Borsod - Miskolci Értesítő, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1869-07-01 / 26. szám
Az engedély nélkül építkezik (?) forint, bírsággal, s szabályellenesnek talált építéseinek leromboltatásával fognak büntettetni. 2. Minden épületeknek lehetőleg tűzellenes anyagokból kell építtetni, minél fogva szalma fedeléket, különösen a belvárosban, jövőre sem átidomítani, sem újból építeni szabad nem lesz, e helyett cserép — vagy legalább fa zsindelyek alkalmazandók. 3. Fából és sárból készült úgynevezett patics kéményeket és tüzelőket, és a kéményekbe a belvárosban keresztfákat építeni a patics falakon keresztül füst vezető vas csöveket átereszteni — a külvárosban ilyetén csöveket ereszek alá kidugni, — a kémények közelében a padláson legalább 4—6 lábnyi távolságban szénát, szalmát — s más könnyen gyúrható anyagokat tartani szabad nem lessz. Ezen szabály ellen vétők 5—10 forintnyi birsággal, s illyetén készleteiknek azonnali leromboltatásával, illetőleg eltávolításával fognak büntettetni. Minden családfő köteles kéményeit tisztán tartani. A piacz biztos vagy rendőr hadnagy, havonkint legalább egyszer, egy melléje rendelt kéményseprővel, az egész város területén közszemlét tartana, minden kéményeket és tüzelőket megvizsgáltat, s amelyek tisztátalanoknak , vagy más tekintetben tűzveszélyeseknek találtatnak, azoknak 24 óra alatti kitisztítását, illetőleg kijavítását megrendeli, a családfőt pedig vétkes hanyagságáért első ízben 1 forint — ismétlés esetében anynyiszor a mennyiszer ugyananynyival szaporítandó bírságoltatás végett a rendőrkapitánynak bejelenti. A szakaszbeli kéményseprők általi vizsgánál nem saját, de a más szakaszbeli kémények értendők. Köteleztetnek a kéményseprők minden tisztításhoz szükséges műszerekkel ellátva lenni — bár mily alakú kémények általok kitisztitandók. — A kéményseprők szakaszokra osztandók a rendőrség által, dijjak: a czilinder kémény és takarék konyha 12 kr., nagy kémény 15 kr., emeletbe 20 kr., — ezen díjszabály minden kéményseprő részére kiadandó a rendőr hivatal által, ez a bérköveteléskor előmutatandó. 5. A padlásokra, lámpással nem védett égő gyertyával, — pipával, — vagy szivarral menni, sem éjjel, sem nappal senkinek meg nem engedtetik. Ezen szabály ellen vétőket, a tényt be és feljelentők 1 fttal fognak a rendőrség által megjutalmaztatni, az általa a tettesen behajtandó 2 frtnyi birságból. — 6. A rendőrség írásbeli engedélye nélkül senkinek a város belsejében szabad ég alatt széna szalma rakományokat tartani, csépeltetni , és nyomtattatni meg nem engedtetik. Ezen szabály ellen vétők a rakomány azonnali eltávolittatása kötelezettsége mellett 2 —10 ftnyi birsággal büntetendők. — 7. Lőpor — petroleum — spiritus — s más gyúlékony tűzveszélyes anyagok raktárát a városban , s más épületek közelében tartani meg nem engedhető lévén , ily raktárak helyiségét a hozzá benyújtandó kérvény folytán a rendőrség határozandja meg s engedélyezheti , — ide nem értetvén, a napi készletek, melynek mennyisége az üzlethez képest a rend megállapítandó. — A ki engedély nélkül ilyetén raktárakat tartana minden 24 óráért 20 frtnyi birsággal lesz fenyitendő. (Folytatás.) egész maga viselete bosszantólag olyan mint ha a termelő szerencséjének kellene hogy tartsa , miszerint tőle potom értéktelen árujáért pénzt kap. Múlt szerdán e hó 16-án G . . ur Helybeli kereskedő gabonát szedetetett egy asszony által, fontot az eladó földmivelők, mint ez még piacon nem szokásos , nem biztosítottak s mégis mikor piactéri raktárába a felpénzezett gabonát bevitték, tetszése szerint visszadobta , mondván : e poros , ő nincs 160 frt. Hasztalan volt a jelenvoltak ellenvetése : miért nem nézte meg künn az áruhelyen , a szegény népnek s közöttek nekem is visza kellett mennem az ártérre, minthogy egy megmért köbsön az ő vékájával egy vonalt hiányzott. A cikk iró kikötötte az eladáskor, hogy méretni nem engedi, mert minden mérés több vagy kevesebb , sok függvén a zsák tartásától, fontot sem biztosított, s G---- urnak még is tetszett akadékoskodni, s gabonáját visszalökni. Ki fizeti meg azt a kárt, ki ad itt orvoslást. Ez és a többi ily tény seb kereskedelmünk testén, ki kell a nyilvánosság égető kövével égetni, s ha megengedi, szerkesztő úr néha tudósításaim hitelességéről jót állva , a nyilvánosság tollával oda-oda sújtok a méltatlanságok közé máskor is. .... . .. ö. g. A koporsó ára. (Folytatás.) II. , Előzzük meg az ifjút, de menjünk kissé hátrább az időben , néhány órával. Ragyogó meleg délután van , hogy annál feltűnőbb legyen a szobácska rideg szegénysége, hova most betekintünk. Az ágyon beteg nő fekszik, mellette leánya üldögél, szeretett anyja hideg kezét forró keblén melengetve. Gyönyörű leány, viruló királynő lehetne szépségével, így szenvedő koldus leány szegénységével. Szép könyben úszó szemeit oly megható, epedő könyörgéssel emeli az előtte álló mogorva férfiúra, hogy ajkainak nem volna szüksége szavakra, ha a férfi szive azon szivek közé tartoznék , melyek érezni tudnak ; de igy beszélni kell az ajkaknak, könyörögni hosszan és hasztalan. — Hiába minden rimánkodás , — szólt most a mogorva férfi, — megmondtam előre , hogyha holnap délre le nem teszik önök a házbért, kirakatom holmijukat az utczára. ■— Ah uram ! — szólt zokogó fájdalommal a leányka, — miért kiván tőlünk lehetlenséget ? v — Lehetlenség! hát lehetlenséget kérek én? ötven forintot csak nem fog ön lehetlenségnek nevezni ? — Oh az nekünk óriási összeg! — Oh vegye tekintetbe uram, hogy minő pontosak voltunk mindig, mig a balsors, anyám betegsége le nem sújtott. Hisz eleget dolgoztam mostanáig; de mióta anyám beteg, alig tudok annyit szerezni, amennyi ápolásra és élelmünkre elegendő volna. Engedje őt meggyógyulni , higyye meg, minden erőnket öszszeszedjük. — Hát nem vártam már eleget? Két hét óta folyvást ígérettel kell beérnem. Nem elég szép-e tőlem az , hogy egyszerűen csak a hátralékot kérem, s ha holnap eltávoznak, innen két heti lakást megkíméltek. Elengedem ezt a két hetet, csak fizessen ki holnapra , aztán menjenek , mert tovább semmi esetre sem engedem meg az ittmaradást. Mindennek van határa , a türelemnek is. így a betegségnek is uram tekintse ezt, legyen ön irgalommal beteg anyám iránt! — Irgalom! — ha mi háztulajdonosok minden könyörgésre elengednék a lakbért, szépen tönkre jutnánk. A lakók könyörgéssel oly hamar készen vannak, de a házbért annál nehezebben tudjuk tőlük összeszedni. Egy szó, mint száz, nem engedek semmit. Amit mondtam, megmondtam, holnap délre készen legyen az ötven forint, különben..... A házszolgája! Ezzel boszosan megfordult a szívtelen ember és amint kilépett, még azt is megtette , hogy bevágta maga után az ajtót. — Mondtam, mondtam, — rebegő az anya, — mondtam, hiába minden szó, nincs annak Istene! — Anyám, anyám! mit tegyünk? — Megadjuk magunkat a végzetnek. — De segitve lesz-e ez által ? — Segitve lesz leányom ! — Még ma éjjel. Addig imádkozzál. — Oh anyám nem értek, de nem is sejthetek semmi vigasztalót. — Pedig az én tervem megvigasztal minket. Majd meglátod. — Hogyan lesz az ? — Elkészítetted a szenet ? — Még nem. Mit akarsz azzal? — Készítsd el leányom! Aztán hagyj pihennem, hogy lelkem rendbe szedhesse gondolatait és érzelmeit. Készítsd el a szenet, már alkonyodik. Pihenni akarok... Szomorú csend állott be, csak a lányka sóhajai és a beteg szaggatott lélekzete mutatott életre a szenvedések szobájában. A beteg nő pihent, elszunnyandt. Késő éj volt, mire ismét fölébredt, akkor ébredt föl, mikor mások aludni mennek , vagy régen alusznak. Különös oka lehet ennek!... — Elkészítetted a szenet ? — El anyám! —Itt van a szoba közepén. — — Gyújtsd meg, aztán feküdjél le és imádkozzál... A leányka lelkén egyszerre iszonyú sejtelem vilant.... Olvasott valamikor olyan jelenetet, mikor a kétségbeesettek meggyújtották a szenet szobájukban , aztán elaludtak csendesen , elaludtak a széngőzétől örökre... — Anyám ! — kiált fuldokló hangon, görcsösen ragadva meg anyja kezét, — te meg akarsz minket ölni ? te kétségbeestél! — Istenhez tértem, és téged is elviszlek magammal. Nem a halál ez leányom! Egy szebb élet reménye hiv fel e magasba, hol nincs többé nyomor , szenvedés, hol az igazak vigadnak örökboldogságban. Édes vigasz ez leányom! a kétségbeesés nem tud mosolyogni, mint én reád leányom! — Gyújtsd meg a szenet és nem sokára vége lesz minden szenvedésnek. — Anyám, anyám, te irtóztató vagy ! — Te nem akarsz velem jönni? — Nincs hited ? vagy azt hiszed, hogy a földön még van számodra egyéb, mint becstelenség? — Holnap kidobnak innen, én meghalok és te egyedül maradsz a világon, egyedül nyomoroddal és szépségeddel.... Te oly szép vagy! — Ah irtózom e gondolattól. Gyújtsd meg a szenet! — A leányka nem értett semmit e szavakból; őt csak a halál iszonyú gondolata foglalta el. Rettentő fájdalmában oda rogyott anyja ágya elé s kezeit tördelve sikoltott fel: — Anyám, anyám! úgy szeretnék még élni!... Oh irgalom Istene , oly édes az élet! — Édes, akiknek örömöket nyújt; neked csak úgy nyújthat örömeket, ha becsületeden vásárlod meg azt... Akarsz-e igy élni!... (Folytatása következik.) Miskolcz, Junius 16.1869. T. szerkesztő úr! Lealázó és bántó az a mód, melylyel vasárnapokon gabona kereskedőink közül sokan a termelő osztálylyal, az eladó földmivelő néppel bánnak. A földmivelő népnek európa minden mivelt nemzete meg adja azon méltánylatot úgy szólva tiszteletet, melyet mint az állam élet egyik fő tényezője megérdemel, sem a mi gabona kereskedőink Helybeli és vegyes hírek. * Ma Julius hó 1-én városi képviselet gyűlés fog tartatni. * Többeknek feltűnt utczai kövezésünknek csodálatos módoni burkolása, látván , hogy a kövező mester a szekér ut közepét kivéve, bármily kátyúk legyenek is oldalt — egy csep igazítást sem tesz, és igy csak fél munkát végez, mi által főutczánk teljes kiépítését — újabban elhalasztva látják. * A tapolczai fürdőben jövő csütörtöktől fogva minden héten csütörtökön, a helyben