Temesvár (Magyarország vármegyéi és városai, 1914)

TEMESVÁR TÖRTÉNETE - VII. Temesvár a török hódóltságban - Temesvári ejálet - Mint török város

Temesvári erület Mint török város 44 Temesvár története volt becskereki parancsnokot, Délmagyarország egész területére beglerbéggé nevez­vén ki, átadta neki a fegyverjogon birtokba vett várat, azzal a meghagyással, hogy a megrongált védőműveket és egyéb szükséges épületeket a városi lakos­ság s a környékbeli nép kényszermunkára hajtásával minél előbb állíttassa helyre és vegye át a kormány vezetését. Kászon haladék nélkül megkezdte a munká­latokat, Temesvárt ismét védelmi állapotba helyezte, török csapatokkal rakta meg s gyorsan berendezkedett. A templomokat mecsetekké alakíttatta át, a keresz­tek helyére a félholdat tűzette ki és a kijavított Hunyadi-várkastélyban ütötte föl ott­honát, hol ezentúl 164 évig a temesvári kormányzó basák állandó tanyája volt. A török uralom kezdetével Temesvár a Ruméliába beolvasztott délmagyar­országi ejálet vagyis helytartóság fővárosa lett. Az ejáletben időközönként hol több, hol kevesebb szandzsákság vagyis kerület szerveztetvén, azoknak katonai, adóügyi, közigazgatási, gazdasági és törvénykezési szervei mind Temesvárott össz­pontosultak a beglerbég vagyis a kormányzó basa kezében. A kerületeket a kor­mányzás átvételénél 1552-ben Kászon basa és Halil bég osztották fel, megálla­pítván a határt Temesvár és Erdély között. Történetíróink közönségesen nyolc­ kerületet említenek: a temesvárit, csanádit, becskerekit, csákovait, pancsovait, lip­pait, moldovait és orsovait. De a török tartományi felosztás általában rendszer­telen volt. Gazdasági vagy adóügyi szempontból a kormányzó basák többször módosították.­ Evlia Cselebi a XVII. század második felének elején csak hat kerületet ismer a temesvári ejáletben: Temesvárt, Lippát, Csanádot, Gyulát, Moravát (Moldova) és Orsovát. De 1658-ban Köprük­ vezír Jenő, Sebes és Lúgos várakat is meghódítván, ezt a három szandzsákot is az ejálethez kapcsolták. A temesvári ejáletben 59 zsámet és 290 timár-birtok volt. A zsoldos kato­nákkal (csebelikkel) szabály szerint 7800 katona, a basa külön katonaságával együtt pedig összesen 10.000 fegyveres volt állandóan az ejület szolgálatában. A kormányzó beglerbég mellé egy alajbéget, egy cseribasát és egy jüzbasát ren­deltek ki. A kormányzóság többi főtisztviselői voltak: a kházine defterdár (kincstári számvevő), a defter-ketkhud­a (számvevőségi helyettes), a timár-defterdár, a csau­szok ketkhudája (ügyvivője), a csausz-emini (felügyelő), defter-emini (számvevőségi felügyelő) és a sehir-emini (városi felügyelő). Volt azután a hákim-serija (törvény­széki biró), a molla (főbiró), a hákim (várparancsnok), a tugos (zászlós aga), azáb-aga, besli-aga, gönüllü-aga (önkén­tesek agája), martalócz-aga, topcsi-aga (tüzér-aga), dsebedsi-aga (vértesek agája), hiszár-aga (vár-aga), pandur-aga. Egyik hákimja a sejkh-al-iszlám, egy másik hákimja a nákib-al-esráf török főpapok. A szpáhiknak külön ketkhudájuk, a janicsároknak külön szerdárjuk volt. Volt azután a vámfelügyelő, magtárfelügyelő, vámszedő, építészeti főnök, és a városi adó­felügyelő. A temesvári ejületben 36.000 keresztény fizetett fejadót s szolgáltatott be élelmi készleteket.­ Azt a nagymérvű pusztulást, mit a törökök ostroma és gyújtogatása Temes­várott előidézett, soha többé ki nem építették az iszlám uralma alatt. A kifosztott és tönkrement szegény keresztény lakosság, különösen annak magyar része igye­kezett a be nem hódított vidékekre menekülni. Gazdátlan házaikba az úrrá lett török telepedett be és bízva hatalmának s hódításainak állandóságában, betelepí­tette csakhamar a családját és rokonságát is. Néhány évtized alatt az ősi magyar Temesvárból török város lett. Magyar lakossága évről-évre fogyott. A hódoltság első szakában, a XVI. század második felében, vajmi siralmas török város lehetett Temesvár. Magát a várat is, bár régi alakját megtartotta, új erődítményekkel látták el, egészen a török erősségek módjára. A régi vár­kapukat szintén átalakították és mindegyiket török néven nevezték el, török fel­írásokat véstek a tetejükbe. Az egész városban nagy változáson ment át minden: a török ízléstelenség hatalmasodott el minden tárgyon. Mindenben tespedés és romlás uralkodott. „A város utczái szűkek, rendetlenek — írja Berkeszi, —­ a házak többnyire alacson­yak, fából, itt-ott téglából valának építve, keleties modor­ban. Kemény építési anyagból csak kevés épülete volt a városnak. Mindössze is csak az imaház, a nagy puskaporos torony, az ökrös malom és néhány hivatalos épület magaslottak ki az apró házak tömkelegéből. Kövezés a városban még nem volt, sőt a talaj sok helyen még vízzel és mocsarakkal volt borítva."3 1 Magyarország a török hódítás korában. II. k., 182­ 1. 2 Karácson Imre: Evlia Cselebi magyarországi utazásai, I. k. 8—9. 11. 3 Temesvár kis monográfiája, 15. 1.

Next