ország megcsonkítása és az újonnan megszerzett önállóság szükségessé tette az iparvédelmet, azonban gondoskodni kellett volna a gazdasági következményekről is és nem lett volna szabad engedni, hogy ez a túlzott iparvédelem a gazdasági termelés kiviteli lehetőségeit tönkre tegye. Borexportunktól így elestünk, de még sokkal súlyosabb csapás érte a magyar szőlőgazdaságot ugyanabban az időben, a borfogyasztási adó bevezetésével. (Le vele ! Le vele !) 1923-ban intézményesítették ezt az adót és egészen 1933-ig horribilis magasságban állott fenn. A szőlőgazdaság érdekeltjei jól emlékezhetnek azokra a tiltakozásokra, amelyeket ez ellen az adó ellen különböző nagygyűléseinken megindítottunk, ez nem egyéni, nem egyes emberek fejéből kipattant megmozdulás volt, hanem az egész szőlőgazdaság egyöntetű megnyilatkozása. Tokaji, gyöngyösi, szegedi, balatonfüredi, pécsi, keszthelyi, kecskeméti, csongrádi és az ország más vidékein tartott üléseinken minden támadás a borfogyasztási adó ellen koncentráltatott. Szívós küzdelmünk 1936-ban a borfogyasztási adó felére való leszállítását eredményezte. A megváltozott gazdasági viszonyokban azonban ez az eredmény nem kielégítő. A borfogyasztási adó bevezetése a válságot kimélyítette, és a magyar szőlőgazdaság egész léte veszélyeztetve van ez által az igazságtalan adó által. Kétségtelen, hogy a kormány különböző segélyakciókat indított a magyar szőlőgazdaság alátámasztására, ezek a segélyakciók azonban mindig csak injekciók voltak, amelyekkel rövid időre lehetett egy kis enyhülést elérni, de a bajt gyökeresen nem gyógyították. Egyes számára 4© fillér