Bihar vármegye és Nagyvárad (Magyarország vármegyéi és városai, 1901)
Bihar vármegye önkormányzata és közigazgatása a legujabb időkben - Tisza Lajos
BIHAR VÁRMEGYE ÖNKORMÁNYZATA ÉS KÖZIGAZGATÁSA A LEGÚJABB IDŐKBEN B ihar vármegyében is nagy örömmel fogadták az alkotmányosság felvirradását. 1867. április 16 ikn már együtt találja a vármegye bizottmányának közgyűlését, melyen nagy lelkesedéssel iktatták be immár a m. kir. belügyminiszter előterjesztése folytán alkotmányosan kinevezett Tisza Lajost a vármegye főispáni székébe. A hivatalos eskütétel után a főispán egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktatott székfoglaló beszédet tartott, melyben elsősorban örömének ad kifejezést a felett, „hogy ismét az alkotmányosság terén mozoghatunk, s hogy mint az 1865-iki rövid bizottmányi ülésben oly meghatóan mondva volt, ismét mondhatjuk, még pedig szebb reményekre jogositva : „Tisztelt Vármegye !"' Azután igy folytatja : „De ha tekintetbe veszem, hogy a felelősségnek minő terhe nehezedik vállamra gond fog el Azt sem tagadhatom, hogy e helyen a komor múlt emléke akaratlanul is fölmerül keblemben az öröm közepett. De nyílt kebellel, bizalommal fordulok Bihar vármegyéhez : meg vagyok győződve, hogy mikor a nemzet elég nemeslelkű, politikailag elég érett volt arra, hogy a rajta éles vassal vert sajgó sebeire a feledés fátyolát borítsa, e vármegyének hazafias közönsége az évtizedekkel ezelőtt a felkorbácsolt pártszenvedélyek által kölcsönösen elkövetett sérelmek emlékére szinte a feledés fátyolát kivánja vetni s a megyei élet feltámadásának fényes ünnepét sohasem fogja a mult keserűségeinek felújításával elhomályosítani. Fátyolt tehát a múltra , mienk lesz — ha reményem nem csal: a szebb, a jobb jövő ! Sok küzdés és nélkülözés között jutott el a nemzet idáig is, hogy végtére a szellemet és anyagot egyaránt ölő provizoriumok egymásutánjából kihatolhatott. Jelen körülmények között csak egy út biztathatott sikerrel, mely a nemzetet, tételét koczkáztató rázkódásoknak nem tette ki s ez a békés kiegyenlítésnek megkísérlése volt. Néhánynak buzgó hondaink közül sikerült a Fejedelmet reá bírni, hogy bizalommal forduljon a nemzethez A bizalom bizalmat szül , s a nemzet érdemlegesen beleereszkedett oly életkérdések tárgyalásába, melyeknek e nélkül még megpendítése is lehetetlen lett volna. Hogy az életkérdések megoldása körül az eltérő nézetek szerint pártok alakultak, természetes. De a czél egy és ugyanaz maradt minden oldalon, hogy t. i. kiki a meggyőződés által parancsolt úton kívánta a haza alkotmányát visszaszerezni. Úgy képzelem én a pártok működését, mint az emberi ész remekén : a gőzgépeken az ellenkező irányban forgó fogaskerekek mozgását. Épen ezen egy végre törekvő ellentétes munkásság következtében halad a gép, míg, ha a kerekek egyikét vagy másikát kiveszszük, a gép megáll és a rozsda fogja el. A haladó mozzanat megtörtént, habár csak a kezdetnél vagyunk is. Tény az, hogy a felelős kormány megalakult, mint bizonysága annak, miszerint a század vezéreszméi ellen erő, hatalom, sőt tehetség is hiába küzdenek; rövid időre elnyomni lehet, de végkép elpusztítani, ahhoz földfeletti erő kívántatik. Visszaültettük tehát alkotmányunk mostoha kezekkel kicsavart fáját, de, ha azt akarjuk, hogy az gyümölcsözzék, ne ingassuk mi magunk mellőle a gyámolokat, legalább addig, míg új gyökeret nem vert, mikor majd aztán önállóan is daczolhat vész és viharral. A nemzetnek örömeit nincs miért én tolmácsoljam ; osztatlan bizalommal fogadta az az új kormányt, az országgyűlés maga egyengette az utat, hogy lehetővé tegye a fokozatos átmenetet, mint a kormány fennállotásának mellőzhetlen feltételét. Mi sem tehetünk mást e megyében, mint az országgyűlést e téren követni: segédkezet nyújtani a kormánynak törvényes tetteiben, hogy így megtarthassuk azt, a mi megvan s abból alkotmányunk fejlesztése által kiküzdhessük azt, a mi még hátra van. E perczben minden oly érveskedés, mely csak szemrehányásokra, elkeseredésre vezetne, meddő időpazarlás volna. Ez ifjú kormány csak úgy képes az előtte tornyosuló akadályokon áthatolni, ha — a törvényekre támaszkodva — mögötte áll a nemzet.