Borsod - Miskolci Értesítő, 1873 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-11 / 37. szám

ellenére csak hosszú idők múltával ke-­­­rülnek újabb döntő tanácskozás, és vég­re az erre hivatott hatóságnak hibája nél­kül — végrehajtás alá; — hányszor volt és van eset, — midőn a legjobb akaratú törekvés, intézkedés rögtönös végrehajtását a törvény követelte fel­sőbb jóváhagyás teszi függővé, avagy a phisikai időt követelő előmunkálatok -­­mint például jelenben a főutczánál végre megszavazott részletes kövezésnél, a bányának miveltetése, kövek faragtatá­­sa, beszállíttatása, és a­midőn a jelzett eljárási módozatok mellett a hatóság vár, mert várni kénytelen,­­- és így távol­ról sem ennek sikertelen tanácskozásai késleltetik az eredményt, mégis és épen most, midőn az igazságérzetnek be nem vallani nem lehet, hogy városunkban né­hány év alatt az elhaladásnak jelenté­keny és számos jeleivel találkozhatunk, midőn buzgó törekvéseink , esedezéseink után pénzügyi-jövedelmi helyzetünk is több források által javult, midőn csak egy kis türelem kell, hogy fo­kozatosan több és több ered­mények is felmutathassanak. F­el nem nyomható fájdalommal kell tapasz­talni azon izgatott békételen állapotot, mely polgártársaink körében egy idő óta napról napra fo­kozódva mutatkozik, s amelynek czélpontját­ mindig és általános kifejezé­sekkel a hatóság tűzetik ki legtöbbször megfigyelése nélkül azon helyzetnek, mit fentebb épen ez okból néhány szavakkal ecsetelni most már m­ellőzhetlen erkölcsi kötelességemnek találtam. íme azon tényekre nézve, melye­ket tisztelt B. polgártársam czikkjében elősorol s melyeket bizonyitékául hoz fel annak, hogy a városi hatóságban nincs erély nincs kellő ügyszeretet s buzgalom, szabadjon azon nagy közönség elött hi­teles felvilágosítással szolgálni, mely joggal megvárhatja, hogy a bizalmából megválasztott hatósági tagok, midőn a kötelesség elmulasztásával nyilvánosan támadtatnak meg,­­ ugyan ez után lép­jenek síkra önigazolásokul. A Miskolcz város földjeiből állító­lag elidegenített földek visszafoglalásának kérdésében a t. képviselő testület hatá­rozata távolról sem úgy szól, mint a tisz­telt czikkiró ur állítja , e­sőtt épen el­lenkezőleg, ez ügy az 1872. évi nov. 11-én 174. sz. a. kelt közgyűlési hatá­rozat értelmében, a hatóság mellő­zésével az ez iránt jelentést tett gaz­dasági elnök úrnak — mint ez ügyben régebben kiküldött bizottság vezetőjé­nek — kezeiből, — saját kérelmére az összes iratok a pénzügyi szakosztályhoz rendeltettek oly meghagyással áttétetni, hogy a visszafoglalás iránti módozatokat megállapítsa és a lehető intézkedéseket tegye meg. — Helyes volt-e az intézkedés, mely­­szerint ez ügy a végrehajtási tehetőség­gel fel sem ruházott pénzügyi szakosz­tályhoz lett utasítva, ezt bírálat alá ven­­i­ni nem volna tőlem ildomos, — azonban a közgyűlés határozata lévén irányadó, hogy a megbízott közeg a több sürge­tések ellenére mindekkoráig a kellő in­tézkedéseket meg nem tette, ezért a ha­tóságot mulasztással vádolni igazságosan csakugyan nem lehet. A második felhozott tény a város több épületes közgyűlésiig megrendelt kiigazításának mindekkoráig történt elha­lasztását tárgyazza. Ez ügynél, mely a felemlített kór­ház, a malom, a tűzoltó eszközök szín­jének , a búzavásári butykának kiigazítá­sát, felépítését mind magában zárja — ismét kénytelen vagyok a tettes képvise­lő testület 1872. dec. 19-én 228. sz. a. kelt határozatát felhívni, — mely e kér­dést egy kebléből kiküldött küldöttségnek oly utasítással adván ki, — hogy ez az elkerülhetlen javítások há­zilag vagy vállalkozók által leendő keresztül vitelére, va­lamint az egyes javításra váró részek megjelölésére nézve a hatóságnak terjesszen elő ja­vaslatot, — ezen véleményes jelen­tés — többszörös sürgetés után — csak aug. hara 15-én jön beterjesztve és a hatóság által, melye nélkül a végrehaj­tásra lépéseket nem tehetett, ugyanazon hó 19-én azonnal tárgyalás alá vétetett és az intézkedések 2504. sz. a. rögtön megtétettek, sőt már folyamatban is vannak. Nem késett tehát az ügy sem a ha­tóság közvetlen mulasztásán, de kése­delmet találhat, abban, hogy az uralgó pénzválság miatt — bár az e czélra köz­gyűlésiig meg­szavazott kölcsön iránt ideje korán személyesen tettem meg a kellő lépéseket, — a pénzerő csak igen nehezen összeszerezhető. Nem szabad mellőznöm felvilágosí­tásaim folytatásául továbbá a város szé­nájára vonatkozólag felhozott észrevételt sem, melyre nézve, még ezen nyilvános felszólalást megelőzőleg főfelügyeleti jo­gom és kötelmemnél fogva az ennek köz­vetlen kezelésére hivatott alpolgármester urat felvilágosításra felhívni nem késtem, kinek írásbeli jelentéséből a tárgy felde­rítésére szabadjon a következő néhány sorokat idéznem. .,A szénakaszálásra vállalkozott har­madosok közül mintegy 6. vállalkozó mis­­kolczi gazda cholerában elhalván — kö­telezettségük a halál által felbontatott s ezek helyébe — miután miskolczi gazdák megfélemlésü­k miatt kaszáltatásra nem vállalkoztak — más falubeliek u. m­­ar­­nóti és pálfalusi gazdák szólittatak fel ka­­száltatásra, s ezen okok idézték elő azt, hogy a különben más idő és körülmények közt, június hónapban véghezvitetni szo­kott kaszálás ezen hónapban be nem vé­geztethetett, — de ez nem csak a városi réteknél, hanem számos nagyobb magán rétek birtokosainál is sokkal később tel­­­jesittetett mint más rendes időben teljesit­­tetni szokott. Azonban mindezen nehéz és a gazdálkodást nemcsak a városnál, ha­nem minden egyes birtokosnál is szerfe­lett megnehezítő és méltán számításba venni kellett körülmények mellett is a város rétjeiből kaszálatlan nem maradt, a fent jelzett bírósági rétbeli mintegy há­rom nyilason kívül — mely a sajó vize kiöntése után bálra hagyott sankkal hei—­szapoltatván , — takarmánynak használ­ható különben sem lehetne. A város min­den többi rétjein termett fű lekaszálva, felgyüjtve s már mintegy 180 szekér mondhatni jó minőségű széna behordatva s boglyába is rakatva a város major kert­jében , a többi részének hordatása pedig most is folyamatban van.“ És most térszíike miatt megszakítani lévén kénytelen felvilágosító észrevéte­leim fonalát, azt legközelebbi alkalommal ismét felvenni bátor leszek. Farkas Károly: Tanítói képesítő vizsgálatok, oklevelek kiadása a felső-borsodi ref. egyházme­gyében. Folyó év aug. 18-ka volt azon elhatáro­zó nap , mely a felső-borsodi ref. egyházme­gyei tanítók szellemi életére vonatkozólag — úgy a nagyt. e. h. megye, mint a tanítói egy­let jegyzőkönyvében emlékezetes lapot fog betölteni. Mennyire hordja szívén ezen egyházme­gyei hatóság, a felügyelete alatt álló tanítók szellemi és erkölcsi becsületét, kitűnik már csak azon egy intézkedésből is, hogy a tan­­képességekről ismertesse lett egyénekben to­vábbra is megbízva, a vizsgáló küldöttség kilenc­tagú bizottmánya által, az egyházke­rület előleges jóvá­hagyás mellett, az orszá­gos népiskolai törvény ide vágá­­-sa értelmé­ben ki­adatta a tanítói képesítési ok­levelet . Azok közül pedig kik a tör­vény nevében vizsga­tételre lettek kötelezve, megjelent négy tanító, kik képességük be­­bizonyítása után saját érdemek szerint, szintén oklevéllel láttattak el. A vizsgáló bizottmány nagytiszteletű elnöksége oda is kiterjesztette becses gondos­kodását , hogy a tanítók a sajó­szenpéteri egyházban, a gyűlés tartama alatt ingyen elszálásolást kapjanak, és a nevezett egyház lelkes elöljárósága mit tett?. A tanítók nem­csak szállást, hanem másfél napon át ingyen kosztolásban is részesítettek. Hogy a népta­nítók ügye, a valódi magyar népnek is ügyé­vé emelkedett, s igy, ez tovább alá nem es­­hetik, a sajó­szentpéteri egyház értelmes polgárai elég fényesen bebizonyították. Az ügy, mely egyszer a nép lelkületéhez forrott, a melynek már pártolójává határoz­ta el magát, fejlődésére időt várhat ugyan, de biztos, hogy eredményében áldást hozó leend. . . Ez a tudat alkotta meg, és tartja fel az országos népiskolai törvényt, s ez hú­zódik azon végig felismerhetőleg mindenütt, adja isten mielőbb, hogy a kivitel követke­zéseiben kitűzött czélját elérhesse!! — — A felső-borsodi ref. tanitói testület, nagytiszt. Bodnár András urnak, elnök társa telt. Fekete József urnak a vizsgálaton, és az oklevelek kiadásánál kifejtett páratlan buzgalmukért, s a vizsgáló bizottmányi ta­goknak melegérdekeltségü kitartásukért, azon őszinte óhajtás mellett mond elismerő köszönetet, hogy önzetlen munkásságuknak gyümölcse, úgy a jelen, mint a jövő időre nézve, hazánk tanügyi állapotának kívána­tos emeltyűje legyen ! ! ! Sajó Kaza, 1873. augusztus 20. Nagy Sándor, reform, tanitó egyleti főjegyző. Meghívás! A miskolczi önkéntes tűzoltó egylet azon tagjait — kik a gyűjtő iveket mint működő vagy pártoló tagok aláírni szive­­sek voltak, az egylet alapszabályainak meg-­­­állapítása czéljából f. hó 15-ro d. u. 3 óra-

Next