Borsod - Miskolci Értesítő, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1869-01-14 / 2. szám
— Zágráb, jan. 9. A hadparancsnokság egy rendelete a horvát vezénynyelvet hozza be a horvát-szlavon honvédségnél (?) Edelény, január hó 10. 1869. A múlt napokban jelent meg közöttünk az edelényi választó kerületnek volt országgyűlési képviselője Somogyi László úr. — Eljövetelének czélja volt: számot adni választóinak országgyűlési küldetéséről, mely nem terjedhetett ugyan ki az egész három évre , de mégis eléggé annyira, hogy benne azon férfiút ismerjük fel, ki ígéretéhez híven, szintén hozzájárult a kiegyenlítés azon nagy művéhez, mely szilárdá tévé az alapot, melyen a nemzet s a koronás király bizalmából, a haza boldogsága egész fényében fölépülhet. A meghivás a város házához szóllott, hol mintegy 100 — 150 ember jelent meg , kik is viharos éljennel fogadván volt képviselőjüket, ki választóinak megbízatásáról a következő hatásos beszéddel tett jelentést: A polgári közelismerés ama magasztos kifejezése, mely ez előtt mintegy öt évnegyeddel, e kerületi városban történt képviselővé választásom által, csekély személyem iránt oly megtisztelő bizalommal nyilvánult, nem csak azt a hálás kötelességet bántotta reám , miszerint a bennem helyzett bizalomra ő sokat szenvedett haza, és a jobb jövőért sóvárgó nemzet érdekében áldásteljes törvények hozatalára törekvésemmel továbbra is érdemessé tegyem magamat; de azt is , hogy számot adjak tisztelt küldőimnek mint használtam fel e rövid időre terjedt, mégis áldásdús eredményet jutalmazó megbizatásomat. Midőn e választókerület értelmiségének ily nagy számú gyülekezetét ujan üdvözölhetni boldogító örömömre szolgál, őszinte köszönetem nyilvánítását meg nem tagadhatom a megyebeli deákpárt e vidéki elnökétől, hogy ez értekezlet összehívása által időt, s alkalmat nyertem kötelességszerű hálámat, s megbízóim iránti tartozásomat, habár csekély részben is lezávhatni. Mint rövid volt pályám, melyre polgártársaim megtisztelő bizalma állított: úgyszintén nem sok az, mit a törvényhozás terén tanúsított működésemről elmondandó vagyok; de áldom az isteni gondviselést érte, hogy magának, a koronázott apostoli királynak az országgyűlést bezáró s máris világhatású trónbeszédjére utalhatok , miszerint ez eredménydús országgyűlésen alkotott, századokra kiható köz- és magánjogi törvények nagy részének létrehozására politikai meggyőződésem öntudatával, legjobb akarattal, s teljes erőmmel én is törekedtem. Emlékezzetek kérlek vissza megválasztatásom előtt a kerület választóihoz intézett szózatom némely pontjaira, melyekben törek-vésem irányelveit fölsorolom , állítván , hogy csak a kiszámító higgadt politikai eljárás vezethet az alkotmányos szabadság végczéljához; hogy ha minden el nem érhető, a lehető legtöbb jó elérésére kell törekednünk; hogy minél több hasznos törvények által óhajtom a személyi vagyonbiztosság megszilárdítását hogy az ország kerülhetlen adózási terhét a népvagyonosodásával öszhangzásba hozni s elviselhetővé kivánom tenni; hogy oly törvénykezési eljárásra törekszem , melyet a törvény előtti egyenlőség és nyilvánosság szelleme lengjen át; hogy a vallás egyenlőség a hitfelekezetek egélye megóvásával biztositassékj hogy a népnevelés rendszere mielőbb javitassék. — És Istennek hála! mindezek iránt e rövid öt évnegyed alatt oly gyakorlati törvények hozattak , melyek mind általánosságban , mind részleteiben a világ legműveltebb népeinek törvényeivel egy színvonalon állanak, s némi részben a haladókor igényeihez mérten , azokat túl is szárnyalják. Mondhatnák talán az államok sorsát a hirlapok után naponkint újból rendezni szerető státusbölcsek, hogy ezen törvények mind csak belügyeink rendezésére számítvak, de közjogi viszonyaink elhibázott alapokra fektetvék, s állami függetlenségünk nincs biztosítva. Engem e részben a viszonyok hatalma mentte tőn ugyan minden felelettől, mert miként tisztelt elvbarátim emlékezhetnek, midőn megválasztatásom ideje elérkezett, a közjogi kérdések a múlt 867-ki XII. törvény által már kiegyenlítettek; de végzetszerű szerencsés eseménynek tartom , hogy a király és nemzet őszinte bizalommal járultak a kiengesztelődés oltárához, s a helyesen felfogott érdekközösség, és az alkotmányos szabadság szellemétől áthatottan , a magyar állam függetlenségének biztosítására meghozták az isteni emberek előtt kedvesnek talált áldozatot. Hogy e biztosítás tartós, és lehetőleg állandó is legyen, szerencsésen létrehoztuk a magyar állam területépségét feltételező uniótörvényt , a horvát szlavón országokkal a közjogi egyezményt, az általános és honvéd erő szervezését; rendeztük az állam és nemzetiségi jogegyenlőség igényeinek méltányosság alapjáni kiegyenlítését; hasznos és jutányos államkölcsön által biztosítottuk az ország anyagi fejlődésére szükséges közlekedési vállalatok máris félreismerhetlen üdvös hatását ; és több külállamokkal kötött kedvező kereskedelmi szerződésekkel súlyt vetünk az európai viszonyok politikai mérlegébe , s viszszaidézve emlékembe a halhatatlan nagy Széchenyi gondviselés szerű jóslatát, hogy „Magyarország nem volt, hanem lesz.“ — én lelkem rendithetlen meggyőződésével állítom , hogy istennek hála, már magyarország van. — És várjon mi idézhette elő a viszonyok eme kedvező fordulatát ? A békés kiegyenlítési alap elfogadása, melyre engesztelődési politikánkat fektettük, melyről már egyszer kimondom véleményemet, miszerint csak úgy élvezendik unokáink is az alkotmányos szabadság áldásait, ha jól felfogott érdekünkből a világnak megmutattuk, hogy a szabadságra eredt, és azzal visszaélni nem akaró nemzetté váltunk. Nem lehet ugyan szemet hunyva tagadni , miszerint nagy még azoknak száma, kik a haza jövőjén és a nemzet szabadságának teljes biztosításán kétkednek, tagadván hogy a haza szabadságoltára az alkotmányosság szilárd gránitjaiból jön felépítve. És mivel igyekeznek e tagadás e kétkedés alaposságát bizonyítani ? — Nem a gránit anyagszilárdságát , és az építés jóságát vizsgálják , de fájdalom a békés kiegyenlítés alapját törekszenek aláaknázni, hogy a századok számára készíttetni szándékolt épület romjai alá temesse egy ezredéves nemzet múltját, jelenét, és biztosítottnak hitt fényes jövőjét is! Hát ennyi szenvedés nem lett volna elég egy átok súlya alól feloldozni hazánkat ? Bizony mondom nektek tisztelt elvbarátim ! hogy több politikai érettséget hiszek fajunknál, sem mint megengedhetőnek vélném, miként a politikai dőreségek bódító szavaival elhagyná magát ámitatni. Az nem lehet — a Szózat koszorús költőjével szólván : „Az nem lehet hogy szív , s erő, oly sok szent akarat, hiába sorvadozzanak egy átok súly alatt.“ Eljött a jobb kor ,mely után buzgó imádság epedezett százezrek ajakán.“ — Bizzunk az isteni gondviselésnek a becsületes törekvést jutalmazó kegyelmében. — Van egy a haza sorsán önzéstelen szeretettel munkálkodó bölcs vezérünk, kit a nemzet jobbjainak többsége végzetszerű ragaszkodással követett; kinek áldott neve alatt pártunk eddig is győzedelmeskedett; legyünk ezután is hívei, harczosai legbiztosb jövőt igérő elveinek ; kerüljük a visszavonás vagy egyetnemértés veszélyeit, határozzuk meg eltökéltett becsületes szándékkal hogy e nagy elvekért , kinek személyéhez legtöbb érdeket csatolhatni hiszünk, politikai pártküzdelmünk zászlójára annak nevét tűzendjük, és minden tőlünk kitelhető áldozatokkal mint képviselőjelöltünket győzelemre juttatni törekszünk. És éppen ezért igaz lélekkel, szabad kifejezést kívánok adni azon önzéstelen gondolatomnak , hogy valamint őszinte hálára kötelezettnek érzem magamat azon megtisztelő kitüntetésért miszerint küldetésem törvényszerű idejének lejártával pártunk megelégedése és bizalmi szavazata által egy tekintélyes küldöttség a polgári elismerés legszebb jutalmában részeltettni kegyeskedett, úgy más részről engedjétek kijelenthetnem hogy nektek pártunknak, s kerületünk választóképes polgárainak oly mértékben lettem hálás jágosságbani bemutatásának vágya. Ha tolmácsa leszek e törekvéseknek, s nem mulasztandok alkalmat, hogy azokról e lap olvasó közönsége ama részének, mely netalán nem élvezné , vagy élvezhetné a farsang gyönyöreit, részletes tudósítással szolgálhassak Záradékul még néhány szót a színházról. — Szombaton, január 9-én adatott Betlenfalvi jutalmául saját műve „Spectabilis és Gnaediger“ czímű énekes színmű 3 felvonásban. Nem akarom untatni az olvasó közönséget e színmű (bocsánat e név bitorlásért) részletes tárgyalásával, aki a színházban volt úgy is eléggé unatkozott; annyit bátran mondhatunk hogy üresebb, tárgynélkülibb műnek szinre hozatalát nem láttunk , s valóban sajnáljuk a derék igazgatót, ki nem ellenezte vagy nem ellenezhette, sajnáljuk a színészeket, kik erejüket e tudott-fedott darab fentartására pazarlák. Tóth Soma kifogyhatlan komikája, Ércziné kedves játéka, egy egy napsugár volt a Zádor féle karikature abszurd homályában. Bethlenfalvy úrnak pedig szinte tanácslunk egy bizonyos latin közmondást. Cs. J. Ciob~ Heti chronika. Quousque tandem ! E szavakra fakadt múlt hetekben nem egy ajk, melynek szép tulajdonosnője kétségbeesetten pillantott naponként az ég irgalmatlan ködös borús fátyolára, kérdve, ha vájjon soká tart e még ez így , hogy tél közepén térdig lábaljuk a sarat, hogy prémes, bundás mente helyett, kalotsni és paraplui járja ? Quousque tandem! Ezt rebesgeti a félelem hideg borzadályától ihletve városunk polgársága, ha az „add meg mindennapi kenyerünket“ utáni törekvés napi munkája bevégeztével zsák sötétségű utczáinkon végig tapogatva, láb vagy nyaktörés nélkül szerencsésen eléri lakása küszöbét, kérdezve, hogy hát nálunk mindig akkor fognak-e égni az utczai lámpák, mikor holdtölte van ? Quousque tandem! így kiáltanak fel gyenge idegű hölgyeink s gyermekeink, kik szivük lüktetéseivel, egész lényük megráz- kodtatásával, fizetik a főutczában való la- ikást, midőn a vasárnapi tomboló lármázó s többnyire borittas csapat orgiaként lövöldözve megy végig az országúton. Mondhatnék még egy pár „quousque tandem“-et ha attól nem tartanék, hogy kedves olvasóim felém fordulva „abutere patientiam nostram“-al fogadnak, nem is akarok türelmükkel visszaélni és a fentebbieket csak azok figyelmébe ajánlom, kiket illet, s kik a bajon segíthetnek. „On revient toujour á ses premiers amours“*) s azért térjünk el a panaszok litániájától annál is inkább , mennél közelebb vagyunk az év legvigabb részéhez, hol a bú és gondnak hűlt helyét találja a táncz és a jó kedv, értem „prince carneval“ uralkodása élvezetteljes idejét. Találkozunk hát kedves olvasónőim nemsokára ismét ama téren, melyen majd együtt áldozzunk Terpsidore oltárán, amidőn elűzi fejecskéitekből minden profán gondot, a ragyogás és kitűnés, a szemfényvesztő és férfi szíveket igéző szépségtek kellő vi * Az ember mindig visszatér első szerelméhez.