Bőripari Dolgozó, 1970 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1970-07-01 / 7. szám
Otthon? Óvodában? Beszélgetés Csupka Imrénével a Minőségi Cipőgyár ffA" Gyáregységének nőfelelősével a kismamák helyzetéről — Most kétszázharminckét kismamánk van a három gyáregységben. Általában igénybe veszik a hároméves gyerekgondozási segélyt, és otthonmaradnak. — Három év nagy kiesést jelent a munkából. Hogyan fogadják a visszatérőket? Régi helyükre kerülnek, vagy más beosztást kapnak? — Általában visszakerülnek a régi helyükre. Aki egyszer ezt a szakmát megtanulta, nemigen felejti el a munka fogásait — tehát ez nem okozhat problémát. A műszakvezetők mindenütt figyelmesen, megértően foglalkoznak a kismamákkal. Hiszen sok gondjuk van... — Két műszak.. — Igen, ez a legnagyobb probléma, a legtöbben azzal jönnek hozzánk, tegyük őket egy műszakba. Ez a legnehezebben teljesíthető kérés. Elsősorban a többgyerekes és az egyedülálló anyákat segítjük ezzel — mert, sajnos, az is előfordul: a gyerek még alig hároméves, és a szülők már elváltak, vagy az asszonyt otthagyta a férje. — Sokat hiányoznak a kisgyerekes mamák? — Ha a gyerek beteg, bizony legtöbbjük nem tudja másképp megoldani, mint hogy otthon marad. Két-három hétig dolgoznak, aztán egy kis megfázás vagy kanyaró ... Legtöbb asszony szalagon dolgozik — nem könnyű a helyére állítani gyorsan valakit, de azért megoldjuk ezt is. — Tud a gyár segíteni a gyerekek bölcsődei elhelyezésében? — Saját bölcsődénk nincs. Sajnos, a tanácsokkal és a területi bölcsődékkel nincs még olyan kapcsolatunk, hogy valóban részt vehetnénk a férőhelyek szétosztásában. De ahol nagyon nagy szükség van rá, ott megpróbálunk segíteni. Volt például egy leányanya a gyárban, aki rendkívül rossz körülmények között lakott, és mi már a szülés előtt felvettük a kapcsolatot a körzeti védőnővel, hogy a gyereket helyezzék el hetes bölcsődébe. Egy másik családnál, ahol a nagypapa tüdőbeteg és együtt lakik a fiatalokkal, szintén szereztünk helyet egy hetes bölcsődében a kis csecsemőnek. — A nehézségek — a számokból ítélve — nem riasztják vissza a fiatalasszonyokat a gyerekszüléstől. — Nem. Tudják, hogy mi minden erőnkkel azon vagyunk, hogy segítsünk nekik. Amíg otthon vannak, addig is igyekszünk tartani a kapcsolatot velük. El szoktuk küldeni az újságot, hogy olvassanak a szakmáról addig is. Anyák napján sem feledkeztünk meg róluk: mind a kétszázharminckét kismamának lapot küldtünk — és nagyon örültek ennek a kis figyelmességnek. Érezzük a bizalmukat — a gondjaikkal, bajaikkal mindig idejönnek hozzánk a szakszervezetbe. Most azt tervezzük, hogy összehívjuk egy kis beszélgetésre a kismamákat, és erre a beszélgetésre meghívjuk a gyár gazdasági vezetőit is. Itt elmondhatják a problémáikat és a gyár vezetői már jó előre gondolkozhatnak azon, miben tudnának segíteni. Hiszen legtöbbünknek van gyereke és tudjuk, hogy a gyereknevelés sok címmel, de sok gonddal is jár. P. Bőrdíszmű kiállítás A Bőripari Tudományos Egyesület Bőrdíszműipari Szakosztálya az évenként hagyományosan — immár 14-szer — megrendezésre kerülő Országos Bőrdíszműipari modellkiállítás 1970. június 19-től a BNV könnyűipari pavilonban mutatták be a közönségnek, valamint a hazai és külföldi szakembereknek. A kiállításon részt vett az állami, tanácsi és a szövetkezeti ipar. A 11 különböző bőrdíszműipari vállalat, mintegy 500 modellt mutatott be. A Bőripari Vállalat mint alapanyaggyártó ugyancsak szép terméket mutatott be. Ott volt a kiállításon ezenkívül az Óra- és Ékszeripari Vállalat, valamint a Vésnök Ktsz, mint Kellék és Veretgyártó Vállalat. Beszélgetés egy munkaügyi döntőbizottsági elnökkel Az MTDB — mint sokan tudják — munkaügyi döntőbizottságot jelent. A Cserzőanyaggyárban Bella Károly tankvezető az elnöke. Bella elvtársnak más funkciója is van, a szakszervezeti bizottság termelési és bérfelelőse. Van ezenkívül egy harmadik, igen jelentős szerepe, ez már a magánéletben, családapa, két kicsi ikergyermek, Krisztinka és Károlyka édesapja. Mindez onnan tudható, hogy az újságíró otthonában kereste fel Bella elvtársat, ahol a két pici időnkénti élénk csecsemőbeszéddel, tehát sírással ünnepelte, hogy éppen a kilencedik hete van a világon. — Hogyan tud ennyi kötelezettségnek eleget tenni? Tmk-vezető, két társadalmi funkciója is van, ezenkívül itt a két pici gyermek. — Most, hogy ők vannak, kicsit persze nehezebben, mint ezt megelőzőleg. Azért némi kis előre átgondolt időbeosztással az ember megoldja a problémákat. Meg aztán az utóbbi időben éppen az MDB- elnöki poszton nem sok teendő van. — Tárgynál vagyunk. A cikkünk egyik célja éppen az, hogy megvizsgáljuk, mi lehet az oka annak, hogy jó néhány helyen csak kevesen vagy egyáltalán nem folyamodnak a munkaügyi döntőbizottsághoz. Nézzünk meg ehhez néhány ügyet, mondjuk az utolsó tízet. Talán az ügyek témájából, a döntésekből is levonhatunk néhány következtetést. Bella elvtárs iratokat vesz elő. Előző napon, amikor telefonon beszéltünk, megkértem, hozza haza az MDB nyilvántartási könyvét, és az utolsó ügyek legfontosabb iratait. Most ezek fekszenek előttünk. — Amennyiben csak tíz ügyet nézünk is, azt állapíthatjuk meg, hogy az ügyek téma szerint nagyon változatos, mondhatni vegyes képet mutatnak — lapozgat a nyilvántartási könyvben Bella elvtárs. — Fegyelmi határozat ellen hárman fellebbeztek. Kártérítési igényt ketten támasztottak, ugyancsak ketten folyamodtak MDB-hez elmaradt munkabér, illetve helyettesítési bér címén, elmaradt természetbeni juttatás miatt egy beadvány érkezett, jubileumi jutalom miatt és áthelyezés miatt ugyancsak egy-egy. — Volt-e ezek között úgynevezett nagy ügy? — Ilyen ezek között nem volt Több mint három éve volt egy olyan, ami jelentősebbnek mondható. Egy művezető vétett a társadalmi tulajdon ellen, maszekoknak szerszámokat készített. Egyébként nem cáfolni igyekezett a vádat — azt nem is tudta volna —, hanem azt szerette volna elérni az MDB-nél, hogy a több éves munkaviszonyára való tekintettel mérsékeljék a büntetését. Erre azonban nem volt mód, de ezt nem is akartuk. Úgy ítéltük meg az ügyet, mint a vállalatvezetőség. Annak, aki egy területnek a felelőse, különösen kell ügyelnie a társadalmi tulajdonra másoknál is. Hát még saját magánál. — Hány esetben dőlt el az ügy a beterjesztő igénye szerint? — Két esetben. Az elmaradt természetbeni juttatás és a jubileumi jutalom esetében. Egy harmadik esetben pedig a Területi Munkaügyi Döntőbizottság ítélte meg az ügyet a dolgozó javára. Nekem azonban jelenleg is az a véleményem, hogy az utóbbi ügy lényegét tekintve, mi döntöttünk helyesen. Az újpesti gyáregységünkben ugyanis egy szaktársunkat felszólították arra, hogy a termelés érdekében az egyik gépen végezzen adagolást. Az illető ezt megtagadta, arra való hivatkozással, hogy nem feladata. Emiatt a termelés hátrányt szenvedett. A vállalat fegyelmit indított, és az illető dolgozót írásbeli megrovásban részesítette. A megrótt hozzánk fellebbezett, és mi helybenhagytuk a vállalat ítéletét. A TMDB azonban megváltoztatta, illetve megszüntette a fegyelmi döntést azzal, hogy az illetőnek nincs présgépre (aminek a TMDB a gépet tartotta) munkavédelmi vizsgája. Csakhogy az a gép tulajdonképpen nem olyan présgép volt, amihez munkavédelmi vizsga kell. Ez egy eléggé biztonságos csehszlovák kéregpréselő automata gép. — Volt-e olyan ügy, amit valamilyen más szempontból tart különlegesnek? — Egy adminisztratív beosztásból nyugdíjba ment dolgozónk egy időben elég sok munkát és némi gondot is okozott nekünk. Először azt igényelte — visszamenőleg —, hogy neki a vállalat több fizetést adjon. Holott a vállalat a kötelező alsó és felső határ között dotálta. Ekkor úgy adott be újabb igényt, hogy ő tulajdonképpen egy magasabb beosztású dolgozót helyettesített, és ezért jár neki visszamenőleg a különbözet. Nyugdíjas lévén, ráért elmenni, írogatni a különböző szervekhez, hozzánk is. Mivel a fennálló szokások és szabályok szerint minden beadvánnyal foglalkozni kell, ezért elég sok időt vett igénybe az illető. Tíz eset közül csak kevésnél hoztak döntést a dolgozó igénye szerint. Mégis szükségesnek tartja a többi ügyben is a munkaügyi döntőbizottságot? — Feltétlenül szükségesnek tartom, mert egyrészt a dolgozónak van hová fordulnia, másrészt a mi független és tárgyilagos magyarázatunk után megérti, hogy mi a jogos és az igazságos, több esetben azt is, hogy őt nem érte sérelem. Meg aztán előre nem lehet azt tudni, hogy maga a bizottság melyik ügyben változtatja meg a vállalat döntését. — Felelete logikusnak látszik. Bizonyára sokaknak ez a véleménye. Akkor miért van mégis, hogy csökkent az MDB-ügyek száma? — Ezt két oknak tulajdonítom. Egyrészt mert a jó és fejlődő kollektív szerződések jobban elejét veszik hibás döntések kialakulásának. A másik: a szabadabb kilépés. Most ha valaki úgy érzi, hogy sérelem érte, nem harcol, nem jön az MDB-hez, mint ahogyan régebben elment a VEB-hez, a vállalati egyeztető bizottsághoz azért, mert ott akart mentesülni a hátrányos következményektől. Most egyszerűbb, ha kilép, hiszen új vállalatnál valósággal tiszta lappal indul. Sőt, több esetben előnyösebb bér- és munkaügyi feltételekkel. Köszönjük a felvilágosításokat, és a szakszervezet lapja részéről is jó egészséget kívánunk a kicsi ikreknek is. (Pacsay) A Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat szép termékkel szerepelt a kiállításon, amelyet bizonyít, hogy elnyerte a nívódíjat és számtalan első és második díjat Nagy sikert arattak a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat praktikus utazótáskái A Bőripari Vállalat szebbnél-szebb mintás bőröket mutatott be Nehéz igazságosan dönteni Körültekintően látja el feladatát a segélyezési albizottság Emberi sorsokon, családok gondjain enyhítenek, mégis a vélemény az, hogy a segélyezés nehéz és hálátlan feladat. Beszélgető partnereink ugyan nem hangsúlyozták ezt, de szavukban ott vibrált a könynyen felismerhető tény: valóban nem könnyű felelősségteljesen és egyben igazságosan dönteni. De már most az elején hadd mondjuk el, hogy olyan tapasztalatot adunk közre, amelyre érdemes felfigyelni és még inkább a gyakorlatban alkalmazni. A Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat TT- titkára azzal fogadott: jöjjön el az albizottság ülésére és ott meggyőződhet róla, hogy mennyi diplomáciai készséget, igaz emberismeretet és kötelességérzést igényel ez a munka. Hamarosan a tettek igazolták szavait, mert a segélyezési albizottság tagjai a tények erejével adtak számot felelősségteljes munkájukról. Valamennyien esztendők óta élvezik dolgozótársaik bizalmát, döntenek a legkényesebb kérdésekben és enyhítik a fájdalmat ott, ahol ezt az élet, a szükség kérlelhetetlen törvénye indokolja. Talán szokványosnak tűnik, mégis el kell mondanunk, hogy a segélyezési albizottság tevékenysége gyakorlatban követi az országosan meghonosodott módszereket. A bizottság első számú segítői a szakszervezeti bizalmiak, akik a mindennapi munka során közvetlen kapcsolatot tartanak munkatársaikkal ők azok, akik összegyűjtik az igényeket, felkeresik a rászorulókat és véleményt mondanak a kérelem jogosságáról. Igaz, ezt nem máról holnapra érték el, hanem hosszú esztendők következetes munkájának eredményeként. Dokumentumokkal bizonyították 5—6 évre visszamenően, hogy a bizalmiak javaslataira rendszeresen támaszkodnak. Az ő véleményük nélkül csak rendkívül indokolt esetben fogad el kérelmet a bizottság. Itt jegyezzük meg, hogy a bizalmiak és a bizottság munkáját nagyban megkönnyíti az 1955 óta vezetett statisztikai napló, amit hétköznapi nyelven egyszerűen csak „bibliának” neveznek. Kezdetben a naplóban csak a segélyezettek nevét tüntették fel, de később, ahogyan finomodtak a módszerek, ugyanúgy bővültek a rubrikák is. Olyannyira, hogy manapság már évekre visszamenően pontosan regisztrálni lehet,hogy ki, mikor és milyen indokok alapján részesült segélyben. A segélyezési bizottság tagjai valamennyien tapasztalt emberek és ezért óva intették az újságírót a szenzációkereséstől. Több éves tapasztalat és gyakorlat tanúsítja, hogy az emberek nem szeretik a nyilvánosságot, különösen akkor, ha gondjaikról, bajaikról van szó. De, hogy ne maradjunk adósak az olvasóknak, készségesen sorakoztattak fel példákat munkájuk tartalmi lényegének alátámasztására. — Volt rá eset — hallottuk az indoklást —, hogy az itt dolgozó házaspár nehéz családi körülményeire hivatkozva kérelemmel fordult hozzánk. A bizalmi továbbította a kérelmet, ő ismerte a körülményeket és a véleményét elmondta. Ennek nyomán családlátogatást szerveztünk, ahol bebizonyosodott, hogy a sokgyerekes család mindennapos gondja a nagymamára hárul, mert az alkoholista szülők az italon túl semmivel sem törődtek. A családlátogatók felmérték a helyzetet és pénz helyett élelmiszert és más használati cikkeket adtak. Ez ugyan kissé szokatlan formája a segítségnek, de mégis alkalmazni kellett. Az előbb említett példa csupán egy a sok közül, de azt érzékelteti, hogy az albizottság nem gépiesen látja el feladatát, hanem az emberi humánumtól vezéreltetve erősíti napról napra azt a bizalmat, amelyet a választáskor kaptak. Mert az előbbi indokolt esettel ellentétben, akad ám jócskán olyan példa is, amikor a bizottság egyhangú nemmel válaszol. Szomorú, de való, hogy akadnak szép számmal olyanok is, akik nincsenek tisztában a fogalmakkal. Példásan fizetik a szakszervezeti tagdíjat, de ugyanakkor benyújtják a számlát is. Ha pedig nem találnak meghallgatásra, mindjárt fenyegetőznek: „kilépek a szakszervezetből”! Nem árulunk el titkot, ha elmondjuk, hogy néhány évvel korábban olyan nézet uralkodott, minél több ember kapjon segélyt. Ezzel szemben ma már a gyakorlat az, hogy indokolt esetbő illékersebb embernek, de magasabb összegeket. Ez a szemlélet általánossá vált és erősítette a bizalmat a szakszervezet iránt. A segélyezési albizottság évente több mint 75 ezer forint sorsáról dönt, igaz, ennek a dupláját is eloszthatná. Az albizottság azonban nagyon helyesen mérlegeli, hogy melyik család az, amely a legjobban rá van szorulva. Amennyire színes és gazdag az életük, annyiféle emberi sorsot és indokot vizsgál meg a segélyezési albizottság és a tények alapos ismeretében dönt. Minden esetben egy közös vonás kíséri döntésüket, amelyet a mindennapok nyelvén így neveznek: emberi humánum és segíteni akarás. (Abrankó) KÖSZÖNJÜK 1970. július 20-án a Minőségi Cipőgyár „A” gyáregység Szakszervezeti Bizottsága a vállalat vezetőségével közösen a hagyományos nyugdíjas találkozó helyett az idős szaktársakat hajókirándulásra hívták meg. A kirándulás olyan jól sikerült, hogy a résztvevők számára örökké felejthetetlen maradt. Nem volt közöttük egyetlen személy sem, akiből ne váltotta volna ki a legnagyobb megelégedést. Hozzájárult ehhez még, hogy Barabás, Pardi, Ress és Csapkáné elvtársak oly sok szeretettel és megértéssel foglalkoztak velünk. Kellemessé tette az Utazást a jó idő, a szép táj és a kiváló hangulat. Köszönjük a gyár gazdasági és mozgalmi vezetőinek ezt a felejthetetlen napot és ha lehet máskor is rendezzenek ilyen szép és emlékezetes kirándulást. Vizik Ferenc Budapest XI., Üllői út 85. Szalay Károlyné szakszervezetünk régi tagja elhunyt. Temetése — hamvasztás után — július 22-én/27 órakor lesz a pesterzsébeti temetőben..