Borsod - Miskolci Értesítő, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1871-09-21 / 38. szám
Miskolcz, September 21. 1871 38-ik szám. Ötödik évfolyam. Előlegesen fizetendő: Vidékre postán küldve. Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Bélyegdij: Minden hirdetéstől 30 kr Egész évre • • 4 „ — „ Egész évre . . 4 „ — „ 50-től 100-ig 1 frt. — „ Nyílt tér sorsa . . 15 kr Helyben Fél évre házhoz hordva. . . 2 frt — kr. Fél évre . . . 2 frt — kr. BEIGTATÁSI DÍJ: 50 szóig . . . . 50 kr. Megyei hivatalos közlemények. 1871. September 4-iki kisgyűlés. 1174. sz. a. Szabolcsmegye a f. évi September 5-ére kitűzött közgyűlését September 26-ik napján tartandja meg. 1192. sz. a. A m. kir. belügyministerium 19509. sz. a. kiadott szabályrendelete szerint a ragadozó állatok jelvényeinek bemutatása körüli eljárás következőleg állapíttatott meg: 1. Az elejtett ragadozó állat nyersbőre, melyért jutalomdij kéretik — az elejtés napjától számítva 14 nap alatt a szakaszbeli szolgabiró vagy városi kapitány előtt, községi bizonyitvány mellett előmutatandó, melyből látható legyen, hogy ki, hol, és mikor ejtette el a ragadozó állatot. 2. A szolgabiró vagy kapitány jelenlétében az állat bőrén, és pedig az első bal láb közepén 3 hüvelyknyi hasítás létetik, ez a bizonyítványra feljegyeztetik, s a dij utalványozás végett hatóságilag felterjesztetik. 3. A kölyköket egészben kell bemutatni s a fent irt megbélyegzés után elpusztítani. — A kellő bizonyitvány ezekről is felveendő, s felterjesztendő. A m. k. belügyministeriumtól megerősítve leérkezett szervezési munkálat tárgyalása végett, Borsodvármegye részéről , folyó évi október hó 2-ik napján rendkívüli közgyűlés fog tartatni, miről a közönség ezennel értesittetik Kelt Miskolczon, 1871. September 18. Főispán ur megbízásából Lévay József, főjegyző. Lövölde-megnyitás. A miskolczi polgári-honvéd-lövölde folyó hó 23-án délutáni 2 órakor ünnepélyesen át fog adatni a közhasználatnak. — Ezen ünnepélyre a t. ez. részvényes tagok, valamint a t. közönség érdekelt tagjai is tisztelettel meghivatnak. Kelt Miskolczon, 1871. sept. 18-án. A lövöldei választmány. Régészeti és történeti levelek megyénkről. V. (Várkun-kori kör- vagy gyűrű várak. Cseszárok. Rege a Csörszárkáról. Mi volt? Kirándulás Ároktőre.) Borsodunk a várkun világból is nem egy emléket bir régiségek — és elnevezésekben: Várkony, Győr, neve — a szi halmi s talán az igriczi föld— sáncz féle földvárak- s földbányásokban* * **) ***)) Tudvalevőleg azon szokása volt- e velünk rokonnépségnek, hogy védelmükre gyűrűszerű földvárakat és tábor kerítéseket alkotának. Az ilykép megerősítet helyet a külföldi írók ring-eknek nevezték, ők GeurGour kör, vagy gyűrűnek hívhatták. Ilynemű avar-vár szerkezet nevét és emlékét örökíti megyénk legkiesebb fekvésű városa: D.Györ() melynek egyik gyűrü-sáncza hihetőleg a máig is fönlevő „latár-árok“*#) Hogy fogalmat nyújtsak az ily földvárakról, elmondom lényegöket. A belső árok képezte a leghozzáférhetlenebb részt, a központot, — vagy ha szabad így szólani — a fellegvárat, ezt 8—9 más árok környezé kissebb nagyobb távolban. Szélessége 20 láb, magassága ugyanannnyi volt. Az ily árok által nyert földhányás rőzse-, fatörzs- és sövénygyepüzettel jön még magasabbra emelve és megerősítve. Kapunak keskeny bejárás hagyatott. Az egyes körökben úgy helyezkedtek el családok és nemzetségek szerint, hogy egyik sátorcsoporttól a másikig a hang, egyik körtől a másikig a kürt áthallható legyen s igy meg ne lepethessenek. Egy ily védmű maradványa az úgy nevezett Csörszöv. Cse sz-árkában maradt föl, mely Ároktőnél kezdődik. Innét e helység neve, Mezőtárkány és Dormánd közt kilépve megyénk területéről, Árokszállásának tart. A rege, mely magvában legalább hagyománynak tekinthető mindig, igy beszéli el a Csörsz-árka keletkeztet. Csörsz szép avar kán volt, ki Andul longobard fejedelem leányát szerette és kérte meg. A válasz igenlő volt ugyan, de azon feltét mellett, ha a Tisza és Duna között az úton, melyen jött, vizen viszi haza mennyasszonyát. Csörsz egész népével nekilát az ásatásnak, dolgoztat éjjel nappal, de egy éjjeli vihar alkalmával villám terik le lováról. A bájos szűz, Délibáb, a fiatal avar iránt azóta sem szűnt meg könnyezni. Hogy itt nincs több történeti igazság, mint az elnevezés, nagyon világos. És ki lehet e mondás Csörsz, melynek magyar (vár-kán) eredetét érzi a fül, igazolja a történet ?##*) Alkalmasint azon a var-kán neve, ki a nyolczadik században volt népének feje, kit nagy Károly megtört és kényszerűétt a keresztséget fölvenni. Ki utóbb föllázadt és Beréinhez nem messze fekszik eltemetve. E kán elferdített neve Thudun a krónikásnál, de hogy is várhatnak egy hallgatásra kárhoztatott nyelvű baráttól, hogy Béla kir. névtelen jegyzője 46-ik fejezetében említtetik egy Csörsz a csupán, nem magyar honfitársaitól hallott „Csörsz“ nevet helyesen ejtse vagy írni, holott közleményéhez híven egy Csány melletti halmot tart a hagyomány Csörsz sírjának. Eginhard barát nagy Károly életeírásában fölemlítvén ennek az avarok elleni hadjáratát, a Tisza és Duna közötti ring (körvár) leírása annyira összevág a csűrsz és ördög árkok által bekerített térrel, hogy lehetetlen erősen meg nem győződni arról, hogy ez nem római sáncz, s a roppant római birodalom éjszaki kind fala, hanem skytha erőd-fal romjai, várkun véreinktől fönmaradt nemzeti emlék. E meggyőződés nyomását érzem, midőn csupán az árok kedvéért kirándulást tevék Ároktőre. A falu alatt legépebb s egész nagyszerűségében kivehető. Sebesen leugrottam a kocsiról, hogy tapossam a földet, melyet képzeletem több, mint ezeréves alakokkal népesített be. Lelkemen hazafias érzelmek villantak át, melyek édes-fájó voltát és sejtelemszerüségét leirni nem ide tartozik. Ismételve végig haladtam — ez árok még most is körülbelől 4° széles és fél magas medrén s azon elhatározással hagytam el e tért, hogy e nagyszerű művet bővebb vizsgálatom tárgyává teszem. Kandra Kabos. *) Bartal „Comment, ad Histor. Status, Jurisque Publ. Hung.“ I rész. 101 lap. — Ipolyi „Heves megye leírása“ 451 lap. *) A Dunántúl is van Nagy-Győr, Szolga-Győr. **) Balássy „Pápai Tized-Lajstrom“ 33 lapja. ***) Béla király névtelen jegyzője 46-ik fejezetében emlittetik egy Csörsz. Mainz — Köln. II. Köln, augustus 22. 1871. A ki valamikor hallott a Rajna-vidék szépségéről, annak azt ajánlhatom, tegyen egy utat Mainzból Kölnig gőzhajón, hogy csakugyan meggyőződjön a continens egyik legszebb és legélénkebb vonalának az emberi kéz által még bármulatosbbá tett természeti szépségeiről. — Én ismerem az alduna vaskapuját, ahol 4—5 óra hosszúságban a nagy duna sziklák közé szorított szűk medre, ritka szépségű s nem mindennapi látványt nyújt, és igy kiváncsi voltam a különbségre, hanem szépségben, változatosságban , élénkségben határozottan azt kell állítanom, hogy a rajnai út, mindenben felette áll az alduna különben szinte nevezetes vaskapus részének. Képzeljen az olvasó Mainzból Cölnbe naponként tízszer induló gőzhajót, képzeljen a folyam mindkét partján a Rajnával parallel