Borászati lapok - 74. évfolyam - 1942.

1942-08-15 / 33. sz.

Borászati Lapok 33. szám 105 A peronoszpórás bogyók kicsipegetése Az egyik uradalomban csak mérsékelten pusztított a fürtperonoszpóra, de nem­csak a fiatal kötött fürtö­ket támadta meg, hanem jóval későbbi fertőzések is történtek, amik a nagybor­sónyi, kismogyorónyi nagy­ságú bogyókon július hó végén mutatkoztak meg. A zsenge korukban fertő­ződött fürtök már régen összeszáradtak, a késői fertőzések most vannak száradóban. Egyik-másik bogyó felerészben még zöld, de a másik fele már barna, ráncos, s végül az egész bogyó, illetve az egész megtámadott filling el fog száradni hama­rosan. A fürtperoszpóra okozta kár nem nagy az illető helyen, de az intéző mégis kicsipegetteti a megtámadott, megbarnult, ráncos, elszáradt bogyó­kat és fillengeket. Elmondta, hogy ő minden évben elvégezteti ezt a munkát, ha szükség adódik rá, mert így jobban meg tudja menteni az ép fürtöket a fakó- és szürkerothadástól. Nagyon okos és gyakorlati gondolat, s azért közöl­jük, íme, hogy mások is okuljanak belőle. Termé­szetes, hogy a még félig zöld fürtperonoszpórás bogyóknál könnyen beállhat a bőrrothadás, ha egy kissé esősre fordul az időjárás, viszont a már meg­száradt bogyók is szivacs módjára teleivódnak víz­zel, mire a fakó- és szürkerothadás penésze nagyon könnyen tanyát üthet rajtuk, s ezekről azután egy­kettőre átterjedhet a baj az egészséges szemekre is. Hogy valóban a különféle penészeknek melegágyai lehetnek az ilyen elszáradt bogyók is, mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy a néhány hét előtti Fürtperonoszpóra vagy lisztharmati c. figyelmezteté­sunkra többen küldtek be beteg fürtöket, amelye­ket lisztharmattól megtámadottaknak véltek az illetők. Pedig azokon középkorai fertőzésből eredő fürtperonoszpóra volt, csakhogy az elszáradt bogyó­kon fehéres-szürkés bevonatot alkottak a később rá­telepedő penészek, s ezért nézték el lisztharmatnak. Igenis, a peronoszpórás bogyók, elhalt fürtrész­letek föltétlenül elősegíthetik a fakó- és szürkerot­hadás fellépését és gyors továbbterjedését, míg az ép bogyókat a fenti két penész sokkal nehezebben tudja megtámadni. A kicsipegetést gyermeknapszámosokkal szokta végeztetni az említett intéző, s egy kat. holdra 2—3—4 gyermeknapszám megy rá a körülmények szerint, de nagyon kifizetődik, mert 5—10 P munka­költséggel sokkalta több értékű szőlőt menthetünk meg, ha a fakó- és szürkerothadás tenyésző fészkeit már eleve megsemmisítjük. A kicsipegetett bogyó­kat, apró gerezdeket azonban nem szabad egy­szerűen leszórni a tőke alá, hanem köténybe kell szedetni és elégetni, vagy elásni, mert különben a földre hullott bogyókat lepné el a fakó- és szürke­rothadás legelőször, lévének azok gyakorta a har­mattól felázottak. Különösen a csemegeszőlőnél fontos, hogy a hibás, beteg, száradt bogyókat, fillen­geket idejében eltávolítsuk, nehogy az esetlegesen esős időjárásban rohamosan meglepje a baj a külön­ben szép fürtöket. Természetes, ha nagymérvű volt a fürtperonoszpóra, akkor az előválogató kicsipege­tés nem vihető keresztül, vagy nagyon is költséges lenne. Aki megértette az elmondottak gyakorlati jelent­­tőségét, az kicsipegetteti a beteg, száraz bogyókat, aki pedig patópáloskodik, vagy fölényesen legyint rá, az esetleg nagyon ráfizethet. Tessék kipróbálni! P. Gy. A kajszi tragédiája írta: Erdély László A „Borászati Lapok" ez évi 26., 27. és 30. számá­ban egy vita indult meg köztem és dr. Csorba Zol­tán m. kir. kísérleti főadjunktus között a kajszi­barackfák gutaütésének okai felől. Tekintettel arra, hogy dr. Csorba hozzászólásom miatt szó szerint azt írja: „Nem viszi a kérdés megoldását semmivel sem előbbre az, aki ezt mesterséges ködbe próbálja v­isszaráncigálni", szükségessé vált, hogy ismertes­sem azokat a körülményeket, hogyan látott napvi­lágot hozzászólásom, amellyel semmiesetre sem akartam a kérdést mesterséges ködbe „visszarán­cigálni". Dr. Csorba Zoltán a 26. számban szó szerint a kö­vetkezőkkel vezeti be jelentéstételét: „Vizsgálata­ink eredményéről az alábbiakban számolok be". Nem írt erre vonatkozólag sem többet, sem keve­sebbet. Mit jelent ez? Semmi mást, minthogy vizs­gálataik eredményét ez a jelentés tartalmazza. Hogyan gondolhattam volna én vagy bármely más olvasó arra, hogy ez csupán rövid kivonat egy minden részletre kiterjedő jelentésnek, mely a „Növényegészségügyi Évkönyv" I. (937—40). köte­tében jelent meg. A kivonatot viszont maga Csorba dr. a következő szavakkal jellemzi: „nem tér ki részletesen és néhány hiba miatt nem mindenben érthetően". Egyszóval az a rövid kivonat, amelyet én és a „Borászati Lapok" nagy olvasóközönsége elolvasott, hibás volt és nem volt mindenben ért­hető, ezt azonban csak akkor tudtuk meg, amikor erre dr. Csorba figyelmeztetett és csupán az én hoz­zászólásom után! Hogyan írhatta akkor az én cik­kemre dr. Csorba azt, hogy én a barackfák guta­ütése okainak kérdését „mesterséges ködbe akarom visszaráncigálni?" Ha hiba történt, úgy az csakis egy hibás közlemény alapján következett be, azt azonban nem én követtem el, viszont önhibájáért az én hozzászólásomat ilyen kifejezéssel illetni, legalább is nem méltányos. Még egy kitételre kell válaszolnom: Dr. Csorba laikusokról beszél. Meggyőződésem szerint mi, nem önmagunknak, illetve a kutatók nem önmaguknak írnak erről a mind katasztrofálisabbá váló kér­désről, hanem a gyümölcstermelőknek, akiket ez a kérdés súlyosan érint. Ezek azután vagy nagyon értenek a növényvédelem szakkérdéseihez, vagy egészen laikusok ebben, de mindenesetre roppant érdekli őket, miképpen védekezzenek a gutaütés ellen, aminek első és legfontosabb feltétele az, mi­szerint tudják, hogy mi okozza ezt a súlyos káro­sodást. Azt viszont dr Csorba is beláthatja, hogy az e lapban megjelent kivonatos jelentésből csak téves következtetéseket lehetett levonni, azonban erről én igazán nem tehetek. Meg kell még jegyeznem, hogy a „Növényegész­ségügyi Évkönyv" egy egészen új, szigorúan tudo­­mányos folyóirat, amelyet éppen újdonságánál fogva nem ismerhettem. Mindenképpen elkerülhet­tük volna azonban ezt az áldatlan vitát, ha Csorba dr. megemlítette volna eredeti cikkében, hogy­ ez tényleg csak egy kivonata a Növényegészségügyi Évkönyvben megjelent részletes tanulmánynak. A tanulmányt elolvastam és azt is tudomásul veszem, hogy dr. Csorba a szóbanforgó kérdéshez legközelebb csak akkor akar hozzászólni, ha a kér­dést illető új megállapításokról lesz módjában be­számolni. De kérnem kell, hogy akkor azonnal adja is meg azokat a forrásokat, illetőleg forrásmunká­kat, amelyeket a kérdés alapos ismeretéhez kell áttanulmányozni. A legérdekesebb az egészben az, hogy a kecske­méti Mezőgazdasági Kamara, amint azt a „Magyar Róna" ez év július 15. számában Kerekes Ferenc c. főtitkár jelzi, „behatóan kíván foglalkozni a ba­rackfák gutaütésszerű pusztulásának okaival". E célból dr. Husz Béla egyetemi m. tanár közreműkö­désével 10—20 évre kiterjedő kísérleteket állítanak be az alany és törzskérdés megvilágítása végett. Többek között így ír Kerekes Ferenc a gutaütés kérdéséről: „E kérdés megoldásának és a kutató­munkák befejezésének legalább egy évtizedre van szükség. Évtizedes mulasztást kell pótolni... A gazdaközönségnek feltétlenül igaza van, amikor jo­gosan vár feleletet a szakértőktől az őket" olyany­nyira érintő kérdésben. Ez azonban nem olyan egy­szerű". Szerény véleményem szerint tényleg nem olyan egyszerű a kérdés, itt rendkívül sok tennivalóra van szükség, amit kizárólag évekre kiterjedő egé­szen pontosan beállított és a legexaktabban lefoly­tatott kísérletek alapján leszünk képesek megol­dani. T. i. megtalálni a kajszi gutaütésének az okait! Mert ha ezt megtaláltuk, úgy már valószínű­leg igen könnyű lesz ellene védekezni. Kijelenthetem, hogy ebben a tekintetben kezde­ményezésemre már folyik egy bizonyos irányban kísérletezés, amelyről csak később számolhatunk be. Védje vetését Higanytartalmú nedves és száraz csávázószer. Szállítja a régi bevált minőségben­­ a Magyar MEZŐGAZDÁK Szövetkezeti Növényvédelmi Osztálya, Budapest, VI., Eötvös­ utca 25/a és a kirendeltségek. Csepegésmentes Teljesen tiszta kéncsövek kénessavo t fejlesztenek! „AURORA" Vegyipari R. •T. Nagyvárad, T*giaay*r­u. ia. 1942. augusztus 15. CEMENT­HORDÓKAT Üveg- és cerezs­­béléssel, bortm­enfi­é. »«trrtl •ukswrteB KEMÉNY SÁNDOR tSSSS ludapest, V., Csanády­ utca 21. szám. Telefon: 499 — 287 767 127.000 hektoliter üzemben. Van azonban Kerekes Ferenc cikkének egy része, amelyből kiindulva rendkívül fontos volna, ha eb­ben az irányban is folynának pontos és több évre kiterjedő kísérletezések. A „Magyar Róna" fent idézett számában Kerekes Ferenc a következőt írja: „Végül még csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy téves az a felfogás, hogy a barackfa csak buckás, homokos földbe való, mert ott csak sínylődik, de nem hosszú ideig. A kamara területén ott vannak igazán hosszú életű barackosok, ahol középkötött agyagos, vagy legalább is agyag altalajú földekre van telepítve". Nézzük csak meg közelebbről ezt az állítást és mit következtethetünk abból? Jól tudjuk, hogy a középkötött, vagyis agyagos homok, illetve homokos agyagok annyiban különböznek a buckás homokos földektől, hogy azok lényegesen több növényi táp­anyagot tartalmaznak, mint az utóbbiak. Ha tehát a laza talajokon előbb pusztulnak ki gutaütésszerű­ jelenségek mellett a barackfák, úgy minden más magyarázatnál közelebb fekszik az a feltevés, hogy valószínűleg azért, mert ezek tápanyagokban szűkölködnek és így szó szerint éhenhalnak. Pár esz­tendővel ezelőtt e lapban hosszabb cikket közöltem a barackfák gutaütésének feltételezett okairól és akkor elsősorban ugyanezt az okot tételeztem fel és úgy látszik, mintha részben csakugyan igazam lett volna, hiszen Kerekes értékes adataiból erre kell következtetnem. Célszerűnek tartanám azért, ha a kamara az alany- és törzskérdés megvilágításán kívül a trá­gyázás kérdését is felvenné programmjába. Ezt a kísérletsorozatot azonban akként tartanám célsze­rűnek beállítani, ha az istállótrágyázást, műtrágyá­zást és a vegyestrágyázást, azaz az istállóműtrá­gyázás helyességét is megvilágítanák. Jól tudjuk, hogy semmiféle istállótrágya sem tartalmazza a nö­vényi tápanyagokat abban az arányban, amint azt a gyümölcsfa megköveteli, ezért okszerű trágyázás esetében feltétlenül szükséges műtrágyát is alkal­mazni. A legszerencsésebb megoldás tehát az volna, ha különbözőképpen trágyázott parcellákat állíta­nának be, amelyek között egy olyan parcella is volna, amelynél pontosan azokat az egyes tápanyag­mennyiségeket és azok arányát alkalmaznák, ame­lyeket és amely arányban azt a barackfa megkö­veteli. Ennél a parcellánál azután ne hagyják ma­gukat befolyásolni különböző helyt nem álló ma­gyarázatokkal az egyes tápanyagok tekintetében. Ne magyarázgassák azt, hogy az egyik tápanyag az érést sietteti, a másik csak a lombot fejleszti, a harmadik pedig a cukor fokát emeli, hanem tartják magukat a legszigorúbban azokhoz az adatokhoz, amelyeket a semmi és senki által nem befolyásol­ható analízis kimutat. Ha a barackfának tápanyag elvonása úgy aránylik, mint N : P : K = 3­ 5 :1 : 4, akkor adagolják ezeket a tápanyagokat is szigorúan ebben az arányban. Ne rettenjenek vissza attól, hogy ez túl sok nitrogént, vagy kálit jelent, illető­leg túlságosan kevés foszforsavat, mert ha az ana­lízis ezt az arányt mutatja, úgy a gyümölcsfa a sokból sokat, a kevésből pedig keveset igényel és ezen arányú trágyázás mellett fog a legnagyobb valószínűség szerint nemcsak bőséges termést hozni, de elsősorban egészségesen fejlődni. Iskolapéldaképpen megemlítem Friedrich Wagner a weichenstephani mezőgazdasági főiskola tanárá­nak 21 esztendőn keresztül vezetett körte-műtrá­gyázási kísérleteit, aki annak ellenére, hogy a körtefa-tápanyag elvonás szerinti arányban akarta­ ­­ rr m wr r w w Szolozuzogep keményfából készült, tisztán tartható, állítható, fahengerek­­kel, erős ös­szeépítésű új model. Ára : hajtókarrel 75.— lendkerékkel 87-50 Beszerezheti: Csabai András szőlőzúzógépgyártó Bpest, VI., Felsőerdősor­ u. 9.

Next