Komárom vármegye és Komárom (Magyarország vármegyéi és városai, 1907)

KOMÁROM VÁRMEGYE KÖZSÉGEI - Gúta

Gúta, 52­52 Komárom vármegye községei, 64 sokkal régibbnek látszik. 1762-ben átalakították, a mikor Schaller István festő­szép freskókkal díszítette fel. Ide tartoznak Almás, Erecs, Karom, Kisfüss és Ronka puszták, az ásványtői csárda és a bezdányi erdőőrlak. Az ásványtői csárda helyén hajdan népes helység volt, melynek temploma a ma is puszta templom néven ismert helyen állott. 1226-ban találjuk már okleveles említését praedium Assuantheu alakban, a mikor a pannonhalmi apátság birtoka , később a komáromi váré volt. 1538-ban Komáromy Mihály zálogbirtoka. 1546-ban Nyitk­ai Mihályé, ki az apátságnak visszabocsátja. Almás puszta nem lehet régibb telep, mert korábbi adatai ismeretlenek. A mult század elején gróf Zichy Miklós birtoka volt. Erecs pusztának már a tatárjárás előtt a pannonhalmi apátság volt az ura. Szent László összeírásában Erecu néven van feljegyezve, de Albeus már Erechtu, vagyis Erecste néven említi, a­hol a véneki halászok­nak tavuk és legelőj­ük volt. Karom puszta szintén régi főapátsági birtok. Ronka puszta már 1216-ban villa Ranka néven van említve, a mikor harmadát Antal fia János comes a pannonhalmi főapátnak eladja. III. Incze pápa jegyzé­kében már a mai nevén van feljegyezve, de jó ideig Renka néven is ismeretes volt. 1254-ben egész Runka az apátság birtokába került. Kisfüss elpusztult község emlékét ma már csak a hasonló nevű puszta tartja fenn. Füssel volt hajdan határos Haraszti is, mely 1250-ben villa Harozty alakban szerepel. Ma már csak dűlő tartja fenn a nevét. Gúta, magyar nagyközség, a Kisduna és a Vág összefolyásánál, 1200 házzal és 7723 róm. kath. vallású lakossal. Postája, távbeszélője és távírója helyben van, legközelebbi vasúti állomásai pedig Ekecs, Érsekújvár, vagy Komárom. Mind lélekszám, mind pedig terület tekintetében a vármegye legnagyobb községe. Határa 22.000 hold termékeny rónaság, mely azonban alacsony fek­vése következtében a vizektől sokat szenved. Most már három ármentesítő társaság védőgátjai oltalmazzák határát a vizek betörése ellen. Mind a három társulat szivattyútelepeket tart fenn, hogy a tavaszi magas vízállás következ­tében átszivárgó és évenként óriási területeket elöntő talaj­vizeket sikerrel levezet­hesse, miáltal sok föld válik mívelhetővé. A község ma már a harmadik helyen fekszik. Nagy­gúta és Ógúta nevű dűlői e régi községhelyek emlékét őrzik. A község levelestárában őrzött régi oklevelek azt sejtetik, hogy Gútát, az Árpá­dok idejében, tiszamelléki jászokkal telepítették be; erre mutat a lakosság szokása, életmódja, építkezése, stb. is. Gúta régi épületei czölöpökön állanak. A czölöpök rőzsével vannak befonva, felül pedig szalmával gyúrt sárral meg­tapasztva. Az ősi telepítés után Gúta több ízben népesült újabb bevándorlókkal rendesen oly vidékekről, melyeket a török-tatár pusztított, hogy itt a vizek és sűrű nádasok között elszigetelt s így nagyobb biztonságot nyújtó helyen keressenek menedéket. A beköltözöttek azután megtartották azt a nevüket, melyet előbbeni községükből magukkal hoztak, így voltak és vannak itt Fűri, Madari, Kürthi, Lévai, Marosi, Komáromi, Kéri, Csábi és más község­beli lakosok. 1268-ban villa Guta néven már az esztergomi érsekség birtoka­ként van említve, de ugyanekkor a Szemere nembeli Bertalan comesnek is volt benne része, mert 1281-ben itteni birtokát ő is az esztergomi érsek­ségnek hagyományozza. 1349-ben I. Mária királynő itt, a Duna és a Vág össze­folyásánál, négyszögű földvárat emeltetett, melyet előbb Békevárnak, majd később Békavárnak neveztek. 1527-ben Martonosi Pesthényi Gergely volt a gútai várkapitány. 1664-ben ezt a várat újra megerősítették. 1669-ben Gúta maga is jól megerősített város, a vár helyőrsége pedig, Fruhwurth Mátyás parancsnok­sága alatt, 130 h­arczosból állott. 1707-ben Stahremberg Guidó ismét megerő­sítteti a várat és megfelelő számú őrséggel látja el. Később a vár helye, nagyobb árvizek idejében a gútaiak temetkező helyéül szolgált. E község régi szabadal­mas hely, és 1551-ben már város, különféle privilégiumokkal, melyek négy országos vásár tartására jogosították. E különféle kiváltságok adtak okot a gútaiaknak arra a feltevésre, mintha a lakosok a jobbágyi kötelékek alól is fel voltak volna mentve. Ez évszázados perekre és zavargásokra adott okot és ennek köszönheti Gúta azt is, hogy határa még máig sincs tagosítva. Hozzá lévén szokva a városházán való gyülekezésekhez, a­hol mindig az volt a jelszó, hogy »a város jogait és privilégiumait nem engedj­ük«, ebből valami paraszt­köztársaságféle fejlődött ki, mely sem földesurat, sem más hatalmat maga fölött ismerni nem akart és a legfőbb bíróságok ítéleteiben sem nyugodott

Next