Bihar vármegye és Nagyvárad (Magyarország vármegyéi és városai, 1901)

Bihar vármegye kiváló szülöttei

054 Bihar vármegye kiváló szülöttei, végén Bécsen át szerencsé­sen kimenekült. Előbb Pá­risban, majd Londonban élt és onnan Jersey szige­tére ment Hugó Viktorhoz. 1853-ban Hamburgba ment Vámossy magyar szárma­zású kereskedőhöz, hol 1854. deczember 7-én hunyt el. A vármegye 1868-ban megfesttette arczképét a közgyűlési terem számára. A képet 1882-ben leplez­ték le. Csáky Miklós püspök született Biharban. Atyja Benedek, Ferencznek a szé­kelyek és Bihar­ megye főis­pánjának, valamint Mátyás király keresztapjának a fia, anyja pedig Rozgonyi A­pol­lonia, a híres Rozgonyi János és hőslelkű neje Szentgyörgyi Czecziliának a leánya. Miklós 1465. körül született. Ulászló király 1491-ben, midőn Nagy­bánya város polgárai ősi szabadalmaik szerint Csepeli Benedek egyházi jogtudort és hantai prépostot választák meg plébánosuknak, Csáky Miklóst erőszakolta rájuk. E miatt a király és a város között per keletkezett, melynek eredményét azonban nem ismerjük. 1499-ben a királyi kegy a szerémi püspöki székbe helyezé őt. De alig maradt itt egy évig, mert a Balatin Lukács áthelyezésével megüresedett csanádi püspökségbe nyert kinevezést, melyet azután tizennégy éven át kor­mányzott. Mint igaz magyar, aláírta a rákosi országgyűlés ama nevezetes határozatát, mely szerint a jövőben csak nemzeti király választassák. Ezeken kívül csak a Dózsa féle pórlázadás idején szerepelt, a­mi halálát is okozta. Hogy a Dózsa-féle támadásokat és pusztításokat eredményeiben enyhítse, Miklós püspök minden értékes dolgot s a fegyvereseket Nagylak várába gyűjté össze és maga is ide vonult. Dózsa ostrom alá vette e várat, honnan Miklós püspök egy éjjel a Maroson át csónakon szökést kísérlett meg, de rajta vesztett; Dózsa parasztjai elfogták s vezérük elé vitték, ki őt püspöki ornátusba öltöztetve, testét hegyes karóval szúratta át.* Csanády Sándor: Született Nagykerekiben 1814-ben. Ősei h­ajdukapitá­nyok voltak s szép vagyont hagytak rá. Korán árvaságra jutott. Tanulmá­nyait a debreczeni református kollégiumban végezte, majd húsz éves korában Bihar vármegyében alszolgabíró, csakhamar főszolgabíró lett. 1848-ban mint megyei biztos nagy szolgálatokat tett a szabadságharcz ügyének, majd mint nemzetőri kapitány részt vett az erdélyi hadjáratban. A szabadságharcz után Nagykerekibe vonult vissza s otthon gazdálkodott. A Thun-féle pátens kiadá­sakor (1859) már a református egyház segédgondnoka lett s különösen a protestánsok egyházi és iskolai szabadságáért folytatott küzdelemben tünt ki. 1861-ben a berettyó­ujfalvi kerület választotta képviselőjévé, majd élénk részt vett Bihar vármegye közéletében. Eleinte a megyei párttal tartott, de 1865. után néhány társával onnan kivált. A koronázás után hét társával együtt megalapította a függetlenségi pártot, melynek mind­végig rendithetetlen hiíve volt. 1865-től 1881-ig a berettyó-ujfalvi kerületet képviselte, 1887—92 czik­lusban, Orbán Balázs halála után, ismét a berettyó-ujfalvi kerület választotta * Források: Nagy Iván: Magyarorsz. csal. TIT. K. Prag. i. m. II. köt. Schematism. ecel. Csanádienis, 1900. Bunyitay i. m. II. k.

Next