Borászati Lapok – 75. évfolyam – 1943.

1943-06-12 / 24. sz.

1943 június 12. Mus­ és újborok vásárlására vagy azok közvetítésére megbízást vállalok. 1137 Vas Mihály borügynök, Kerekegyháza A bortörvénybe ütköző kihágások írta: Dr. Terray J La­jos , ny. m­. kir. országos szől. és bor­ felügyelő. Jóllehet a bor előállításának, kezelésének és forgal­mának szabályozásáról és a borhamisítás tilalmazásá­ról szóló törvényes rendelkezéseink igen körültekintő módon vannak megszövegezve s a szőlő- és bortermelő közönségnek érdekeit alaposan megvédeni célozzák, mint mindennek, úgy a szőlő- és borgazdaságnak is megvannak a maguk lelketlen vámszedői, akik a könnyelmű és jóhiszemű közönség megrövidítése útján maguknak nemcsak illetéktelen hasznot, hanem tekin­télyes vagyont is képesek szerezni. "Ma már igen kevesen vannak, akik visszaemlékez­nek az Engel-féle borhamisítási botrányra, amelynek nyitja az volt, hogy a rőbanös egy kristálytiszta for­rásvízre bukkant, s azt használta fel borhamisításai­nál, tudva azt, hogy ezen kristálytiszta forrásvíz any­nyira közel áll a desztilált vízhez, hogy annak jelenlé­tét az esetleg kifogásolt borban az akkori vegyészeti ismeretek még kimutatni nem voltak képesek. Ezen botrány súlyos ítélettel nyert befejezést s a bűnösnek rengeteg borát kiöntés által semmisítették meg. De nem ezen régi időkről óhajtok írni, csupán a közeli évek botrányairól kívánok megemlékezni; so­kan lesznek még, akik emlékezni fognak arra a körúti mulatóra, amelyben az alábbi történet játszódott le s amelyről a napisajtó napokig cikkezett s többé­kevésbbé sikerült illusztrációkkal fűszerezte közlemé­nyeit, s lehet, hogy a tárgyilagosság rovására. Évekkel ezelőtt egyik érdemes hazai pezsgőgyáros feljelentést nyújtott be illetékes helyen, elpanaszolván abban, hogy kiváló minőségű, márkás pezsgője nem fogy úgy, mint más években, egyes mutatók pedig a megvásárolt márkás pezsgőből sokszorosan többet ké­pesek eladni a megvásárolt mennyiségnél, igaz ugyan, hogy a minőség sem azonos a gyárostól vásárolt pezsgő minőségével. Egyúttal kérte a gyáros a tettesek kinyo­­­mozását és szigorú megbüntetését. Az eset elég nehéz volt, hosszas és körülményes nyomozás után bizottsági kiszállás vált szükségessé, a bizottság, mely hatósági közegekből, szakértőből és bizalmi egyénekből állott egy májusi hajnalon reggel három órakor egy közismert körúti mulatóban jelent meg, ahol vígan folyt a mulatozás s minden hely el volt foglalva, úgyhogy a bizottság a 13. számú páholy­ban nyert elhelyezést. A személyzet a bizottságot vi­déki lókereskedőkkel tévesztvén össze, gyanútlanul szolgálta fel a hamisítvány pezsgőpalackokat. A jelen­volt szakértő azonnal észrevette, hogy a felszolgált­ palack nem azonos a pezsgőgyáros által a mulatónak eladott palackok bármelyikével is, mert hiszen a gyá­ros laposfenekű palackokat adott el, ahol cégének jel­zése is be volt égetve. Kibontván a pezsgőspalackot, megállapította azt is, hogy a pezsgős dugó sem származik a feljelentő gyáros pincészetéből, hanem egy vidéki pezsgőgyárból, majd pedig megízlelvén a pezsgőt, minden kétséget kizáró módon megállapította, hogy a pezsgő nem rossz ugyan, de távolról sem azonos a panaszos Reserve pezsgőjével. Erre észrevétlenül még két üveggel rendelt ebből a bizottság, azt azonnal zár alá vette s a söntésbe sietett, ahol nagy ámulatára egy hűtőedényben kétféle fajta hamisítványt fedezett fel. Az egyik hamisítvány fajta egy vidéki pezsgőgyár terméke volt, melynek eredeti címkézését nagy szakértelemmel eltávolították, s annak helyére művészi ügyességgel ragasztották rá a káro­sult cég címkéjét. Kiderült, hogy a mulató csak azért vásárolt pezsgőt a panaszostól, hogy a hamisításhoz szükséges címkékkel kellőleg el legyen látva. A má­sikfajta hamisítvány pedig panaszos cég fehér lapos-­ fenekű palackjába töltött édesbor, szikvízből és pezsgő­maradék­ból összeöntött keverékből állott, olyannyira tisztátalan állapotban, hogy az egyik palackban még cigerettapapiros is úszott. A söntésben egy valóságos kis műhely volt a csalás és hamisítás zavartalan foly­tatására, a jelenlévő személyzet nyugodt lélekkel elő­adta, hogy éjfélig mindenki azt az italt kapja, amit rendel, éjfél után sorra kerülnek az átcímkézett pezs­gőspalackok, míg hajnali négy óra után jó a közönség­nek a fehér palackokban foglalt összeöntött ital, mert hiszen akkor már mindenki annyira részeg, hogy észre sem veszi, mit iszik. Ezután a készletet a hatóság le­foglalta és a rendőrségre szállította, amely pedig az italok szabályszerű vegyvizsgálatát rendelte el. A vegyvizsgálat a felek tagadásával szemben a helyszíni vizsgálat eredményét mindenben igazolta, a­mire a per megindult és évekig tartott. Végeredményben a rendőri büntetőbíróság a tulajdonost, helyettesét és csapását húsz-húsz napi elzárásra és igen tekintélyes pénzbüntetésre, mellékköltségek viselésére, az italmé­rési jog elvesztésére, valamint az ítélet teljes szövegé­nek hírlapi közzétételére ítélte, a per többi részével pedig panaszost magánjogi útra utasította. Jelen esetben a szélhámosság már hónapok óta za­vartalanul folyt, ha pedig közönségünk kellő iskolázott­sággal rendelkezett volna, könnyen észrevehette volna, hogy a pesgőspalackból kipattanó dugó beégetése nem helytálló, mert hiszen az 1936. évi V. t.-c. 41. §-a ma­gában foglalja azt, hogy a palack címkéjén és dugó­ján a készítő nevét és telepének helyét fel kell tüntetni. Jelen esetben pedig a címkén is más, s a dugón is más cég is telephely volt feltüntetve. Panaszos cég kétségtelenül ""erősen károsodott, mert hiszen csak azon az egy éjszakán elfogyasztott pezsgős­palackok tömege messze meghaladta a százat. Minden valószínűség szerint vádlottak olcsó pénzen jutottak a vidéki pezsgőszállítmány birtokába, úgyhogy kifi­zette magát az átcímkézés,­­ persze azt nem gyanítot­ták, hogy mesterkedésüknek ilyen csúnya vége lesz. Nehogy valaki azonban azt higgje, hogy a fenti szi­gorú ítélet következtében hasonló csalások legalább egyelőre megszűntek volna — sajnos nem szűntek meg —, még számos budapesti mulató követett el hasonló recept szerinti hamisítást, s jutott a vádlottak padjára, ahelyett, hogy tanult volna. A most vázolt botrány még feledésbe sem ment, rövid idő múlva újabb különös panaszok merültek fel egyes italmérők, különösen pedig egy nagymező utcai mulató ellen. A panaszok lényege az volt, jóllehet az árlapok igen sokfajta bel- és külföldi pezsgőfajtát tüntetnek fel: a fogyasztó tényleg mindig egy és ugyanazt a fajtát kapja, amelyik sohasem fedi a meg­rendelést. Ezen ügy nyomozása még sokkal nehezebb volt.­­A nyomozás megállapította, hogy egy külföldet meg­járt egyén azon a címen, hogy export és import palack­bor kereskedést fog nyitni, histelben nagyobb mennyi­ségű palackbort és pezsgőt keresett. Minthogy Buda­pesten és Budafokon eladókra nem talált, vidéken sze­rezte be palackborait és pezsgőit. A palackbor árut azonnal el is zálogosította Budapesten. Minthogy azon­ban a fizetési határidő lejárt, a hitelező magánbank a palackborkészletet elárverezte. A palackbortömeg egy élelmes vállalkozó kezébe került, aki ezen tömeggel látta el a bepanaszolt italmérőket s ezek között a nagy­mező utcai mulatót is — ez azonban csak pezsgőt vett át palackonkint 50 filléres árban. Ez az olcsó ár azon­ban nem akadályozta meg a mulató tulajdonosát ab­ban, hogy a vevő, helyesebben a fogyasztó részére az 50 filléres árban beszerzett hazai pezsgőt francia pezgő gyanánt palackonkint 56 pengőjével ne szám­lázza, ami tízezer a haszonnál is nagyobb. Annak a körülménynek, hogy a mulató hónapokon keresztül félre tudta vezetni fogyasztóit azzal, hogy nem megrendelésszerű itallal látta el őket, különös technikája volt: a műsoron ismételten szerepelt egy meztelen táncosnő, kinek felléptekor az összes villany­égőket kioltották," mire a művésznő a porondon szeriőz világítás mellett jelent meg, a pincérek be voltak tanítva, hogy a nem megrendelésszerű pezsgőspalacko­kat a sötétség leple alatt szolgálják fel olyképpen, hogy minden egyes palack fehér kendőbe volt bebur­kolva, mely valósággal hozzáfagyott a palackhoz, s így a fogyasztó egyrészt a hatásvilágítástól, másrészt a palackok beburkolásától annyira meg volt zavarva, hogy eszébe sem jutott arunak megállapítása, vájjon megrendelésszerű-e a felszolgált ital. Egy Mikulás-est alkalmával, előzetes alapos hely­színi szemle után, egyszerre két bizottság száll ki a kérdéses mulatóba s fenntebb vázolt ténykörülményt a helyszínen megállapítva a kifogásolt italokat lefog­lalta, a rendőrség kezére juttatta, amely elrendelte a vegyvizsgálatot, ennek megejtése után minden kétsé­get kizáró módon megállapítást nyert, hogy a mulató­ban rendszeresen követték el a kihágásokat, amennyi­ben nem a megrendelésszerű italt szolgálták fel. A rendőri büntetőbíróság ítélete szigorú volt , minthogy azonban olyan cselekmény elkövetése is lát­szott fennforogni, amely a rendőri büntetőbíróság ha­hatáskörét meghaladta, az ügy a kir. törvényszékhez került, amely igen sok tárgyalást tűzött már ki ez ügyben, várjon azonban ítélettel befejezte e már az ügyet, nem tudom, mivel a per menetét hosszadalmas­sága mitt követni már nem tudtam. Védje vetését ABAVIT-tal! !* régi bevált minőségiben szállítja a száraz és nedves ABAVIT-csávázós 1070 a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete Budapest, VI., Eötvös­ utca 25/a szám és kirendeltségei. 141 KÉNLAP-ot legolcsóbb naptáron azonnal szállít Helvel Ferenc, az ország legrégibb hénlapkészítője, Pestszenterzsébet, Rudolf­ u. 41. Tel.: 347.624. 1159 Kérjen árajánlatot ! Gyümölcsöt, friss főzelékfélét legjobbfia érték:,*!« 793 K­abos Endre kft. testHományoai Bar­apfist IX Naf?wiU4rtR»er»­­42. Telefon- 439 Borászati Lapok 24. szám B­ORT megbízói részére a legmagasabb napi áron átvesz­igILLE BÉLA LAJOS 1155 CEGLÉD, III., DEÁK-TÉR 5 • TEL.: 235 Úgy a pezsgőgyárosok, mint­ a fogyasztók ismételt panaszai közé tartozik az is, hogy egyes pincérek a megrendelt pezsgőbor helyett jelöletlen habzóbort szol­gálnak fel, tehát nem megrendelésszerű árut, természe­tesen ezt is ügyeskedéssel helyezik el, hogy a fogyasz­tónak úgy a címke, mint a dugó hiánya elkerülje fi­gyelmét. A habzóbor ugyanis olcsóbb, s különben is kevésbbé értékes ital a pezsgőnél, miért is idézzük a bortörvény (1936. V. 41. és 42. §.) meghatározását: A pezsgő olyan szénsavdús bor, amelyben a szénsav cu­kornak a borhoz való hozzáadásával, erjesztés vagy természetes erjedés útján, palackban fejlődött és ott visszafojtatott,­­ míg a habzóbor a pezsgőhöz hasonló olyan szénsavdús bor, amely szénsavval mesterséges úton van telítve. Természetesen a fogyasztónak fenti módon való megtévesztése is kihágást képez, minthogy az italmérő pezsgő helyett megtévesztő módon jelöletlen habzóbort adott el. Meg kell jegyeznem azt is, hogy a pezsgőnek a hab­zóbortól való megkülönböztetése egyszerű ízlelés útján nehéz. A pezsgőborokkal űzött visszaélések közé tartozik az úgynevezett pezsgőfröccs felhigítása is. Pezsgőfröccs alatt rendszerint olyan italt értenek, amely pohárba töltött kétrész pezsgő és egyrészt szénsavas vízből áll. A visszaélés ott kezdődik, amidőn ezt a folyadékot nyi­tott pezsgőspalackokban előre elkészítik, s az ezekből történt kimérés után mutatkozó hiányt észrevétlenül szénsavas vízzel töltik ki s így ezen művelet ismétlé­sével a palackban gyenge pezsgőtartalmú folyadék ke­letkezik, amely semmiesetre sem nevezhető pezsgő­fröccsnek,­­ lévén ez szénsavas vízzel meghamisítva. Mennyi permetezőoldat szükséges a g­yüm­ölcsfaperm­etezéshez Állandóan visszatérő kérdése ez a termelőknek, külö­nösen most, amikor a permetezőszerekkel való takaré­koskodás elsőrendű fontossággal bír. Természetesen jó ezt előre tudni, egyrészt, mert akkor nem készítünk túl sok vagy túl kevés oldatot, másrészt pedig azért, mert ha tudjuk, hogy például az az almafa, amelyet be akarunk permetezni, helyesen végezve a permetezést, kb. 20 liter permetezőoldatot vesz fel, abban az esetben jobban tudjuk ellenőrizni akár saját munkánk, akár másvalaki munkájának helyességét. Már régebben próbálták ez okból a szakértők fánkint kiszámítani, mennyi a szükségelt permetezőoldat. Ez mert a kisebb fakoronára kevesebb, a nagyobbra több oldat kell, minden fa koronáját apróra kimérni pedig nagyon is fáradságos volna: a gyümölcsfa életkorához és fajtájához mérték az oldat mennyiségét. Ám ez a módszer sem elég egyszerű, sem elég biztos nem volt. Most legújabban már egészen máskép számítják ki azt, hogy mennyi permetezőoldat kell egy fának. Rájöttek ugyanis, hogy a fa törzsének vastagsága eléggé megbíz­hatóan megmutatja, mekkora a fa koronája, ha a koro­nát magát nem is mértük ki. A törzsvastagság és a korona terjedelme az almafánál ugyanúgy aránylik egymáshoz, mint a körtefánál, szilvafánál, vagy akár­milyen másfajú gyümölcsfánál. A törzs vastagsága he­lyett megmérhetjük a törzs kerületét is, mert tudjuk, hogy a kerülete­ háromszor akkora, mint a vastagsága (átmérője). Vagyis ha a fa törzsét egy méter magasság­ban körülvesszük egy spárgával, amely olyan hosszú, hogy a törzset éppen körü­léri: az a spárga háromszor (pontosabban 3 és egyehetedszer) olyan hosszú, hosszú­sága más szóval mondva: a fatörzs kerülete. A fatörzs kerületét könnyű megmérni centiméterszalaggal. Ha ezzel megmérjük, hány centiméter egy gyümölcsfa tör­zsének kerülete egy méter magasságban, akkor már azt, hogy mennyi permetezőoldat kell a koronája beperme­tezéséhez, megláthatjuk a következő táblázatból, ame­lyet tapasztalás alapján állítottak össze kertész-szakem­berek. Íme a táblázat: a­­ Az oldatból A törzs kerülete ... , szükséges 20 centiméter 3 liter 30 „ 5 „ 40 10 „ 50 „ 15 „ 60 „ 20 „ 70 „ 25 „ 80­­ „ 30 „ 90 „ 35 „ 100 „ 40 „ 110 „ 45 „ 120 „ 50 „ 130 „ 55 „ 140 „ 60 „ 150 „ .... 65 „ —r—r. KEC5Sí£NÉTi MlflWItKÉSZK? IS KERESKEDELMI KF.*

Next