Bács-Bodrog vármegye 1. kötet (Magyarország vármegyéi és városai, 1909)

BÁCS-BODROG VÁRMEGYE KÖZSÉGEI - Kiskér - Kisszállás - Kiszács

Kissr. Kiszács. 96 Bács-Bodrog vármegye községei: Kisszállás, tek. A község határát 1865-ben tagosították , azóta több tanya épült a külső föl­deken. Nagyobb birtokuk van itt Kiss Károly, özv. Pecze Péterné és Kriszhaber Simon birtokosoknak. Hegyeshez tartozik Töviskes puszta is, mintegy 200 róm. kath. lélekkel. 1869 óta Kishegyesen Olvasókör is van, kis könyvtárral. A köz­ség határa 14,121 kat. hold, ebből 877 hold a községé. Az 1900. évi népszámlálás szerint Kishegyes nagyközségben 5679 lélek volt, 1134 lakóházban. Anyanyelv szerint 5505 magyar, 139 német, 9 tót, 20 kisorosz, 5 szerb, vallás szerint 5337 róm. kath., 25 gör., 131 ág. ev., 37 ref., 145 izr. Van vasúti állomása és két pénzinté­zete ; ker. hitelszövetkezet és önsegélyző szöv. Van gőzmalom és téglagyár. Kiskér. A kulai járásban van. Kiskér még 1700-ban — az Olber-féle össze­írás szerint — puszta , de egy 1702. évi kamarai összeírás már új falunak mondja, tényleg azonban az 1772. évi urbárium Mali, vagy Kiskért ókér faluhoz csatolt pusztának nevezi. Minthogy e falu határa a lakossághoz arányítva nagy volt, a királyi kamara 1786-ban ide új falu telepítését határozta és pedig németekkel. Az ókori szerbek e miatt már 1786. április havában kérik a vármegyét, hogy az ő határukba németeket ne engedjen behozni. De azért az új falu még ugyanazon évben, a Reichból jött evang. németekkel, Kiskér néven, a hasonnevű pusztán és a Medincza pusztának­­egy részén megtelepült . 1787-ben az új telep urbáriuma is elkészült. A betelepített németek 198 földmíves gazdából és 17 házas zsellérből állottak, úgy hogy e faluban akkor 215 lakóház volt. 1790-ben a község új úrbéri rendezés alá került. 1818-ban építettek ág. ev. templomot. 1848-ig földesura a kir. kincstár volt. A helység határa 4966 kat. hold, ebből 831 hold a községé. Az 1900. évi népszámláláskor volt 3354 lélek, 618 házban. Anyanyelv szerint 78 magyar, 3231 német, 22 kisorosz, 14 tót, stb. Vallás szerint 56 róm. kath., 19 gör. kath., 3241 ág. ev., 34 ref. stb. A község határában a szállásokon és tanyákon mint­egy száz lélek él. Van itt gőzmalom és vasgyár. Vasúti állomása és távírója ókér ; a posta helyben van. Kisszállás. A bácsalmási járásban, a vármegye éjszaki határán van. Egy 1572. évi kamarai összeírásban Kisszállás Kún szállásnak mondatik, 16 telkes gazdával.­­ 1656-ban Györk­i György és Szántó János kapott reá kir. adományt, azonban Milojkovics Miklós, e puszták régebbi ura, ez ellen óvást tesz. 1772-ben báró Orczy Lőrincz Csernovics Lázárnak adta hat évre bérbe. Kisszállás még több­ször cserélt urat, 1832-ben Orczy Lőrincz birtokosáról Lőrincz-tanyának is ne­vezték. Az 1840-es évek végén Stametz-Mayer bécsi bankár birtokába került, a­ki e nagyrészt futóhomokos pusztát valóságos gyárteleppé és gazdasági mintateleppé alakította át. Kisszállás nemrég községgé lett. Lakosainak itt semmi fekvő­ségök sincsen, csak az uradalmi tisztek, gyárosok, iparosok és cselédek alkotják. Az uradalmat Mayer leányai San-Martino grófnő és Python Leopoldina bárónő örökölték. Mostani tulajdonosai Boncompagni Ludovici József h­erczegné, szül. San Martino di Valperga Arduina grófnő és gróf San Martino di Valperga Henrik. A kisszállási uradalomnak van mezőgazdasági szeszgyára és hozzá tartozik fölül Ivánka, alul Máda puszta. Egyes telepei az Oberh­of (felső Major) a gőzmalommal stb., Unterhof (alsó Major), továbbá Kápolna-, Sindelyes-, Tompa-major stb. Az uraságnak itt csinos, emeletes úrilaka van. Kisszállásnak temploma nincs hanem 1873-ban egy kápolnája épült ; 1868. óta iskolája is van. Van itt még vas­úti és távíró-állomás, postahivatal. Az 1900. évi népszámláláskor volt itt 1783 lélek 65 házban. Anyanyelv szerint 1716 magyar, 48 német, 15 tót. Vallás szerint 1746 róm. kath., 21 ref., 8 izr. Kisszálláshoz tartoznak : Belmajor, Közép­kovácsgyöp, Alsókovácsgyöp, Tompamajor, Zsindelyes, Almajor, Edetanya (eddig Rohoda), Újmajor (eddig Trihanczmajor), Imreszállás (eddig Négyes), Kápolna­major, Jánostelek, Tormatanya, Mátyásmajor (eddig Matyók­szállás), Tüskés, Bibicz, Sömlék, Ivánkamajor, Újdongókút (eddig Rózsamajor), Felsőkovácsgyöp, Ódongókút. A dűlőnevek között érdekes a Kenyérváró, a­mely onnan vette nevét, hogy hajdan a jankováczi robotosok itt várták be a munkába való beosztásukat. Kiszács. Az újvidéki járásban van. Legrégibb névalakja Alch, Alcs, Ács. Ilyen nevű helység hajdan Bács vármegyében kettő volt, t. i. Nagy-Ács (Alch és Nagalch) és Kis-Ács, a mai Kiszács. 1457-ben a kői káptalan Csekei Porkoláb Tamás, csörögi várnagyot a neki elzálogosított bács-vármegyei Nagalch falu birtokába bevezeti. De miután ez a Tamás örökösök nélkül halt meg és a zálog Mátyás királyra szállott, ez 1461 decz. 18-án anyjának adományozta. 1464-ben már Kis-Aliz is említtetik a Garai család birtokaként, a miből világos, hogy

Next