Borsod - Miskolci Értesítő, 1873 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1873-09-18 / 38. szám
szívesebb előzékenységgel szoktam fogadni, a ki jelen hivataloskodásom első perczétől immár 6 éven keresztül soha nem tévesztett elvemül látem is hogy ne csak a hivatalos órák alatt tudjam le a mindennapi közvetlen foglalkozások teljesítését, hanem ezeken kívül is folytonosan gondolkozzam, s ne csak tervezzek városom javára, de azoknak érvényt is eszközölni igyekezzek ki épen ennek köszönhetem, hogy több ezelőtt nem is kezdeményezett hasznos vállalatok életbe léplettettek, ki nincsen nap, melyen közvetlen hivatásomon kívül az, elkülönítetten,szervezett rendőrség ügyeibe is ne lépjék fel figyelmeztetéseimmel. — nagyon ismerem értelmét az ön által felhívott mese czímjének, és Vessen követ reám az, ki bebizonyítni képes, hogy bármely indokolt esetnél, midőn az én erélyemnek, sokszor hivatalos szigorúságomnak érvényt kellett szereznem, mindezeket valaha elmulasztottam; de mindezen önmagamnak oda- és megszokott kötelességemül tűzött fáradozásaim csakis akkor nyerhetik meg lelkem egyedüli jutalmát a sikert, ha elsősorban gyakorlati rendszabályok, eljárási módozatok, másodsorban teljes bizalom és a határozatra, intézkedésre hivatottak részvéte, és végre az a rám rendelt végrehajtó közegek képessége, ügyszeretete által támogattatom. És ha mindezen támogató elemekben netalán hiány mutatkozik, a biztos orvoslás eszközéül szabadjon csupán azt kérnem, hogy a maga rendes útján igyekezzünk vállvetve, egymás buzgalmát élesztve kikeresni a segíthetés módjait; és hogy a nagyközönség saját tisztviselőire mint nem csupán szolgáira, hanem mint választottjaira olykor a bizalom szemeivel is tekintvén, ne mulasszon el egy alkalmat sem, hol egyesek eljárása szigort, ostorozást érdemel, azonban az általános megtámadás helyett elismerés által is igyekezzék lendiületet adni a buzgalomnak ott, hol azt egyesekre nézve — a hiányok okait nem mindig a személyben, de a körülmények és sokszor a terhes viszonyokban is kereső igazságos bírálat szükségesnek ítéli,— és ha végre ezeken kivül élni fog közöttünk bizonyos határig a méltányos türelem is, ekkor a tapasztalás szerint többeknél csökkenő munkakedv, — a folytonos békétlenségek által a közügyek hátrányára megingatott önbizalom ismét fel fog ébredni, és a fokozatos előhaladás áldásait Istenem segedelmével biztosan élvezni fogjuk. Végre még egy szót B. tisztelt polgártársam II. czikkjének végső szavaira: „ Szeretett szülővárosomat hiú fényelgés utáni törekedésében én sem pártolnám soha, de emelkedését oly irányban , mely reá az én meggyőződésem s ebből kifolyó,— senki által kétségbe nem hozható, épen ezért nem is neheztelhető, — és külömben is mindenkor csak az önkormányzati tanácskozás terén érvényesíthető jóakarat, nézeteim szerint áldást áraszthat, lelkem, tehetségem egész erejével kívánom munkálni, a dicsőség után önmagam számára sem jártam én soha, dicsőségem öntudatom volt, valahányszor egyes indítványom szerencsés keresztül vitele által városom javát láttam előmozdítva , és igen értékes jutalmam azon elismerés, mely annak idején polgártársaim felejthetlen, és mindig kiérdemelni kívánt bizalmában nyilvánult, szeretetet, érdemet is csak itt óhajtottam én szerezni, ámbár az érdekek változandósága, sőt egyes kérdéseknél a nézetkülönbségek az élet tapasztalása szerint a legben,sőbb szeretet s barátság kötelékeit is sokszor megszokták tágítani, — s legyen meggyőződve végre, tisztelt polgártársam, hogy súlyos hivatalos állásom gondjai és fáradozásainak, melyeket ön jóakaraté figyelmeztésével fokozni kívánt, s melyek míg jobb helyemet elfoglalom lankadni nem fognak semmi körülmények között. jutalmát, nem kerestem én a távolban soha. — ezt én öntudatomon kívül igen is egyedül az önök szivében — szeretetében óhajtom feltalálni. — sőt e perczben is megnyugvást érzek azon hitben és meggyőződésben, — hogy azt, az engemet valóban ismerő polgártársaimtól , bírom is. L. Farkas Károly. A „Borsod“ 36 ik számában Vöslsuból keltezett levelébenír. Kaczander úr jónak látta észrevételeket tenni korábbi számokban (32 és 34-ik) közlött cholera elleni óvszeremre (Ferrum oxydatum dialysat mura. ) Noha tisztelettel hajlok meg orvos úr ismeretei előtt, s távol van tőlem hogy az orvosi tudo-mány becsének kissebbségére szolgáló szóváltásba ereszkedjem, de mert épen szaktudományunk terén eddig mathematikai megállapodásra nem jutunk, nézetei ellenében nyilatkoznom kell, annál is inkább mert általános elveket állítván föl vonatkozásokat húz belőlük, — az általam fejtegetett különlegességi alkalmat, — és merőben megtagad az orvosi tudománytól minden óvó gyógyhatályt. — 1 er kérdés van e az egészséges test szervezetére károsabb valami, mint oknélkül, szokásból naponkint orvosi szert venni ?“ hiszem ezen elvet vallja nekem minden józan ember , nem is ennek rovására ajánlom mindenkorra az óvszerrel való élést, hanem csupán a cholera járványos időszakra , melyről ismerjük, hogy a legrendesebb életű legszigorúbb diaetetikus egyedek hasmenést s egyéb!) veszélyes bajt kapnak; noha bár a cholera kórfolyam lényegét szerinte nem is ismerjük , de mert a halhatlan Hufeland az asiai cholerát — az ömlényt (Profluvia, Ausleerungen betegségek) közzé — sorolta be; — hétszeri cholera járvány orvosi működéseim — külön és különböző vidékben és emberek közt — nyert tapasztalataim szerint e veszélyes és a népszámlálás rovatában legtöbb és legnagyobb hézagot ejtő nyavalya nem csak mint illyen (ömlényi) hanem egyszersmind mint kóros vérvegyírtés, vérszétbomlás (Dyskrasiai) betegség ennek pedig leghatósabb gyógyszer a Forr. oxyd. dialysat., mely szer mint öszve húzó, erősítő, és vér javító szer nem csak a hasmenést és vérhast — még olly esetekben is melyekben minden egyébb hathatós és ismeretes szerrel sikert nem lehetett érnem hanem mint óvszer is hogy az embert hasmenéstől megóvja legyen — minthogy a kelemetes izi Ferr. oxyd. dialisat, mely nem úgy mint más vasas szer a gyomrot terheli és semminemű emesz?,téai zavart nent okoz sőt tökéletesen megemészt eí itt mindenkor legjobb sikkerrel használtam föl — .’»fível cholera járvány idejében a legcsekélyebb hasmenés a legnagyobb fontossággal bír, mert az egyszerű hasmenések elhanyagolásából fejlődnek ki a legtöbb esetben e nyavalya legsúlyosabb alakjai. •Eszerint hiszem azt, hogy bemutattam, hogy az asiai cholera hasmenés nélkül nem is létezhet , és ha hasmenés elleni ártatlan óvszerrel a már sokszor hangsúlyozott óv és gyógy rendszabályokon kívül — a hasmenéstől megóvjuk, akkor a cholera asiatica szinte nem létezhet — ennél fogva vagyok ollyan bátor a Ferr. oxyd. dialysat, mint cholera elleni óvszert továbbra is ajánlani. —2-or kérdi, hogy nem tudora e miként „a nyers empyriának korszaka már régen elmúlt s a tudománynyal lépést haladó orvos semmi óvó gyógyhatdngt nem ösmer, s nem is ösmerhet ?“ ez már magában ellenmondó tétel, mivel e tétel minden orvosi tudományt kizár. —kor azt kérdi, várjon ismeretlen előttem ,hogy minden betegség , de leginkább járványok kifejlődésének legsükeresebb óvszer a közegészségtan törvényeinek szigorú követése s alkalmazása ?is Igaz, hogy minden időben s körülmény között legsikeresebb óvszer a szigorú életmód , de vannak kivételes esetek mint a járványos , kiváltképen a cholera járványos időszak, midőn a magára hagyatott természet az emésztő, vérkészítési, és tápláltatási szervezetekben könyen hajol el rendszeres működésétől , ilyenkor vajmi üdvös elejét venni a vésznek közvetítő ártalmatlan szerrel. Egyébbiránt mind én, ki azt vallom, hogy : qui ob erroris metuum ratiocinia fugiunt , divinum rationis donum non merentur, a vész napjaiban elég sűrű alkalmam volt az elhagyatott felebarátoknál óvszerrel experimentálni, mind a közönség, mely a Ferrum oxydatum dialysatum sikeres óvhatását — a cholera asiaticába — sokszorosan tapasztalta eddig méltán várható ét. Kaczander orvos úrtól, hogy miután az azzal élést a járvány alatt is idétlennek látja, szives kedencet volna czélra vezetőbb gyógy vagy óvszert ajánlani. Kelt Miskolczon , 1873-ik sept. 6-án. Ernst József, * Vide Hufeland Enchiridion medicum Editio VI. Beronai 1842. Class IX pagina 268—301. Előleges színi jelentés! Van szerencsém tudatni a t. ez. közönsséggel, hogy jól szervezett dráma, népszínmű, vígjáték- és operette társulatommal előadásaim sorozatát október 4-én megkezdem. Midőn elhatároztam a téli idény alatt Miskolcz műveit közönségének becses pártfogását igénybe venni, teljes tudatával birtam, szép, de nehéz feladatomnak, mit egyrészt általában a színészet magasztos hivatása, másrészt különösen e város közönségének honfiúi érzülete és műigényei szabnak elében». Szép , de nehéz ezen feladat, mert nem kevesebbet czéloz , mint a miskolczi színpadon a színművészetét diadalra juttatni. Ez pedig csak oly társulat szervezése által lehetséges , mely a nemes értelemben vett művészet színvonalán állva a művelt igényeknek képes megfelelni. Igyekezetemet kedvező siker koszorúzta. Társulatom ma már szervezve van. Minden szerepszakma jelesül betöltve, s oly erők által képviselve van, melyek a várt siker felől biztos kezességet nyújtanak. Társulatom szerződtetett személyei következők: Férfiak: Erczy Ferencz, operette tenor és társagási szerepekre ; Timár János, operette buffo és bonvivant, (rendező); Tihanyi Miklós, kedélyes apa és jellem szerepekre; Tóth Antal, hős apa és jellem, (rendező); Gerőfy Andor, hős szerelmes és társalgási, (rendező); Püspöky Imre, operette énekes és comicus; Latabár Dezső, énekes és társalgási szerepekre; Völgyi József, apa színész; Kiár József, karmester; Fejérváry Ottó, comicus; Erdős Zsigmond, énekes és színész; Makay Zsigmond , súgó. Segédszínész és kardalnokok: Latabár Kálmán, Kmnlóssy Gyula, Falvi Jenő, Jankovits