Bihar vármegye és Nagyvárad (Magyarország vármegyéi és városai, 1901)
Bihar vármegye kiváló szülöttei
054 Bihar vármegye kiváló szülöttei, végén Bécsen át szerencsésen kimenekült. Előbb Párisban, majd Londonban élt és onnan Jersey szigetére ment Hugó Viktorhoz. 1853-ban Hamburgba ment Vámossy magyar származású kereskedőhöz, hol 1854. deczember 7-én hunyt el. A vármegye 1868-ban megfesttette arczképét a közgyűlési terem számára. A képet 1882-ben leplezték le. Csáky Miklós püspök született Biharban. Atyja Benedek, Ferencznek a székelyek és Bihar megye főispánjának, valamint Mátyás király keresztapjának a fia, anyja pedig Rozgonyi Apollonia, a híres Rozgonyi János és hőslelkű neje Szentgyörgyi Czecziliának a leánya. Miklós 1465. körül született. Ulászló király 1491-ben, midőn Nagybánya város polgárai ősi szabadalmaik szerint Csepeli Benedek egyházi jogtudort és hantai prépostot választák meg plébánosuknak, Csáky Miklóst erőszakolta rájuk. E miatt a király és a város között per keletkezett, melynek eredményét azonban nem ismerjük. 1499-ben a királyi kegy a szerémi püspöki székbe helyezé őt. De alig maradt itt egy évig, mert a Balatin Lukács áthelyezésével megüresedett csanádi püspökségbe nyert kinevezést, melyet azután tizennégy éven át kormányzott. Mint igaz magyar, aláírta a rákosi országgyűlés ama nevezetes határozatát, mely szerint a jövőben csak nemzeti király választassák. Ezeken kívül csak a Dózsa féle pórlázadás idején szerepelt, ami halálát is okozta. Hogy a Dózsa-féle támadásokat és pusztításokat eredményeiben enyhítse, Miklós püspök minden értékes dolgot s a fegyvereseket Nagylak várába gyűjté össze és maga is ide vonult. Dózsa ostrom alá vette e várat, honnan Miklós püspök egy éjjel a Maroson át csónakon szökést kísérlett meg, de rajta vesztett; Dózsa parasztjai elfogták s vezérük elé vitték, ki őt püspöki ornátusba öltöztetve, testét hegyes karóval szúratta át.* Csanády Sándor: Született Nagykerekiben 1814-ben. Ősei hajdukapitányok voltak s szép vagyont hagytak rá. Korán árvaságra jutott. Tanulmányait a debreczeni református kollégiumban végezte, majd húsz éves korában Bihar vármegyében alszolgabíró, csakhamar főszolgabíró lett. 1848-ban mint megyei biztos nagy szolgálatokat tett a szabadságharcz ügyének, majd mint nemzetőri kapitány részt vett az erdélyi hadjáratban. A szabadságharcz után Nagykerekibe vonult vissza s otthon gazdálkodott. A Thun-féle pátens kiadásakor (1859) már a református egyház segédgondnoka lett s különösen a protestánsok egyházi és iskolai szabadságáért folytatott küzdelemben tünt ki. 1861-ben a berettyóujfalvi kerület választotta képviselőjévé, majd élénk részt vett Bihar vármegye közéletében. Eleinte a megyei párttal tartott, de 1865. után néhány társával onnan kivált. A koronázás után hét társával együtt megalapította a függetlenségi pártot, melynek mindvégig rendithetetlen hiíve volt. 1865-től 1881-ig a berettyó-ujfalvi kerületet képviselte, 1887—92 cziklusban, Orbán Balázs halála után, ismét a berettyó-ujfalvi kerület választotta * Források: Nagy Iván: Magyarorsz. csal. TIT. K. Prag. i. m. II. köt. Schematism. ecel. Csanádienis, 1900. Bunyitay i. m. II. k.