Bőripari Dolgozó, 1970 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
A bőrgyártás nem tartozik a legdivatosabb szakmák közé. Nemigen hallhatunk az iskolákból kikerülő fiatalok körében ilyen beszélgetést: ha végzek, elmegyek bőrgyári dolgozónak. Ennek ellenére az élet diktálta szükségszerűség, hogy a Bőripari Vállalat gyáregységeiben tervszerűen történjék a termelés, mert ezt a fontos ruházkodási cikket biztosítani kell a népgazdaságnak. A tennivalók tehát egy kissé meg is szabják a követendő út irányát Olyan nyugodt és biztos feltételeket kell teremteni, hogy a meglévő törzsgárda jól érezze magát, s aki új dolgozóként kerül az üzembe, meg is maradjon, sőt a kívülállók is szívesen jöjjenek oda dolgozni. Nos, hát jelen esetben ilyen gondolatok jegyében látogattunk el a BIV 3-as gyárába. Az elmúlt évek során ez a gyáregység is komoly munkaerő-gondokkal küzdött és nagyrészt küzd még ma is. A gyár vezetői és a mozgalmi szervek mindent megtesznek annak érdekében, hogy akik átlépik a gyár küszöbét, szívesen maradjanak is. De talán vegyük sorjába a dolgokat. Sütő elvtárs az szb munkavédelmi felügyelője, első helyen említi, hogy a szociálislétesítmények tekintetében szorgalmazzák a döntő változást. Ennek érdekében hosszas vita után jutottak el odáig, hogy a gazdasági vezetés saját erőből komoly összegeket fordít e célra. A távlati tervben szerepel egy ötszáz fő számára megfelelő fekete-fehér öltöző és fürdő. A nyersbőrraktári dolgozóknál ez a terv hamarosan valósággá válik és most folynak a tárgyalások arról, hogy az öltözőjük megfelelő étkezőhelyiséggel is bővüljön. Ez a helyiség már a legújabb előírásoknak is megfelel, mert a falakat és a padlózatot könynyen tisztán tartható csempék borítják. Villanybojler szolgáltatja a szükséges meleg vizet és az ételmelegítő mellett hűtőszekrényről is gondoskodnak. Ugyancsak hetven fő számára alkalmas étkezőhelyiséget kap a meszesműhely kollektívája és a béléskészítő műhely nődolgozói pedig az előbbiekben ismertetett nyersbőrraktári dolgozókéhoz hasonló öltözőfürdőt kapnak. Az üzemi orvos megfigyelése alapján a szakszervezeti bizottságot ugyancsak foglalkoztatta a kérdés: miként érhetnék el, hogy az éjjeli, vagy délutáni műszakban dolgozók kevesebb élénkítő pirulát fogyasszanak. Megszületett a javaslat, a gazdasági vezetés megteremti a feltételét annak, hogy friss feketekávét kapjanak azok, akiknek erre a munka végzése során szükségük van. Ehhez hasonló intézkedés az is, hogy a nyári meleg hónapokra újabb két darab szikvízgyártó gépet állítanak üzembe. A munkakörülmények elemzése során jutottak el arra az elhatározásra is, hogy a különböző műhelyeket zárt és fedett folyosókkal kötik össze. Ugyanis a munka jellegéből fakadóan gyakran előadódott, hogy a munka közben, kimelegedett dolgozók átszaladtak a másik műhelybe. Ilyen esetben a hideg levegőtől gyakran megfáztak. Most a zárt rendszerű folyosókon az egészségük kockáztatása nélkül tudnak egyik helyiségből eljutni a másikba. Varga Gyula biztonsági megbízott arra hívta fel a figyelmet, hogy az előbbieken túl százezer forintot fordítanak még a termelést könnyítő és az egészséget védő egyéb munkagépek és szerszámok kialakítására is. Például az első negyedévben a ballonmosóban és az anyagraktár méregtárolójában úgynevezett vészzuhanyt szereltek fel. A gyár és a munkahelyek útjainak a felújítására illetve modernizálására kétmilliót fordítanak. Felújították a bőrcsomagoló és raktár padlózatát és a kézikocsi-szállításnál ismétlődő balesetek hatására a védőintézkedést, megtették. Megoldották, hogy a mérgező savakat ezután csak zárt kannákban szállítják. Nem nagy dolog, de egészségügyi kihatása annál nagyobb annak, hogy a bélésbőrgyártás két helyiségében a falra vödröket erősítettek a gyakori kézmosás biztosítására. Régi kívánság teljesült azáltal, hogy a meszesműhely és a nyersbőrraktár anyagmozgatását gépesítették. Hosszan sorolhatnánk még a folyamatban levő és szorgalmazott intézkedéseket, amelyek kapcsolatban állnak a munkakörülmények javításával, a dolgozók egészségének és testi épségének a megóvásával. Az intézkedések hatására a sérülések, balesetek száma évről évre csökken éppen úgy, miként a termelésből kiesett munkanapok száma. Anélkül, hogy számokat sorolnánk, máris világosan látszik, hogy a baleseti statisztika ez évben is kedvező alakulást mutat. Ebben a sok konkrét intézkedésen túl nagy érdemük van a munkavédelmi őröknek is. A szakszervezeti bizottság, amikor tevékenységüket tárgyalta, azt állapította meg, hogy ahol nem nagy a fluktuáció — mint például a boxüzemben — ott szépen tevékenykednek. Nem csupán társaikra vigyáznak, hanem a munka során szerzett tapasztalatokat rendszeresen bejegyzik a naplóba. Az ellenőrzések pedig az intézkedések végrehajtásáról tanúskodnak. A gyáregységekben tehát idejében felismerték, hogy a munkások megtartásának egyik legjobb módja, ha olyan munkafeltételeket teremtenek számukra, mint a divatosabb szakmákban van. Nem feltétlenül a bőrgyártás velejárója az elhanyagolt munkahely. E felismerésben aranyigazság rejlik, mint ahogyan abban is, hogy tervek valóra váltása során a törzsgárdára és a szocialista brigádkollektívákra fokozottabb mértékben támaszkodnak. Írásunkkal nem szándékoztunk illuzórikus képet festeni a bőrgyártásról, hanem inkább azt érzékeltetni, hogyan kell és lehet hathatós intézkedést tenni annak érdekében, hogy majd egyszer a munkaerőgond megnyugtató megoldást nyerjen. A. E. : Fokozatosan javulnak a munkakörülmények a BIV 3-as gyáregységében . Hajnalikeltő asszonyok Furcsa cím, ugye. Hogyan írhat le ilyet valaki — kérdezheti a tisztelt olvasó. Hiszen még átvitt, amolyan poétái értelemben is inkább azt szokták írni, hogy a hajnal felkeltette, vagy a reggeli nap ébresztette. Dehát ez mégis jogos cím. Hogy kikről? A Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat csepeli gyáregységének asszonyairól van szó és köztük is azokról, akiknek egészen kis gyermekeik vannak. Hogy miért ez a cím? No, ez reméljük, elválik a továbbiakban. Jármai Józsefné: Lekészítő szűcsként dolgozik 1953 óta. Két gyermeke van, Mária nevű 9 éves és Andrea nevű 3 éves. — Nemrégiben jöttem viszsza a gyárba. Valamivel előbb mint ameddig a gyermekgondozási segélyt kaphattam volna. Dehát visszavártak és szívesen fogadtak. Meg aztán valahogy úgy voltam, hogy magam is minél előbb el akartam újra kezdeni a munkát. Andrea sírt, mert nagyon hozzászokott a mamájához. Most meg a nagymamája van vele, az anyósom. Dehát ő nem sokáig lehet, mert a lányánál is vannak gyerekek és vissza kell menni azokhoz. Így beszél a fiatalasszony és reménykedve említi, hogy szeptemberben Szentmihályon, ahol laknak, a Rákosi úti óvodába szeretné Andreát adni. Merthogy nagyon megígérték a felvételét. Egyébként, hogy ne sikerüljön, azt el se tudná képzelni. Azt kérdezem, hogy mivel tölti a szabad idejét. Elmosolyodik. Mulattatja a kérdés. Aztán észbekapok. Hiszen, ha van is egy nagymama, az aszszonykának mégiscsak Rákosszentmihályról kell bejárnia és magával együtt öt emberről gondoskodnia. * Martényi Gyuláné, Szűcs. A neve attól is jól ismert, hogy a férje is ebben a gyárban dolgozik szűcs szabászként és emellett a szakszervezeti bizottság bérfelelőse is. — A mi kisfiúnk, Gyuszi két hónap múlva lesz hároméves. Dunavarsányban lakunk, mind a ketten onnan járunk be naponta. Azért tudjuk ezt így csinálni, mert a férjem édesanyja vállalta, hogy naponta elviszi óvodába Gyuszikát — meséli az asszony ugyanolyan gondterhelten, mint az előző asszonyka. — A férjem betegség miatt nehezen mozog, ezért egy megfelelő Trabant-kocsit kell vásárolnunk, ami bizony némi kedvezmény mellett sem olcsó mulatság. Viszont lehetővé válik általa, hogy megszűnjenek számunkra a hosszadalmas vasúti utazások, amelyek során sokszor nemcsak nekem, de a férjemnek is végig állnia kell az utat. Kiderül, hogy tulajdonképpen lakásproblémájuk is van, erre is van elgondolásuk, szeretnének Pestre kerülni, de az sem fog könnyen menni és anyagilag is megérzik. Most azonban bizakodnak, erőfeszítéseket tesznek. Most pedig térjünk vissza, hogy miért is írtunk így, hogy „Hajnalikeltő asszonyok”. Csak azért, mert ahhoz, hogy a gyermekeket óvodába és bölcsődébe vihessék, illetve hogy a családot megfelelően felkészíthessék a napi életre, Martényinénak Dunavarsányban reggel, vagy inkább még éjszaka, egynegyed ötkor csörög az óra, Jármainé meg Rákosszentmihályon 4 órakor kel ahhoz, hogy idejében beérjen. Három évre megkapták a lehetőséget, hogy gyermekeiknek éljenek. A kormányzat, a népgazdaság úgy döntött, hogy gyermekgondozási segélyben részesíti őket is. Arról is született rendelkezés, hogy akinél ez letelik, szívesen kell visszafogadni a munkahelyre és aki megrövidíti a három évet, azt is újra a régi helyén kell munkába állítani. Nos, így történt ez az általunk szinte találomra kiválasztott két asszonynál. Ami pedig mindkettőjük sorsát és a sorsukról vallott felfogást illeti, arról Bakom Antalné, a gyár TT-elnöke így beszél: — Jó dolog, hogy van gyermekgondozási segély, és hogy ezt a mi gyárunkban jelenleg negyvennégyen igénybe vehetik. Még jobb dolog az, hogy amikor visszajönnek, igyekszünk úgy fogadni őket, mintha egyetlen napra sem távoztak volna tőlünk. Azt azonban tudjuk és látjuk, hogy az eddigi gondoskodás mellett még mindig sok a probléma, gond van a lakásokkal, az óvodába való elhelyezésekkel, általában még mindig marad gond ott, ahol a gyerek betöltötte ugyan a három évet. Ezért nekünk, szakszervezeti aktíváknak a gyerekes anyákat, családokat szüntelenül segítenünk kell. Különösen azokat, akik hajnalban kelnek, sőt sokan hajnal előtt, és amiről itt nem nagyon sok szó esett, éjfél felé fekszenek, mert csak akkor végeznek a napi munkával. Tulajdonképpen sohasem tudunk igazán eleget tenni értük. Ahol a lelkiismeret sokak, többek nevében így kap hangot, ott persze bízni lehet, hogy a kisgyermekes anyák sorsának javulása tovább folytatódik P. V. KÉPEK A BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁRRÓL A Budapesti Nemzetközi Vásárt világviszonylatban is egyre nagyobb érdeklődés kíséri. Erre utal az is, hogy az eddig részt vevő európai országokon kívül, egyre több tengerentúli ország is bekapcsolódott. A különböző jellegű iparágak mellett igen előkelő helyet foglal el a könnyűipar és ezen belül a ruházati ipar. Ezt bizonyítja az, hogy az egyik leglátogatottabb és legimpozánsabb csarnok a könynyűipari pavilon, amelynek termékei között ékeskedtek iparágaink Vásári-díjjal kitüntetett termékei is. Az 1970. évi Budapesti Nemzetközi Vásár 12 nagydíjából, egyet a BIV terméke a sertés-ruházati velour hódított el, amely hazai nyersbőrből, különleges eljárással készül. A kellemes, puha, selymes tapintású bőr, igen könnyű, éppen ezért alkalmas különböző ruházati cikkek előállítására. A bőr kidolgozásánál alkalmazott új technológiai eljárás eredményeként olyan terméket gyártottak, amely elnyerte a közönség tetszését. Megemlítjük a MINŐSÉGI CIPŐGYÁR által kiállított 12 modellből álló kollekciót is, amelyet a divatcsizmák jellemeztek. Alapanyaguk a pitran nevű marhabox (krokodil utánzat), valamint a knancslakk (törtlakk). A kiállított csizmák és cipők általában sportos jelleget viselnek. A legszebb termék kitüntetést Dudás János által tervezett divatcsizma nyerte el, akinek több évtizedes tapasztalata, szakmai képzettsége nagymértékben hozzájárult a vásárdíjhoz. Ugyancsak vásárdíjat nyert a BŐR- ÉS MŰANYAGFELDOLGOZÓ V. 6 db-ból álló táska-kollekciója, amely igen szép, ízléses és praktikus. Gazdasági szempontból nagy jelentőségű, mivel egy alapmintával készültek, de a különböző díszítőelemek felhasználásával mégis különböző formát kölcsönöztek. A kiállítotttermékeket Radkai Mária iparművész tervezte. A gyakorlati kivitelezésben pedig kiváló munkát végeztek Veréb Józsefné, Terstyánszki Anikó és Szabó Tiborné. A díjnyertes vállalatok mellett szép és tetszetős termékeket állítottak ki iparágaink többi üzemei is. Mindent öszszegezve megállapíthatjuk, hogy iparágunkat a fejlődés és az új eljárások alkalmazása jellemezte, amelyet az elnyert kitüntetések is bizonyítottak. A vásár nagydíjával kitüntetett velúr-ruházati bőröket a Bőripari Vállalat készítette A Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat vásárdíjat nyert szép és modern vonalú táskái A Minőségi Cipőgyár divatcsizmái is vásárdíjat nyertek és elnyerték a közönség tetszését