Bihar vármegye és Nagyvárad (Magyarország vármegyéi és városai, 1901)
Bihar vármegye nemes családai - Sartivánvecse-nemzetség
fiak Bihar vármegye nemes családai. 1325. körül Bertényt bírják, 1342-ben pedig Gálos-Petrit veszik meg az Egyházaskércsiektől. Somogyvármegyei birtokaikért cserében, 1336-ban, Oláhtelek, Kövesd, Újlak és Örvényesliget helységeket a Rátold nembeliektől. 1398-ban Gyapjút bírják. E nemzetségből származik a XIV—XV. században nagy szerepet vitt Telegdi család. Őse I. Tamás, a Belenik-ágból (1256) a fenti Tamás fia Miklós csanádi főispánnak. I. Károly király, a Csák Máté elleni háborúban szenvedett sérüléseiért, Telegden 1312-ben vámjogot engedélyez neki. Miklós fiai közül II. Miklós (1337 — 87) terjeszti tovább a családot, ennek hasonnevű fia királyi főajtónálló. (1385). A Barsa nemzetségnek a XIII század végén nagy szerepet vitt ága teljesen eltűnik a közszereplés teréről, helyét az ugyanezen nemzetségből leszármazott Körösnadányi Nadányi család foglalja el. E család őse a Váradi Regestrumban említett Apa ispán, kinek nevét Apamolna nevű birtok őrzi. Utódai: Miklós, Ugod ésJános 1321-ben osztoznak Barsa falu birtokában, mely utóbb Csökmő határába olvadt. 1321-ben már bírták Puszta-Kovácsit és Fekete-Györöst. A fenti Miklós fia János 1341—46-ban Békés vármegyében, Békés, Körös-Ladány és Füzes-Gyarmat birtokosa; e helységekből idővel a körösladányi uradalom alakult, mely Bihar vármegyére is kiterjedt. Tagjai már a XIV. században magas méltóságokat töltöttek be. László (1381—1425) alvajda, Márk (1397—1456) udvari vitéz. A Gutkeled nemzetség tagjai 1307-ben osztoznak az ősi birtokokon, mely alkalommal Kozma fia Ivánka Negyvenszilt nyeri. Az 1312-iki osztály alkalmával Pércs és Diószeg birtokosai. Ezenkívül bírták még: Kágyát (1321), Szebent, Orbánost és Botkutát, az utóbbiakat 1335-ben Nagy-Károlyért elcserélik. Bánkot 1352-ben a Kállayaktól nyerték cserébe. 1338-ban Nagyér, 1347-ben Adonymonostora, végül 1397-ben Egyed, Csokaly, Tiszapáliháza és Vidékháza birtokosai. Az e nemzetségből leszármazott Maróti család, melynek őse Csépán unokája István (1272 — 98), csak a XV. század elején nyer nagyobb birtokokat a vármegye területén Zsigmond királytól. 1418-ban Szekcsőd, Bökény, stb. földesurai. Az Ákos nemzetségből leszármazott Álmosdi Chyre család sarjai a királyi udvarban szolgálnak. János 1384-ben a királynő apródja. 1425-ben miles reginalis; László 1385-ben szintén a királynő apródja. A fenti János fiai közül Zsigmond (1432— 34) prépost, Barnabás (1432—34) királyi főpinczemester. A családnak következő helyeken voltak birtokai: Álmosd, Konyár, Úsztató, Fejértó, Bagos, Hosszú- és Monostoros-Pályi, Vértes, Pocsaj, Ősi és Kakucs. A Hont-Pázmán nemzetség 1334-ben Újlakot (Fejér — i. m. VIII. 3. 749.) és Véd helységet bírta, mely utóbbi az egész középkoron át megmaradt birtokában. A Szoárd nemzetségből Szoárd fia Domonkos 1350-ben Nyék és Udvar helységekre tart igényt. Az Izsákai család Bakonszeg, Csekehida, Izsáka, Keme, Mártontelke és Orod birtokosa, mely birtokokra 1436-ban Bessenyey László, azon czímen, hogy az ő nagyatyja, Nagy Lőrincz (1351—64) is a Vécs ágából származik, a honnan az Izsákaiak is erednek, — igényt jelentett be, mely állítását Sessenyey László a per folyamán igazolta. A XIV. század folyamán letelepült nemzetségek közül a Sartivánvecse jut nagyobb jelentőségre. E nemzetség, mely a tatárjárás után, 1245-ben Békés vármegyében tűnik fel, a XIV. század elején, 1319-ben Bors helység birtokosa, (Anjouk, okmt. I. 497.) honnan a Borsi családnevet vette, de ezen ágnak a XVI. század elején magvaszakadt. Utolsó ivadékai István fiai: Mátyás, Zsigmond és Lajos (1505). A nemzetség másik ága Bajon helység után (ma Nagy-Bajom), a Bajoni családnevet vette fel. Első ismert őse Bajoni Pál (1272), ennek fia Hektor 1330 körül, ennek fia László 1350-ben a váradi püspökkel perel. Demeter 1342-ben salgói várnagy. A fenti Lászlótól a család, magvaszakadtáig, a következőleg ágazik szét: László fia János 1390. táján, ennek fia György, 1423-ban a váradi püspökkel perel, neje Ohati Mihály leánya Kata, fiai: István és László 1439. táján unokatestvérekkel viszályba elegyedvén, őt megölték, de 1441-ben kegyelmet nyertek, bizonyos feltételek alatt, melyeket István nem teljesített. István különösen a harcztéren tűnt ki; Hunyady János legvitézebb Sartivánvecsenemzetség.