Nógrád vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1911)

IRODALOM, TUDOMÁNY, MŰVÉSZET - Balás Károly - Balassi Bálint

Balassi Bálint. 258 Irodalom, tudomány, művészet. Bálás Károly A fenol mennyiségi meghatározásáról. 1894. — Jegyzetek az általános kémiából. Négy kiadás. — Jegyzetek a mezőgazdasági kémiából. Négy kiadás. Bálás Károly (Sipeki), szül. Balassagyarmaton, 1877 január 4-én. Iskoláit Balassagyarmaton, Lőcsén, Váczon, az egyetemet Budapesten, Bécsben és Genfben végezte. Jogi és államtudományi doktori és ügyvédi oklevelet szerzett. 1901—1903-ig Budapesten a bíróságnál joggyakornok s aljegyző, 1903-ban Nógrád vármegye tiszti alügyészévé választotta s ebben, illetőleg később tb. fő­ügyészi minőségében, 1906 szeptemberéig működött. Kezdetben a szépirodalomhoz fordult, de már korán a tudományos irodalomra tér át. Vármegyei tisztviselő korában írta s adta ki »A Népesedés« czímű közgazdasági monográfiáját (Budapest, 1905), melynek alapján a kassai állami jogakadémián a közgazdaságtan tanárává nevezték ki s 1906 szeptemberétől ott működik. 1908-ban a budapesti tud.­egyetem jogi s államtudományi karán szaktárgyából magántanárrá habilitálták. Több külföldi tanulmányutat is tett. A kassai egyetemért való mozgalomban is élénk részt vett a mozgalom memorandumának szerkesztésével és az egyetemi nagy­bizottság gyakori előadójaként. Munkái közül: A neomalthusialismusról. Társadalmi és nemzeti assimiláczió. A nem­zetközi fizetési mérleg problémájához. A szindikalizmus eszmevilága. Az ausztráliai szoczializ­musról stb. a Magyar Társadalmi Szemlében, illetőleg külön is 1908—1911-ben. A Nemzeti földpolitika. Etnikai fogalmak a közgazdaságtanban. Telepítéseink főszempontja czímüek 1909—11. között a Közgazdasági Szemlében. A Közgazdaságtan népszerűsítése a Budapesti Szemlében 1910-ben jelentek meg. Önálló munkái: Kivándorlásunk és visszavándorlásunk, Kassa 1907. A család és a magyarság, Budapest 1908. De la natalité rec­uite á un et á deux enfant, Budapest 1910. (Közölte a Revue de Hongrie-ban is.) Balassi (Balassa) Bálint, Gyarmati és Kékkői báró, lírai költő, a magyar mű­dal megteremtője, 1551-ben született. Születési helye nincs teljes biztossággal meg­állapítva. Némelyek Szolnokot, mások Divényt tartják annak, de a legnagyobb valószínűség szerint Kékkőn, a család ősi fészkében született. Hogy nagyon gondos nevelésben részesült, az kitetszik műveiből, melyek a klasszikus és a korabeli külföldi irodalom alapos ismeretét árulják­­el. Nevelője Bornemisza Péter, a család udvari papja, korának egyik legnagyobb tudósa és írója, a protestantizmus apostola volt. Első munkájának megírására édes­atyjának szomorú sorsa indította. A Habsburg-házhoz hű atyját ugyanis Kenderessy István abba a gyanúba keverte, hogy sógorával, Dobó Istvánnal, János Zsigmondhoz szít, miért is Miksa császár 1569-ben Balassa Jánost elfogatta és börtönbe vettette. Felesége a következő évben kiszabadította és ekkor család­jával Kékkő várába vonult vissza, ártatlansága tudatában mély bánatba merülve a császári kegy elvesztése fölött. Erre az időre esik Bálintnak első irodalmi kísér­lete. A szülők bánata ugyanis mélyen meghatja a mélyérzésű fiút és szüleinek »háborúságokban való vigasztalására« lefordítja Bock Mihály, német írónak híres művét, a Betegh lelkeknek való fives kertecskét (Krakkó, 1572). A könyv megjelenése idejében Balassi János ártatlansága is kiderült és Miksa király 1572 június 14-én ismét kegyeibe fogadta. A Rudolfot koronázó pozsonyi ország­gyűlésen, június 25-én, az apa fiaival együtt megjelenik, részt vesz az udvari mulatságokon, a­melyek egyikén Bálint is magára vonja az udvar figyelmét, a­mennyiben az ekkor már daliás ifjú egy juhász-tánczot annyi kellemmel jár el, hogy a király, a külföldi fejedelmek és a főurak elragadtatással gyönyörködtek benne. Ebben az időben első katonai kiképzését atyja oldalán a végvárakban nyerte. Hogy e pályán tovább haladhasson, 1574-ben a Felvidék legneveze­tesebb végvárába, Egerbe megy, melynek hős kapitánya, Ungnád Kristóf és ennek felesége, Lossonczy Anna, szívesen látták. De nemcsak a vitézi gyakorlat, hanem más és mélyebb ok is ide vonzotta. Balassiék ugyanis 1565 és 1570 között Divényben és Kékkőben tartózkodtak, közel Somoskőhöz, hol Lossonczy István özvegye lakott Fruzina és Anna lányaival. A két család néha ellátogatott egymáshoz és Bálint itt ismerkedett meg a vele egyidős Lossonczy Annával, a­ki iránt melegebb vonzódást érzett. A kezdődő szerelmi viszonynak hamar vége szakadt, mert Anna 1567-ben Ungnád Kristóf neje lett. Valószínűleg ennek az el nem feledett ismeretségnek az emléke is közbe­játszott, hogy Bálint Egerbe került. A találkozás nagy hatással volt mind­kettőjükre, de Bálint életére és költészetének kifejlődésére egyenesen elhatározó és végzetes lett. Lossonczy Anna ekkor szépségének teljes pompájában viruló, élénk, kaczér menyecske volt, a­kinek látására a délczeg, tüzes lovagban felébredtek a régi emlékek, forró szerelemre gyullad a szép asszony iránt és szóval, kéréssel.

Next