Nógrád vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1911)

IRODALOM, TUDOMÁNY, MŰVÉSZET - Bolgár Mihály - Brankovics György - Concilia Emil - Csávolszky József

Conchia Emil. Csávolszky­­József: 266 Irodalom, tudomány, művészet. Bolgár Mihály. Brankovics György. kapott. Természetrajzi, de különösen növénytani kutatásait a M. Tud. Akadémia anyagi támogatásával folytatta, majd más hazai tudományos társulatoktól is többször kapott megbízást egyes növényfajok, vagy vármegyék flórájának tanul­mányozására. Így a magyar kir. földmivelési minisztérium a magyar homok­puszták növényzetének, — továbbá a hazai tölgyek kutatásával, — a kir. magy. Természettudományi Társulat a hazai fészkes növények monografikus leírásával bízták meg. Vas vármegye növény geográfiája és flórája ez, munkáját a Magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgy­űléseinek állandó középponti választmánya 100 arany jutalommal tüntette ki. Tudományos munkái és kutatásai nemcsak a hazában, hanem a külföldi tudományos világban is ismeretessé tették nevét és műveit, mely utóbbiak többnyire latin, német, franczia és angol nyelven jelentek meg. Állandó magyar referense a kasseli Botanisches Centralblattnak és az Oesterr. Bota­n. Zeitschrift-nak. Nevét több növény is viseli, így Cirsium Borbasii, Allium Borbasii, Ment­ia Borbasiana, Rubus Borbasiellus stb. Rendkívüli szakirodalmi tevékenységet fejtett ki. Munkáinak, szakkczikkeinek száma oly nagy, hogy azokat csak idevonatkozó szakmunkában lehetne megfelelő helyen és módon méltatni. Tagja volt e munka középponti szerkesztő bizottságának is. Bolgár Mihály, kegyes tanító-rendi áldozópap és tanár, szül. Kökényesen. 1857-ben tanár lett és rendjének több iskolájában tanította a történelmet, föld­rajzot és a magyar irodalmat. 1870-ben a szegedi gimnázium igazgatója lett. 1871-ben gróf Andrássy Gyula akkori külügyminiszter gyermekeinek, Tivadarnak és Gyulának nevelője volt és e minőségében tanítványaival többször külföldre is utazott. Meghalt 1879 júl. 15-én. Különösen a történelem, földrajz és a paedagógiai irodalom terén működött és több értekezést írt a szaklapokba. Munkái : Az egyetemes földrajz alapvonalai. Iülöden után. Két rész. Szeged, 1871.­­Miért mentünk Boszniába és Herczegovinába? (Röpirat Volgai Uzuba névvel.) — A régi arabok családi életéről és jelleméről. Budapest, 1879. Brankovics György (szendrői) író és lapszerkesztő, szül. 1843-ban Balassa­gyarmaton. A budapesti egyetemen theologiát és jogot végzett. 1781-ben katona lett, 1875-ben lemondott honvéd-főhadnagyi rangjáról és nagy­obb külföldi utazást tett, a­melyről hazatérve, állandóan a fővárosban telepedett le, hol teljesen az iroda­lomnak szentelte munkásságát. Esztétikai czikkeinek, költeményeinek, tárczái­nak, elbeszéléseinek és hírlapi czikkeinek száma felülmúlja a kétezeret. Számos politikai és szépirodalmi lapot szerkesztett, így a többek között a Budapest cz. politikai képes napilapot és ennek humoros heti társlapját, az Uj-Budapest-et (1879—1883), a Képes Családi Lapok-at stb. Munkái: Vérpohár, dráma 4 felvonásban. Győr, 1869. — Levelek a polgári házasság­ról. U. o. 1869. — Shakespeare jellemképei. Budapest, 1873—78. Két kötet. — A nő a nemzetgazdászat terén. Stein Lőrincz dr. nyomán. Budapest, 1876. — Oriola, regény, Meissner után. Budapest, 1879. — Közhonvéd, regény. Budapest, 1880. — Tündérmesék. Budapest, 1880. — Képes mesék. Budapest 1880. — A nővilág. Schweiger-Lerchenfeld után. Budapest, 1882. —Utazás a keleten. Rudolf trónörökös könyvének fordítása, két kötet. Budapest, 1883. — Hópelyhek. Elbeszélések. Budapest, 1883. (Két kiadás.) — A mi hőseink, korrajz. Budapest, 1883. — Az életből az életnek, esztétikai csevegések. Budapest, 1884. — A pénz, regény, Budapest, 1890. Concilia (Békési) Emil, a nagyszombati érseki helynökség titkára, született 1847-ben Ecsegen. 1870-ben szentelték pappá. Ezután több helyen volt káplán. 1883-ban szentszéki jegyző lett Nagyszombatban, majd érseki helynökségi titkár, szentszéki fiscus, 1890 óta szentszéki bíró. Hasznos munkásságot fejtett ki külö­nösen az irodalomtörténet és a magyar paedagogia története körében. Nagy­számú értekezései közül nevezetesebbek : A Pray codex hazája (1874), Adalék a legrégibb szentírás-fordítás korának meghatározásához (1880), Mária-siralmak (1876), A legrégibb történeti ének kora (1877), A halotti beszéd kora és hazája 1878), Ki írta a Mondolatot? (1878). E három utóbbi értekezése az Abafi Figye­lésében jelent meg. Pedagógiai irodalmunk legrégibb emlékei (1891) stb. — A Losonczi Lapokban több nógrádi költő életrajzát közölte. Csávolszky József. Született Bujákon 1843-ban. 1869-ben misés pappá szen­telték. Egy ideig nevelő volt, azután a váczi püspökségnél szertartásmester. 1874-ben szentszéki aljegyző, 1875-ben könyvtárnok, szentszéki jegyző és 1877-ben levéltárnok, 1879-ben altanfelügyelő, tiszt, alesperes, a váczi iskolák igaz­gatója s az iskolaszék elnöke, 1880-ban bölcselettanár a theol. intézetben és főgimnáziumban, 1882-ben püspöki titkár és szentszéki ülnök, 1883-ban a püspök iroda igazgatója, 1885-ben székesegyházi kanonok és a papnevelő igazgatója lett.

Next