Torontál vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1912)

TORONTÁL VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI - Rónay. (Zombori) - Sántha - Schulpe. (Törökkanizsai) - Sermage. (Szomszédvári és Medvegradi gróf) - Simonsich. (Simoncsics, Simonchitz, Simontsits, vagy Simonchich; Banjalukai és Nahácsi) - Sina. (Hodosi és Kizdiai) - Sissányi

551 Torontál vármegye nemes családjai. Czímer : kékben hármas zöldhalom koronás középsőjéből kiemelkedő szárnyas sasláb. Sisakdísz : koronás fekete sas, fejét hátrafordítva, felemelt jobblábával aranymarkolatú görbe kardot tartva. Takarók : kékarany-veresezüst. Rónay. (Zombori). A R. Mihály levéltárában található adatok szerint a család első ismert őse Sleinrich der Oexel 1322-ben szerepel, a­ki már az Ampfingen melletti ütközetben esett el. A XVI., XVII., XVIII. századokban Bajorországban két ágon (»Frank« és »Bajor«) virágzott az Oexel nemzetség, mely az idők folyamán egymásután római szentbirodalmi nemességet és báróságot és a frank ág 1790-ben birodalmi grófi rangot is nyert. Egy harmadik ág Tirolban élt ; egyes családtagok Sziléziába vándoroltak ; míg az egyik János Jakab a XVII. század vége felé Magyarországba költözött s itt 1714 május 10-én József Ignácz Ádám és Mária Rozina nevű gyermekeivel együtt, a magyar nemességet is megszerezte. Ezt 1717 május 29-én Komárom vármegyében, később több ízben Torontál vármegyében kihirdették. József Ignácz Ádám fia József Mátyás 1783 november 7-én Kiszomborra nyert királyi adományt; fiai 1805 szeptember 27-én új adománylevelet eszközöltek ki és ezt 1839 szeptember 9-én kihirdettették Torontál vármegyében. József, Mihály, Mária, Lajos és János 1846 február 26-án családnevüket legfelsőbb engedélylyel »Rónaij«-ra változtatták át és hozzája a »Zombori« előnevet nyerték. Azóta a­ család a Z­ombori Rónay­-nak írja magát. A család tagjai között Komárom, Csanád, Csongrád és Toron­tál vármegyékben több híres alispán, főispán és országgyűlési követ volt és a katonai pályán is többen szolgáltak. A jelenkori nemzedékből, a legidősebb ág legidősebb tagja Mihály (szül. 1871.) előbb tényleges huszártiszt volt, majd temesmegyei birtokára költözött s itt az ország egész Dél­vidékére kiterjedő intenzív közgazdasági tevékenységet fejt ki. Felesége római szentbirodalmi báró Leonhardi Marianne. Fivére Elemér (szül. 1874.) cs. és kir. kamarás, volt orsz. képviselő, nőül véve gróf Béldi Klárát, Erdélyben telepedett­­ le. László (sz. 1864.) Lajos (sz. 1821.) Torontál főispánja. Móricz 1871—1876-ig Torontál főispánja. János ágából : János (szül. 1809, 1­­867) 1861-ben­ országgyűlési képviselő. Fiai: István (fl902.), János (szül. 1837.) ország­gyűlési képviselő, Ernő (sz. 1852) orsz. képviselő, jelenleg a nagyszentmiklósi kerületet kép­viseli. Jenő (szül. 1854.), 1891—1902 Torontál vármegye főispánja, a Lipót-rend lovagja, jelenleg 1910 óta a nagykomlósi kerületet képviseli. Czímer : kékben, zöld alapon görbe kardot tartó kétfarkú aranyoroszlán. Sisakdísz : csőré­ben három árpakalászt tartó, repülésre kész galamb. Takarók : veresarany-kékezüst. Sántha: A család 1655 május 7-én nyert czímeres nemeslevelet, melyet Pest vármegyében, hirdettek ki. A család Nagykőrösről származik, honnan idővel Bihar, majd Torontál vár­megyébe elágazott. Tagjai közül Gyula 1875-ben telepedett le Dolóczon, majd Háncsára köl­tözött. Fia Gyula jelenleg Párdányban birtokos. A családtagok közül István 1848 előtt hét­személynök ; Mihály 1848—49-ben huszárfőhadnagy ; Antal 1848 előtt szolgabíró Pest vár­megyében ; Gábor 1880-ban kúriai bíró. Schulpe. (Törökkanizsai). Sch. Emil, dragonyosszázados és nejétől, báró Nyáry Matildtól született fiai Vilmos és Alfonz, 1866 július 27-én nyertek czímeres nemeslevelet, melyet I. Ferencz József, 1876 október 9-én megerősítvén, a Törökkanizsai előnevet adományozta nekik. A család Westfáliából származik s a XIX. század ötvenes éveiben telepedett le Törökkani­zsán. Tagjai közül a nemességszerzőn kívül, Vilmos és Alfonz törökkanizsai birtokosok, György, pozsony megyében él és jóléti intézményeiről ismert szocziológus. Czímer : vágott paizs alsó kék mezejében három hatágú aranycsillag alatt szarvaival fölfelé álló ezüst holdsarló. Felül: aranyban a vágási vonalból kiemelkedő, kiterjesztett szárnyú fekete sas, jobbjában a paizsbeli csillagokkal és félholddal megrakott kék zászlót tartva. Takarók: kékarany-veresezüst. Sermage. (Szomszédvári és Medvegrádi gróf). Francziaországból származik. S. Péter Troilus, 1720 deczember 9-én bárói rangot, 1749 deczember 9-én fiával, Péter Jánossal együtt grófi rangot s az 1764—65. évi XLVII. törvényczikkel honfiúsítást nyert. A család a XIX. század első felében Gyertyámos helységben bírt földesúri joggal. Simonsich, (Simoncsics, Simonchitz Simontsits, vagy Simonchich , Banjalukai és Nahácsi), Boszniából, Banjalukából származik. Mátyás és leszármazói 1565 október 20-án nyertek czímeres nemeslevelet Miksa római német császár és magyar királytól. Ez adománylevelet III. Ferdinánd király 1647 június 15-én czímerbővítéssel megújította. Az 1565. évi nemes­levelet 1622-ben, az 1647. évit pedig még ebben az évben Pozsony vármegyében hirdették ki. A család Pozsony vármegyében Nahácson telepedett le, mely községre adományt nyert, a mit Pozsony vármegyének Nagyszombatban tartott közgyűlésén, 1722-ben hirdették ki. A család 1842-ben telepedett le Torontál vármegyében. Tagjai közül: Gyula (­ 1907) első osztályú főhadbiztos. Géza jelenleg kir. közjegyző Nagyszentmiklóson, Béla valkányi községi jegyző. ^ Czímer : I. (1565. évi) kékben zöld halmon, a paizsfőben félkör alakban elhelyezett nyolcz hatágú csillagtól kísért természetes oroszlán, jobb előlábával kivont kardot, baljával a kardot érintő ezüst holdsarlót tartva. Zárt sisak. Sisakdísz : czölöpösen állított, dárdát tartó, veres békába zárt, természetes színű emberi kar. (Más adat szerint : czölöpösen állított pánczélos kar gerelylyel). Takarók : veresarany-veresezüst. Czímer : II. (1647. évi) kékben hármas zöldhalom koronás középsőjét átlépő, görbe kardot tartó, természetes színű oroszlán. Sisakdísz : nyílt fekete szárny között kinövő plazsbeli oroszlán. Takarók : kékarany-veresezüst, ioma. (Hodosi és Kizdiai). Boszniából származik, honnan a XIX. század elején költözött Magyarországba. A beköltözött S. György Simon, 1818 április 3-án nyert magyar nemességet. Fiai 1832 márczius 8-án osztrák bárói rangot nyertek. György Simon és János Simon testvérek osztrák báróságát 1832 márczius 29-én Magyarországra is kiterjesztették. A család utolsó fisarja Simon György (­ 1876.), v. b. t. t., a Lipót-rend nagykeresztese, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja, Kis-Orosz (Torontáloroszi) és Valkány helységekben volt birtokos. Sissányi. Eredetileg: Hadsimihal-Sissani. H.Pál, neje Constantin Ágnes, fia János Pál és ennek neje, Papapoliso Klára, gyermekei : Pál, Miklós, Ágnes, Erzsébet, Konstantina, Mária, Anasztázia és Ilona, 1798 október 12-én nyertek czímeres nemeslevelet és 1799 január 4-én

Next