Borászati Lapok – 75. évfolyam – 1943.
1943-01-02 / 1. sz.
Sz.0701. szám 11— P 660 P A MAGYAR SZŐLŐSGAZDÁK ÉS HEGYKÖZSÉGEK ORSZÁGOS EGYESÜLETE HIVATALOS LAPJA / 2ölttmivel^xi'gyümölc/term ^ 1- é/-borgazda/a 9 i-hetilap 1. JLÓ FIZETÉSI DÍJAK: Egész évre 22 — P Fél évre ... Negyed évre Egyes szám ára 44 fillér Főszerkesztő: PÁLINKÁS GYULA Felelős szerkesztő: DR. TÓTH JÓZSEF ország!.G göréni képviselő e éV C / 75. évfolyam. Budapest, 1943 január 2. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest V., Báthory u. 22., II. em. Telefonszám: 111-175 Hetvenötödik évébe lép a Borászati Lapok Hetvenöt év a történelemben csak egy pillanat, de a magyar szőlőgazdaság történetében óriási idő és ezalatt a hetvenöt év alatt sok minden történt. Hetvenöt évvel ezelőtt Somssich Pál nyílt levelet intézett Entz Ferenchez, amelyben kéri, hogy adjanak ki borászati füzeteket, mert a magyar szőlőgazdálkodás különösen hiányával van a szakismereteknek. Az évforduló alkalmával ezen agrártörténelmi fontosságú levelet és az arra érkezett választ alábbiakban szóról-szóra közöljük: „Tisztelt barátom! A természetnek azon sok ajándékai közt, melyekkel Magyarországot a génviselés megáldotta, ha nem legelső helyen, bizonyára, első sorban említendő a szőlő. A szőlő mint gyümölcs, mai nap már kereskedelmi szempontból is fontos, — a szőlő nedvéből készült bor pedig világkereskedelmi cikk! Mi magyarok — kiknek hazájában annyi nemes szőlőfaj terem, annyi jeles bor készül, és még több készülhetne, fájdalom — a világkereskedésnek bor tekintetében alig vagyunk részesei, annak hasznát csak igen kis mértékben élvezzük. És miért? Százan fejtegették már e kérdést, százféle utakat, módokat ajánlva, melyeken elindulnunk kellene, hogy borainkat a világ piacára juttathassuk, ott másokkal a versenyt kiállhassuk, s az így nyerhető hasznot hazánk részére biztosíthassuk. Az eddigi törekvések azonban majd mind meghiúsultak, legalább a keresett várakozásnak nem feleltek meg. Pedig a szellemi fejlődés vívmányai anyagi képesség nélkül nem érvényesíthetők. Berzsenyinknek classicus mondata: „Észpénz ad mindent, de csak együtt osztanak áldást", — örökké igaz marad; — azért haladásunk mindaddig csonka lesz.. m.Ja anyagi képességeinket szellemi fejlődésünkkel összhangzó arányba hozni, egyenlő magaslatú színvonalra emelni nem sikerül. Ebből én, röviden szólva, helyesen azt következtetem, miveljük szüleinket észszerűleg elhagyva a hibás régi szokást,használjuk fel e tekintetben is a tudomány vívmányait. Kezeljük borainkat szakértőleg, és ha ezt tudjuk és tesszük, akkor kopogtassunk a kormánynál azon segédeszközökért, melyeket megszerezni egyesek hatalmában nem áll. Arra azonban, hogy szüleinket észszerűleg mívelhessük, bajainkat szakértőleg kezelhessük, a jóakaraton kívül még tudomány is szükséges, s ennek terjesztésére óhajtanék én tisztelt barátommal szövetkezni! Adjunk ki borászati, füzeteket, melyekben: 1. Magyarország szőleinek, kezelését fejtegetve, talaj, faj, mívelés, stb. tekintetében a természettudománynak tanait hirdessük, s annak alapelveit ismertessük meg a nagyközönséggel, hogy mindenki saját, viszonyai szerint alkalmazhassa, azokat. 2. A szüretelésnek jelenben divatozó botrányos hiányait fedezzük fel, a bornak hordókban és palackokban, pincében és azonkívüli, hazánkban még mindig nem ismert bánásmódját írjuk le szőlős- és borászgazdáink előtt, — hogy belássák és elhagyják a régi rossz szokást, megkedveljék és alkalmazzák a célszerű újabb elbánásnak módját. 3. Szóljunk a kereskedésről is, annak akadályairól, fogásairól és fortélyairól, — szóval hassunk mindazon ismeretek terjesztésére, melyek nélkül elmaradunk a mívelt világtól, melynek népei túlszárnyalnak bennünket. — Mert meg van írva: „Elvész az én népem, mert tudomány nélkül valót". Ily tartalmú füzeteket szeretnék én a magyar közönség számára szerkeszteni, erre kérem fel önt, kinek e Szakmában elméleti és gyakorlati jártasságát ismerem. Ha eszmémet helyesli tisztelt barátom, fogjunk minél előbb munkához. Pesten, 1868 aug. 3-án. Somssich Pál. * * * A diplomátiában jártas nem lévén, értem ugyan a bennem helyezett bizalom megtisztelő voltát, de elejtem a kedvező alkalmat annak szavakban adni kifejezést. Ily buzdító, s a tárgyra nézve saját nézeteimmel annyira, összhangzó felszólítás nem szorul bókoló szavakra, hanem tettre serkenti fel a munkásságot, melyet a magyar borászat előmozdításának, tehetsége szerint, oly szívesen szenteli fel nemzetünk egyik régi s hű napszámosa. Kelt Budán, 1868 aug. 5-én. Entz Ferenc." Ezen levélváltás alapján született meg: a ..Borászati Füzetek" című szaklap, amely 1874-től a „Borászati Lapok" név alatt fejlődött tovább. Amikor Entz megindította a reformmunkáját, Magyarország szőlőmívelése és pincegazdasága igen alacsony színvonalon állott. A szőlőtermelés csak mellékes üzeme volt minden mezőgazdaságnak és azonkívül egyes kert- és villatulajdonosok a házi szükséglet fedezésére t tartottak egy kis szőlőtéri passzióból. A borkémiai ismeret ez időben úgy a szőlősgazdák, mint a borkereskedők részére terra incognita volt. Entz a Borászati Füzetekben nemcsak a szakismeretek megszerzésének nagy fontosságát hirdette, hanem megoldandó tervei közt elsősorban szerepelt egy „Magyar Bortermelők Társulatának" megalkotása is. Sajnos a pénzhiány és a politikai viszonyok folyton akadályozták azt, hogy az elvetett magból palánta fejlődjék. Csak több mint harminc évvel később, 1902-ben ment szárba a vetés, amikor végre megalakulhatott „A Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete". A vincellér-iskolák létesítése és a bortermelők egyesületének a szorgalmazásán kívül Entz már ebben az időben egy „Országos Borkiviteli Társulat" eszméjét is felvetette. De sajnos a közöny és anyagi eszközök hiánya miatt ez az eszme nem tudott megvalósulni. Entz eszméinek és fáradhatatlan munkásságának volt köszönhető, hogy egy borászati szaklap megindulhatott hetvenöt évvel ezelőtt, mégpedig igen gazdag programmal. Dicsekvés nélkül el lehet mondani, hogy a Borászati Lapok fennállásának egész ideje alatt nemcsak krónikása volt a szőlészet és borászat terén a bel- és külföldön előforduló eseményeknek és nem is csak egyszerű tanácsadója a szőlősgazdáknak a gyakorlati kérdésekben, hanem majdnem kizárólagos kezdeményezője, szervezője és tervezője a szőlőgazdasággal összefüggő intézményeknek és lelkes istápolója minden megvalósítható eszmének, a magyar szőlőgazdaság életében. Már az első ötven esztendőben elmondhatta a Borászati Lapok szerkesztője, hogy alig történt Magyarország szőlészetét és borászatát érintő olyan esemény vagy intézkedés, amely nem a Borászati Lapok munkatársainak kezdeményezésére történt volna. Minden szőlészeti és borászati szakember, akinek mondanivalója volt a törvényalkotás, a kísérletügy, vagy a tudományos megfigyelések terén, szócsövéül a Borászati Lapokat választotta. E lapok hasábjain már ötven, vagy hetven évvel ezelőtt az volt a vezérlő elv, hogy a pártpolitikai állásfoglalás mellékes szempont legyen, hanem fődolog az egyetemes magyar szőlőgazdálkodás érdeke. A lap állandóan érintkezésben volt a mindenkori földmívelésügyi kormányzattal és fenntartotta magának és munkatársainak a bírálat jogát, de nem gáncsoskodásból, hanem a minisztériumból kikerülő tervek jóakaratú törekvéseinek támogatásában vélte a gazdaérdekeket szolgálni. A szerkesztőség irányítói Entz után is mind nagynevű agrárszakemberek voltak. Entzet felváltotta a szellemi vezetésben Rudinai-Molnár István, utána pedig olyan neveket találunk, mint Ordódy Lajos, Engelbrecht Károly, Baross Károly és Rubinek Gyula. Az ötvenedik évfordulónál dr. Drucker Jenő volt a szerkesztő. A küldetésük tudatában valóban elhivatott szerke^tők mellett említsünk mp?? náhány nevet, akik már az ötvenéves jubileum id°ién •munkatársként voltak me^mlítve. Czeiner Nándor (a róla elnpvpzett ^öldoltás mpghono•Sí+Ria). Cserháti Sándor. Dreznits/ Dot'rő. Dobokon Lajos. Forster Géza. Grábner Emil. Fórits-Tóth Jenő, dr. Istvánffy Gyula, Jablonovszky József, Kosinszky Viktor, dr. Lónyay Ferenc, Láczay-Szabó László fogy új zöldektes mód mpp'h'megírója). Mithlász János, Pálinkás Gyula, Pettenkoffer Sándor, Reauinyi Géza, dr. Sigmond Elek, Somssich Pál, Szemere Bertalan (49-PS miniszterelnök), Szilassy Zoltán, dr. Windisch Richárd, gróf Zelensky Róbert. A patinás nevek mellett a munkatársak és az írók sorában a legutolsó 25 évben is ott találjuk az országosan ismert szakférfiak kiváló gárdáját, akiknek neveit szintén szeretnénk felsorolni, de sajnos, ezen szándékunkban lapterjedelmünk korlátozása gátol meg. Így csak a legutóbbi évi munkatársainkról emlékezhetünk meg az alábbiakban: Dr. Aczél Márton, dr. Bereznay Zsigmond, Doffkay László, Erdélyi László, Fernády Elemér, dr. Friedl Gusztáv, Grabner Emil, dr. Csere Zoltán, Horn János, dr. Rusz Béla, Köpe Dezső, Katona, Zsigmond, dr. Kosinsky Viktor, Lengyel András, Marton Dénes, Pálinkás Gyula, Requinyi Géza, Rónay Ernő, Szalóky Imre, Soós István, dr. Sántha László, Szabó István, dr. Terray Lajos, Ulicsny Károly stb.