Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely (Magyarország vármegyéi és városai, 1905)

ZEMPLÉN VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A MOHÁCSI VÉSZTŐL A NEMZETI FELLENDÜLÉS KORSZAKÁIG. 1526–1815 - A kálvinisták - A lutheránusok

432 Zemplén vár­megye története. 432 A kálvinisták. A lutheránusok. Az új hit elterjedésével eleinte nem lehetett éles határvonalat vonni a két protestáns felekezet között, de azóta, hogy a kálvinista egyház a debreczeni zsinaton 1567-ben a tanait megállapította, a reformált hit lett a vármegyében általánossá. A XVII. század elején a kálvinista egyház az egész vármegyében már szervezve volt. A vármegye önálló traktust (espe­rességet) alkotott. 1623-ban Sátoraljaújhelyben zsinatot, tartottak, a­melyen Váczy Györgyöt választották meg zempléni esperessé. Őt követte Miskolczy István, a ki az 1629—38. években az esperességében egyházlátogatásokat tartott. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek az akkori reformált egyházak jólétéről tanúskodnak. (Adalékok 1903. évfolyamában). 1646-ban a refor­mátus egyház Tokajban tartott zsinatot, mely főleg egyház-kormányzati kérdésekkel foglalkozott. A lutheránus egyházak csak 1610-ben, illetőleg 1614-ben, a szepes­váraljai zsinaton nyervén hierarchiát, a XVII. század első felében szervez­kedtek Zemplén vármegyében. A felekezeti türelmesség, melylyel a refor­mátusok a más hitűek iránt viseltettek, lehetővé tette, hogy a vármegyében az evangélikus hit is elterjedjen. A bottyáni templomban a lutheránusok és a kálvinisták papjai felváltva tartottak isteni tiszteletet. Erre nézve a hívek 1648-ban egyezséget kötöttek, míg azután, 1659-ben, az evangélikusok temp­lomot építettek maguknak (Adalékok 1896. 82.). Az 1647: VI. törvényczikk a Varannó, Garany és Kucsin helységekben levő templomokat az evan­gélikusoknak ítélte oda. A zempléni református egyház történetében elsőrangú szerepet játszik a sárospataki kollégium, melynek alapját Perényi Péter 1531 táján vetette meg. A kollégium történeti szereplésével más fejezetben bőven foglalkozunk. II. Rákóczy Györgynek 1660-ban bekövetkezett halála után a zempléni reformátusok súlyos megpróbáltatásoknak voltak kitéve. Özvegye, Báthory Zsófia, a­ki férje halála után Sárospatakra költözött, fiával, Ferenczczel együtt nyíltan a katholikus hitre tért át. Udvarában otthonra találtak a jezsuiták, a­kiknek a befolyása révén, a Rákóczy-uradalmakban levő nagyszámú protes­tánsokat egész hévvel kezdte üldözni, papjaikat elűzte, templomaikat elfog­lalta, a lelkipásztor nélkül maradt hívek közé pedig térítőket küldött ki. 1662-ben a sátoraljaújhelyi evangélikus templomot vette el, melyet azonban az evangélikusok 1670-ben visszafoglaltak. 1670-ben a sárospataki református templomot vette el. Példáját csakhamar mások is követték. Széchenyi György kalocsai érsek, Tokajból 1670-ben a református lelkészt vasas-németekkel űzte ki (Adalékok 1899. 199.). A szerencsi templomot Báthory Zsófia fia, I. Rákóczy Ferencz vette el a protestánsoktól, de ez 1683-ban, mikor Thököly a hatalom tetőpontján állott, visszakerült a protestánsok birtokába. A Tarczal városi templomot 1687-ben vették el az evangélikusoktól. (Adalékok 1901. 138. 1897. 300.) Némely templom a XVII. század második felében gyakran cserélt ,gazdát, a szerint, hogy a kuruczok vagy a labanczok kerekedtek felül. így például, az evangélikus hitszónok 1673-ban elűzetvén Sátoraljaújhelyről, a templom a katholikusok birtokába került, 1682-ben azonban Thököly Imre visszaadta az evangélikusoknak s így maradt egészen a szatmári békéig, de 1714-ben a templomot a katholikusoknak ítélték oda. (Adalékok 1896. 339.) II. Rákóczi Ferencz szabadságharcza alatt a szécsényi országgyűlés foglalkozott a protestánsok vallási sérelmeivel. A három vallásbeli temp­lomok tulajdonjogának megállapítása végett, Zemplén vármegyére nézve. 1705-ben Krucsay Miklós római katholikus főesperes és Gundelfinger András római katholikus, Szakmáry János evang. református, Breznay János ágostai evangélikus vallású bizalmi férfiakból álló küldöttség intézkedett, mely bizottság eljárása a felekezeti békét egy időre biztosította. A szatmári béke­kötés után azonban a protestánsok helyzete jelentékenyen súlyosbodott. A katholikusok még 1711-ben a vármegyéhez fordultak, a szabadságharcz alatt tőlük elfoglalt templomok ügyében (Várm. levéltár Prot. 12. 177.), s a megye azoknak visszaadását rendelte el. Megindult tehát ismét a hajsza a protestáns templomok ellen. A sátoraljaújhelyi templom 1714-ben elvétetvén a protestánsoktól, ezek a mai Papsoron magán-imaházat emeltek s ezt használták 1781-ig (Adalékok 1896. 339.). A sárospataki és a bényei reform

Next