Borsod - Miskolci Értesítő, 1873 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1873-09-11 / 37. szám
ellenére csak hosszú idők múltával ke-rülnek újabb döntő tanácskozás, és végre az erre hivatott hatóságnak hibája nélkül — végrehajtás alá; — hányszor volt és van eset, — midőn a legjobb akaratú törekvés, intézkedés rögtönös végrehajtását a törvény követelte felsőbb jóváhagyás teszi függővé, avagy a phisikai időt követelő előmunkálatok -mint például jelenben a főutczánál végre megszavazott részletes kövezésnél, a bányának miveltetése, kövek faragtatása, beszállíttatása, és amidőn a jelzett eljárási módozatok mellett a hatóság vár, mert várni kénytelen,- és így távolról sem ennek sikertelen tanácskozásai késleltetik az eredményt, mégis és épen most, midőn az igazságérzetnek be nem vallani nem lehet, hogy városunkban néhány év alatt az elhaladásnak jelentékeny és számos jeleivel találkozhatunk, midőn buzgó törekvéseink , esedezéseink után pénzügyi-jövedelmi helyzetünk is több források által javult, midőn csak egy kis türelem kell, hogy fokozatosan több és több eredmények is felmutathassanak. Fel nem nyomható fájdalommal kell tapasztalni azon izgatott békételen állapotot, mely polgártársaink körében egy idő óta napról napra fokozódva mutatkozik, s amelynek czélpontját mindig és általános kifejezésekkel a hatóság tűzetik ki legtöbbször megfigyelése nélkül azon helyzetnek, mit fentebb épen ez okból néhány szavakkal ecsetelni most már mellőzhetlen erkölcsi kötelességemnek találtam. íme azon tényekre nézve, melyeket tisztelt B. polgártársam czikkjében elősorol s melyeket bizonyitékául hoz fel annak, hogy a városi hatóságban nincs erély nincs kellő ügyszeretet s buzgalom, szabadjon azon nagy közönség elött hiteles felvilágosítással szolgálni, mely joggal megvárhatja, hogy a bizalmából megválasztott hatósági tagok, midőn a kötelesség elmulasztásával nyilvánosan támadtatnak meg, ugyan ez után lépjenek síkra önigazolásokul. A Miskolcz város földjeiből állítólag elidegenített földek visszafoglalásának kérdésében a t. képviselő testület határozata távolról sem úgy szól, mint a tisztelt czikkiró ur állítja , esőtt épen ellenkezőleg, ez ügy az 1872. évi nov. 11-én 174. sz. a. kelt közgyűlési határozat értelmében, a hatóság mellőzésével az ez iránt jelentést tett gazdasági elnök úrnak — mint ez ügyben régebben kiküldött bizottság vezetőjének — kezeiből, — saját kérelmére az összes iratok a pénzügyi szakosztályhoz rendeltettek oly meghagyással áttétetni, hogy a visszafoglalás iránti módozatokat megállapítsa és a lehető intézkedéseket tegye meg. — Helyes volt-e az intézkedés, melyszerint ez ügy a végrehajtási tehetőséggel fel sem ruházott pénzügyi szakosztályhoz lett utasítva, ezt bírálat alá venini nem volna tőlem ildomos, — azonban a közgyűlés határozata lévén irányadó, hogy a megbízott közeg a több sürgetések ellenére mindekkoráig a kellő intézkedéseket meg nem tette, ezért a hatóságot mulasztással vádolni igazságosan csakugyan nem lehet. A második felhozott tény a város több épületes közgyűlésiig megrendelt kiigazításának mindekkoráig történt elhalasztását tárgyazza. Ez ügynél, mely a felemlített kórház, a malom, a tűzoltó eszközök színjének , a búzavásári butykának kiigazítását, felépítését mind magában zárja — ismét kénytelen vagyok a tettes képviselő testület 1872. dec. 19-én 228. sz. a. kelt határozatát felhívni, — mely e kérdést egy kebléből kiküldött küldöttségnek oly utasítással adván ki, — hogy ez az elkerülhetlen javítások házilag vagy vállalkozók által leendő keresztül vitelére, valamint az egyes javításra váró részek megjelölésére nézve a hatóságnak terjesszen elő javaslatot, — ezen véleményes jelentés — többszörös sürgetés után — csak aug. hara 15-én jön beterjesztve és a hatóság által, melye nélkül a végrehajtásra lépéseket nem tehetett, ugyanazon hó 19-én azonnal tárgyalás alá vétetett és az intézkedések 2504. sz. a. rögtön megtétettek, sőt már folyamatban is vannak. Nem késett tehát az ügy sem a hatóság közvetlen mulasztásán, de késedelmet találhat, abban, hogy az uralgó pénzválság miatt — bár az e czélra közgyűlésiig megszavazott kölcsön iránt ideje korán személyesen tettem meg a kellő lépéseket, — a pénzerő csak igen nehezen összeszerezhető. Nem szabad mellőznöm felvilágosításaim folytatásául továbbá a város szénájára vonatkozólag felhozott észrevételt sem, melyre nézve, még ezen nyilvános felszólalást megelőzőleg főfelügyeleti jogom és kötelmemnél fogva az ennek közvetlen kezelésére hivatott alpolgármester urat felvilágosításra felhívni nem késtem, kinek írásbeli jelentéséből a tárgy felderítésére szabadjon a következő néhány sorokat idéznem. .,A szénakaszálásra vállalkozott harmadosok közül mintegy 6. vállalkozó miskolczi gazda cholerában elhalván — kötelezettségük a halál által felbontatott s ezek helyébe — miután miskolczi gazdák megfélemlésük miatt kaszáltatásra nem vállalkoztak — más falubeliek u. marnóti és pálfalusi gazdák szólittatak fel kaszáltatásra, s ezen okok idézték elő azt, hogy a különben más idő és körülmények közt, június hónapban véghezvitetni szokott kaszálás ezen hónapban be nem végeztethetett, — de ez nem csak a városi réteknél, hanem számos nagyobb magán rétek birtokosainál is sokkal később teljesittetett mint más rendes időben teljesittetni szokott. Azonban mindezen nehéz és a gazdálkodást nemcsak a városnál, hanem minden egyes birtokosnál is szerfelett megnehezítő és méltán számításba venni kellett körülmények mellett is a város rétjeiből kaszálatlan nem maradt, a fent jelzett bírósági rétbeli mintegy három nyilason kívül — mely a sajó vize kiöntése után bálra hagyott sankkal hei—szapoltatván , — takarmánynak használható különben sem lehetne. A város minden többi rétjein termett fű lekaszálva, felgyüjtve s már mintegy 180 szekér mondhatni jó minőségű széna behordatva s boglyába is rakatva a város major kertjében , a többi részének hordatása pedig most is folyamatban van.“ És most térszíike miatt megszakítani lévén kénytelen felvilágosító észrevételeim fonalát, azt legközelebbi alkalommal ismét felvenni bátor leszek. Farkas Károly: Tanítói képesítő vizsgálatok, oklevelek kiadása a felső-borsodi ref. egyházmegyében. Folyó év aug. 18-ka volt azon elhatározó nap , mely a felső-borsodi ref. egyházmegyei tanítók szellemi életére vonatkozólag — úgy a nagyt. e. h. megye, mint a tanítói egylet jegyzőkönyvében emlékezetes lapot fog betölteni. Mennyire hordja szívén ezen egyházmegyei hatóság, a felügyelete alatt álló tanítók szellemi és erkölcsi becsületét, kitűnik már csak azon egy intézkedésből is, hogy a tanképességekről ismertesse lett egyénekben továbbra is megbízva, a vizsgáló küldöttség kilenctagú bizottmánya által, az egyházkerület előleges jóváhagyás mellett, az országos népiskolai törvény ide vágá-sa értelmében kiadatta a tanítói képesítési oklevelet . Azok közül pedig kik a törvény nevében vizsgatételre lettek kötelezve, megjelent négy tanító, kik képességük bebizonyítása után saját érdemek szerint, szintén oklevéllel láttattak el. A vizsgáló bizottmány nagytiszteletű elnöksége oda is kiterjesztette becses gondoskodását , hogy a tanítók a sajószenpéteri egyházban, a gyűlés tartama alatt ingyen elszálásolást kapjanak, és a nevezett egyház lelkes elöljárósága mit tett?. A tanítók nemcsak szállást, hanem másfél napon át ingyen kosztolásban is részesítettek. Hogy a néptanítók ügye, a valódi magyar népnek is ügyévé emelkedett, s igy, ez tovább alá nem eshetik, a sajószentpéteri egyház értelmes polgárai elég fényesen bebizonyították. Az ügy, mely egyszer a nép lelkületéhez forrott, a melynek már pártolójává határozta el magát, fejlődésére időt várhat ugyan, de biztos, hogy eredményében áldást hozó leend. . . Ez a tudat alkotta meg, és tartja fel az országos népiskolai törvényt, s ez húzódik azon végig felismerhetőleg mindenütt, adja isten mielőbb, hogy a kivitel következéseiben kitűzött czélját elérhesse!! — — A felső-borsodi ref. tanitói testület, nagytiszt. Bodnár András urnak, elnök társa telt. Fekete József urnak a vizsgálaton, és az oklevelek kiadásánál kifejtett páratlan buzgalmukért, s a vizsgáló bizottmányi tagoknak melegérdekeltségü kitartásukért, azon őszinte óhajtás mellett mond elismerő köszönetet, hogy önzetlen munkásságuknak gyümölcse, úgy a jelen, mint a jövő időre nézve, hazánk tanügyi állapotának kívánatos emeltyűje legyen ! ! ! Sajó Kaza, 1873. augusztus 20. Nagy Sándor, reform, tanitó egyleti főjegyző. Meghívás! A miskolczi önkéntes tűzoltó egylet azon tagjait — kik a gyűjtő iveket mint működő vagy pártoló tagok aláírni szivesek voltak, az egylet alapszabályainak meg-állapítása czéljából f. hó 15-ro d. u. 3 óra-