Borsod - Miskolci Értesítő, 1872 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1872-09-26 / 39. szám
Miskolcz, September 26. 1872 39-ik szám. Hatodik évfolyam. BORSÓD. üiüí@&€!I értesítő. Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti közlöny. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva . Vidékre postán küldve. Fél évre . . . 2 frt — kr. Fél évre . . . 2 frt — kr. Egész évre . . 4 „ — „ | Egész évre . . 4 — ., BEIGTATÁSI DÍJ Előlegesen fizetendő : 50 szóig...............50 kr. 50-től 100-ig . 1 frt. — „ Bélyegdij: Minden hirdetéstől Nyilt tér sorsa 20 kr. Régészeti és történeti levelek megyénkről. XVII. (Borsodmegye alakulásáról. — Megyénk ősisége. — Annak helyén a vezérek korában kettős vajdaság. Borsod kezdetteli önállóságának indokai. — Nagyobb kiterjedésének nyoma. — A török világban Csongrád is ide tartozik. — Határ vita és helycsere Hevessel.) A várispánság egyes ésetnyilatkozatai ismeretesek. A magyar szellem ezen intézvénynyel nem tudott megbarátkozni s igy az nem is lehetett hosszú életű. A belviszályok lassú forradalma elég volt meggyöngilésére; a tatárjárás szörnyű epizódja felforgatta, és még félszázadig terjedő látszó létezés után az utolsó Árpáddal ez is sírba szállott. — Az üresen hagyott tért is ikertestvére, a megye foglalta el s igy támadtak a vármegyék. Az ős-megyék, melyek a nemzeti geniussal egyezőbb alapra fektetve, fejlésnek, virágzásnak indultak, melyek a múlt századokban mint a függetlenség bevehetetlen bástyái szerepeltek szintoly érdekes, mint fontos tanulmányul szolgálnak a kutatónak. Csak várispánság volt-e Borsod s mint ilyen egy szomszéd megye kiegészítő részét tette, vagy maga képezett egy megyét már az átalakulás kérdésbe vett korszakában is? — oly kérdés, mely elsősorban igényli a megoldást. Borsod megyét nem csak nem tartom sz. István koránál később alakultnak , sőt szerintem minden valószínűség a mellett szól, hogy jóval korábbi származású. Tévedés volna felfogásom szerint azt hinni, hogy a megyék egészen első nagy királyunknak köszönhetik létezésöket. — A megyék fogalmát mindjárt a honalapításhoz kell kötnünk. Egy törzsnek a haza elfoglalt területén történt megtelepedése, e területnek egy parancsnok, a nemzetség fő általi független kormányzata mi egyébb , mint megye kelektezés. Ameddig a nemzetség birtoka terjedt, addig terjedt az igy keletkezett megyék határa is. Innét érthetjük, miért vélt Béla kir. névt. jegyzője figyelemre méltó (kivételes) dolgot följegyezni midőn írja, hogy: a földet a Sajó mellett, melyet most Miskolcznak hívnak, melyet Benyér, Bors atyja kapott Árpádtól, a várat, melyet most Győrnek hívnak, egyesilé Bors vezér a maga várával, mely most Borsodnak neveztetik és egy területté (comitatus) tévé.1) Vagyis kettőjük népét, a maga bessenyőit és atyjának kunjait, kik fölött az agg vajda halála után úgyis maga leendett a parancsosztó, még életében egyesítette. A vezérek korában egy másik vajdaságnak is kellett léteznie a Bükkben, az Eurs-urak vajdaságának. Ezen vajdaság központja a három Kacsi, jelesen a most is e néven létező, a régiségben pedig Felkács néven ismert helységünk lehetett. Ez ugyanis a honfoglalás egyik szereplőjének, Acsád kun vajdának megtelepedési helye. Ugyanis egyik bérczormon egy pogány vár, onnotlan kőhalmaza azt mutatja, hogy itt kell keresnünk a várat, melyet a megtelepedett vajda unokája épített a szácsi víz fejénél, melyet a névtelen jegyző korában az alapító nevén Örs-ur várának) neveztek, ma pedig már „Tybold vára“ név alatt ismer a néphagyomány. E vajdaság egykori különváltsága, és önállóságának nyomát a többi között abban látom, hogy mig a Borsok területe fel, Borsodnak neveztetik, az Őrsök által birtokolt déli rész e megyénknek al-Borsodnak neveztetik maiglan s még inkább igy neveztetett régente azon korban, mely egyesitéseket jobban megközelítette. Régibb időben annyira lényegesnek tartatott és használatos volt e felosztás, hogy még a pápai tizedek szedője sem mulasztotta el azt kitenni jegyzékében.3) Megyénk ilyetén feloszlásának történeti fontosságát bizonyítja nézetem szerint az, hogy sokáig mind a két rész egyházilag is külön vált részt képezett, mit bizonyít az, hogy két fő esperesje volt, mint ez ugyancsak a pápai Tizedlajstromból kivehető, még 1330-ban is.4) Már hogy sz. István ily két jelentékeny vajdaságot megfosztott volna önállóságától, s az által, hogy területüket más megyének rendelte alá őket annyira vitte volna, hogy föllázadjanak, mint ez történt megyénk szomszédságában az abádi Tiszaparton lakó bessenyekit el, — István államférfim tapintatától nem tehető föl. Ami régiségeinket illeti, ezek hasonlag nem bizonyítanak ellenem, sőt nem egy okmányunk nyomán azt kell állítanom, hogy Borsodnak várispánsági és később megyei joghatósága kiterjedt még Gömör és Torna egy részére is. Ezt talán sikerül néhány okmánynyal bebizonyítanom is: 1235-ik évben a nagy vár. Regestrum szerint: Boriéi (talán a mai gömöri Borosznak) Discilon perbe fogja a király sasai (ma Sassa Gömörben) szakácsát, hogy egy zabást, hasznavehetetlen lóval megcsalta. íme gömöriek pörpatvaroskodnak és mégis a pörösködő panaszát Márton borsodi tisztviselő elé viszi és ez igazítja őket, köztök eleget tenni nem tudván, N.-Váradra, isten-itéletre.5 6 7) 1 2 80. Derék barátom, Fekete Dezső első aljegyző ur egy, nehány sorból álló kis okiratot közlött Ipolyival, melyben nagy tudósunk olvasása szerint egy (nem emlékszem, miféle keresztnév s egyszersmind) borsodi tisztviselő neve mellett ezen praedicatum áll „de Sasa“*) sasai. Hajlandó volnék ezt elpusztult helyneveink egyikének tartani, s határ — és dűlő — neveink között keresendőnek véleményezni; de Gömörmegye helyrajza nem engedi azt, hol van egy, nevünknek egészen megfelelő név Szásza-Sosa. Íme ismét egy gömöri név, habár kétességénél fogva nem kívánom, hogy reá súly legyen fektetve. 1343-ban, Borsod vm. vizsgálatot tart Lajos királynak Visegrádon áldozó csütörtök előtti hétfőn kiadott parancsához képest, a fölött, ha vajon Szécsi (Rima) Péternek fiai Miklós és Iván csakugyan kiverték-e a Putnokyak néhány jobbágyát Velkenye és Püspökiből (Sajó...) íme ismét gömöri területen a borsodmegyei hatóság 1379-ből. Lajos kir. csere-adománylevele, mely szerint Finkei Heen unokáinak borsod megyei Naprágy helyett a királyi állományú Bodolót 1) A XXXI. fejezetben. 2) U. o. a XXXII. fej. 3) Balássynál: „Regestr. Papalium sexennalium de annis 1330-5. XXVIII. XXXIII. XL. LXIII. stb. lapokon. 4) U. ott. 5) V. Regestr. 168. sz. alatt. 6) „Századok“ 1867-ik évf. 78-ik lap. 7) Fehér Cod. Dipl. Tom. IX. Vol. 6. pag. 9.