Borászati Lapok – 71. évfolyam – 1939.

1939-01-01 / 1. sz.

1939. január 21 Gyümölcsöt, friss főzelékfélét legjobban értékesít 929 Kabos Endre kft. bizományos Budapest, IX., Nagyvásártelep 142. Telefon: 139—439 zött, rossz forradású oltványokon jelentkezett, tehát nem egymagában. Igen gyakran az ilyen tőkék az első években még erősebb hajtásokat hoznak, azonban később egyszerre visszaesnek, majd el­pusztulnak. A talajvizsgálattal kapcsolatban vi­szont sok esetben kiderült az is, hogy a „bélbeteg" oltványtőkék alanyfajtája, a betelepített terület talajviszonyainak sem volt megfelelő. Ritkábban fordult elő az, amikor a „bélbeteg" tőke pusztu­lása valamilyen más körülménnyel nem lett volna kacs­olatban. Igen sok pusztuló tőke mikrosz­kópos vizsgálatakor gombafertőzést nem észleltünk és a bélszövet is normális volt. Tapolca környékén az Erdély által említett területeken több szőlőt bejártam és vizsgálati anyagot is gyűjtöttem. Az anyagban volt Riparia Portalis, Berlandieri­x Riparia és Rupestris Monticola alanyú oltvány­tőke. A tőkék életkora 2—8 év között váltakozott. A tőkék vizsgálata alkalmával meg lehetett álla­pítani, hogy az egyik szőlőtelepről (Dr. Frisch J.) származó 12 oltványtőke közül, amelyek részben kisebb, részben nagyobb mérvű visszaesést mutat­tak bélszövetében gombafertőzés úgy általában nem volt, ellenben rajtuk a már említett hibák (az oltványkészítéshez használt aranyvessző éret­lensége, rossz oltási forradás, feketefoltosság) egyikét vagy másikát vagy mindenikét is meg lehetett találni. Sőt éppen a fiatalabb tőkék eseté­ben, az elsőéves farészben erős Botrytis-fertőzés is mutatkozott. Ugyancsak ki lehetett mutatni ezen jelenségeket azon oltványokon is, amelyek­nek bélszövetében gombafertőzést találtunk. Ezen­kívül a 12 tőke közül 11-nek gyenge, vagy nagyon gyenge talpgyökérzete volt, oldalgyökerek pedig a legtöbben nem is fejlődtek. A másik telepről (Lessner M.) származó 5 tőke közül, a bélszövet­ben gombafertőzést csak 3 tőkén találtunk, kettő­ben azonban azt kimutatni nem lehetett. Viszont az éretlenséget, rossz oltási forradást, feketefoltos­ságot és Botrytis-fertőzést ezen anyagon is meg lehetett állapítani. A vizsgált anyagban mindhárom alanyfajtájú oltvány között találtunk olyat, ame­lyiknek bélszövetében gombafertőzés is mutatko­zott. A bejárt területeken meg lehetett állapítani, hogy egész szőlőtelepek pusztulásáról szó sincs. Még ugyanazon szőlőben is, a visszaesett, pusztuló táblák mellett szépen díszlő oltványszőlőket lehe­tett látni. A vizsgált anyag helyéről vett talaj­minták elemzési adatai azt mutatták, hogy ezen tőkék talaja általában vagy semmi, vagy csak igen kevés fiziológiai meszet tartalmazott és a mésztartalom csak egy esetben érte el a Riparia Portalis mésztűrő képességének határát. Ezen két területen tehát, a talaj mésztartalma a pusztulás okához nem járult hozzá. Mindezekből az a tanulság szűrhető le, hogy a bélszövet gombafertőzése inkább másodlagos jelen­ségnek tekinthető és a pusztulás oka elsősorban vala­mely más, általában a fent említett tényezőkre veze­hető vissza. Mivel pedig a bélszövetet megtámadó gombafertőzés lehetősége mindig fennforoghat és azt a talaj is közvetítheti, a beteg tőkék eltávolítása után ajánlatos valamilyen talajfertőtlenítési mód­szert alkalmazni. A fertőtlenítést oly területeken, ahol növényzet nincs, négyszögméterenként 70— 100 gr szénkéneggel is eszközölhetjük. Egyébként szerintem, a gombafertőzés által megtámadott tőkéket, az élő tőkéknél alkalmazható szénkéneg­adaggal rendebehozni semmiképen sem lehet, nem csak azért, mert a gomba a tőke belsejében pusztít, hanem azért sem, mert ezen szénkéneg­adag a fertőtlenítésre nem elégséges, viszont ha a fertőtlenítéshez szükséges mennyiséget használ­juk, úgy a tőkék is elpusztulnak. Az élő tőkék esetében adagolható legnagyobb szénkénegmennyi­ség 32, legfeljebb 36 g, ez pedig a talajt nem fer­tőtleníti, — mivel pedig amerikai alanyú oltvá­nyoknál filloxera-kártételről nincs szó, — azért ezen szénkénegmennyiség legfeljebb az egyes szer­zők állítása szerint észlelt tápanyagfeltáró hatása érvényesülhet, de az az oltványok említett hibáit nem szünteti meg. Az élő oltványtőkék szénkénege­zése, a fejlődés szempontjából számottevő kedvező hatást az említettek szerint is, csak az egyébként egészséges oltványszőlőkben eredményezhet. Erről magam is meggyőződtem, amikor egyik telepen az ilyen szénkéneggel kezelt és szénkéneggel nem­ezelt tőkék között különbséget nem találtam, rossz oltási forradású, feketefoltos, éretlen, kibeteg" oltványok a szénkénegezés után sem vődtek jobban, tehát a szénkénegezett tőkék­ 38 nem jöttek rendbe. Kísérleteink során pedig, ami­kor a bélszövet gombafertőzésével kapcsolatban a beteg tőkéket cinkszulfáttal és arzénes oldattal kezeltük, ugyancsak semmiféle eredmény nem mutatkozott. A baj elleni védekezés szempontjából igen fontos, hogy törpeágú tőkéről vesszőt szaporításra ne használjunk, továbbá mindenkor csakis a talaj­viszonyoknak megfelelő alányú és minden tekintetben kifogástalan minőségű oltványokkal telepítsünk, mert a fentebb említett hibájú oltványokból egészséges tőkék fejlődése sohasem remélhető. Csak ezeknek a szempontoknak szem előtt tartásával várható, hogy­­ új telepítésű oltványokból szépen díszlő szőlők­­ fejlődjenek. Borászati Lapok 4. szám A tokaji bor és a fur­m­i­nt - s­z­ő­l­ő írta: Rapaich Rajmund A XVI. századot úgy ismeri a magyar törté­nelem, mint a legszomorúbb emlékű korszakok egyikét, s mikor a XVI. századról beszélünk, nyom­ban a mohácsi vész, majd Buda elvesztése és az ország szétszakadása jut eszünkbe. Hova lett Mátyás Magyarországa, hova a renaissance emel­kedett magyar kultúrája ? — sóhajtjuk ilyenkor. S nagyjából talán igazunk is van. De csak nagy­jából, mert a XVI. század magyar történelme sem volt teljesen fekete, ennek a századnak is vannak erényei, kiemelkedő szép emlékei, a magyar nevet külföldön fénnyel megvilágító hagyományai s kétségtelen, hogy Hunyadi Mátyás korának kul­túrája sem tűnt el, hanem a maga módján tovább fejlődött. Ezt elsősorban a magyar mező- és kertgazdál­kodásról kell feljegyezni. Ha a magyar mezőgazda­ság úgynevezett világmárkáinak hírnevét kutatjuk, hamarosan kiderül, hogy főként a XVI. századra nyúlik vissza történetük. Ez volt az a század, amelyben először tűnnek fel nyugaton a magyar mezőgazdaság egyes termékei, így például a besz­tercei szilva a német gyógyszertárakban, a korai magyar gyümölcs a bécsi udvarban, s hogy vég­re hagyjuk a leghíresebbet, a tokaji bor a külföldi fejedelmi asztalokra. Nem szabad ebben véletlent látni, sőt bizonyos, hogy a magyar mezőgazdaság és kertészet nagy­fokú emelkedéséről tanúskodnak éppen a XVI. században. A tokaji bor hírnevének eredete is ezt bizonyítja. Korábbi századokban hiába keressük va­lami nyomát a tokaji bor hírnevének, sem itthon nem tudnak róla, sem a külföldön. Voltak ugyan szőlők már a középkorban is az egész országban, hiszen a Közép-Duna területén a szőlőtermesztés múltja a történelem előtti századokban kezdődik. Tokaj vidékén is valamikor a középkorban megtelepítet­ték a bortermő szőlőt, de olyan bort, amely alkal­mas volt a hódításra és a hírnévre, csak a XVI. századtól kezdve szűrnek a tokaji borvidéken. A Közép-Duna medencéjében legelőször a szerémségi bor szerzett magának világhírnevet. Ezt már a rómaiak ismerték és dicsérték, s a régi Pannónia ismeretét nagy mértékben terjesztette a szerémi bor, mert a rómaiak megbecsülték és méltányolták a jó bort. A Szerémségbe még a tör­ténelem előtti időkben a balkáni kultúrúton jutott el kaukázusi hazájából a szőlőtermesztés, a római megszállás idején, tehát Kr. e. az utolsó századtól Kr. u. a IV. századig, hatalmasan fellendült, annyira, hogy az itáliai szőlősgazdák nem győzvén a ver­senyt, meg akarták tiltani a határvidéki, így a szerémségi szőlőtermesztést is, ez azonban nem sikerült, s a szerémi bor mindaddig megőrizte hír­nevét Rómában, amíg a légiókat ki nem vonták Pannóniából s a virágzó területet el nem öntötte a népvándorlás barbár áradata. A szerémségi szőlőtermesztés és borszűrés azon­ban ekkor sem pusztult el, sőt idővel újból fellen­dült. A középkorban Magyarországon a szerémi bor szerez magának hírnevet. Mátyás olasz humanis­tái, Galeotto és Bonfini ezt dicsérik, mint a leghíre­sebb magyar bort, s Galeotto egyenesen azt írja, hogy sehol a világon nincs hozzá hasonló jó bor. A Szerémségből a Dunántúl hegyein húzódik északra a magyar mezőgazdasági fellendülés első korszakában a kiváló szőlőtermesztés és borkészí­tés ismerete. A XVI. század elején már a soproni bort dicsérik a bécsi udvarban. Ettől kezdve a soproni bor állandó kiviteli cikk, amely északra Sziléziáig megtalálja a maga piacát. A XVI. század közepén tűnik fel a tokaji bor, s ezután ez lesz a magyar borok királya, hírnevét mind mai napig megőrizve. A hagyomány azt tartja, s ezt egykorú feljegyzés is támogatja, hogy a tokaji borok közül a tállyai bor hódított először külföldön, éspedig mindjárt a pápai asztalon. A XVI. század történetének egyik legnagyobb ese­ménye volt a krienti zsinat. A legnagyobb egyházi kérdéseket kellett ott tisztázni. Nem nagyítás, ha azt mondjuk, hogy egész Európa figyelme fordult akkor Trient felé. Minden ország kép­viselve volt a zsinaton egyházfejedelmekkel. Magyar­országot a zsinaton Draskovics György püspök képviselte, 1562-ben történt, hogy az egyik zsinati ebéden, amelyen a pápa is megjelent, a legkivá­lóbb olasz és francia borokat szolgálták fel. Mikor ezeket a pápa már megízlelte, a magyar kiküldött tállyai bort rakatott fel az asztala, s megkínálta vele a pápát is. A pápa megízlele a tállyai bort, s annyira el volt tőle ragadtatva, így azt mondta : ilyen bor illik a pápai asztalra .. Ezt a történetet vagy mondá Bocatius János, kassai főbíró, még azokban az időkben versbe foglalta, s ma is olvasható „hngaridos" című költői munkájában, amely többen nyomtatás­ban is megjelent. Bocatius ügye szójátéka Tállya nevével magyarban nem adhat vissza, Mox Páter admiscens cupidis nc pocula labris, Laudat, et unde liquor sit bonus e ? — rogat. Hungarus huic praesul, cui nota ique merique Conditio: „Est matri Tállia non" — ait. „Gratulor ergo — mihi Papa dici— talia nobis Vina, Palrem Sanctum Tállia vi.decentJ" Mi a történeti tény, mi a­ költ színezés a tállyai bor trienti szereplésében, nem tudjuk. Nem is fontos. A lényeg az, hogy a táji bort a XVI. század második felében a legjo borokkal hason­lították össze, s méltónak tartot a pápai asztalra. Valószínű, hogy hírnevét Leielországban ala­pozta meg, ahová régi idők óta állítják a magyar bort, s amely mindig vásárlójuk­ a tokaji borok­nak. Erre mutat Görög Derri feljegyzése is. A hajdúdorogi születésű C. Demeter egyéb munkásságán kívül egyike a legkiválóbb szőlé­szeinknek. A múlt század máik tizedében grin­zingi szőlőjébe vonult vissza, összegyűjtötte a világ minden szőlőfajtáját,űrtük először a középdunaiakat is. Értékes, d­emaradt munkát írt 1829-ben szőlőiskolájának­­ról, ebben olvas­suk a tokaji borról a következatet: „Lengyel­országban és Sziléziában gkesztendős aszú­szőlőbornak palackjáért, endeihez képest, 2 vagy 4, sőt 8 és több aranyt fizetnek. Ilyen ó aszúszőlő tokaji bort, legalás 122 esztendőst, volt ezen jegyzést írónak szőséje inni a saxo­niai király Fredericus Augus­ztusánál 1822-ben augusztus 18. napján, melyszíne zöldes volt, s édességét már elvesztve iyan substanciából állott, melynek ereje a belső ívet kellemesen elfu­totta, éltette s gyengén elek óta. Az említett 122 esztendőnek bebizonyításárk­óztatott a közel 80 esztendős felség ezeket enni. — Az én eleim közül III. Augustus a lel királyi trónuson ülvén, a varsói udvari pré Tokajból szállít­tatta a jóféle borokat, s egek az ajtaját szokás szerint 1700-ban kővel bla, amint ezt az évszámot a berakott ajtón í­rni lehetett. A most megkóstolt tokaji bor ebb pincéből való, mely örökségül egészen ránk jó már most nem lesz nehéz kiszámítani, hány rendős. Van még néhány palack belőle. Remti, hogy más magyar vendégemnek is kedveskem vele, mint igaz tisztelője a nemes magémzetnek". Maradtak azonban a­­bor kiválóságának és hírnevének más emléke XVIII. században szakszerűen kezdtek kutaokaji bort, s keres­ték kiválóságának termajzi magyarázatát. Előbb külföldi egyetemtanuló fiatalságunk foglalkozik ezzel a tárgy általában a magyar borokkal, később mások­ként a tokaji bor­termelők, a tudomány­on is tisztában vannak azzal, hogy a tokaji boróságának titka az aszúszőlőben rejlik. K központi kérdése a tokaji bor egész fejlődésörténetének és nagy szakirodalmának. (Foly KECSKEMÉTI KRESZET­ES KERESK KFT 954 TELEFON: 22) Ha előnyösen akaroln­i hivatkoználig lapunkra!

Next