Borsod - Miskolci Értesítő, 1869 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1869-06-03 / 22. szám
Miskolcz, május 3.1869. 22-ik szám. Harmadik évfolyam. BORSOD imi anmn Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. Előlegesen fizetendő: 50 .... 50 kr. Vidékre postán küldve: Fél évre . . . 2 frte kr. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Bélyegdij: Minden hirdetéstől. . 30 kr. Egész évre . . 4 „ — „Egész évre . 4 „ — „O.ig 1 frt. - „ Nyílt tér sorsa . . . 15 kr. Helyben házhoz hordva. Fél évre . . . 2 frt .- kr. ------------ Szemle a Boroszlóban május 9-15-ig kiállított borok felett. A terménytárban kiállított szeszesital neműek tiz csoportban jöttek a bíráló választmány figyelme alá : 1) a Rajna , a Lahn és a Mosel borai; 2) würtembergi és badeni borok; 3) slassia, az Aar, Karantén, Csehország, Felső-Ausztria és Szilézia borai; 4) magyar borok; 5) trienti és ruméniai borok ; 6) gyümölcsborok ; 7) égett szesz; 8) sör; 9) élesztő ; 10) ezzel. A jury hat albizottmányra oszlata fel magát, s a teendők ezekközt úgy osztattak ki, hogy a nagyobb csoportok-ből egy albizottmányra egy, a kissebbekből kettő és három essék. Tanulmányozás és tapasztalatgyűjtés tekintetéből szerencsésnek tarthatom magamat, hogy azok közé tartozom , kik magyar részről a bíráló választmányba meghivattak, alkalmam nyílt a különféle osztályok boraival detaillban megismerkedni. — Gyanítani fogja olvasóm, hogy figyelmem kiválólag a 4-dik csoportra pontosult, arra, mely ötét is kétségen kívül mindenek felett érdeklik a magyar borokéra. Számra nagy nem, de válogatott volt ezen magyar csoport. A Királyhágón túlról hét kiállító 25 félét, a Királyhágón innentől 14 kiállító 36 félét hozott szemlére. Az összeg tehát 21 kiállító volt 61 borfélével, amelyek természeti minőségük szerint egymástól elváltak mint asztali borok ; erős, zamatos pecsenyeborok, fehérek és veresek; végre mint aszúk és félaszúk. A bíráló albizottmány azonban nem tartotta magát szorosan ezen nálunk szokásos megkülömböztetéshez; azért czélszerűbb lesz nekem is, úgy hiszem, rövid mondanivalómat azon rendben előadni, melylyel a kóstolás és megítélés végbement. A sort az asztaliak kezdték meg, s ezek közül három fehér tűnt ki különösen gróf Zichy Manónak a londoni és párisi kiállítások érmeivel dicsekvő somjaija; Ürményi Pálnak egy szép vaálija; és az a derék bor, Korizmics László tétényije, mely a londoni pincz kizdhomokján Greger Miksát szokja rendesen kivágni, midőn rész katonái, azaz egyéb magyar borai cserben hagyják; borok, melyek itthon a pinczében gyantálták magukat, de Lozkra vonva és Greger ügynö országba szétküldve, fájdalom. ... is ritka esetben, eczelesedve küldetnek neki viszsza! — Bogyay Lajosnak két 1868-diki badacsonyiját, melyek fiatalságuk miatt nem voltak még teljesen megítélhetők, de az asztali borok sorába mi esetre sem látszottak tartozni, — csak azért említem e helyütt, mivel a fennebbi hárommal együtt méltatták bronzéremre. Következtek az erdélyiek. Együttvéve mint külön csoport , itt is úgy mint Párisban , övéké volt a nap dicsősége. Jól kezelt nemes fehér borok voltak ezek, a legjobb 1811 és 1866 közti legjobb évjárásokból, azonfelül többnyire fajborok: 4 rizling, 4 somszölő, 3 tramini, 2 bakator, 2 muskotály, 1 furmint, mindössze 16, a többi 9 ismeretlen vagy vegyes fajokból. Báró Kemény István csombordi rizlingje felett, melynél a rajnai ember fejcsóválva tamáskodik, a báró nem az ő czégjét bitorolja-e, nem szükséges pofant énekelni. Kalapot emelt előtte mindenki Boroszlóban is , úgy mint 1867-ben Párisban. De figyelmeztetjük a bárót, hogy championjának versenytársa támadt, és pedig saját pinczéjében. Az a hamis fiatal ficzkó, az a 66-diki tramini, oly közel kapaszkodott fel az öreg mellé, hogy szinte tartani lehetett, hogy leragadja fejéről a koszorút. Valami különös báj ömlik el ezen a fiatal boron. Hát még ha majd egészen kifejtik ! Gr. Bethlen Sándor tasnádi bakatorja tisztasággal, könnyűséggel, hogy úgy mondjam szellemiséggel oly finom illatot egyesitett, milyet érmelléki bakatorban még, nem tapasztaltam. Tetszett is ezen numerus a kóstoló areopág érdemes tagjainak nagyban, és nem egy jegyezte fel tárczájába. Mégis e gyönyörű bor kitüntetés nélkül maradt, — miért? kisüljük majd alább. Kettőst járt vele gróf Mike-nak valamivel testesebb, de azért alig kevésbbé bájos 1848-diki tasnádi bakatora, hasonló tetszésnyilatkozatok között. A Királyhágón túliak váltig állítják, hogy a tasnádi bakar nemcsak tartalmasabb, de zamatosabb is az érmellékinél. Menynyire két példány tehető, ezen kettő igazolta állításukat. Gróf Mikó Imre és a nagyenyedi főiskola boraiknak nemcsak qualitásával — középszerű egy sem volt közöttük — de mennyiségével is imponáltak. Az előbbi hat-, az utóbbi hétfélét állított ki. A gróf két priszánkai szinbora mind a kettő Schlager volt a maga nemében — nagy, az 1811 —diki. A collegiumnak félaszszó muskát borai tetszettek különösen. Most a veres borok vétettek elé. Csak három magyar termelő mutatta magát ilyekkel: Joó János két egrivel, b. Augusz Antal egy szegszárdival, és gr. Nádasdy Lipót öt ménesivel, melyek között egy fehér is volt. A hiányt a Jálicsház pótolta ki budai-, villányi-, visontai-, egri- és karlovicziakból álló gyűjteményével , melyben különösen az utóbbi és a budai sashegyi arattak tetszést, és megnyerték az egész partiénak az ezüstérmet. — J. J., üvegenként 2 frtra árusitott 1868-diki egrije a dugasz kihúzásakor felpezsgett, riasztó tanúságul, mikép kelljen 6 — 7 hónapos bort, bármi jeles legyen is különben, palaczkra vonni és ily helyre elküldeni! G. Z. H. szamorodniját is ugyanazon sors érte; a többi magyar és erdélyi borok ép állapotban bocsátkoztak ítélet alá. Ki lettek játszva végre a nagy kártyák: a veszprémi püspök borai és a tokajiak. B. Vay Miklós 1863-diki tokaji aszúja egyértelmüleg társai közt a legjelesebbnek nyilvánultott, le az egyetlen magyar boroknak jutott arany érem odaítélése mégis vitát idézett elő. Mert a püspöknek egy szinte igen jeles tokajia mellett ott állott még a hires somlaija, mely míg a pohárban járta a kört , unisono kicsalta ezt a felkiáltást: „Das ist das Feinste was da g ic b t !’* És volt még egy oly badacsonyi kéknyelűje is, mely bátran tarthatta a szomszédságot a tokajival. A csomó végre úgy jön megoldva, hogy a báróé lett ugyan az arany érem, de a püspöké is első díjnyertesnek nyilatkoztatott ezüstéremmel, mely azon esetre, ha az aranyérmek száma szaporulatnék, ilyennel lenne felcserélendő. Ajuryt zavarba hozta, és a közönségben csípős észrevételekre adott alkalmat általában az a szűkmarkúság, melylyel oly fontos terménycsoportnak , mint ez, a becsesebb érmek száma kiméretelt. Következése lett, hogy a magasabb kategóriájú borok elnyelték azt a kevés arany-ezüstöt, ami volt, és a többinek bronznál vagy éppen semminél