Borászati Lapok – 71. évfolyam – 1939.
1939-01-01 / 1. sz.
1939. január 21 Gyümölcsöt, friss főzelékfélét legjobban értékesít 929 Kabos Endre kft. bizományos Budapest, IX., Nagyvásártelep 142. Telefon: 139—439 zött, rossz forradású oltványokon jelentkezett, tehát nem egymagában. Igen gyakran az ilyen tőkék az első években még erősebb hajtásokat hoznak, azonban később egyszerre visszaesnek, majd elpusztulnak. A talajvizsgálattal kapcsolatban viszont sok esetben kiderült az is, hogy a „bélbeteg" oltványtőkék alanyfajtája, a betelepített terület talajviszonyainak sem volt megfelelő. Ritkábban fordult elő az, amikor a „bélbeteg" tőke pusztulása valamilyen más körülménnyel nem lett volna kacsolatban. Igen sok pusztuló tőke mikroszkópos vizsgálatakor gombafertőzést nem észleltünk és a bélszövet is normális volt. Tapolca környékén az Erdély által említett területeken több szőlőt bejártam és vizsgálati anyagot is gyűjtöttem. Az anyagban volt Riparia Portalis, Berlandierix Riparia és Rupestris Monticola alanyú oltványtőke. A tőkék életkora 2—8 év között váltakozott. A tőkék vizsgálata alkalmával meg lehetett állapítani, hogy az egyik szőlőtelepről (Dr. Frisch J.) származó 12 oltványtőke közül, amelyek részben kisebb, részben nagyobb mérvű visszaesést mutattak bélszövetében gombafertőzés úgy általában nem volt, ellenben rajtuk a már említett hibák (az oltványkészítéshez használt aranyvessző éretlensége, rossz oltási forradás, feketefoltosság) egyikét vagy másikát vagy mindenikét is meg lehetett találni. Sőt éppen a fiatalabb tőkék esetében, az elsőéves farészben erős Botrytis-fertőzés is mutatkozott. Ugyancsak ki lehetett mutatni ezen jelenségeket azon oltványokon is, amelyeknek bélszövetében gombafertőzést találtunk. Ezenkívül a 12 tőke közül 11-nek gyenge, vagy nagyon gyenge talpgyökérzete volt, oldalgyökerek pedig a legtöbben nem is fejlődtek. A másik telepről (Lessner M.) származó 5 tőke közül, a bélszövetben gombafertőzést csak 3 tőkén találtunk, kettőben azonban azt kimutatni nem lehetett. Viszont az éretlenséget, rossz oltási forradást, feketefoltosságot és Botrytis-fertőzést ezen anyagon is meg lehetett állapítani. A vizsgált anyagban mindhárom alanyfajtájú oltvány között találtunk olyat, amelyiknek bélszövetében gombafertőzés is mutatkozott. A bejárt területeken meg lehetett állapítani, hogy egész szőlőtelepek pusztulásáról szó sincs. Még ugyanazon szőlőben is, a visszaesett, pusztuló táblák mellett szépen díszlő oltványszőlőket lehetett látni. A vizsgált anyag helyéről vett talajminták elemzési adatai azt mutatták, hogy ezen tőkék talaja általában vagy semmi, vagy csak igen kevés fiziológiai meszet tartalmazott és a mésztartalom csak egy esetben érte el a Riparia Portalis mésztűrő képességének határát. Ezen két területen tehát, a talaj mésztartalma a pusztulás okához nem járult hozzá. Mindezekből az a tanulság szűrhető le, hogy a bélszövet gombafertőzése inkább másodlagos jelenségnek tekinthető és a pusztulás oka elsősorban valamely más, általában a fent említett tényezőkre vezehető vissza. Mivel pedig a bélszövetet megtámadó gombafertőzés lehetősége mindig fennforoghat és azt a talaj is közvetítheti, a beteg tőkék eltávolítása után ajánlatos valamilyen talajfertőtlenítési módszert alkalmazni. A fertőtlenítést oly területeken, ahol növényzet nincs, négyszögméterenként 70— 100 gr szénkéneggel is eszközölhetjük. Egyébként szerintem, a gombafertőzés által megtámadott tőkéket, az élő tőkéknél alkalmazható szénkénegadaggal rendebehozni semmiképen sem lehet, nem csak azért, mert a gomba a tőke belsejében pusztít, hanem azért sem, mert ezen szénkénegadag a fertőtlenítésre nem elégséges, viszont ha a fertőtlenítéshez szükséges mennyiséget használjuk, úgy a tőkék is elpusztulnak. Az élő tőkék esetében adagolható legnagyobb szénkénegmennyiség 32, legfeljebb 36 g, ez pedig a talajt nem fertőtleníti, — mivel pedig amerikai alanyú oltványoknál filloxera-kártételről nincs szó, — azért ezen szénkénegmennyiség legfeljebb az egyes szerzők állítása szerint észlelt tápanyagfeltáró hatása érvényesülhet, de az az oltványok említett hibáit nem szünteti meg. Az élő oltványtőkék szénkénegezése, a fejlődés szempontjából számottevő kedvező hatást az említettek szerint is, csak az egyébként egészséges oltványszőlőkben eredményezhet. Erről magam is meggyőződtem, amikor egyik telepen az ilyen szénkéneggel kezelt és szénkéneggel nemezelt tőkék között különbséget nem találtam, rossz oltási forradású, feketefoltos, éretlen, kibeteg" oltványok a szénkénegezés után sem vődtek jobban, tehát a szénkénegezett tőkék 38 nem jöttek rendbe. Kísérleteink során pedig, amikor a bélszövet gombafertőzésével kapcsolatban a beteg tőkéket cinkszulfáttal és arzénes oldattal kezeltük, ugyancsak semmiféle eredmény nem mutatkozott. A baj elleni védekezés szempontjából igen fontos, hogy törpeágú tőkéről vesszőt szaporításra ne használjunk, továbbá mindenkor csakis a talajviszonyoknak megfelelő alányú és minden tekintetben kifogástalan minőségű oltványokkal telepítsünk, mert a fentebb említett hibájú oltványokból egészséges tőkék fejlődése sohasem remélhető. Csak ezeknek a szempontoknak szem előtt tartásával várható, hogy új telepítésű oltványokból szépen díszlő szőlők fejlődjenek. Borászati Lapok 4. szám A tokaji bor és a furmint - szőlő írta: Rapaich Rajmund A XVI. századot úgy ismeri a magyar történelem, mint a legszomorúbb emlékű korszakok egyikét, s mikor a XVI. századról beszélünk, nyomban a mohácsi vész, majd Buda elvesztése és az ország szétszakadása jut eszünkbe. Hova lett Mátyás Magyarországa, hova a renaissance emelkedett magyar kultúrája ? — sóhajtjuk ilyenkor. S nagyjából talán igazunk is van. De csak nagyjából, mert a XVI. század magyar történelme sem volt teljesen fekete, ennek a századnak is vannak erényei, kiemelkedő szép emlékei, a magyar nevet külföldön fénnyel megvilágító hagyományai s kétségtelen, hogy Hunyadi Mátyás korának kultúrája sem tűnt el, hanem a maga módján tovább fejlődött. Ezt elsősorban a magyar mező- és kertgazdálkodásról kell feljegyezni. Ha a magyar mezőgazdaság úgynevezett világmárkáinak hírnevét kutatjuk, hamarosan kiderül, hogy főként a XVI. századra nyúlik vissza történetük. Ez volt az a század, amelyben először tűnnek fel nyugaton a magyar mezőgazdaság egyes termékei, így például a besztercei szilva a német gyógyszertárakban, a korai magyar gyümölcs a bécsi udvarban, s hogy végre hagyjuk a leghíresebbet, a tokaji bor a külföldi fejedelmi asztalokra. Nem szabad ebben véletlent látni, sőt bizonyos, hogy a magyar mezőgazdaság és kertészet nagyfokú emelkedéséről tanúskodnak éppen a XVI. században. A tokaji bor hírnevének eredete is ezt bizonyítja. Korábbi századokban hiába keressük valami nyomát a tokaji bor hírnevének, sem itthon nem tudnak róla, sem a külföldön. Voltak ugyan szőlők már a középkorban is az egész országban, hiszen a Közép-Duna területén a szőlőtermesztés múltja a történelem előtti századokban kezdődik. Tokaj vidékén is valamikor a középkorban megtelepítették a bortermő szőlőt, de olyan bort, amely alkalmas volt a hódításra és a hírnévre, csak a XVI. századtól kezdve szűrnek a tokaji borvidéken. A Közép-Duna medencéjében legelőször a szerémségi bor szerzett magának világhírnevet. Ezt már a rómaiak ismerték és dicsérték, s a régi Pannónia ismeretét nagy mértékben terjesztette a szerémi bor, mert a rómaiak megbecsülték és méltányolták a jó bort. A Szerémségbe még a történelem előtti időkben a balkáni kultúrúton jutott el kaukázusi hazájából a szőlőtermesztés, a római megszállás idején, tehát Kr. e. az utolsó századtól Kr. u. a IV. századig, hatalmasan fellendült, annyira, hogy az itáliai szőlősgazdák nem győzvén a versenyt, meg akarták tiltani a határvidéki, így a szerémségi szőlőtermesztést is, ez azonban nem sikerült, s a szerémi bor mindaddig megőrizte hírnevét Rómában, amíg a légiókat ki nem vonták Pannóniából s a virágzó területet el nem öntötte a népvándorlás barbár áradata. A szerémségi szőlőtermesztés és borszűrés azonban ekkor sem pusztult el, sőt idővel újból fellendült. A középkorban Magyarországon a szerémi bor szerez magának hírnevet. Mátyás olasz humanistái, Galeotto és Bonfini ezt dicsérik, mint a leghíresebb magyar bort, s Galeotto egyenesen azt írja, hogy sehol a világon nincs hozzá hasonló jó bor. A Szerémségből a Dunántúl hegyein húzódik északra a magyar mezőgazdasági fellendülés első korszakában a kiváló szőlőtermesztés és borkészítés ismerete. A XVI. század elején már a soproni bort dicsérik a bécsi udvarban. Ettől kezdve a soproni bor állandó kiviteli cikk, amely északra Sziléziáig megtalálja a maga piacát. A XVI. század közepén tűnik fel a tokaji bor, s ezután ez lesz a magyar borok királya, hírnevét mind mai napig megőrizve. A hagyomány azt tartja, s ezt egykorú feljegyzés is támogatja, hogy a tokaji borok közül a tállyai bor hódított először külföldön, éspedig mindjárt a pápai asztalon. A XVI. század történetének egyik legnagyobb eseménye volt a krienti zsinat. A legnagyobb egyházi kérdéseket kellett ott tisztázni. Nem nagyítás, ha azt mondjuk, hogy egész Európa figyelme fordult akkor Trient felé. Minden ország képviselve volt a zsinaton egyházfejedelmekkel. Magyarországot a zsinaton Draskovics György püspök képviselte, 1562-ben történt, hogy az egyik zsinati ebéden, amelyen a pápa is megjelent, a legkiválóbb olasz és francia borokat szolgálták fel. Mikor ezeket a pápa már megízlelte, a magyar kiküldött tállyai bort rakatott fel az asztala, s megkínálta vele a pápát is. A pápa megízlele a tállyai bort, s annyira el volt tőle ragadtatva, így azt mondta : ilyen bor illik a pápai asztalra .. Ezt a történetet vagy mondá Bocatius János, kassai főbíró, még azokban az időkben versbe foglalta, s ma is olvasható „hngaridos" című költői munkájában, amely többen nyomtatásban is megjelent. Bocatius ügye szójátéka Tállya nevével magyarban nem adhat vissza, Mox Páter admiscens cupidis nc pocula labris, Laudat, et unde liquor sit bonus e ? — rogat. Hungarus huic praesul, cui nota ique merique Conditio: „Est matri Tállia non" — ait. „Gratulor ergo — mihi Papa dici— talia nobis Vina, Palrem Sanctum Tállia vi.decentJ" Mi a történeti tény, mi a költ színezés a tállyai bor trienti szereplésében, nem tudjuk. Nem is fontos. A lényeg az, hogy a táji bort a XVI. század második felében a legjo borokkal hasonlították össze, s méltónak tartot a pápai asztalra. Valószínű, hogy hírnevét Leielországban alapozta meg, ahová régi idők óta állítják a magyar bort, s amely mindig vásárlójuk a tokaji boroknak. Erre mutat Görög Derri feljegyzése is. A hajdúdorogi születésű C. Demeter egyéb munkásságán kívül egyike a legkiválóbb szőlészeinknek. A múlt század máik tizedében grinzingi szőlőjébe vonult vissza, összegyűjtötte a világ minden szőlőfajtáját,űrtük először a középdunaiakat is. Értékes, demaradt munkát írt 1829-ben szőlőiskolájánakról, ebben olvassuk a tokaji borról a következatet: „Lengyelországban és Sziléziában gkesztendős aszúszőlőbornak palackjáért, endeihez képest, 2 vagy 4, sőt 8 és több aranyt fizetnek. Ilyen ó aszúszőlő tokaji bort, legalás 122 esztendőst, volt ezen jegyzést írónak szőséje inni a saxoniai király Fredericus Augusztusánál 1822-ben augusztus 18. napján, melyszíne zöldes volt, s édességét már elvesztve iyan substanciából állott, melynek ereje a belső ívet kellemesen elfutotta, éltette s gyengén elek óta. Az említett 122 esztendőnek bebizonyításárkóztatott a közel 80 esztendős felség ezeket enni. — Az én eleim közül III. Augustus a lel királyi trónuson ülvén, a varsói udvari pré Tokajból szállíttatta a jóféle borokat, s egek az ajtaját szokás szerint 1700-ban kővel bla, amint ezt az évszámot a berakott ajtón írni lehetett. A most megkóstolt tokaji bor ebb pincéből való, mely örökségül egészen ránk jó már most nem lesz nehéz kiszámítani, hány rendős. Van még néhány palack belőle. Remti, hogy más magyar vendégemnek is kedveskem vele, mint igaz tisztelője a nemes magémzetnek". Maradtak azonban abor kiválóságának és hírnevének más emléke XVIII. században szakszerűen kezdtek kutaokaji bort, s keresték kiválóságának termajzi magyarázatát. Előbb külföldi egyetemtanuló fiatalságunk foglalkozik ezzel a tárgy általában a magyar borokkal, később másokként a tokaji bortermelők, a tudományon is tisztában vannak azzal, hogy a tokaji boróságának titka az aszúszőlőben rejlik. K központi kérdése a tokaji bor egész fejlődésörténetének és nagy szakirodalmának. (Foly KECSKEMÉTI KRESZETES KERESK KFT 954 TELEFON: 22) Ha előnyösen akarolni hivatkoználig lapunkra!