Bőripari Dolgozó, 1978 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1978-07-01 / 7. szám

1978. július hó (Folytatás az 1. oldalról)­rodalom 60. évfordulójának tisz­teletére szervezett előadások, mű­soros rendezvények lebonyolítá­sában is aktívan részt vettek. — Segítették a szolidaritási ak­ciók — gyűlések — sikeres lebo­nyolítását, a szolidaritási bélye­gek terjesztését. Aktivitásukkal a brigád tagjai példát mutattak a vállalat valamennyi brigádjának.­­ Ez a kitüntetés méltó elis­merése önzetlen, szorgalmas munkájuknak és annak a szerte­ágazó tevékenységnek, amelyet e kollektíva tagjai tettek és tesz­nek nap mint nap a békéért, a barátságért. Ebből az alkalomból — a brigád minden tagjának — kívánok további eredményes munkát, sok sikert, erőt és egész­séget. Az ünnepség után felkerestük a brigád tagjait, hogy érdeklőd­jünk munkájukról, a kitüntetés­ről és a jövő terveikről. — Tizenöt évvel ezelőtt alakult a brigád, tíz fővel — kezdi a tá­jékoztatást Antal Sándorné bri­gádvezető. — Valamennyien a szabászaton dolgozunk, s úgy is mondhatnám, hogy női brigád vagyunk, mivel csupán ,egyetlen férfi tagunk van. Megalakulá­sunk pillanatában azt a célt tűz­tük magunk elé, hogy becsülete­sen dolgozunk, tudásunk legja­vát adjuk, amivel azt akarjuk be­bizonyítani, hogy brigádba tömö­rülve többet és jobbat lehet ad­ni. Elképzeléseink lassan megva­lósulnak, amit jól bizonyít, hogy évről évre magasabb szintet érünk el, a hármas jelszó meg­valósításában, tartalommal való megtöltésében. Úgy érzem, ennek egyik bizonyítéka — többek kö­zött — a mai kitüntetés és az, hogy ez évben nyertük el az arany fokozatot. — Az elmúlt évben, amikor a csepeli munkások versenyre hív­ták ki az ország dolgozóit a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó megün­neplésére, üzemünkben — a ter­melési tanácskozáson — a brigá­dunk elsőként csatlakozott a ju­bileumi versenyfelhíváshoz. Fel­­ajánlásunkat a mennyiség mellett elsősorban a minőség javítására és az anyagtakarékosságra tettük. Nagyon vigyázunk arra, hogy a szó és­ a tett azonos legyen, eb­ből fakad, hogy brigádunknál rit­kán fordul elő reklamáció. — A termelés mellett igyek­szünk kivenni részünket a társa­dalmi munkából is. Az elmúlt időben két kommunista műszak­ban is részt vettünk teljes lét­számmal. Ezenkívül évek óta pat­ronáljuk Oláh Szilviát — 8 éves —,a fóti gyermekváros lakóját. A kislány részére betétkönyvet váltottunk, amelybe havonta 100 forintot teszünk. Jelenleg a be­tétkönyvben 5000 forint van, s azt szeretnénk, ha majd betölti a 18. életévét, akkor legyen egy kis induló alapja. — Mi édesanyák tudatában vagyunk annak, hogy ezek a kis­gyermekek mindent megkapnak, amire csak szükségük van, hiányt semmiben nem szenvednek. De azt is tudjuk, hogy hiányzik szá­mukra a szülői szeretet. Ezt pró­báljuk egy kicsit pótolni azzal, hogy minden esztendőben — a nyári szünidőre — egyik brigád­tagunk, Ribai Györgyné magához veszi a kislányt. A Március 15. brigád tagjai el­mondták, ez a kitüntetés szá­mukra további erőfeszítést köve­tel, mert tudják: becsületes mun­kával bizonyíthatják csak be, hogy a kitüntetésre méltóak vol­tak. Gratulálunk a kitüntetéshez és kívánunk eredményes munkát a brigád minden tagjának. (Folytatás az 1. oldalról) ha elkezdődik, akkorra ismerjék meg az új technológia minden csínját-bínját Azt hiszem így van ez rendjén, mert ezzel jobban a munkahelyhez tudjuk kötni azo­kat az embereket is, akik ko­rábban nem rendelkeztek na­gyobb szakmai tapasztalattal. A nagyobb tudás, nagyobb kerese­tet is jelent. Aki pedig megta­­lálja számítását, az nem kíván­kozik máshová dolgozni. Bár igaz, nem divatos szakma a miénk, de aki egyszer megszere­ti, sok örömet, szépséget talál benne. Minden évben változik a divat, nőnek az igények, s ezzel nekünk lépést kell tartanunk. Ez a mi munkánk igazi varázsa. A nyilatkozatok nyomán ter­mészetesnek tűnt, hogy a beszél­gető társak nem igyekeztek ki-­ domborítani saját kollektívájuk szerepét, hanem az egész gyár­egység tennivalóinak tükrében vizsgálták szerepüket. Jó dolog, hogy a munkapadnál dolgozók, egyszerű brigádvezetők, a jó gazda felelősségével szóltak min­dennapos dolgaikról. A Pécsi Bőrgyárban már hagyomány, hogy min­den évben a vállalat dolgozóinak gyermekei részé­re névadó ünnepséget szerveznek. A házigazda sze­repét 1974 óta a KISZ-bizottság tölti be. Az idén ugyancsak sor került az ifjú honpolgárok köszön­tésére, ahol 27-en kapták meg az utónevet. A névadó ünnepség hangulatát fokozta, hogy a KISZ-bizottság által patronált általános iskola kis­dobos csapatának 35 tagja színvonalas műsorral kedveskedett. A gyár KISZ-bizottsága a gazdasági- és társadal­mi vezetés nevében értékes ajándékot adott át az ünnepelt gyermekeknek. Az ünnepségen részt vevő gyermekek: Antal Ani­kó, Antal Vilmos, Antal Mónika, Bartal Balázs, Bálinti Kornél, Benács Balázs, Bodrogi Annamária, Bogdán Ákos, Bogdán Beatrix, Böde Gabriella, Csiszár Zoltán, Dörgő Zoltán, Forrai Zoltán Árpád, Helesfalvi György, Horváth Gyula, Horváth Blan­ka, Keller Annamária, Kovács Henriett, Kővári Anett, Kordé Zoltán, Molnár Márton, Palotás Zol­tán, Pápist Edvin Péter, Szeles Bernadett, Tarr Anett, Tarr Judit és Vincze Mónika. 3 Válaszolunk olvas­ ói tekinthető balesetnek A 3/1967 SZOT számú szabályzat szerint, baleseten az emberi szervezetet­ért olyan egyszeri környezeti hatást kell érteni, amely a dolgozó akaratától függetlenül, hirtelen, vagy aránylag rövid idő alatt következik be és sérülést, mérgezést, vagy más egészségi ká­rosodást, illetve halált okoz. A baleset fogalmi körének megvoná­sánál a­ fenti meghatározásból kell kiindulni. A baleset tényén az sem változtat, ha a külső behatás esetleg olyan, amely egy teljesen egészséges ember szervezetében­­semmi­nemű káros következményt nem okoz, azonban a sérelmet szenve­dett kora, fizikuma, már meglevő betegsége miatt, nála mégis sú­lyos következményekkel jár. A természetes úton keletkezett megbetegedések, például idegki­merültség, megfázás, stb. nem tekinthetők balesetnek még akkor sem, ha esetleges előzményei a munkavégzéssel kapcsolatosak. Ezek úgynevezett természetes megbetegedések. Tekintettel arra, hogy sok esetben orvosi szakkérdésről van szó, csak orvosi vélemény alapján lehet dönteni. Különösen akkor áll ez, ha a balesetet szenvedőnél olyan tünetek, megbetegedések is fellépnek, amelyek egyébként más okból is, akár önállóan is ke­letkezhetnek. Ilyen esetekben csak az orvos tudja eldönteni, hogy az következménye-e a balesetnek, tehát baleseti eredetű-e. Nem vitás, hogy az élet számos olyan esetet produkál, melyek határesetnek tekintendők, s elbírálásuk valóban bonyolult. Az ese­teket egyedileg megvizsgálva és elvégezve az elhatárolást, a bal­eseteket megfelelően el lehet különíteni az egyéb betegségektől. Helyettesítés idejére jár-e prémium A helyettesítés díjazásáról a 7/1967. MüM. számú rendelet intéz­kedik. E szerint a vállalat megállapodhat a helyettesítő dolgozóval, hogy azt a helyettesített dolgozó részére járó prémium és az év vé­gi részesedés arányos része is megilleti. Ezen rendelkezés szerint tehát a feleknek közös akarattal megállapodást kell e kérdésben kötniük. Ezen túlmenően a kollektív szerződés kötelezően előírhat­ja, hogy a helyettesítőt megilleti a helyettesített dolgozó részére egyébként járó prémium és az év végi részesedés arányos része is. Általában tehát a kollektív szerződés rendelkezései irányadók eb­ben a kérdésben. Ennek hiányában a dolgozónak a vállalattal kell közös megállapodásra jutnia a részére járó prémiumot illetően. E nélkül a vállalat nem kötelezhető az arányos prémium kifizetésé­re. Munkaviszonyban töltött idő — szolgálati idő elhatárolása A munkaviszonyban töltött idő és a szolgálati idő nem azonos fogalmak. A szolgálati idő szempontjából a társadalombiztosítási jogszabályok szerint olyan munkavégzések is elismerhetők, ame­lyek munkaviszony-időbeszámítás szempontjából nem jöhetnek számításba. A rokkantsági nyugdíjra jogosultság szempontjából például a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folyta­tott­ tanulmányok címén a tanulmányi időszak kezdetét magában foglaló hónap első napjától, a végét magában 11 foglaló hónap utolsó napjáig eltelt időszak szolgálati idő szempontjából figyelembe ve­hető, ugyanakkor ezen időtartam a m­­unkajogi­ szabályok szerint munkaviszonyban töltött időként nem ismerhető el. Mikor köteles a munkáltató a munkakönyvét megsemmisíteni Az általános szabályoknak és gyakorlatoknak megfelelően a mun­kaviszony megszűnésekor a dolgozó részére a munkakönyvét ki kell adni. Ha a dolgozó valamilyen okból a munkakönyvét a munka­­viszony megszűnésekor nem vette volna át és az erre vonatkozó szóbeli felhívás eredménytelen, úgy a vállalatnak írásban kell fel­szólítania a dolgozót a munkakönyv átvételére. A munkakönyvét postán, még ajánlott küldeményként is csak akkor lehet elkülde­ni, ha a dolgozó azt kifejezetten kéri. Amennyiben az írásbeli felszólítás nem vezet eredményre, és a dolgozó a munkakönyvének az elküldését sem kéri, úgy a vállalat a munkakönyvét a munkaviszony megszűnésének napjától számí­tott egy évig köteles megőrizni. Ezen időpont után pedig a mun­káltató köteles megsemmisíteni a munkakönyveket, amelyek így nála maradtak. A munkakönyv megsemmisítéséről jegyzőkönyvet kell­­készíteni. A munkakönyv átvétele számos téves hiedelemmel ellentétben semminemű joglemondást, vagy jogelismerést nem jelent és nem fosztja meg a dolgozót attól a lehetőségétől, hogy a munkaviszonya megszüntetése, vagy egyéb igénye tárgyában munkaügyi vitát kez­deményezzen. A korábbi fegyelmi büntetést egy újabb eljárásnál súlyosbító körülményként lehet értékelni A jogszabály előírja: a fegyelmi eljárás keretében biztosítani kell, hogy a dolgozó védekezését előterjessze, a fegyelmi jogkör gyakorlójának pedig kötelessége a dolgozó javára és terhére szol­gáló körülmények felderítése. Annak elbírálása, hogy a dolgozó terhére szolgáló körülményként mit kell figyelembe venni, a válla­lat mérlegelésére van bízva. Az, hogy a súlyos fegyelmi büntetés hatálya már eltelt, nem jelenti azt, hogy egy újabb fegyelmi eljárás során nem lehetne azt a korábbi magatartást, amelyért a fegyel­mi büntetést kapta, értékelni. Ugyanis, hogy a fegyelmi büntetésé­ről bizonyos idő után a dolgozó nem köteles számot adni, abból az elgondolásból fakad, hogy a büntetés folytán magatartása megvál­tozott és így tiszta lapot adnak számára. Ha azonban újabb kötele­zettségszegést követett el, kiderült, hogy nem változott meg, ilyen esetben pedig indokolt, hogy korábbi magatartását, kötelezettség­szegéseit a büntetés kiszabásánál, mint súlyosbító körülményt érté­keljék. A rokkantnyugdíjba vonulót is megilletik a kedvezmények a jubileumi jutalom kifizetésénél Az Mt. V. 66. §. (2) bekezdése szerint a dolgozó nyugdíjazásá­nak évében esedékessé váló jubileumi jutalmat a nyugdíjazáskor ki kell fizetni, ha a dolgozónak nyugdíjazáskor legalább harminc­öt, illetőleg negyvenöt évi munkaviszonya van. A jogszabály az említett kedvezményeket illetően csak a „nyugdíjazás” kifejezést használja, tehát nem tesz különbséget a szerint, hogy erre milyen okból kerül sor, így tehát ezek a kedvezmények egyaránt vonat­koznak az öregségi, illetve rokkant-nyugállományba vonulókra. dr. Gyürky Istvánná

Next