Borsod - Miskolci Értesítő, 1873 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1873-07-10 / 28. szám

Továbbá engem énod is nagyon emlékeztet Ond vezér nevére.2) Íme t.ur ezen érdektelen csekélységek azok, mikkel én önnek szolgálhatok s higgye meg legnagyobb örömem lenne, ha ezek valamelyikének hasznát vehetné.3) Legyen meggyőződve tiszt, ur kiváló tiszteletemről, s tartsa meg szives hajlamaiban tisztelő ügytársát — Sebe Alajost.4) Tek. Sebe Alajos k. alt. biró ur leveléből közli: Kandra Kabos, a magy. tört. társulat tajga. A válogatás. (Vége.) A meghagyott ugar és termő vesszők pedig helyesen legyenek elosztva a fej egész körületében, hogy ez által a redvkeringés annak területén épségében föntartassék. S ha bár a hónaljakat kicsipjük, levelet nem szabad bántani vagy letépni a meghagyott vesszőkről, sem a fürtön felül, sem a fürtön alul; mert a fürt fölöttieknek föladata a fürtöket megoltalmazni a sulyosbelsőtől, jégtől, hősugaraktól, a fürtön aluliak pedig nemcsak egyedül a sebes esők alkalmával felzökkenő föld és kavicsok csapásai ellen oltalmazzák meg a fürtöket, hanem egyszersmind az alsó szemek tökéletes kiképzését eszközük, kánikulában a földből gőzölgő hő pára marásai ellen a fürtöket védik. S innét magyarázhatjuk meg igazságát a paraszt szőlészek ama mondatának: „a jégeste nem oly ártalmas a szőlőnek, mint a ragya.“ Ők okát nem tudják mondani, hogy miért ? De ha magunk fürkészve utánna nézünk, rájövünk, hogy a ragya azért ártalmasabb, mert lepörkölvén a leveleket, megfosztja oltalmuktól a fejletlen szemeket, melyek után várjuk a jövendőbeli termést. 2) U. o. 3) Sok tárgyismerettel bíró érdekes soraiért a megye színe előtt mondok köszönetet. Nézeteink csaknem teljes összhangzata nem kis megnyugtatásomra szolgál; az ügyet pedig, melynek szerény képviselőit támogatni, ily férfiak kelnek föl, nem szabad elveszettnek tekintenem. 4) Viszont. Magitól értetik, hogy Szőlővirágzás alatt minden munkának szünete van. Nem veheti gyöngédtelenségnek tőlem senki, ha mondom, hogy honi szőlész tudósaink többször olyat írnak számunkra, aminek se füle-se farka, s mentsen a kegyes ég egyiket vagy másikát utánozni, mert csupa galli-mathias; — például egy nagy ur, szőlészeti könyvének ezt a czimet adta: „a szőlő építés gyakorlati módja.“ Boldog Isten , hisz a házat szoktuk építeni, meg a kőhidat, a szőlőt pedig ültetni. — vagy tárgyunkhoz vonatkozólag Péterffy így ír: „hagytunk a tőkén ősszel két ugar csapot, mindeniket két vagy egy szemre, mi különbséget nem tesz. Ezen ugarcsapokról kinőtt két vesszőt nevezzük ugar vesszőnek, melynek semmi legkis-sebb részecskéit sem vesszük le, erről még egy levélkét sem bántunk, ezt nem kacsol ,juk, hónaljazzuk, csupán koronkint amint növekedik a karóhoz kötözzük. — De a tőke ezenkívül fog igen sok sarját hajtani, mert a termő vinyege számára szánt erőnek nagy része is ide fog menni. Ezen sarjak közül kettőt, a Legerősbekből kiválasztunk és második vagy harmadik szeménél eltörjük, azaz bekurtitjuk, s ezt nevezzük zöld ugar csapnak, mely a következő évben lesz ugar vessző, és a harmadik esztendőben termő vinyige.“ Tessék, értse aki tudja, s úgy van-e a gyakorlatban, hogy az ugar vesszők a harmadik évre teremnek, s a sarjakat a második vagy harmadik ízemnél bekurtitjuk ?! Ilyet Ádám atyánk sem élt, mikor fügefa levél nadrágban járt. Az efféle rendszert el nem fogadhatjuk, mint kuriozumot elolvassuk, ábráját megtekintjük, s azután leteszszük. Az rész a mi szőlész tudósainknál, hogy leggyakrabban gyakorlatiatlant tanácsolnak, olyannyira, hogy az ember azt kénytelen gondolni, miként vagy soha szőlőt nem műveltek ezen urak, vagy ami náluk kicsinyben megjárja, azt nagyban követheti hasonlókétt az ország népe, — ami pedig gyakor- I ta képtelenség. — Csak Korizmics úr előtt hajthatunk mélyen fejet mindenben, s Entzur irányait fogadhatjuk el helyi módosítással. Ők felfogták a nemzeti szőlészet eddigi műveleteit, szükségleteit, s azokhoz alkalmaz- t zák üdvös ujjításaikat, nehogy gyermek módra sokat akarván az éretlen s érett gyümölcsöt azonkép lerázzák. Szőlészetünk fölemelését ne közepén , kezdjük a munkának és haladásnak, hanem f előírül. Vessünk jó alapot , melyre bizton építhetünk és remélhetünk tőle. Először te-hát arra kérjük és sürgessük népünket, hogy a szőlőföldet koronkint szellőztesse, rendszeres szőlőt és megfelelő fajokat ültessen ; s ha mind a talaj jó, mind népünk szakértelmisége fokozott leend, ajánljuk próbakép a Holbrenk rendszerét, és Pasteur melegítő kamráit. Kisdy Dezső: Tisztelt szerkesztő úr! M.-Csáth, junius 30. 1873. Itt küldöm a m.-csáthi ref. egyháztanácsnak temetőnk fái kiirtása tárgyában most évi ápril hó 28-án az együgyűségekről hiresult görgőieket jellemző bölcsességgel hozott határozatát , másik két — a nyilvánosan és méltán megrótt kurátorok brutális eljárását igazoló okmány kíséretében; küldöm pedig azért, hogy kétségtelen meggyőződést szerezhessen a t. szerkesztő úr ezekből a felől, ha váljon ez ügybeni felszóllalásnak megfelelt-e a valóságnak vagy sem. Ezek egybevétele után azt hiszem, hogy a Borsod 25 ik számában V. Gy. aláírásával megjelent védekezésnek jelentősége nagyon is saját értékére leend reducálva mind azok előtt, kik a tények valódisága által érdekeltetve netalán fáradságot veendőnek maguknak , ezeket a t. szerkesztőségnél megtekinteni. — Kitűnend továbbá még ezekből az is, hogy kényelmetlen feszengése közben V. Gy. urat ismert indulata absolute oly állítások felerőszakolására ragadta, mint a melyek az igazmondással éppen ellenkező értelműek. Ezekből ie tehát, mert V. Gy. úr ha érdeke úgy kívánja — miként ezt a jelen eset a legeclatánsabban igazolja — ellenfelével szemben még a tisztességtelen eszközök alkalmazásától sem idegenkedik: vele ez vagy bármi más ügyben is polémiába bocsátkozni nem fogok, tiltják ezt több tekintetek; — legkevésbé követhetem, pedig őt az általa provocált személyeskedés terére, hanem őt czikkével együtt „nonens“-nek tekintem; felőlem tehat bárhol sokat, mindent összevissza, amint éppen kedve tartja, vagy tehetsége engedi, részemről azonban biztosíthatom őt, hogy elmefuttatásaiban gyönyört keresni, avagy szárnyköszörülgetésén felháborodni soha nem fogok. Árgus: Tisztelt szerkesztő úr! A „Borsod“ 27-ik számában dr. Bódogh Albert, mint a miskolczi polgáregylet elnöke közli a felülfizetők és adakozók névsorát s köszönetet mond mindazoknak, kik az egy- & 1 T ARCZ A. Házasság minden áron. Karczolat a kiházasitási szédelgés idejéből. Bors Szemtől. XIX. (Folytatása és vége.) 1873. február végét éljük. — A jó Schüoreleszt léleketakadva látjuk futni az utczán , bizony rendkívüli dolognak kellett történni, hogy a máskor komoly léptekkel járó jó ember úgy fut, úgy töri magát. Schuorelesz Regina lakására futott, majd utánna látjuk belépni a házba. Avasi-j nét, leányával Tercsikével, kevéssel utánok jött Avasy Józsi Miskolczi Rózsikéval most már jegyesével, kinek boldogságtól sugárzó szemeiből sűrűn hultak alá fénylő könyei. — S hogy mindnyájan együtt legyenek Erdey Béla is követte őket kis idő múlva, komoly levert arczczal s gondolataiban mélyen elmerülve. Lépjünk be mi is a szerény hajlékba, hová mint láttuk nem az öröm de a mélyen érzett fájdalom vezette a belépőket. Feltevésünkben nem csalódtunk, mert tűig kint a kora tavasz fejlődését láttuk, bent a szobában egy élte virágában lévő szép nőt látunk összetörve az élettől, szeretteitől »•J'vált)). Az érkezettek ott ültek mindnyájan a beteg, az elhunyó ágya körül. — Szemeik kénytől áznak s a néma csendet már csak egy-egy hosszú sóhaj zavarja meg Regina kebléből fel-felezárva, menyei útját készite elő összetört lelkének. Már minden pillanat határozó vólt. Az egykor fényben úszó szemek fátyolozottak lettek s ajkán még is a megdicsőülés mosolya játszadozott. — Majd erőt vett magán , felemelkedett párnáiból, arczán halvány pir tört át és még mindig szép homlokáról viszasimitva holló sötét dús fürtéit — a közel ülő Tercsike keze után nyúlt, majd az Avasinéjét fogta meg és azt ajkaihoz emelte. Látszott hogy szólani akar, de szive elszorul, nem tud, csak szemeit tévedezteti, mignem azok Erdeit fetalálva, sokat mondólag nyugodtak meg Tercsike bál a teljes könytelt szemein. Erdey megérte az elhunyó akaratát — bánattól leverten mozdult ki helyéből, s megfogva neje s Regina már-már hidegülő kezét, szótlanul merült el az egykor imádott nemes lénynek, abban a pillanatban halál sápadt arczába, melyet egy gyors vissza hanyatlás követett ------s még egy sóhaj — egy mély — bánatteljes nehéz sóhaj — — — és Regina nem volt többé. — — — — Lelke az épen leáldozó nappal szállt el menyet keresni, melyet e földön nem tudott feltalálni. * » * íme három egymást tisztelő, szerető család története, mennyi boldogtalanság az egyiknél, mely csak a halállal ért végett, mennyi megpróbáltatás s szerencsétlenség a másiknál, mely mégis annyiban , hogy Tercsiké és Erdey, gyermekükben lelve fel az újra összefűző — újra boldogitó lánczot, kivéve Avassy uram most már csekélyebb mérvű bénultságát — boldogan éltek; és menynyi boldogság a harmadiknál Miskolczi uraméknál, mely család, a szorgalom, a munka gyümölcsét tartván csak olyannak, mely az igaz czél felé vezethet, semmi más bóditóüzérkedésbe nem elegyedett, a leányát lejendő derék férje karján előre is boldognak látva, nevelve oly derék értelmes iparosokat, mint Mihály, ki valjuk meg, a kis pajzán Zsuzsika iránt komoly reményeket táplál , s melyet a tűzről pattant kis leány még komolyabban szitani látszik. Legyen e beszélyünk tanulságul szentelve az emberiségnek, mely nem mindig az igaz után tör a czél elé, hanem gyakran utópiák, elérhetlen vágyak után kapkodva, s fut, mi okvetlenül késő bánat, bukás, sőt , sokszor halálba vezet. — Isten velünk! !