Borsod - Miskolci Értesítő, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1872-09-19 / 38. szám

Miskolcs, September 19. 1872. 38-ik szám. Hatodik évfolyam. BORSOD. Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ:Helyben házhoz hordva : Vidékre postán küldve.Előlegesen fizetendő . Bélyegdij: Fél évre . . . 2 frt — kr. Fél évre ... 2 frt — kr. 50 szóig....................50 kr. Minden hirdetéstől . 30 kr Egész évre . . 4 „ — „Eg­ész évre . . 4 ,, — ,,50-től 100 is. . 1 frt. — „ Nyílt tér sorsa ... 20 kr. Régészeti és történeti levelek megyénkről. XVI. (Udvarnokok: tardi- és tarkanyi­a­k. — Szihalom. — Asztalnoki udvarnokok. — Ágazók: Zekul, Szihalom. — Upony- és dédesi bölönyvadászok.) 1219-dik évben Urban, Márton, Szanktusz, Péter, mint máshonnan tud­juk, borsodi várispánsági tisztviselő, és egyébb várjobbágyok pörbe fognak bi­zonyos Tóm, Paza, Farkas és Manczi nevű egyéneket, állítván, hogy várszol­gálatra kötelesek, ők pedig azon ellen állítással állanak elő, hogy királyi tárnokok. Sőt ügyeknek védelmezőt is szereztek T­a­r­d­i, Farkas és Moj-­j nőit, Tábornoki (T­á­r­k­á­n­y­i) Six­tus és Bl­u­n­d­a királyi­ táborn­o­­­­kokban. Valószínű, hogy vádlottak is e helységekből valók voltak. Gyula, s Kálóidnak testvére és kir. udvarbiró nem tudván köztök igazat tenni, Váradra kül­dötte őket Kristóf prisztaldus kíséretében. A próba vádlottakra balkimenetelü lett. De hogy említett községek lakói részben tárnokok voltak,­­ ingatlan maradt.1) A legrégibb tárkányiak és tardiak tehát, kikről a krónika emlékezik, tárnok , néven, királyi udvar-szolgák va­lónak. — Szent László királyig udvarnoki közö­­­ség lehetett Szinhalom is, mint a hol királyi udvarház létezése az első Árpádok alatt, — történelmi tény.') II. A királyi föasztalnoktól függtek a kir. szakácsok, pékek, molnárok, mé­hészek, halász stb. udvarnokok és az úgynevezett carinariusok.2*) Borsodban eddigelé csak ez utóbbiaknak akadtam némi nyomára. 1283-dik évben Kún­ László meg­jutalmazandó Roland kir. főlovászmes­­ternek, Dezső testvére — és Olivér mester két fiának hősiességét, melynek jeleit Gede vár vívásánál és a lázongó kunok által megtámadott egresi mo­nostor védelmezésénél tanúsították, — egyébb borsodi helyek között ily módon körülírt helylyel is megajándékozza őket. Hurva-Lucis carina­riorum re­gio­rum.3) Sajnálatomat kell kifejeznem hogy az okmány csak töredék, mely sem a fekvésre nézve nem­ tájékoz, sem a dolog lényegének ismeretére nem vezet. III. A lovász mester udvar­­n­o­k­a­i. Laktak Szi­halmon (in Scen­­holm­), hol a 11- ik században az árpád­­háznak ménese „area equonuna — volt, mi szükségképen lovászok létezését is föltételezi.4) Ily aga­z­ók­kal, vagyis lovász, vagy lovas-udvarn­okok­kal még a váradi Regestrumban is találkozunk. Zecul helységben vegyesen lak­tak a tárnokokkal. E hely, mely akkor falu volt ma nem ismeretes. Elpusztult-e, vagy csak a hibás kiírás miatt nem is­merhető föl ? -- bajos eldönteni. Az ok­mányolvasás szabályai szerint: S z é k ö 1- nek lenne olvasandó. A szóban forgó regestrum­i szám tartalma különben ez: IVtévezett község királyi lovas ud­varn­okai, Téka és Tobias perbe fogják Zolát és Tamást, kik ugyanott királyi tárnokok, hogy jött­­m­entek (extorres) lennének, tehát föld­birtokhoz semmi jussék. A király paran­csára Demetrius vizsgálatot tart és prisz­­taldusa, Edelényi Márton kíséretében Váradra küldi őket. De kiegyezkednek abban, hogy felperes ágozók a tárno­koknak átengedik a kérdéses föld fele részét, a bírót fizetik közösen, a prisz­­taldust elégítsék ki a tárnokok.5) IV. Ismét más teendőjük és hivatás­­körük volt a királyi vadászoknak, ide sorozva a solymászokat, nyulászokat, erdészeket és őröket, elágazó testület volt, miként a többi, és ha szabad ma­gamat így kifejezni, a tekintélynek sem egy fokán állottak. Borsodban kir. bölény vadá­szokról (venatores bubalorum) van tudomásunk*) Uponyban laktak, bír­ták Dédes földét s mint a későbbi ada­tok mutatják S­z­i­l­v­á­s-V­á­r­a­d­o­t is. Az ép oly fontos, mint a maga nemében egyetlen, váradi jegyzék 330-dik számú adatán alapszik állításom. Tartalma ez, 1216-ból: Az uponyi bölény-vadászok meg­idézték Güntérnek három fiát: Ananiást, Azariást és Mihályt, András király elé mondván hogy a dédesi földhöz nekik lenne joguk, s hogy igazságtalanul fog­lalták el. A király pedig ügyöket Miklós ír udvari birájára bizta. Előtte vadászaink is beismerték, hogy említett testvéreket igazság nélkül zaklatták. A bíró tehát satári (sátai?) Topaz prisztaldust ren­delvén melléjük a földet felmérette és említett testvéreket annak birtokában megerősítette. Van pedig joga azon földe­i­böl egy félekényihez Opsa fiának, Habos­nak. Mely eset, hogy a jövőkor is bírjon róla tudomással, a váradi ügyesetek köz­zé beiktattatok. A vadászok századosa, Merth is emlittetik, honnét világos, hogy nem kis számmal lakták az említett vi­déket. — Máshol említem, hogy beköltözött német jövevények voltak. Ennyit az udvarnokokról. Ez in­tézmény eredetiségében két századig tar­tott. A XIII-ik században Kézai Simon értekezik róluk, tehát ekkor már nem annyira a közéleté, mint a történeté vol­tak. Különben e czikkekben oly kérdést bolygattam, melylyel jóformán még adós a történelem. Katidra Kabos, a magy. tört. társulat tagja. 1) N.-Vár. Reg. 21-dik száma. 2) Az Árpádok e birtokát Géza nagyvezér és sz.-László ajándékozták el. Amaz a saját egy har­madrészt P­éter grófnak, emez a többi részt az egri püspökségnek. 2*) Bartal id. h. 268 1.­­ 3) L. Fehér C. Dipl. V köt. 3 fűz. 207 1. 4) Árpádkori uj okmánytár I köt. 24. stb. 1 Lásd a „Borsod“ 1871-diki 42-ik számot. 5) V. Reg. 17-dik sz. *) Lásd a ..Borsod“ múlt évi emlitett számát. Felelet a himlő kérdésre. (Folytatás.) Angolországban az ujonczok, mielőtt az ezredbe lépnek, ismét beújtatnak, habár az első ójtásnak heghelyei látszanak is. A­ki a hólyagos himlőn még keresztül nem ment, vagy legalább négy ójtási heghely nem mu­tatható fel karjain , igen okosan cselekszik, ha az ismét­ beójtás által biztosítja magát, mert ez igen hathatós óvszer a hólyagos himlő roncsolása ellen. Harminc­négy év ólta, a himlősek kórházában, minden hiva­talbeli s alkalmazott felügyelői s­­zolgasze­mélyzet beújtatik, mielőtt helyét elfoglalni, ha csak a nagy himlőt már ki nem állotta, és ezen idő­tartama, vagyis 34 év alatt, egy sem kapta meg a himlőt. Figyelemre méltó, mit a londoni királyi orvosi kar az ojtásra nézve a következőkben ajánl: 1. Ki még nincs beojtva, vagy nem szenvedett hólyagos himlőben, haladék nél­kül ájtassa be magát. 2. Ki a férfiúi kort el­érte s gyermeksége ólta nem ajtatta be magát; reméti beajtatását el ne hanyagolja. 3. Minden korban levő, ha karjain eléggé felismerhető heghelyek nincsenek és a ragályozástól félnie lehet, haladék nélkül ajtassa be magát. Meg vagyok győződve, miszerint ezek oly adatok, melyek a felszólaló helybeli pol­gártársak aggodalmát, a veszély iránt csak fokozzák és a beújtás védő ereje iránti hi­tüket csak erősítik. Nincs tehát egyéb hátra, minthogy a ,,több városi polgár“ felszólalását, városunk lakosainak legnagyobb része viszhangoztassa.

Next