Borsod - Miskolci Értesítő, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1869-07-01 / 26. szám

Az engedély nélkül építkezik (?) forint, bírsággal, s szabályellenesnek talált építései­nek leromboltatásával fognak büntettetni. 2. Minden épületeknek lehetőleg tűz­ellenes anyagokból kell építtetni, minél fog­va szalma fedeléket, különösen a belvárosban, jövőre sem átidomítani, sem újból építeni szabad nem le­sz, e helyett cserép — vagy legalább fa zsindelyek alkalmazandók. 3. Fából és sárból készült úgynevezett patics kéményeket és tüzelőket, és a kémé­nyekbe a belvárosban keresztfákat építeni a patics falakon keresztül füst vezető vas csö­veket átereszteni — a külvárosban ilyetén csöveket ereszek alá kidugni, — a kémények közelében a padláson legalább 4—6 lábnyi tá­volságban szénát, szalmát — s más könnyen gyúrható anyagokat tartani szabad nem lessz. Ezen szabály ellen vétők 5—10 forint­nyi birsággal, s illyetén készleteiknek azon­nali leromboltatásával, illetőleg eltávolításá­val fognak büntettetni­­. Minden családfő köteles kéményeit tisztán tartani.­­ A piacz biztos vagy rendőr hadnagy, havonkint legalább egyszer, egy melléje rendelt kémény­seprővel, az egész város területén közszemlét tartana, minden kéményeket és tüzelőket megvizsgáltat, s a­melyek tisztátalanoknak , vagy más tekintet­ben tűzveszélyeseknek találtatnak, azoknak 24 óra alatti kitisztítását, illetőleg kijavítá­sát megrendeli,­­ a családfőt pedig vétkes hanyagságáért első ízben 1 forint — ismétlés esetében anynyiszor a mennyiszer ugyanany­­nyival szaporítandó bírságoltatás végett a rendőr­kapitánynak bejelenti. A szakaszbeli kéményseprők általi vizs­gánál nem saját, de a más szakaszbeli kémé­nyek értendők. Köteleztetnek a kéményseprők minden tisztításhoz szükséges műszerekkel ellátva lenni — bár m­ily alakú kémények általok kitisztitandók. — A kéményseprők szakaszok­ra osztandók a rendőrség által, dijjak: a czi­linder kémény és takarék konyha 12 kr., nagy kémény 15 kr., emeletbe 20 kr., — ezen díj­szabály minden kéményseprő részére kiadan­dó a rendőr hivatal által, ez a bérkövete­léskor előmutatandó. 5. A padlásokra, lámpással nem védett égő gyertyával, — pipával, — vagy szivar­ral menni, sem éjjel, sem nappal senkinek meg nem engedtetik. Ezen szabály ellen vétőket, a tényt be és feljelentők 1 fttal fognak a rendőrség által megjutalmaztatni, az általa a tettesen behaj­tandó 2 frtnyi birságból. — 6. A rendőrség írásbeli engedélye nélkül senkinek a város belsejében szabad ég alatt széna szalma rakományokat tartani, csépel­tetni , és nyomtattatni meg nem engedtetik. Ezen szabály ellen vétők a rakomány azonnali eltávolittatása kötelezettsége mellett 2 —10 ftnyi birsággal büntetendők. — 7. Lőpor — petroleum — spiritus — s más gyúlékony tűzveszélyes anyagok raktárát a városban , s más épületek közelében tartani meg nem engedhető lévén , ily raktárak he­lyiségét a hozzá benyújtandó kérvény folytán a rendőrség határozandja meg s engedélyez­heti , — ide nem értetvén, a napi készletek, melynek mennyisége az üzlethez képest a rend meg­állapítandó. — A ki engedély nélkül ilyetén raktára­kat tartana minden 24 óráért 20 frtnyi bir­sággal lesz fenyitendő.­­ (Folytatás.) egész maga viselete bosszantólag olyan mint­ ha a termelő szerencséjének kellene hogy tar­tsa , miszerint tőle potom értéktelen árujáért pénzt kap. Múlt szerdán e hó 16-án G . . ur Helybeli kereskedő gabonát szedetetett egy asszony által, fontot az eladó földmivelők, mint ez még piacon nem szokásos , nem bizto­sítottak s mégis mikor piactéri raktárába a fel­­pénzezett gabonát bevitték, tetszése sze­rint visszadobta , mondván : e poros , ő nincs 160 frt. Hasztalan volt a jelenvoltak ellen­vetése : miért nem nézte meg künn az áruhe­lyen , a szegény népnek s közöttek nekem is visza kellett mennem az ártérre, minthogy egy megmért köbsön az ő vékájával egy vo­­nalt hiányzott. A cikk iró kikötötte az eladás­kor, hogy méretni nem engedi, mert minden mérés több vagy kevesebb , sok függvén a zsák tartásától, fontot sem biztosított, s G---- urnak még is tetszett akadékoskodni, s gabonáját vissza­lökni. Ki fizeti meg azt a kárt, ki ad itt orvoslást. Ez és a többi ily tény seb kereskedel­münk testén, ki kell a nyilvánosság égető kö­vével égetni, s ha megengedi­­, szerkesztő úr néha tudósításaim hitelességéről jót állva , a nyilvánosság tollával oda-oda sújtok a méltat­lanságok közé máskor is. ....­­ . .. ö. g. A koporsó ára. (Folytatás.) II. , Előzzük meg az ifjút, de menjünk kis­sé hátrább az időben , néhány órával. Ragyo­gó meleg délután van , hogy annál feltűnőbb legyen a szobácska rideg szegénysége, hova most betekintünk. Az ágyon beteg nő fekszik, mellette leánya üldögél, szeretett anyja hi­deg kezét forró keblén melengetve. Gyönyö­rű leány, viruló királynő lehetne szépségé­vel, így szenvedő koldus­ leány szegénységé­vel. Szép könyben úszó szemeit oly megható, epedő könyörgéssel emeli az előtte álló mo­gorva férfiúra, hogy ajkainak nem volna szüksége szavakra, ha a férfi szive azon szi­vek közé tartoznék , melyek érezni tudnak ; de igy beszélni kell az ajkaknak, könyörögni hosszan és­­ hasztalan. — Hiába minden rimánkodás , — szólt most a mogorva férfi, — megmondtam elő­re , hogyha holnap délre le nem teszik önök a házbért, kirakatom holmijukat az utczára. ■— Ah uram ! — szólt zokogó fájdalom­mal a leányka, — miért kiván tőlünk lehet­­lenséget ? v — Lehetlenség! hát lehetlenséget ké­rek én? ötven forintot csak nem fog ön le­­hetlenségnek nevezni ? — Oh az nekünk óriási összeg! — Oh vegye tekintetbe uram, hogy minő pontosak voltunk mindig, mig a balsors, anyám be­tegsége le nem sújtott. Hisz eleget dolgoztam mostanáig; de mióta anyám beteg, alig tu­dok annyit szerezni, a­mennyi ápolásra és élelmünkre elegendő volna. Engedje őt meg­gyógyulni , higyye meg, minden erőnket ösz­­szeszedjük. — Hát nem vártam már eleget? Két­­ hét óta folyvást ígérettel kell beérnem. Nem elég szép-e tőlem az , hogy egyszerűen csak a hátralékot kérem, s ha holnap eltávoznak, innen két heti lakást megkíméltek. Elenge­dem ezt a két hetet, csak fizessen ki holnap­ra , aztán menjenek , mert tovább semmi e­­setre sem engedem meg az ittmaradást. Min­dennek van határa , a türelemnek is.­­ így a betegségnek is uram­ tekintse ezt, legyen ön irgalommal beteg anyám iránt! — Irgalom! — ha mi háztulajdonosok minden könyörgésre elengednék a lakbért, szépen tönkre jutnánk. A lakók könyörgéssel oly hamar készen vannak, de a házbért an­nál nehezebben tudjuk tőlük összeszedni. Egy szó, mint száz, nem engedek semmit. A­mit mondtam, megmondtam, holnap délre ké­szen legyen az ötven forint, különben..... A házszolgája! Ezzel boszosan megfordult a szívtelen ember és a­mint kilépett, még azt is megtet­te , hogy bevágta maga után az ajtót. — Mondtam, mondtam, — rebegő az anya, — mondtam, hiába minden szó, nincs annak Istene! — Anyám, anyám! mit tegyünk? — Megadjuk magunkat a végzetnek. — De segitve lesz-e ez által ? — Segitve lesz leányom ! — Még ma éjjel. Addig imádkozzál. — Oh anyám nem ért­ek, de nem is sejthetek semmi vigasztalót. — Pedig az én tervem megvigasztal minket. Majd meglátod. — Hogyan lesz az ? — Elkészítetted a szenet ? — Még nem. Mit akarsz azzal? — Készítsd el leányom! Aztán hagyj pihennem, hogy lelkem rendbe szedhesse gondolatait és érzelmeit. Készítsd el a szenet, már alkonyodik. Pihenni akarok... Szomorú csend állott be, csak a lányka sóhajai és a beteg szaggatott lélekzete mu­tatott életre a szenvedések szobájában. A beteg nő pihent, elszunnyandt. Késő éj volt, mire ismét fölébredt, akkor ébredt föl, mikor mások aludni mennek , vagy ré­gen alusznak. Különös oka lehet ennek!... — Elkészítetted a szenet ? — El anyám! —Itt van a szoba kö­zepén. — — Gyújtsd meg, aztán feküdjél le és imádkozzál... A leányka lelkén egyszerre iszonyú sej­telem vilant.... Olvasott valamikor olyan je­lenetet, mikor a kétségbeesettek meggyúj­­tották a szenet szobájukban , aztán elaludtak csendesen , elaludtak a széngőzétől örökre... — Anyám ! — kiált fuldokló hangon, görcsösen ragadva meg anyja kezét, — te meg akarsz minket ölni ? te kétségbeestél! —­ Istenhez tértem, és téged is elvisz­lek magammal. Nem a halál ez leányom! Egy szebb élet reménye hiv fel e magasba, hol nincs többé nyomor , szenvedés, hol az iga­zak vigadnak örök­boldogságban. Édes vigasz ez leányom! a kétségbeesés nem tud moso­lyogni, mint én reád leányom! — Gyújtsd meg a szenet és nem sokára vége lesz minden szenvedésnek. — Anyám, anyám, te irtóztató vagy ! — Te nem akarsz velem jönni? — Nincs hited ? vagy azt hiszed, hogy a földön még van számodra egyéb, mint becstelenség? — Holnap kidobnak innen, én meghalok és te egyedül maradsz a világon, egyedül nyomo­roddal és szépségeddel.... Te oly szép vagy! — Ah irtózom e gondolattól. Gyújtsd meg a szenet! — A leányka nem értett semmit e szavak­ból; őt csak a halál iszonyú gondolata foglal­ta el. Rettentő fájdalmában oda rogyott any­ja ágya elé s kezeit tördelve sikoltott fel: — Anyám, anyám! úgy szeretnék még élni!... Oh irgalom Istene , oly édes az élet! — Édes, a­kiknek örömöket nyújt; ne­ked csak úgy nyújthat örömeket, ha becsü­leteden vásárlod meg azt... Akarsz-e igy élni!... (Folytatása következik.) Miskolcz, Junius 16.1869. T. szerkesztő úr! Lealázó és bántó az a mód, melylyel vasárnapokon gabona keres­kedőink közül sokan a termelő osztálylyal, az eladó földmivelő néppel bánnak. A földmive­­lő népnek európa minden mivelt nemzete meg adja azon méltánylatot úgy szólva tiszteletet, melyet mint az állam élet egyik fő tényezője megérdemel, s­em a mi gabona kereskedőink Helybeli és vegyes hírek. * Ma Julius hó 1-én városi képviselet gyűlés fog tartatni. * Többeknek feltűnt utczai kövezésünk­nek csodálatos módoni burkolása, látván , hogy a kövező mester a szekér ut közepét ki­véve, bár­mily kátyúk legyenek is oldalt — egy csep igazítást sem tesz, és igy csak fél munkát végez, mi által főutczánk teljes kiépí­tését — újabban elhalasztva látják. * A tapolczai fürdőben jövő csütörtöktől fogva minden héten csütörtökön, a helyben

Next