Torontál vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1912)

TORONTÁL VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI - Petrikovics - Petrovics - Piret. (De Bihain báró) - Pozojevics. (Pozoevics) - Radonics - Rogendorff gróf - Rohonczy

549 Torontál vármegye nemes családjai, rangot. Tagjai közül György, a ki már bárónak czímeztetik Bács vármegye jegyzőkönyvében, 1712—1719 Bács vármegye alispánja. Unokája Márk báró 1760-ban Szerém vármegye főispánja. Ennek fia János József, valamint fiai Zsigmond, Károly és Antal 1772 júl. 22-én grófi rangot nyertek. A családból Jánost 1803—1807-ben tordai földesúrként Torontál vármegye nemesei közé iktatták. Károly 1847 jún. 21-én nyert Verőcze vármegyétől nemesi bizonyítványt, mely­nek alapján Torontál vármegye nemeseinek névsorába iktatták. Tordát P. Zsigmond 1797-ben telepítette. Petrikovics. Ily nevü családból az 1754—1755. évi országos nemesi összeírásban Bars vármegyében Pál özvegye, Nyitrában Pál és Trencsénben Pál, János, József, Miklós és István vannak felvéve. Trencsén vármegyében a megyei nemesi lajstromok szerint 1748-ban Pál fiai az alsó járásban, János és Miklós pedig Trencsén városában laktak. 1768-ban Szoblahág, Borcsánban, 1803-ban pedig szintén Borcsánban és Trencsén városában találjuk e család tag­jait. Békés vármegyében 1750-ben hirdettette ki nemességét. 1837-ben Trencsén városában találjuk e család tagjai közül Jánost, Ignáczot és id. János örököseit, úgymint Ferenczet hason­nevű fiával, Lászlót szintén hasonnevű fiával. Borcsánban laktak : János örökösei : Miklós, Tamás és Márton. Továbbá Lajos fiai : Antal és Lajos. E család sarja Petrikovics főmérnök Nagybecskereken. Petrovics. P. József a zágrábi püspökség hűbérese 1822-ben hirdettette ki nemességét a Pozsega vármegyétől 1822 márcz. 27-én nyert bizonyítvány alapján. A család a XIX. század első felében Kanak és Idvarnok (Törzsudvarnok) helységekben bírt földesúri joggal. Piret. (De Bihain báró). A család a brabanti Jodoigne vallon városból ered ; régi nemes­ségét Baydaels Károly János, az aranygyapjas rend czímernöke 1783 márcz. 31-én Brüsszelben kelt oklevéllel erősítette meg. Az 1827. évi 44. törvényczikkel báró P. de Bihari Lajos cs. kir. kamarás és vezérőrnagyot, leszármazóival együtt honfiúsították, minthogy azonban a hon­fiúsítási díjakat nem fizette le, 1830-ban ismét törölték. Az 1840. évi 50. törvényczikkel a szokásos kincstári dij elengedtetvén, P. Lajos cs. kir. kamarás, altábornagyot a Lipót-rend középkeresztesét, érdemei elismeréséül újból honfiúsították. E Lajos (szül. 1784, f 1862 Eleméren) Zsombolyai és Janovai Csekonics Erzsébetet vette nőül, kivel Eleméren telepedett le. Fiai : 1. Lajos (szül. 1819, f 1874) cs. kir. kamarás és altábornagy. 2. Jenő (szül. 1821,­­ 1902), cs. kir. kamarás v. b. t. t., Albrecht főherczeg főudvarmestere, a 9. számú dragonyos ezred tulaj­donosa, a Szent István rend nagykeresztese. 3. Béla (szül. 1831) cs. és kir. kamarás és ezredes, a főrendiház örökös jogú tagja 1898 decz. 25-én a valóságos belső titkos tanácsosi méltó­ságot kapta. Neje : báró Orczy Leona, Györgyházán birtokos. Fiai : Lajos (szül. 1862) cs. és kir. kamarás, a főrendiház örökösjogú tagja és Gyula (szül. 1874..) cs. és kir. kamarás. Czimer : ezüstben, természetes lombosfa, gyökerestől, melyet két oldalt és alul egy-egy ötszirmú aranynyal futtatott vörös­ rózsa kísér. Sisakdísz : zöldezüst fonadékon a paizsbeli fa. Takaró : zöldezüst. Pozojevics. (Pozoevics): Egyike azoknak a családoknak, a­melyek a zágrábi püspökség hűbérnökeiként a XIX. század első évtizedében telepedtek le Torontál vármegyében. A csa­ládtagok közül Miklós, Mátyás, János és Imre, továbbá György, József, János, Ferencz, Imre, Tamás, Gábor, Péter, másik József és Mátyás, úgyszintén Tamás, Jakab, Miklós, József, és Péter, végül János, József, Miklós, másik Miklós, Mátyás és Tamás 1821 jún. 18-án hirdettették ki nemességüket Torontál vármegyében Zágráb vármegye bizonyítványa alapján. A család jelenleg Klári községben birtokos. Radonics, Varasd vármegyéből származik. Tagjai közül István 1622-ben Varasd vár­megye szolgabírája volt. A zágrábi püspökség hübérnökeként 1801 táján telepedett le Torontál vármegyében. Czimer : (színjelzés nélkül) természetes földön haladó kétfarkú oroszlán, jobb előlábával görbe kardot tartva. Sisakdísz : az oroszlán növekvően. Rogendorff gróf, Steyerországból származik. 1480 november 4-én birodalmi bárói rangot, 1521 május 3-án Rogendorff és Mollenburg előneveket nyert. 1669 április 12-én Csehország területére nyert honfiúsítást. 1686 április 16-án csehországi grófi rangot nyert. József, mint kanaki és udvarnoki hübérnök, 1799—1802 között telepedett le Torontál vármegye területén. Ennek fia volt József Albert Ernő (szül. 1784. – 1842.), a­ki Petrovich József udvarnoki birtokos leányát vette nőül; ő telepítette Rogendorf (a mai Szőllősudvarnok) helységet, melynek területét Udvarnok határából hasíttatta ki 1840-ben. Fia : Róbert Dezső (szül 1833. – 1887.), kinek gyermekei: Andor (szül. 1854.) és Marcsa (szül. 1859). 1886-ban a család eladván Rogendorf birtokát, elköltözött a vármegyéből. Rohonczy, Veszprém vármegyéből származik ; a XVII. század folyamán tűnik fel tagjai közül István (1640.), esztergomi kanonok, szalavári apát, 1651-ben pozsonyi prépost (­ 1652.). Az 1754—55. évi összeírásban e családból Sopron vármegye nemesei közé Mihály, Veszprém vármegyében pedig Pál van felvéve, ki e vármegyének főispánja volt. János "(szül. 1775. – 1842.), Veszprém vármegye követe, később udvari tanácsos. Ennek fia Ignácz (szül. 1802, – 1867.), Sopron vármegye alispánja, később 1861-ben udvari tanácsos. György (szül. 1837. ), lovassági tábornok, 1904-ben bárói rangot nyert. Lipót (szül. 1807. – 1861.), az osztrák hadseregben a 7. chevauxleger ezrednél viselt századosi rangjáról lemondván, 1847-ben Torontál vármegyébe, Törökbecsére költözött. Nemességét 1845 szeptember 13-án hirdettette ki, Veszprém vármegye bizonyítványa alapján. A szabadságharcz kitörésekor ő is kardot kötött s 1848 október 13-án Törökbecsénél átkelvén a Tiszán, Csurognál a szerbeket szétverte. Később a 16. számú huszárezrednek lett a szervezője s parancsnoka. Az aradi törvényszék, 1849 november 16-án, kötél általi halálra ítélte, melyet Haynau 16 évi várfogságra változta­tott, de már 1851-ben kegyelmet nyert. Fia : Gida (szül. 1852 január 15.), tanulmányai befejeztével törökbecsei birtokán gazdálkodott, 1878-ban képviselőnek választották meg. Az 1879-iki szegedi árvíz alkalmával helyettes kormánybiztos volt s tevékeny részt vett a mentési munkálatokban, a miért legfelsőbb elismerésben részesült. A képviselőháznak 1901-ig szaka­datlanul tagja volt.

Next