Pozsony vármegye és Pozsony (Magyarország vármegyéi és városai, 1904)
POZSONY VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI - Szegedy - Szmrtnik - Szüllő - Szvetenay - Takáts - Tarnovszky - Thédy - Theszény - Tolvay
670 Pozsony vármegye nemes családai: 1697 alapon, kétfarku arany-oroszlán, felemelt jobb lábában aranymarkolatú görbe kardot tartva. Sisakdísz: görbe kardot tartó, veres mezű könyöklő kar. A kardon bajuszos, turbános levágott török fő van átütve. Takarók: kékarany-veresezüst. Szegedy. (Mezőszegedi). A Sz. családdal még a mohácsi vész előtti korszakban találkozunk Pozsony vármegye területén. Gáspár 1516-ban Majtényban birtokos. A XVI. század végén Pozsony vármegyébe települő Sz. család attól a Sz., másként Kalmár Jánostól származik, a ki a nagy szegedi veszedelem (1552) után családjával együtt előbb Makóra, majd Beregszászra s utóbb Kecskemétre költözött, hol 1581-ben elhalt. Ez időtől kezdve a család a mezőszegedi előnévvel él. Fiai közül Márton (szül. 1543 táján, -- 1612) a XVI. század második felében Nagyszombatba költözött, míg testvére András (szül. 1552 Beregszász, 1610 Kassa) Kassán telepedett le, hol városi tanácsos lett. Márton fia , Gáspár (1572—1629) majtényi Écy Orsolyával kötött házasságával terjedelmes birtokokat szerzett. Gáspár hasonnevű fia Umér, Bazin és Asszonyfalva helységekben volt birtokos (1612—59). Ő terjesztette tovább Márton ágát, melynek Mihály jezsuitával 1742-ben magáraszakadt, kinek testvére Erzsébet (1756) Rajcsányi Ádám kanczelláriai tanácsos neje lett. Márton egyik leszármazottja Ferencz Leonard, 1644 esztergomi kanonok, 1661 káptalani nagyprépost (1660—63) erdélyi, (1663—69) váczi, majd (1669—1675) egri püspök ( 1675 október 20). E családból Márton és András 1579-ben nyertek czimeres levelet, melyet 1589-ben Pozsony vármegyének Somorján tartott közgyűlésén hirdettek ki. A család Majthény, Kis-Mácséd és Zavar helységekben bírt földesúri joggal, mely birtokokat utána a Bencsik, Czingel, Andreánszky, Bokross és Horváth családok örökölték. Czímer: (1579-iki) veressel és aranynyal haránt vágott paizsban, zöld alapon, természetes színű farkas, kinyitott szájjal, jobb előlábával feje fölött nyilat tart. Sisakdísz: paizsbeli kinövő farkas. Takarók: veresarany. Sz. Ferencz püspök czímere : kékben, zöld halmon nyugvó koronán, két egymással szemközt ágaskodó oroszlán, előlábaikkal rózsát tartva. Sisakdísz : paizsalak. (Eredetije a gyöngyösi ferenczrendiek czímerkönyvében.) Szmrtnik. A XIX. század első felében Gutor helységben bírt földesúri joggal. Szüllő. (Borsai.) Ősi pozsonymegyei család, melyről a legrégibb okleveles adat még a tatárjárás előtti korszakból, 1239-ből maradt reánk. A pozsonyi várjobbágyoktól származik. E kiterjedt nemzetség a XIV—XV. század folyamán Borsa, Árokszög 1325, Nagy-Holdszeri, Nánasúrja 1496, Alborsa 1451, Középborsa, Réte, Kis-Lucse 1526 stb. helységben volt birtokos. 1548-ban a nemzetségből négy család vált ki, ú. m. a borsai Csorba, borsai Pethő, borsai Farkas és borsai Sz. család. Az utóbbiból Sz. Ferencz 1676-ban csallóközi kapitány ; Zsigmond (1747) Pozsony vármegye alispánja és követe ; Géza (szül. 1832, f 1897) volt országgyűlési képviselő; Géza (szül. 1873) országgyűlési képviselő. Czímer: ezüstben, szemközt fordult két természetes oroszlán, egy márványoszlopon nyugvó koronát tartva. Sisakdísz : jobb lábában kardot, baljában liliomot tartó, kinövő arany-oroszlán. Takarók: veresaranykék ezüst. (E czímert mind a négy család, valamint Borsa község is használja.) Szvetenay. (nagyóhajt.) Sz. Miklós 1635-ben nyert czimeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól. A család Nyitra és Bars vármegyékben volt birtokos. Az 1755. évi összeírásban Pozsony megye nemesei között László özvegye és Zsigmond neveivel találkozunk. Czímer : kékben, zöld alapon, természetes leopárd, felemelt jobb előlábában zöld szárú és levelű veres rózsát tartva. Sisakdísz : veres csőrű és lábú, repülésre kész fehér galamb, csőrében búzakalászszal. Takarók : veresarany-veresezüst. Takáts. (Kisjókai.) A Csallóköz régi családja. A XVI. században tűnik fel s nyer nemességújító czimeres levelet, melyet Miklós rétei lakos 1687-ben hirdettetett ki. Tagjai közül: Ferencz 1761—1771-ig Pozsony vármegye I. alispánja: István kir. tan., Boldogfalván birtokos (1823). Gáspár (szül. 1786 Nagy-Magyar f 1839) Pozsony vármegye alispánja és követe (1829); ugyanekkor Zsigmond a vármegye főadószedője. Ambrus (1847) Pozsony vármegye tiszti ügyésze. Gyula (f 1898 nov. 29) Görgey segédtisztje, honvéd-főhadnagy. A család Kis-Jókán, Nagy-Magyaron és Apaj községben bírt földesúri joggal. A XVIII. században nagyon szétágazott, az 1755. összeírásban Pozsony vármegye nemesei között 9 férfitagja van felvéve. Mihály, a ki Győr vármegyébe költözött, 1768-ban, István János és Péter, a kik Komáromba szakadtak, 1769-ben nyertek nemesi bizonyítványt Pozsony vármegyétől. Az 1823., 1828., 1832. és 1840. évi vármegyei nemesi összeírások adatai szerint Kis-Jókán több családtag volt birtokos. Czímer:kékben, leveles koronából, két szürke elefántormány közt kinövő, jobb előlábában három természetes liliomot tartó aranyoroszlán. Sisakdísz : paizsbeli oroszlán. Takarók : kék aranyveresezüst. Tarnovszky gróf. Az 1764. évi főrangú családok összeírási adatai szerint Pozsony vármegyében János, Joakim és Rafael szerepelnek. E család valószínűleg azonos ama Tarnow grófokkal, a kik 1653-ban nyertek indigenatust. Bikszárdon volt birtokos, mely birtokát a Zobory-család után örökölte. Thédy: Régi pozsonymegyei nemesi család. A XVI. században Magyar-Bél zálogbirtokosa (1535). A XVII. században Kossut helységben volt birtokos. Ferencz 1727-ben Pozsony vármegye szolgabírája. Czímer: jobb előlábával pallost tartó griff. Sisakdísz : paizsalak. Theszény. Az 1755. évi nemesi összeírásba Pál van felvéve Pozsony vármegye nemesei közé. A XVIII. században Nagy-Súr helységben volt birtokos. Tolvay. (Köpösdi gróf.) T. Ferencz 1639 decz. 29-én nyert czimeres nemeslevelet, mely 1640-ben Szabolcs vármegyében hirdettetett ki. A család 1697-ben Mező-Teremére Szmrtnik. Szüllő. Szvetenay. Takáts. Tarnovszky. Thédy. TAKÁTS. Theszény. Tolvay. Szegedy.