Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely (Magyarország vármegyéi és városai, 1905)

ZEMPLÉN VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A MOHÁCSI VÉSZTŐL A NEMZETI FELLENDÜLÉS KORSZAKÁIG. 1526–1815 - c) Gazdasági viszonyok és társadalmi élet 1526-tól 1848-ig - XVI. századbeli összeírások

Zemplén vár­megye története. 433 májusok az elvett templomaik helyett újakat akartak építeni, de az egri főesperes tiltakozása következtében, a vármegyei hatóság a további épít­kezést megakadályozta (Várm. K­. 1724. Prot. 15. 414.). Még a megy­aszói református templomot is el akarták venni tőlük és noha a soproni ország­gyűlés Megyaszót az artikuláris helyek közé sorozta, mégis 1730-ban Józsa István főszolgabíró vizsgálatot tartott ebben az ügyben, mely alkalommal beigazolást nyert, hogy a templomot 1615-ben a protestánsok építették. Az 1727—28. években a vásárhelyi és lazonyi templomokat vették el A csebi templomot a vásárhelyi plébános foglalta el, gróf Barkóczy Zsigmond cseléd­ségének támogatásával. A butkai templomot akkori földesura, gróf Szirmay, 1736-ban vette el a protestánsoktól, a­kik ezután magánházakban végezték az isteni tiszteletet, de 1743-ban ettől is eltiltották őket. Csak Sárospatakon tarthattak a protestánsok szabad vallásgyakorlatot, mely város, III. Károly király rendelete következtében, artikuláris hely volt. II.­­József császárnak 1781-ben kibocsátott türelmi rendelete a protes­tánsok szabad vallásgyakorlatát biztosította, mire a hívek új egyházak alapí­tásához fogtak. Sátoraljaújhelyben már 1782-ben toronyos templom építé­séhez kezdtek; példájukat csakhamar követé a többi egyház is. Gálszécsen 1791-ben tették le a református egyház alapkövét. Az 1790—91. évi ország­gyűlés a protestánsok szabad vallásgyakorlatát törvénybe iktatta és ezzel a zempléni egyházak további fejlődésének mi sem állott útjában. A XVIII. században fölmerül az anabaptista hitfelekezet is a Bodrog és Hernád vidékének két helységében (Leányvár és Kak). Mária Terézia királyi parancsa beolvasztotta a zempléni anabaptistákat a róm. kath hit­felekezetbe. (Adalékok: 1897. 200.). C) Gazdasági viszonyok és társadalmi élet 1526-tól 1848 ig A XVI. század gazdasági viszonyairól az adóösszeírások nyújtanak tájékozást. Különösen becses adatokat találunk ez összeírásokban azért is, mert élénken feltüntetik a török beütésekkel és a folytonos háborúskodással okozott pusztítást. A XV. század végén, jelesül az 1494. és 1495. évi összeírások adatai szerint, Zemplén vármegye területén 6243, illetőleg 6012 portát írtak össze. A XVI. századból reánk maradt első összeírásokban, az 1542. évi összeírás alkalmával, a vármegye területén már csak 3158 m. portát találtak. Még szomorúbb képet nyújt az 1553. évi összeírás, mely a vár­megye területén 325 helységben 2301 portát számlált össz­e, ebből azonban csak 2191­­/2 porta volt adóköteles, a többi mentes volt, miután két hely­ségben egytelkes nemesek laktak, egy helységet pedig kizárólag nemesek. Az összeírás adatai azonban nem eléggé pontosak, mert az ugyanazon évi adóelszámolásban 2458 porta szerepel. A jobbágy-portákon kívül még nyolcz malom-porta és százötven puszta telek volt. A szepesi kamara felállítása óta az adóösszeírásokat is rendszeresebben vezették. Ezekből láthatjuk, hogy Zemplén vármegye az 1576. évi összeírás alapján adózott. 1577-ben 2579 V2 szabad s 851 , hódolt porta után 5243 frt 75 dénárt vetettek ki; 1578—79-ben 2453y2 szabad és 85 hódolt porta után 5081 frtot, 1580-ban 2347 '/.2 szabad és 76 ma hódolt porta után 4771 frt 20 dénárt. A kedve­zőtlen viszonyok ellenére, a vármegye alig volt hátralékban. Az 1582. évi adóból például csak 291 frt 25 dénárral maradt a vármegye hátralékban. 1582-ben új összeírást rendeltek el és ennek alapján, 1583-ban, 63­ % por­tával kevesebbet állapítottak meg. 1588-ban 2167, 1593—94-ben 2127 portát találtak. De ez évek adózási viszonyai már rendkívül kedvezőtlenek voltak. Paczoth Ferencz alispán és Vásárhelyi Tamás jegyző az adót többszöri sür­getésre sem küldték be a kamarához. 1596-ban 1230 lett szabad portára, első ízben 9627 frtot, másod ízben 1203 frt 37 dénárt vetettek ki, melyből az adórovó tiszteletdíját és a kezelési költségeket levonva, 10.830 frt 27 dénár maradt volna. 1598-ban már nem a portákat, hanem a házakat írták össze. Az összeírás adatai szerint a vármegye területén 10.499 jobbágy- vagy zsellér-lakóház volt, melyből különféle czímen 206-ot leírtak. Adót 10.293 ház után vetettek ki, ebből 10.061 volt szabad és 232 hódolt. A jobbágy­adózás alapját tevő portára ekkor már nem úgy, mint 1553-ban, négy. Magyarország Vármegyéi és Városai : Zemplén vármegye 28 XVI. száz­ad­beli összeírások.

Next