Borsod - Miskolci Értesítő, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1871-06-01 / 22. szám

Miskolcz, junius 1. 18?! 22-ik szám. Ötödik évfolyam. BORSOD Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben házhoz hordva: Vidékre postán küldve. Előlegesen fizetendő. Bélyegdij: Fél évre . . . 2 frt — kr. Fél évre . . . 2 frt — kr. 50 szóig . . . . 50 kr. Minden hirdetéstől 30 kr. Egész évre . 4 „ — „ Egész évre . . 4 „ — „ 50-től 100-ig 1 frt. — „ Nyilt tér sorsa . . 15 kr. Megyei hivatalos közlemények. Borsodvármegye részéről folyó évi junius 15-én rendkivül közgyűlés fog tartatni, melynek tárgyát a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvényben körvonalazott teendőkkel megbízandó küldöttség kirendelése fogja képezni. Miről a közönség a legkiterjedtebb körözés utján értesítendő. Kelt Miskolczon, május hó 24-én 1871. Lévay József, főjegyző. Miskolcz, május 30-án 1871. „Minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha meg rész Róma ledől s rabigába görbéd.“ Valamint minden időben találkoztak, úgy napjainkban sem hiányzanak nemes szivü emberbarátok, kik a nép társadalmi osztályainak anyagi és szellemi jólétjén fáradoznak, szóval azt szívükön viselik; de nem is ok nélkül; mert az erkölcsi kórjelek integetnek, és orvoslást kérnek, annyival is inkább ; mert az erkölcsi kóros állapot beáltával, az anyagi jólét is, mindinkább tünedezni látszik. A gyakori feljajdulások, és sűrű panaszok csaknem egymást érik, s különösen az iparos osztályok részéről, mi annyival szomorítóbb és sajnosabb , mert ez az osztály egy állami testnek, mintegy derekát képezi. A baj orvoslására tétetnek ugyan néha szóbeli észrevételek, és indítványok olyanok, amelyekkel, ha tökéletesen nincsen is a szög fejére találva, de mindenesetre jó akaratnak beszámíthatók. Az idei „Borsod44 márcziusi 30-iki számában olvastunk szinte egy feljajdulást, melyet tisztelt polgártársunk E. L. úr a városi képviselő gyűlésen tett. Állítván hogy ezelőtt három négy évtizeddel, az asztalos iparág itt Miskolczon, úgy virágzott, hogy Pest után első volt. Most fájdalommal valja be, hogy az a hazában jelenleg talán a legszegényebb. Ennek fő okát a reáltanoda hiányának rója föl. Nincs szándékunkban E. L. úr állításának részletes cáfolgatásába bocsájtkozni, mert hisszük, hogy állítását saját pályatársai sem osztják. Mi röviden csak annyit jegyezünk meg, hogy a mi városunkat négy évtizeddel látta, és most látja, az meg fog rólla győződni, hogy az iparágakat illetőleg mennyire tartottunk lépést a haladó korral. De különösen ellene bizonyítnak az újabb építkezéseknél előforduló asztalos munkák, és helyben készült fényes lóri berendezések. De hogy az ipar fejlődésének magasabb fokán is állhatnánk, azt nem tagadjuk. Az ipar felvirágzását — mi egyúttal az anyagi jóléttel karöltve jár — nem egyenesen a reáltanodától mérjük — mit mi is igen pártolunk — hanem az egésséges, szorgalmas, mértékletes, és józan életű segédmunkássaink számától, kik közül, mint jól szervezett gépből, a főhajtókerek magunk se hiánnyozzunk. Alig hangzott el polgártársunk feljajdulása, már a baj orvoslására azonnal megszülemlett az indítvány, ezen lap fentnevezett számának vegyes rovataiban. Hogy a baj orvoslásáról írt receptből, szokás szerint nem hiányzottak az émelygős részek, azt legkevésbé sem vesszük rész néven ha az állal az eszmék jövőre tisztáztatnak. Fölösleges volna az egész recept tartalmát szóról szórn ide írni, csupán azokat, amelyekre felelni akarunk mint: Az associatio, vagyis a több iparosokkal való társulási eszme ellen noha nem vagyunk ; de vannak okaink — miket itt most elhallgatunk — hinni hogy az még nállunk egy ideig csak mint „Plum desiderunt44 fog maradni. Ami pedig a „politisálást44 illeti, bevaljuk sajnosan, hogy vannak iparosok elegen, kikre káros és néha szomorú kimenetelű a „politizálás.44 De vannak sokan olyanok is, kik nem éppen jó kedvükből politizálnak. És kérdjük is jogosan! Valljon egy alkotmányos szabad hazában, miért ne politizzálhatna olykor az iparos is, aki — szükség esetén — pénzzel, és vérrel is áldozik ? Nem egy iparos adta már, és adja napjainkban is egyetlen „Izsák”-ját a dalongó harczdüh zsákmányául. Szerencse ha a végzet a pallost föltartóztatja; de ha lezuhani engedi — tisztelet a nőtlenségnek, szülökhöz szóljünk — akkor veszve látják a szülök egész élték örömét. Vagy talán gondolja valaki, hogy ez csak mai időben áll igy? oh nem! Már „Horacius44 a háborút az anyák által megátkozottnak mondja. „Béla matribus detestata.” Ez az amiért az iparos is politizál néha, és még talán fog is sokáig. „Nem ott keressük a bajt a hol van, hanem mássutt44 ez is áll a receptben. De ne gondolja ám annak írója se, mintha a „Gordiuszi csomót egészen n ''goldotta volna, mert ha valaki igen télen czikkünk homlokára tűzött mondat tekinti, azonnal belátja hogy mi a leiiztosabb helyen keressük a baj orvosiát, mert „Végre meg leszünk abban győződve, hogy a keresztény vallás zavartalan forrásán megtisztult erkölcsi jó, ma legegészségesebb , mint leghosszabb életidőt ígérő feneke, a nemzetiségnek. S hogy hazánk akkor lesz boldog, ha ily fölemelkedett nemzeti szellem éleszti földijeinket*4 s. t. b Mondja a halhatatlan emlékű Széchényi (hitel 169 lap) „Mit kell tenni, s minn kell kezdeni44? Ily kérdések is álnak a bölcs férfiú értekezései fölött. Kérdezzük mi is „Mit kell tenni, s minn kell kezdeni? Majd talán egy „Szentor44i hang füleinkbe dörgi hogy legyen : népnevelés! Heti szemle. Külföld. — Póriéból a társodrony minden pillanatban egy-egy borzalmi hírt hoz, melyek fokozatosan a lehető legiszonyubbá rajzolják azon rémképet, melyet e pillanatban a franczia főváros ad. Páris lángtengerben úszik! Páris saját hamvai alá temetkezik! S mintha az elemek démonai is szövetkeztek volna a vörös ördögökkel, hogy a czivilizáczió városát egy újkori Carthagóvá tegyék: a szélvész belecsap a magasra hullámzó lángtengerbe, s iszonyú hatással korbácsolja tovább és tovább a pusztító elemet. Iszonyú délkeleti szél táplálja Páris lángjait, — úgymond egy délben érkezett távsürgöny — s az utczák végtelen sorát leégéssel fenyegeti, a Bastille-tér, a Beaumarchais-boulevard, a Filles du Calvaire a Richard Lenoir boulevardok és a Chateau-d’ Eau tér a legnagyobb veszedelemben forog. A felkelők, s az elemek kölcsönösen támogatják egymást a rombolás művében. A felkelők, hol csak egy épülethez férhetnek, égő petróleummal felgyújtják, mely iszonyú munkájokban a fölkelőket a commune női, ezek az őrjöngő fúriák, támogatják. A legújabban érkezett távsürgönyök a borzalmas képről következő áttekintést adnak a leégett monumentális épületek a következők : a tuileriók, a pénzügyministérium, a a rendőrpalota, a főszámvevőszéki palota, a becsületrend épület, a Quai d’ Orsay-n levő laktanya, a városháza, a Mont de Piété, s Párisnak két gyöngye, a Louvre és a Palais Royal. Ez utóbbi, mint a „Times“-nek tár. Írják, egész a földig leégett, míg a tuileriák a Palais Royal előtti rácsozattól egész a Pavillon Flore-ig. A Louvre megbecsülhetlen gyűjteményei, mint szintén a City -lapnak távírják, a könyvtár kivételével megmentettek, más táviratok szerint pedig a könyvtár is biztonságba vitetett volna. A kormány csapatai mindent elkövetnek, hogy minél több vagyont, s kincset mentsenek meg Francziaországnak és a világnak; ezeket támogatják a vidékről, sőt külföldről is; az antwerpeni tűzoltók, a franczia követ