Nógrád vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1911)
NÓGRÁD VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI - Aranyi - Asbóth - Baintner - Bakó - Balassa
Nógrád vármegye nemes családai 587 titkár, a Szent István-rend kiskeresztese, Alsópetényben birtokos. Gábor (szül. 1845 –1908.) volt országgyűlési képviselő. Czímer : (bárói) kékben, zöld halmon, arany fészekben ülő természetes pelikán, kiterjesztett szárnyakkal, csőrével mellét vájja s vérével a fészekben ülő három fiát táplálja ; fölötte a paizsfőben három egymás mellett álló hatágú arany csillag. Sisakdísz : paizsbeli pelikán. Takarók : kékezüst—kékarany. Paizstartók : két arany-oroszlán. Aranyi, ősi nógrád-vármegyei család. Ősi fészke Aranyi-puszta, a honnan a család a nevét vette . István 1473-ban Nógrád vármegye főispánja, a Somogyvármegyében fekvő Mére falut bírta zálogban Zsigmond királytól. Utódai közül János 1598—99-ben Nógrád vármegye szolgabírája. István előfordul Nógrád vármegye 1653. évi összeírásában, másik István pedig az 1754— 55. évi országos nemesi összeírásban, Nógrád vármegye nemesei között. A család a XIX. század első felében Becske helységben bírt földesúri joggal. Asbóth, A. Gergely, a ki Sopron megyében, Nemeskéren lakott, valamint fiai István, György, Mihály, a ki a törökök elleni háborúban esett el, továbbá János és Benedek, 1715 május 13-án nyertek czímeres nemeslevelet III. Károly királytól. György fia János, ennek fiai: János Gottfried evang. lelkész (szül. 1735 – 1784.) a kitől a család három főága származik és Mihály (szül. 1740.) ettől jön le a soproni ág. János Gottfried idősebb fia János (szül. 1768 – 1823.), a bácsmegyei koronauradalom kormányzója ; fiai közül Lajos János (szül. 1803 – 1882.) 1848— 49-iki honvédtábornok, a katonai érdemrend II. osztályának vitéze, a II. hadtest parancsnoka. Fia János Keresztély Kristóf (szül. 1845 jun. 7.) volt országgyűlési képviselő s osztálytanácsos a cs. és kir. közös külügyi minisztériumban, a belga kir. Lipót-rend lovagja, a török császári Osman-rend középkeresztese, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Videfalván, azonkívül Alsó-Ausztriában (Meyres és Grünau) birtokos. Czímer : Kékben, zöld alapon, bíborruhás, zöld öves, jobbra néző vitéz, balját csípőjére támasztja, jobbjával kardot tart, két csillag és félhold kíséretében, feje fölött, mintegy a kard éléből kirepülő sasfiók, háta mögött búzakéve. Sisakdísz : kardot tartó veresruhás vitéz, növekvően. Takarók : veresezüst-kékarany. Baintner (Balassagyarmati). B. Ottó a Balassagyarmati Népbank igazgatója s első nejétől Pokorny Nellitől származó fiai Ferencz gazd. akad. tanár, Ernő honvédhuszárkapitány és Sándor huszárfőhadnagy, valamint második nejétől Rozváczi Omazta Ilonától származó leánya Magda 1909 okt. 18-án nyertek czímeres nemeslevelet Balassagyarmati előnévvel. Czímer : Veressel és kékkel hasítva felül természetes szikla csúcsára helyezett leveles, aranykoronán veres nyelvét kiöltő repülésre kész koronás barna sas ; hátul zöld pázsitból egymás mellett kiemelkedő két arany búzaszál, a jobboldali három, a baloldali egy kalászszal; a felső balsarokban sugárzó arany nap Sisakdísz : a pajzsbeli sas. Takaró : kék-arany, veres-ezüst. Bakó: Gömör vármegyéből származik, ahonnan János 1755 előtt költözött a Svarancs vidékére. Mint újonnan letelepült, nemességét igazolta és így az 1755. évi országos nemesi összeírásba felvették. Czímer : kékben, zöld alapon, három keresztbe fektetett nyilat markoló arany-oroszlán. Sisakdísz : paizsbeli oroszlán. Balassa (Kékkői és Balassagyarmati gróf és báró). A vármegye legrégibb birtokos családainak egyike, őse Detre 1222-ben Zólyom vármegye ispánja, aki még II. Endre királytól nyerte Sztráczint (Nagyhalom), melynek birtokában IV. Béla király 1236-ban megerősítette. Fia Mikó (Miklós) 1244-ben vétel útján Esztergály birtokába jut, 1246-ban pedig a honti várhoz tartozó Gyarmat földet nyeri adományul IV. Béla királytól. Mikó és testvére Detre, továbbá Mikó fia Bettér 1250-ben Ludány és Halász (Szécsényhalászi) helységekben szereznek birtokokat. Mikó fiai közül Péter (1267.) Hont vármegye főispánja. Demeter (1290—99.) Pozsony és Zólyom vármegyék főispánja. Bettér fiai János és Miklós 1299-ben Losoncz egy részét nyerték a Kacsics nemzetségtől, ők terjesztik tovább a családot. A XIV. század közepén a már kihalófélben levő családot Szklabinai Miklós fia Balázs (1376—1385-ig Hont vármegye főispánja) terjeszti tovább. Róla nevezték el Ipoly-Gyarmatot Balázs-, utóbb Balassa-Gyarmatnak s utódait Balázsfiaknak, illetőleg Balassáknak. Utódai közül : Miklós (1396— és 1418—24.) Hont vármegye főispánja, László 1409-ben szintén Hont vármegye főispánja, kir. udvarnok; II. László (1449—1464.) kir. udvarnok; Ferencz 1492-ben szörényi, 1504-ben horvátországi bán, 1512—17-ig Nógrád vármegye főispánja, 1526-ban Mohácsnál 11. Lajos király oldala mellett harczolva esett el. Zsigmond 1526 után az egri püspökség birtokait foglalta el. Imre Szapolyai János király híve, 1534-ben Maylád Istvánnal együtt Erdély vajdája, utóbb Ferdinándhoz pártolt, aki 1544-ben erdélyi főkapitánynvá nevezte ki. Testvére Menyhért, Hont vármegye főispánja, 1552-ben a királyi hadak kapitánya, 1561-ben bárói rangot nyert ( 1568 febr. 9-én Bécsben). Fiai István és Boldizsár István 1584-ben Detrekőn nyomdát állított fel. Itt nyomtatták Bornemisza Péter egyházi beszédeit. Menyhért testvére János 1550-ben Szolnok vár kapitánya, 1555-ben a felkelt nemesség vezére, 1562-ben Hont és Zólyom vármegyék kapitánya, 1574-ben kir. főajtónálló, az övé volt Kékkővára, melyet a törökök 1576-ban elfoglaltak. Fia Bálint a költő (szül. 1551. Kékkő várában, 1594-ben az Esztergom ostrománál kapott sebében) . Imre erdélyi vajda fia András, Károly főherczeg főkomornok-mestere, 1568—1575-ig Nógrádvármegye főispánja. Zsigmond kir. kamarás 1619—22-ig Nógrád vármegye főispáni helytartója; ő állította helyre a törököktől visszafoglalt Kékkő várát (f 1623). Fia András, ennek fia Bálint (szül. 1626 – 1684.) korponai kapitány, Hont vármegye főispánja, majd a kir. tábla bírája, 1664 deczember 19-én grófi rangot nyert. A fenti Zsigmond testvére Imre, ennek fia Imre, 1669-ben Pest vármegye főispánja, Diveny várának ura, a melytől azonban gyakori kihágásai miatt megfosztották, ( 1683-ban, Talyán). A fenti Bálint testvérének Gábornak fia Pál, Gömör vármegye főispánja, 1721 április 1 én grófi rangot nyert. Ez az ág is kihalt fiaiban. A fenti Zsigmond (| 1623.) másik fia János ennek utóda Ferencz, 1756-ban kir. kamarás, 1785-ben Horvát- és Dalmátországok bánjai 1772 október 16-án grófi rangot nyert, ága azonban benne kihalt ( 1807.) A bárói ág, mely a XIX. század első felében a divényi, balassagyarmati és a kékkői uradalmak felét bírta, a Aranyi. Asbóth. Baintner. Bakó, Balassa.