Bihar vármegye és Nagyvárad (Magyarország vármegyéi és városai, 1901)
Bihar vármegye története - II. A mohácsi vésztől a szatmári békéig - Az ordinált papok 1597–1653. között - 3. Közállapotok és művelődési viszonyok a XVI–XVII. században
519 Bihar vármegye története, professzor szerzett érdemeket. A nyomtatási költségeket nagyrészt Rákóczy György, Rhédey Ferencz, Bethlen István és Barcsai Ákos fedezték. Rákóczy Györgynek az erdélyi fejedelemségért folytatott küzdelme súlyos megpróbáltatást hozott a bihari református egyházra is. 1660-ban Várad ostrom alá kerülvén, Kállai András várbeli, Kovásznai Péter városi lelkészek, valamint a reform, iskola hallgatói közül 35-en az egész ostrom alatt hősiesen küzdöttek a törökök ellen. Várad eleste után a reformátusok kollégiuma Debreczenben talált új otthonra. Nógrádi Mátyásra, az 1666-ban megerősített új püspökre, súlyos feladatok nehezedtek. A Várad eleste után elpusztult és behódolt vármegyében elsősorban a református egyház léte forgott koczkán. Nógrádi azonban csakhamar munkához fogott. Először is Mislei Mihály érmelléki és Kisfalvi Tamás bihari esperesek társaságában Apaffy fejedelmet kereste fel, hogy a Bethlen Gábortól 1629-ben a ref. lelkészek és azok gyermekeinek adott kiváltságokat megerősítse. Majd a váradi deákoknak Debreczenbe történt költözése folytán, az ottani kollégium fentartása újabb költségeket igényelt. Apaffy, a püspök kérésére bőkezűen gondoskodott a kollégiumban lévő deákok és tanárok ellátásáról. A már nyomtatás alatt állott váradi biblia, a vár eleste után, Erdélyben készült el. Időközben a bibliát Komáromi Csipkés György magyarra fordította, melyet az 1681. január 12-én Margittán tartott zsinat felülvizsgált ugyan, de az közrebocsátva nem lett,mert még az 1697. évben tartott böszörményi papi gyűlés is sürgette kiadását. (Tóth Ferencz — i. m. 140 1.) A török hódoltság idejében szétzüllött egyházak felújítása végett. Nógrádi Mátyás 1661-ben Debreczenből Nagy-Bajomba ment lelkésznek, de a váradi basa, azért mert az ürögdi ref. lelkész egy töröktől kölcsönvett pénzzel megszökött, Nógrádit elfogatta s csak a Margittán tartott egyházmegyei zsinat által kivetett váltságdíj egybegyűlte után bocsátotta szabadon. 1685-ben még a bihari és a zarándi esperesi kerületek el sem mehettek püspökválasztó zsinatra, mert háborús világ lévén, a lelkészek, a basák és kadik engedelme nélkül falujokból ki sem mozdulhattak. Ezért Apaffy fejedelemtől a zsinat elhalasztását kérték. A törökök kiűzetése után, az alig néhány évi belnyugalmat felváltó szabadságharcz alatt tartott zsinatok, csupán a folyó ügyek elintézésével foglalkoztak, az elpusztult, vagy lelkészek nélkül maradt bihari egyházak újjászervezése a szatmári békét követő korszak feladata lett. Az ordinált papok, a Borovszky Samu dr. által közzé tett (Tört. tár. 1898. évf. 621. 1.). névjegyzékből, az 1597—1680. között a régi Bihar vármegye területén virágzó református egyházak névsorát a következőleg állíthatjuk egybe, megjegyezvén, hogy a helynév mellett álló évszám, az ordinálás évét jelöli: (Felső) Ábrány (1652—55), Adorján (1604—37), (Ér)Adony (1656), Átsi (Álcsi) (1652), Álmosd (1597—1659), Asszonyvásár (1664), Bagos (1630—50), Bagamér (1657), Bajon (1652), Bakonszeg (1657), Báka (1650—59), Bánlaka (1656), Bélfenyér (1650), Belényes (1637—64), Böszörmény (1597—1635), Bihar (1653), Bojth (1634), Csif (1656— 57), Csömöri (1664), Dancsháza (1655), Debreczen (1639-1664), Deda (oláh pap 1652), Derecske (1659), Élesd (1664), Farmos (1651—55), Fel-Apáthi (1652—55), Fenes (1664), Gálos-Petri (1604—53), Géres (Gyires) (1598), Gyanta (1631), Gyapos (1655), Gyiróth (1630—34), Haláp (1629), Herpályi (1656), Hidastelek (1655), Jankafalva (1629), Jánosfalva (1664), Kaba (1637), Kakucs (1629—50), Ér-Keserű (1599—1664), Kereki (1639), Kerekegyház (1638), Kékes (1631), Keresztes (1630), Kis-Léta (1637), Kis-Rábé (1634—56), Kölesér (1597), Körmösd (1598), Körösszeg (1656), Körös-Újlak (1654), Madarász (1631—53), Medgyes (1657), Méhkerék (1664), Mike-Pércs (1650—59), Ér-Mihályfalva (1637), Monostor-Pályi (1659), Nagy-Marja (1634—55), Nagy-Rábé (1633), Nagy-Rév (1669),Nesta (1655), Okány (1655), Oltomán (1629), Örvend (1598), Pályi (1598), Pázmán (1634—39), Poklostelek (1634), Rábé (1598), Sáránd (1629—51), Sarkad (1656), Sólymosd (1631), Sólymos (1639), Szalárd (1664), Szalonta (1637-38), Széplak (1597—1630), Szerep (1631), Székelyhíd (1657—64), Szent-Jobb (1650), Szent-Jobbi erdélyi fejedelmi udvar (1637-55), Szent-János (1664), Tamasz (1634), Tamáshíd (1664), Telegd (1597), Újlak (1634), Vada (1599), Vajda (1664), Vancsod (1639), Várad város (1604—33), Várad vár (1634), Vekerd (1653), Zsadány (1653). 3. Közállapotok és művelődési viszonyok a XVI—XVII. században. Az ország három részre szakadásával romba dőlt államegység a megyei önkormányzat kifejlődésére vezetett, mely a vármegye közéletében annál erősebben domborodik ki, minthogy Bihar is az erdélyi fejedelemséghez csatoltatott, hová a fejedelemség önállóságának megszűntéig tartozott. Az ordinált papok 1597— 1653. között.