Borsod - Miskolci Értesítő, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1872-09-26 / 39. szám

Miskolcz, September 26. 1872 39-ik szám. Hatodik évfolyam. BOR­SÓD. üiüí@&€!I értesítő. Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva . Vidékre postán küldve. Fél évre . . . 2 frt — kr. Fél évre . . . 2 frt — kr. Egész évre . . 4 „ — „ | Egész évre . . 4 — ., BEIGTATÁSI DÍJ Előlegesen fizetendő : 50 szóig...............50 kr. 50-től 100-ig . 1 frt. — „ Bélyegdij: Minden hirdetéstől Nyilt tér sorsa 20 kr. Régészeti és történeti levelek megyénkről. XVII. (Borsodmegye alakulásáról. — Megyénk ősi­­sége. — Annak helyén a vezérek korában kettős vajdaság. Borsod kezdetteli önállósá­gának indokai. — Nagyobb kiterjedésének nyoma. — A török világban Csongrád is ide tartozik. — Határ vita és helycsere Hevessel.) A várispánság egyes ésetnyi­­latkozatai ismeretesek. A magyar szellem ezen intézvénynyel nem tudott megbarát­kozni s igy az nem is lehetett hosszú életű. A belviszályok lassú forradalma elég volt meggyöngilésére; a tatárjárás szörnyű epizódja felforgatta, és még fél­századig terjedő látszó létezés után az utolsó Árpáddal ez is sírba szállott. — Az üresen hagyott tért is ikertest­vére, a megye foglalta el s igy tá­madtak a vármegyék. Az ős-megyék, melyek a nem­zeti geniussal egyezőbb alapra fektetve, fejlésnek, virágzásnak indultak, melyek a múlt századokban mint a függet­lenség bevehetetlen bástyái szerepeltek szintoly érdekes, mint fon­tos tanulmányul szolgálnak a kutatónak. Csak várispánság volt-e Borsod s mint ilyen egy szomszéd megye kiegé­szítő részét tette, vagy maga képe­zett egy megyét már az átalakulás kérdésbe­ vett korszakában is? — oly kérdés, mely első­sorban igényli a meg­oldást. Borsod megyét nem csak nem tartom sz. István koránál később alakult­n­a­k , sőt szerin­tem minden valószínűség a mellett szól, hogy jóval ko­rábbi származású. Tévedés volna felfogásom szerint azt hinni, hogy a megyék egészen első nagy királyunknak kö­szönhetik létezésöket. — A megyék fogalmát mindjárt a honalapításhoz kell kötnünk. Egy törzsnek a haza elfoglalt területén történt megtelepedése, e területnek egy parancsnok, a nemzet­ség fő általi független kormányzata mi egyébb , mint megye kel­ek­t­ez­és. A­meddig a nemzetség birtoka terjedt, addig terjedt az igy keletkezett megyék határa is. Innét érthetjük, miért vélt Béla kir. névt. jegyzője figyelemre méltó (kivételes) dolgot följegyezni midőn írja, hogy: a földet a Sajó mellett, melyet most Miskolcznak hívnak, me­lyet Ben­yér, Bors atyja kapott Árpádtól, a várat, melyet most Győrnek hívnak, egyesilé Bors vezér a maga várával, mely most Borsodnak neveztetik és egy területté (comitatus) tévé.1) Vagyis kettőjük népét, a maga besse­­nyőit és atyjának kunjait, kik fölött az agg vajda halála után úgyis maga leen­­dett a parancs­osztó, még életében egye­sítette. A vezérek korában egy má­sik vajdaságnak is kellett lé­teznie a B­ü­k­k­b­e­n, az E­u­r­s-u­r­a­k vajdaságának. Ezen vajdaság köz­pontja a három Kacs­i, jelesen a most is e néven létező, a régiségben pedig Fel­­kács néven ismert helységünk lehetett. Ez ugyan­is a honfoglalás egyik szerep­lőjének, Acsád kun vajdának m­egtele­­pedési helye. Ugyanis egyik bérczormon egy pogány vár, onnotlan kőhalmaza azt mutatja, hogy itt kell keresnünk a várat, melyet a megtelepedett vajda uno­kája épített a szácsi víz fejénél, melyet a névtelen jegyző korában az alapító nevén Ö­r­s-u­r várán­a­k­) ne­­veztek, ma pedig már „Tybold vára“ név alatt ismer a nép­hagyomány. E vajdaság egykori különváltsága, és önállóságának nyomát a többi között abban látom, hogy mig a Borsok te­rülete fel, Borsodnak neveztetik, az Őrsök által birtokolt déli ré­­s­z e megyénknek al-Borsodnak neveztetik maiglan s még inkább igy ne­veztetett régente azon korban, mely egyesitéseket jobban megközelítette. Ré­gibb időben annyira lényegesnek tartatott és használatos volt e felosztás, hogy még a pápai tizedek szedője sem mulasztotta el azt kitenni jegyzékében.3) Megyénk ilyetén feloszlásának tör­téneti fontosságát bizonyítja nézetem sze­rint az, hogy sokáig mind a két rész egyházilag is külön vált részt képezett, mit bizonyít az, hogy két fő espe­res­­je volt, mint ez ugyancsak a pápai Tizedlajstrom­ból kivehető, még 1330-ban is.4) Már hogy sz. István ily két jelen­tékeny vajdaságot megfosztott volna ön­állóságától, s az által, hogy területüket más megyének rendelte alá őket annyira vitte volna, hogy föllázadjanak, mint ez történt megyénk szomszédságában az abádi Tiszaparton lakó bessenyek­it el, — István államférfim tapintatától nem tehető föl. Ami régiségeinket illeti, ezek ha­­sonlag nem bizonyítanak ellenem, sőt nem egy okmányunk nyomán azt kell állítanom, hogy Borsodnak vár­ispánsági és később megyei joghatósága kiterjedt még Gömör és Torna egy részére is. Ezt talán sikerül néhány okmánynyal bebizonyítanom is: 1­235-ik évben a nagy vár. Regestrum szerint: Boriéi (talán a mai gömöri Borosznak) Discilon perbe fogja a király sasai (ma Sassa Gömörben) szakácsát, hogy egy zabást, hasznave­hetetlen lóval megcsalta. íme gömöriek pörpatvaroskodnak és mégis a pörösködő panaszát Márton borsodi tisztvi­selő elé viszi és ez igazítja őket, köztök eleget tenni nem tudván, N.-Vá­­radra, isten-itéletre.5 6 7) 1 2 80. Derék barátom, Fekete Dezső első aljegyző ur egy, nehány­­ sorból álló kis okiratot közlött Ipolyival, melyben nagy tudósunk olvasása szerint egy (nem emlékszem, miféle kereszt­név s egyszersmind) borsodi tisztviselő neve mellett ezen praedicatum áll „d­e Sasa“*) sasai. Hajlandó volnék ezt elpusztult helyneveink egyikének tartani, s határ — és dűlő — neveink között keresendőnek véleményezni; de Gömörmegye helyrajza nem engedi azt, hol van egy, nevünknek egészen megfelelő név Szásza-Sosa. Íme­ ismét egy gömöri név, habár ké­­tességénél fogva nem kívánom, hogy reá súly legyen fektetve. 1343-ban, Borsod vm. vizsgá­latot tart Lajos királynak Visegrádon áldozó csütörtök előtti hétfőn kiadott parancsához képest, a fölött, ha vajon S­z­é­c­s­i (Rima) Péternek fiai Miklós és Iván csakugyan kiverték-e a Putnokyak néhány jobbágyát Vel­ken­ye és Püspökiből (Sajó...­) íme ismét gömöri területen a borsodme­­gyei hatóság­ 13­7­9-ből. Lajos kir. csere-ado­­mánylevele, mely szerint Finkei Heen unokáinak b­o­r­s­o­d m­e­g­y­ei Naprágy helyett a királyi állományú Bodolót 1) A XXXI. fejezetben. 2) U. o. a XXXII. fej. 3) Balássynál: „Regestr. Papalium sexennalium de annis 1330-5. XXVIII. XXXI­II. XL. LXI­II. stb. lapokon. 4) U. ott. 5) V. Regestr. 168. sz. alatt. 6) „Századok“ 1867-ik évf. 78-ik lap. 7) Fehér Cod. Dipl. Tom. IX. Vol. 6. pag. 9.

Next