Bőripari Dolgozó, 1970 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

A bőrgyártás nem tartozik a legdivatosabb szakmák közé. Nemigen hallhatunk az isko­lákból kikerülő fiatalok köré­ben ilyen beszélgetést: ha végzek, elmegyek bőrgyári dolgozónak. Ennek ellenére az élet diktálta szükségszerűség, hogy a Bőripari Vállalat gyár­egységeiben tervszerűen tör­ténjék a termelés, mert ezt a fontos ruházkodási cikket biz­tosítani kell a népgazdaság­nak. A tennivalók tehát egy kissé meg is szabják a köve­tendő út irányát Olyan nyu­godt és biztos feltételeket kell teremteni, hogy a meglévő törzsgárda jól érezze magát, s aki új dolgozóként kerül az üzembe, meg is maradjon, sőt a kívülállók is szívesen jöjje­nek oda dolgozni. Nos, hát je­len esetben ilyen gondolatok jegyében látogattunk el a BIV 3-as gyárába. Az elmúlt évek során ez a gyáregység is komoly munka­erő-gondokkal küzdött és nagy­részt küzd még ma is. A gyár vezetői és a mozgalmi szer­vek mindent megtesznek an­nak érdekében, hogy akik át­lépik a gyár küszöbét, szívesen maradjanak is. De talán ve­gyük sorjába a dolgokat. Sütő elvtárs az szb munka­­védelmi felügyelője, első he­lyen említi, hogy a szociális­­létesítmények tekintetében szorgalmazzák a döntő válto­zást. Ennek érdekében hosszas vita után jutottak el odáig, hogy a gazdasági vezetés saját erőből komoly összegeket for­dít e célra. A távlati tervben szerepel egy ötszáz fő számára megfelelő fekete-fehér öltöző és fürdő. A nyersbőrraktári dolgozóknál ez a terv hama­rosan valósággá válik és most folynak a tárgyalások arról, hogy az öltözőjük megfelelő étkezőhelyiséggel is bővüljön. Ez a helyiség már a legújabb előírásoknak is megfelel, mert a falakat és a padlózatot köny­­nyen tisztán tartható csempék borítják. Villanybojler szolgál­tatja a szükséges meleg vizet és az ételmelegítő mellett hű­tőszekrényről is gondoskodnak. Ugyancsak hetven fő számára alkalmas étkezőhelyiséget kap a meszesműhely kollektívája és a béléskészítő műhely nő­dolgozói pedig az előbbiekben ismertetett nyersbőrraktári dolgozókéhoz hasonló öltöző­fürdőt kapnak. Az üzemi orvos megfigyelé­se alapján a szakszervezeti bi­zottságot ugyancsak foglalkoz­tatta a kérdés: miként érhet­nék el, hogy az éjjeli, vagy délutáni műszakban dolgozók kevesebb élénkítő pirulát fo­gyasszanak. Megszületett a ja­vaslat, a gazdasági vezetés megteremti a feltételét annak, hogy friss feketekávét kapja­nak azok, akiknek erre a mun­ka végzése során szükségük van. Ehhez hasonló intézkedés az is, hogy a nyári meleg hó­napokra újabb két darab szik­vízgyártó gépet állítanak üzembe. A munkakörülmények elem­zése során jutottak el arra az elhatározásra is, hogy a külön­böző műhelyeket zárt és fe­dett folyosókkal kötik össze. Ugyanis a munka jellegéből fakadóan gyakran előadódott, hogy a munka közben, kimele­gedett dolgozók átszaladtak a másik műhelybe. Ilyen eset­ben a hideg levegőtől gyak­ran megfáztak. Most a zárt rendszerű folyosókon az egész­ségük kockáztatása nélkül tud­nak egyik helyiségből eljutni a másikba. Varga Gyula biztonsági meg­bízott arra hívta fel a figyel­met, hogy az előbbieken túl százezer forintot fordítanak még a termelést könnyítő és az egészséget védő egyéb munka­gépek és szerszámok kialakítá­sára is. Például az első ne­gyedévben a ballonmosóban és az anyagraktár méregtárolójá­­ban úgynevezett vészzuhanyt szereltek fel. A gyár és a mun­kahelyek útjainak a felújításá­ra illetve modernizálására két­milliót fordítanak. Felújították a bőrcsomagoló és raktár pad­lózatát és a kézikocsi-szállítás­nál ismétlődő balesetek hatá­sára a védőintézkedést, megtet­ték. Megoldották, hogy a mér­gező savakat ezután csak zárt kannákban szállítják. Nem nagy dolog, de egészségügyi kihatása annál nagyobb an­nak, hogy a bélésbőrgyártás két helyiségében a falra vöd­röket erősítettek a gyakori kézmosás biztosítására. Régi kívánság teljesült azáltal, hogy a meszesműhely és a nyersbőr­raktár anyagmozgatását gépe­sítették. Hosszan sorolhatnánk még a folyamatban levő és szorgal­mazott intézkedéseket, ame­lyek kapcsolatban állnak a munkakörülmények javításá­val, a dolgozók egészségének és testi épségének a megóvá­sával. Az intézkedések hatására a sérülések, balesetek szá­ma évről évre csökken éppen úgy, miként a terme­lésből kiesett munkanapok száma. Anélkül, hogy számo­kat sorolnánk, máris világosan látszik, hogy a baleseti statisz­tika ez évben is kedvező ala­kulást mutat. Ebben a sok konkrét intézkedésen túl nagy érdemük van a munkavédel­mi őröknek is. A szakszerve­zeti bizottság, amikor tevé­kenységüket tárgyalta, azt ál­lapította meg, hogy ahol nem nagy a fluktuáció — mint pél­dául a boxüzemben — ott szé­pen tevékenykednek. Nem csupán társaikra vigyáznak, hanem a munka során szer­zett tapasztalatokat rendszere­sen bejegyzik a naplóba. Az ellenőrzések pedig az intéz­kedések végrehajtásáról ta­núskodnak. A gyáregységekben tehát idejében felismerték, hogy a munkások megtartásának egyik legjobb módja, ha olyan munkafeltételeket teremtenek számukra, mint a divatosabb szakmákban van. Nem feltét­lenül a bőrgyártás velejárója az elhanyagolt munkahely. E felismerésben aranyigazság rejlik, mint ahogyan abban is, hogy tervek valóra váltása során a törzsgá­rdára és a szo­cialista brigádkollektívákra fokozottabb mértékben tá­maszkodnak. Írásunkkal nem szándékoz­tunk illuzórikus képet feste­ni a bőrgyártásról, hanem in­kább azt érzékeltetni, hogyan kell és lehet hathatós intézke­dést tenni annak érdekében, hogy majd egyszer a munka­erőgond megnyugtató megol­dást nyerjen. A. E. : Fokozatosan javulnak a munkakörülmények a BIV 3-as gyáregységében . Hajnalikeltő asszonyok Furcsa cím, ugye. Hogyan írhat le ilyet valaki — kér­dezheti a tisztelt olvasó. Hi­szen még átvitt, amolyan poé­tái értelemben is inkább azt szokták írni, hogy a hajnal felkeltette, vagy a reggeli nap ébresztette. De­­hát ez mégis jogos cím. Hogy kikről? A Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat cse­peli gyáregységének asszo­nyairól van szó és köztük is azokról, akiknek egészen kis gyermekeik vannak. Hogy miért ez a cím? No, ez remél­jük, elválik a továbbiakban. Jármai Józsefné: Lekészítő szűcsként dolgozik 1953 óta. Két gyermeke van, Mária ne­vű 9 éves és Andrea nevű 3 éves. — Nemrégiben jöttem visz­­sza a gyárba. Valamivel előbb mint ameddig a gyermekgon­dozási segélyt kaphattam vol­na. Dehát visszavártak és szí­vesen fogadtak. Meg aztán valahogy úgy voltam, hogy magam is minél előbb el akartam újra kezdeni a mun­kát. Andrea sírt, mert nagyon hozzászokott a mamájához. Most meg a nagymamája van vele, az anyósom. Dehát ő nem sokáig lehet, mert a lányánál is vannak gyerekek és vissza kell menni azokhoz. Így beszél a fiatalasszony és reménykedve említi, hogy szeptemberben Szentmihályon, ahol laknak, a Rákosi úti óvo­dába szeretné Andreát adni. Merthogy nagyon megígérték a felvételét. Egyébként, hogy ne sikerüljön, azt el se tudná képzelni. Azt kérdezem, hogy mivel tölti a szabad idejét. Elmoso­lyodik. Mulattatja a kérdés. Aztán észbekapok. Hiszen, ha van is egy nagymama, az asz­­szonykának mégiscsak Rákos­­szentmihályról kell bejárnia és magával együtt öt emberről gondoskodnia. * Martényi Gyuláné, Szűcs. A neve attól is jól ismert, hogy a férje is ebben a gyárban dolgozik szűcs szabászként és emellett a szakszervezeti bi­zottság bérfelelőse is. — A mi kisfiúnk, Gyuszi két hónap múlva lesz három­éves. Duna­varsán­yban lakunk, mind a ketten onnan járunk be naponta. Azért tudjuk ezt így csinálni, mert a férjem édesanyja vállalta, hogy na­ponta elviszi óvodába Gyu­­szikát — meséli az asszony ugyanolyan gondterhelten, mint az előző asszonyka. — A férjem betegség miatt nehezen mozog, ezért egy megfelelő Trabant-kocsit kell vásárolnunk, ami bizony némi kedvezmény mellett sem ol­csó mulatság. Viszont lehetővé válik általa, hogy megszűnje­nek számunkra a hosszadal­mas vasúti utazások, amelyek során sokszor nemcsak ne­kem, de a férjemnek is végig állnia kell az utat. Kiderül, hogy tulajdonkép­pen lakásproblémájuk is van, erre is van elgondolásuk, sze­retnének Pestre kerülni, de az sem fog könnyen menni és anyagilag is megérzik. Most azonban bizakodnak, erőfeszí­téseket tesznek. Most pedig térjünk vissza, hogy miért is írtunk így, hogy „Hajnalikeltő asszonyok”. Csak azért, mert ahhoz, hogy a gyermekeket óvodába és böl­csődébe vihessék, illetve hogy a családot megfelelően felké­szíthessék a napi életre, Martényinénak Dunavarsány­­ban reggel, vagy inkább még éjszaka, egynegyed ötkor csö­rög az óra, Jármainé meg Rá­kosszentmihályon 4 órakor kel ahhoz, hogy idejében beérjen. Három évre megkapták a lehetőséget, hogy gyermekeik­nek éljenek. A kormányzat, a népgazdaság úgy döntött, hogy gyermekgondozási segélyben részesíti őket is. Arról is szü­letett rendelkezés, hogy aki­nél ez letelik, szívesen­­ kell visszafogadni a munkahelyre és aki megrövidíti a három évet, azt is újra a régi helyén kell munkába állítani. Nos, így történt ez az általunk szinte találomra kiválasztott két asszonynál. Ami pedig mindkettőjük sorsát és a sor­sukról vallott felfogást illeti, arról Bakom Antalné, a gyár TT-elnöke így beszél: — Jó dolog, hogy van gyer­mekgondozási segély, és hogy ezt a mi gyárunkban jelenleg negyvennégyen igénybe vehe­tik. Még jobb dolog az, hogy amikor visszajönnek, igyek­szünk úgy fogadni őket, mint­ha egyetlen napra sem távoz­tak volna tőlünk. Azt azonban tudjuk és látjuk, hogy az ed­digi gondoskodás mellett még mindig sok a probléma, gond van a lakásokkal, az óvodába való elhelyezésekkel, általában még mindig marad gond ott, ahol a gyerek betöltötte ugyan a három évet. Ezért nekünk, szakszervezeti aktíváknak a gyerekes anyákat, családokat szüntelenül segítenünk kell. Különösen azokat, akik haj­nalban kelnek, sőt sokan haj­nal előtt, és amiről itt nem nagyon sok szó esett, éjfél fe­lé fekszenek, mert csak akkor végeznek a napi munkával. Tulajdonképpen sohasem tu­dunk igazán eleget tenni ér­tük. Ahol a lelkiismeret sokak, többek nevében így kap han­got, ott persze bízni lehet, hogy a kisgyermekes anyák sorsának javulása tovább folytatódik P. V. KÉPEK A BUDAPESTI NEMZETKÖZI VÁSÁRRÓL A Budapesti Nemzetközi Vásárt világviszonylatban is egyre nagyobb érdeklődés kí­séri. Erre utal az is, hogy az eddig részt vevő európai or­szágokon kívül, egyre több tengerentúli ország is bekap­csolódott. A különböző jellegű iparágak mellett igen előkelő helyet foglal el a könnyűipar és ezen belül a ruházati ipar. Ezt bizonyítja az, hogy az egyik leglátogatottabb és leg­impozánsabb csarnok a köny­­nyűipari pavilon, amelynek termékei között ékeskedtek iparágaink Vásári-díjjal ki­tüntetett termékei is. Az 1970. évi Budapesti Nem­zetközi Vásár 12 nagydíjából, egyet a BIV terméke a ser­tés-ruházati velour hódított el, amely hazai nyersbőrből, kü­lönleges eljárással készül. A kellemes, puha, selymes ta­pintású bőr, igen könnyű, ép­pen ezért alkalmas különböző ruházati cikkek előállítására. A bőr kidolgozásánál alkal­mazott új technológiai eljárás eredményeként olyan termé­ket gyártottak, amely elnyerte a közönség tetszését. Megemlítjük a MINŐSÉGI CIPŐGYÁR által kiállított 12 modellből álló kollekciót is, amelyet a divatcsizmák jelle­meztek. Alapanyaguk a pit­­ran nevű marhabox (krokodil utánzat), valamint a knancs­­lakk (törtlakk). A kiállított csizmák és cipők általában sportos jelleget viselnek. A legszebb termék kitüntetést Dudás János által tervezett divatcsizma nyerte el, akinek több évtizedes tapasztalata, szakmai képzettsége nagymér­tékben hozzájárult a vásár­díjhoz. Ugyancsak vásárdíjat nyert a BŐR- ÉS MŰANYAGFEL­­DOLGOZÓ V. 6 db-ból álló táska-kollekciója, amely igen szép, ízléses és praktikus. Gazdasági szempontból nagy jelentőségű, mivel egy alap­mintával készültek, de a kü­lönböző díszítőelemek felhasz­nálásával mégis különböző formát kölcsönöztek. A kiállított­­termékeket Rad­k­ai Mária iparművész tervez­te. A gyakorlati kivitelezésben pedig kiváló munkát végeztek Veréb Józsefné, Terstyánszki Anikó és Szabó Tiborné. A díjnyertes vállalatok mel­lett szép és tetszetős termé­keket állítottak ki iparágaink többi üzemei is. Mindent ösz­­szegezve megállapíthatjuk, hogy iparágunkat a fejlődés és az új eljárások alkalmazása jellemezte, amelyet az elnyert kitüntetések is bizonyítottak. A vásár nagydíjával kitüntetett velúr-ruházati bőröket a Bőripari Vállalat készítette A Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat vásárdíjat nyert szép és modern vonalú táskái A Minőségi Cipőgyár divatcsizmái is vásárdíjat nyertek és elnyerték a közönség tetszését

Next