Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely (Magyarország vármegyéi és városai, 1905)
ZEMPLÉN VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A MOHÁCSI VÉSZTŐL A NEMZETI FELLENDÜLÉS KORSZAKÁIG. 1526–1815 - Főurak áttérése - Templomfoglalások - Az ellenreformáczió
Zemplén vármegye története. 431 egyes főurak pártfogása révén csakhamar a vármegye alsó részét megnyerték az új hit tanainak. Sárospatakon Sztárai Mihály, utóbb Kopácsi István, mindketten volt ferenczrendű szerzetesek, még 1527-ben terjesztették az evangélium hittanait. Tokaj környékén Szegedi Gergely, volt domonkosrendi szerzetes, a ki 1557-ben Petrovics Péter költségén a wittenbergai egyetemen tanult s onnan visszatérve, Debreczenben működött. 1562—63-ban Némethy Ferencz tokaji kapitány pártfogása alatt terjesztette az új hitet. (Magyar Könyvszemle 1894.) A vármegyei főurak közül Drágffy Gáspár toronyi birtokos 1530-ban, Drágffy György, a Perényiek közül Imre nádor fiai Péter és Gábor, 1530-ban csatlakoztak az új hithez; az utóbbi megfordult Wittenbergában, sőt Lipcsében is. Ők voltak tehát első támaszai a reformácziónak. A többi főurak inkább a XVI. század második felében tértek át, így Mágócsy Gáspár 1569-ben, Dobó István 1571, Dobó Ferencz, Sárospatak ura, 1580-ban, Homonnai Drugeth István 1589-ben, a ki nagyban előmozdította a Károlyi Gáspártól fordított szentírás — az ú. n. vizsolyi biblia — kiadását. A Monakyak, Csetneki Somossyak, Ráskayak, a XVI. század végén lettek protestánsokká. Szerencsen 1583-ban kezdett az új hit elterjedni s valószínűleg ekkor lettek a Rákóczyak is, nevezetesen pedig Zsigmond, annak követőivé. Az új hit elterjedésével a régi katholikus templomok egymásután kerültek a protestánsok kezébe, ami annál kevésbbé ütközött nehézségekbe, mert a hívek amúgy is az új hit tanait követték, a katholikus plébániák pedig már évek óta betöltetlenül állottak. Perényi Gábor, aki Luther tanainak követője volt, az 1492-ben épült sátoraljaújhelyi templomot 1560-ban a lutheránus hit követőinek adta. Bármennyire is pártolták azonban a Perényiek a Luther tanait, azok nem tudtak mélyebb gyökeret verni Sátoraljaújhelyben, sőt az 1492-ben épült templom, 1562-ben visszakerült a katholikusok birtokába. Bocskay István felkelése idején (1600 — 1605) jött az első református pap Sátoraljaújhelyre, ahol csakhamar számos hívőt szerzett. Szerencsen 1595-ben Rákóczy Zsigmond, miután a katholikusok már igen megfogytak, a templomot a reformátusoknak adta; ide is temetkezett ( 1609) és sírja fölé a fiai 1619-ben vörös és fekete márványból mauzóleumot építtettek. Alaghy Ferencz, Regécz és Páczin ura, 1605-ben a karcsai templomot foglalta el a protestánsok részére. A bottyáni katholikus templom még a XVI. század közepén került az új hit követőinek kezébe, míg a vékeit a földesúr 1578-ban foglalta el a protestánsok részére. Gálszécsen is a XVII. század elején szűnt meg a katholikus plébánia, hol 1623-ban már virágzó református egyházat találunk. (Adalékok 1896. 297.). Az ellenreformáczió felülkerekedésével csakhamar megváltozott a helyzet. Amint a Drugeth, Alaghy stb. családok sarjai katholikusokká lettek, a protestánsok kezében levő templomok lassanként a katholikusokhoz kerültek vissza. A homonnai templomot még 1628-ban vették el a protestánsoktól, akiknek panaszára az időközben erdélyi fejedelemmé lett Bethlen Gábor a vármegyéhez utasítást küldött, de eredménytelenül. Alaghy biztosai 1630-ban Páczin és Karcsa községekben visszafoglalták azokat a templomokat, melyek a Bethlen-féle fölkelés alatt kerültek a protestánsok birtokába. Forgách Zsigmond özvegye, Pálfffy Katalin grófnő, a garanyi templomot vette vissza, Drugeth János pedig a terebesi templomot ítélte a katholikusoknak. 1640-ben gróf Drugeth János a varannai, úgynevezett magyar templomot foglalta el, melyet azonban a protestánsok 1646-ban visszafoglaltak. Miután időközben rombadőlt a tót templom, mely mindig a katholyaisokó volt, a Drugeth család tiltakozott a templom elfoglalása ellen, mely ettől kezdve, a XVII. századon át, folytonos viszályt szított a két felekezet között. Legérdekesebb volt a megyaszói templom megszerzésére irányuló kísérlet, amelyet noha 1615-ben a reformátusok maguk építettek, a jezsuiták mégis a katholikusok részére akartak elfoglalni. A segélyükre küldött idegen zsoldos hadat azonban a falubeli asszonyok a kezük ügyébe eső mindenféle házi eszközzel kiverték s így a templom a reformátusok birtokában maradt. Az 1646: V. törvényczikk, mely a protestánsoktól elfoglalt templomok visszaadását rendelte el, írott malaszt maradt. Végrehajtására csak az 1705. évi szécsényi országgyűlésen tettek kísérletet. Főurak áttérése. Templomfoglalások. Az ellenreformáczió.