Borsod - Miskolci Értesítő, 1873 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1873-09-18 / 38. szám

szívesebb előzékenységgel szoktam fo­gadni,­­ a ki jelen hivataloskodásom első perczétől immár 6 éven keresztül soha nem tévesztett elvemül lá­tem is hogy ne csak a hivatalos órák alatt tud­jam le a mindennapi közvetlen foglalko­zások teljesítését, hanem ezeken kívül is folytonosan gondolkozzam, s ne csak tervezzek városom javára, de azoknak érvényt is eszközölni igyekezzek ki épen ennek köszönhetem, hogy több ez­előtt nem is kezdeményezett hasznos vál­lalatok életbe léplettettek, ki nincsen nap, melyen közvetlen hivatásomon kívül az, elkülönítetten,szervezett rend­őrség ügyeibe is ne lépjék fel figyelmeztetéseimmel. — na­gyon ismerem értelmét az ön által felhí­vott mese czímjének, és Vessen kö­vet reám az, ki bebizonyítni képes, hogy bármely indokolt esetnél, midőn az én erélyemnek, sokszor hivatalos szigorúsá­gomnak érvényt kellett szereznem, mind­ezeket valaha elmulasztottam; de mind­ezen önmagamnak oda- és megszokott kötelességemül tűzött fáradozásaim csak­­­is akkor ny­erhetik meg lelkem egy­edüli­­ jutalmát a sikert, ha első­sorban gyakorlati rendszabályok, el­járási módozatok, másod­sor­ban teljes bizalom és a határo­zatra, intézkedésre hivatottak részvéte, és végre az a r­á­m ren­delt végrehajtó közegek képes­sége, ügyszeretete által támo­gatta­tom.­­ És ha mindezen támo­gató elemekben netalán hiány mutatkozik,­­ a biztos orvoslás eszközéül szabadjon csupán azt kérnem, hogy a maga rendes útján igyekezzünk vállvetve, egymás buzgalmát élesztve kikeresni a segíthetés módjait; és hogy a nagyközönség sa­ját tisztviselőire mint nem csu­­­pán szolgáira, hanem mint vá­lasztottjaira olykor a bizalom szemeivel is tekintvén, n­e mu­lasszon el egy alkalmat sem, hol egye­­­­sek eljárása szigort, ostorozást érdemel, azonban az általános megtámadás helyett elismerés által is igyekezzék lendiületet adni a buzgalomnak ott, hol azt egye­sekre nézve — a hiányok okait nem mindig a személyben, de a kö­rülmények és sokszor a terhes viszonyokban is kereső igaz­ságos bírálat szükségesnek íté­li,­— és ha végre ezeken ki­vü­l élni fog közöttünk bizonyos határig a méltá­nyos türelem is, ekkor a tapaszta­lás szerint többeknél csökkenő munka­kedv, — a folytonos békétlenségek ál­tal a közügyek hátrányára megingatott önbizalom ismét fel fog ébredni,­­ és a fokozatos előhaladás áldásait Istenem segedelmével biztosan élvezni fogjuk. Végre még egy szót B. tisztelt pol­gártársam II. czikkjének végső szavaira: „ Szeretett szülő­városomat hiú fé­­nyelgés utáni törekedésében én sem pár­tolnám soha, de emelkedését oly irány­ban , mely reá az én meggyőződésem s ebből kifolyó,— senki által kétségbe nem hozható, épen ezért nem is neheztel­hető, — és külömben is mindenkor csak az önkormányzati tanácskozás terén ér­vényesíthető jóakarat, nézeteim szerint áldást áraszthat, lelkem, tehetségem­ egész erejével kívánom munkálni, a dicsőség után önmagam számára­ sem jár­tam én soha, dicsőségem öntudatom volt, valahányszor egyes indítványom szeren­csés keresztül vitele által városom javát láttam előmozdítva , és igen értékes jutal­mam azon elismerés, mely annak idején polgártársaim felejthetlen, és mindig kiérdemelni kívánt bizalmá­ban nyilvánult, szeretetet, érdemet is csak itt óhajtottam én szerezni, ámbár az érdekek változandó­­sága, sőt egyes kérdéseknél a nézet­különbségek az élet ta­pasztalása szerint a legben­,­sőbb szeretet s barátság köte­­­­lékeit is sokszor megszokták tágítani, — s legyen meggyőződve végre­­, tisztelt polgártársam, hogy sú­­­­lyos hivatalos állásom gondjai és fárado­zásainak, melyeket ön jóakaraté fi­­­­gyelmeztésével fokozni kívánt, s melyek­­ míg jobb­ helyemet elfoglalom lankadni ne­m fognak semmi körülmények között. jutalmát, nem kerestem én a távolban soha. — ezt én öntudatomon kívül igen is egyedül az önök szivében — szerete­­tében óhajtom feltalálni. — sőt e percz­­ben is megnyugvást érzek azon hitben és meggyőződésben, — hogy azt, az en­­gemet valóban ismerő polgártársaimtól , bírom is. L. Farkas Károly. A „Borsod“ 36 ik számában Vöslsuból keltezett levelében­­ír. Kaczander úr jónak látta észrevételeket tenni korábbi számokban­­ (32 és 34-ik) közlött cholera elleni óvszerem­­re (Ferrum oxydatum dialysat mura. ) Noha tisztelettel hajlok meg orvos úr ismeretei előtt, s távol van tőlem hogy az orvosi tudo-­­­mány becsének kissebbségére szolgáló szóvál­tásba ereszkedjem, de mert épen szaktudo­mányunk terén eddig mathematikai megálla­podásra nem jutunk, nézetei ellenében nyi­­latkoznom kell, annál is inkább mert általá­nos elveket állítván föl vonatkozásokat húz belőlük, — az általam fejtegetett különle­gességi alkalmat, — és merőben megtagad az orvosi tudománytól minden óvó gyógyha­­tályt. — 1­ er kérdé­s van e az egészséges test szervezetére károsabb valami, mint ok­­nélkül, szokásból naponkint orvosi szert ven­ni ?“ hiszem ezen elvet vallja nekem min­den józan ember , nem is ennek rovására ajánlom mindenkorra az óvszerrel való­­ élést, hanem csupán a cholera járványos idő­szakra , melyről ismerjük, hogy a legrende­sebb életű legszigorúbb diaetetikus egyedek hasmenést s egyéb!) veszélyes bajt kapnak; noha bár a cholera kórfolyam lényegét sze­rinte nem is ismerjük , de mert a halhatlan Hufeland az asiai cholerát — az ömlényt (Profluvia, Ausleerungen betegségek­) köz­zé — sorolta be; — hétszeri cholera járvány orvosi működéseim — külön és különböző vi­dékben és emberek közt — nyert tapasztala­taim szerint e veszélyes és a nép­számlálás ro­vatában legtöbb és legnagyobb hézagot ejtő nyavalya nem csak mint illyen (ömlényi) ha­nem egyszersmind mint kóros vérvegyírtés, vérszétbomlás (Dyskrasiai) betegség ennek pedig leghatósabb gyógyszer a Forr. oxyd. dialysat., mely szer mint öszve húzó, erősítő, és vér javító szer nem csak a hasmenést és vérhast — még olly esetekben is melyek­ben minden egyébb hathatós és ismeretes szerrel sikert nem lehetett érnem hanem mint óvszer is hogy az embert hasmenéstől­­ megóvja legyen — minthogy a kelemetes izi­ Ferr. oxyd. dialisat, mely nem úgy mint más vasas szer a gyomrot terheli és semminemű emesz?,téai zavart nent okoz sőt tökéletesen megemészt eí itt mindenkor legjobb sikker­­rel használtam föl — .’»fível cholera járvány idejében a legcsekélyebb hasmenés a legna­gyobb fontossággal bír, mert az egyszerű has­menések elhanyagolásából fejlődnek ki a leg­több esetben e nyavalya legsúlyosabb alakjai. •E­szerint hiszem azt, hogy bemutattam, hogy az asiai cholera hasmenés nélkül nem is létez­het , és ha hasmenés elleni ártatlan óvszerrel a már sokszor hangsúlyozott óv és gyógy rendszabályokon kívül — a hasmenéstől megóvjuk, akkor a cholera asiatica szinte nem létezhet — ennél fogva vagyok ollyan bátor a Ferr. oxyd. dialysat, mint cholera el­leni óvszert továbbra is ajánlani. —­2-or kér­di, hogy nem tudora e miként „a nyers em­­pyriának korszaka már régen el­múlt s a tu­­dománynyal lépést haladó orvos semmi óvó gyógyhatdngt nem ösmer, s nem is ösmer­­het ?“ ez már magában ellenmondó tétel, mi­vel e tétel minden orvosi tudományt kizár. —­k­or azt kérdi, várjon ismeretlen előttem ,hogy minden betegség , de leginkább járvá­nyok kifejlődésének legsükeresebb óvszer a közegészségtan törvényeinek szigorú követé­se s alkalmazása ?is Igaz, hogy minden idő­ben s körülmény között legsikeresebb óvszer a szigorú életmód , de vannak kivételes ese­tek mint a járványos , kiváltképen a cholera járványos időszak, midőn a magára hagya­tott természet az emésztő, vérkészítési, és tápláltatási szervezetekben könyen hajol el rendszeres működésétől , ilyenkor vajmi üd­vös elejét venni a vésznek közvetítő ártal­matlan szerrel. Egyébbiránt mind én, ki azt vallom, hogy : qui ob erroris metuum ratiocinia fugi­unt , divinum rationis donum non merentur, a vész napjaiban elég sűrű alkalmam volt az elhagyatott felebarátoknál óvszerrel expe­­rimentálni, mind a közönség, mely a Fer­rum oxydatum dialysatum sikeres óvha­­tását — a cholera asiaticába — sokszoro­san tapasztalta eddig méltán várható ét. Ka­­czander orvos úrtól, hogy miután az azzal élést a járvány alatt is idétlennek látja, szi­ves kedencet volna czélra vezetőbb gyógy vagy óvszert ajánlani. Kelt Miskolczon , 1873-ik sept. 6-án. Ernst József, *­ Vide Hufeland Enchiridion medicum Editio­­ VI. Beron­ai 1842. Class IX pagina 268—301. Előleges színi jelentés! Van szerencsém tudatni a t. ez. közöns­séggel, hogy jól szervezett dráma, népszín­mű, vígjáték- és operette társulatommal elő­adásaim sorozatát október 4-én megkezdem. Midőn elhatároztam a téli idény alatt Miskolcz műveit közönségének becses pártfo­gását igénybe venni, teljes tudatával birtam, szép, de nehéz feladatomnak, mit egyrészt általában a színészet magasztos hivatása, másrészt különösen e város közönségének honfiúi érzülete és műigényei szabnak elé­ben». Szép , de nehéz ezen feladat, mert nem kevesebbet czéloz , mint a miskolczi színpa­don a színművészetét diadalra juttatni. Ez pedig csak oly társulat szervezése által lehet­séges , mely a nemes értelemben vett művé­szet színvonalán állva a művelt igényeknek képes megfelelni. Igyekezetemet kedvező si­ker koszorúzta. Társulatom m­a már szervez­ve van. Minden szerepszakma jelesül betölt­ve, s oly erők által képviselve van, melyek a várt siker felől biztos kezességet nyújtanak. Társulatom szerződtetett személyei kö­vetkezők: Férfiak: Erczy Ferencz, operette tenor és társ­agási szerepekre ; Timár János, operette­ buffo és bonvivant, (rendező); Ti­hanyi Miklós, kedélyes apa és jellem szere­pekre; Tóth Antal, hős apa és jellem, (ren­dező); Gerőfy Andor, hős szerelmes és tár­salgási, (rendező); Püspöky Imre, operette énekes és comicus; Latabár Dezső, énekes és társalgási szerepekre; Völgyi József, apa színész; Kiár József, karmester; Fejérváry Ottó, comicus; Erdős Zsigm­ond, énekes és színész; Makay Zsigmond , súgó. Segédszí­­nész és kardalnokok: Latabár Kálmán, Kmnlóssy Gyula, Falvi Jenő, Jankovits

Next