Borsod - Miskolci Értesítő, 1873 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1873-10-23 / 43. szám
Legkíszesebb érintem: Szerd, Rakacza panaszait. Kandra Kabos, a magyatört társulat tagja. Hogyan kell szüretelni? (Folytatás.) Az erjesztésről. Miután a szüretet végig néztük, folytassuk szemlélődésünket tovább s tanuljuk a jó borkészítés folytatását. A szüret után jön a borkészítés legfontosabb része, az erjesztés. Az okos borász, akinek borkészítését mi is ellessük , alig fordít az egész borkészítés ideje alatt valamire nagyobb figyelmet, mint az erjesztésre. Legelőbb is a mustot nem viteti le a hideg pinczébe, hanem külön erre a czélra épített melegebb kamrába , vagy melegebb pinczébe, melyet erjesztő kamrának, vagy erjesztő pinczének neveznek. Az erjesztő kamra több helyén hőmérőkét látunk felakasztva vagy felszögezve. Ha már most ezen okos borászt megkérdeznénk , hogy miért nem viteti be a mustot mindjárt a hideg pinczébe úgy mint mi , és miért nem erjeszti ott? Azt felelné: Azért jó barátom, mert ha hideg pinczébe vitetem le, hát oly tökéletlenül forrja ki magát, hogy még hat év múlva is éretlen lesz ; azaz , hogy a szomszéd vármegyébe sem szállíthatjuk el, anélkül, hogy meg ne zavarodna. Már pedig aki én tőlem bort vásárol, az azt akarja, hogy ha más világrészbe viszi is , olyan maradjon az , mikor odaér , mint a mind a pinczében volt, mikor megkóstolta. Ha pedig boromat 8—10 esztendeig tartom a hideg pinczében, a mikorra t. i.érett lesz, bizony nem tudom miből élek addig, és miből fizetem az adót ? De ha így melegebb helyen megy át a zajos erjedésen , vagy forráson, úgy kiforrja magát, hogy okos kezelés mellett már három esztendős korában bízvást eladhatom , és meg nem bomlik vagy zavarodik , akárhová vigyék is. Ebből azonban nem kell azt következtetnünk, mintha annál jobb lenne az erjedésre nézve, mennél melegebb a kamra, mert amennyire hátrányos az erjedésre a hideg, épen oly káros hatású a nagy meleg. Azon kell igyekeznünk tehát, hogy az erjesztő helyiségben a hőmérő sohase mutasson kevesebbet -j- 12°-nál és sohasem többet f 20°-nál. Legjobb és legelőnyösebb ha folyvást -• 15° vagy f 16°-ot mutat. Igen gyakran még fűtéssel is segítik a helyiség fölmelegedését, de mikor a borok már javában forrnak, annyira fel szokott az ilyen kamra melegedni, hogy a további fűtés teljesen fölösleges. — Újabb időben nem elégszenek meg azzal , hogy a bort meleg helyen erjesztik , ha-nem az erjedést azzal is siettetik, hogy a must közé levegőt kevernek, és a mustot folyvást zavarják. Erre a czélra a mustot nyílt edényben *— kádban — erjesztik, és egy az elelő géppel, a mustot zavarják és szerelik. Az egész gép egy a kádon végigfektetett deszkára van erősítve, fogantyújánál fogva eleintén csendesen, majd erősebben hajtják, miáltal a kádba a must felszíne alatt mintegy 4— 6 hüvelyknyire benyúló keresztcsövön légbuborékok ömlenek ki. Ezen két szárnycső sebesen forog a hajtás következtében , s a mustot is kezdi hajtani, úgy, hogy a must minden része érintkezik a cső két végén kifújt légbuborékokkal. Az ilyen szelett must ugyan gyorsabban és tökéletesebben erjed ki, mint a közönségesen erjesztett, azonban nem lesz oly alkoholdús, miután szesztartalmából szelelés közben néha 20%-ot is elveszít. Az új bor kezelése erjedés után. Midőn az erjedés bevégződött, a hordókat teli töltögetik, szódáját leverik (lekarikázzák) és a pinczébe leeresztgetik, ászokra állítják, és többé karácsony, vagy új évig nem bolygatják. Ezen idő alatt a seprő durvább része lehiggad, s a bor meglehetősen kiderül. Újév után a legelső csendes derült ; napon a borokat mind lehúzzák seprőjükről; a lehúzott borokat azután folytonosan telve tartják, t. i. minden héten feltöltögetik, a hordókat is minden héten vagy legalább minden két hétben megtérülgetik. A pincze az első lehúzás után szokott legkönnyebben pe- nészfoltokat kapni. Ennélfogva a pincze falát is vizsgáljuk, s amint a legelső penészfoltot fölfedezzük , azt azonnal jól letisztogatjuk. A seprőt, melyekről a bort lehúzzuk, egy hordóba ürítgetjük, és a fölötte még öszszegyűlő bort leszedjük, a maradék seprőt fákhoz emelné valami véletlen áldozatkészség , segély, vagy egy szerencsésebb idő, tegyünk úgy, mint a jó hollandok, skótok, vagy schweitziak tesznek: fillérkedjünk! — Nem is gondolhatja az ember, mi hihetetlen eredménye van ennek, természetesen akkor, ha kitartással, pontosan végezzük a végzendőket. Nem egy község, nem egy város van, az említett népeknél, melyek egyházi hivatalnokaikat ily úton fizetik , tőkepénzzel rendelkeznek , iskoláikat a kor színvonalára emelik , még segélyre is marad pár fillér. Tegyünk számítást: egy községben p. o. van 500 lélek. Minden lélek fizet hetenként 1 krajczárt, —ez egy héten 5 frtot, egy évben 260 forintot tesz, így egy olyan községnek , mint a minő Aranyos, Valk , Csaba, ilyen módon egy év rövid eltűnése után oly kis összege lenne, melynek összehozatalát az egyesek meg nem érzik , a köz pedig nagy hasznát veszi. Ha számításainkban tovább megyünk, 10 év alatt egy különben csekély népességgel biró falunak kis tőkepénze lehet, melyet nagyobbitani csak az újabb nemzedék erélyeitől függ. 260 forint tiz év elteltével 2600 forintra emelkedik. Oly összeg, melyből már nagyobb szükségeket is lehet pótolni, kamatra is marad. — Hány falu vethetné meg egy jövő kedvező anyagi állapotának alapját, midőn majd lelkészeit, tanítóit is ily tőkéből fizethetné. De szorosan az iskolák mellett maradva, kérdem 260 forint egy éven át nem elég arra, hogy iskoláinkat a legszebb t pedig vagy kipréseljük, vagy pálinkának kifőzzük. A kiürült hordókat kívül belül jól kitisztíttatjuk, kikénezzük, és a pincze szárazabb részébe — miután már megszikkadtak , elrakjuk , természetesen jól leakanázva. A lehúzott borokat a rendes feltöltögetésen kívül ismét háborítatlanul hagyjuk egész április közepéig. Ekkor van az ideje a második lehúzásnak. Most is úgy, mint újév táján, szép derült és csendes napot választunk ki a lehúzásnak. Lehúzás után a borral úgy bánunk mint lehúzás előtt, a hordókat t. i. folytonosan telve és tisztán tartjuk. September hóban lehúzzuk harmadszor. Második és harmadik évben elég a jól kezelt borokat egyszer-egyszer lehúzni, és pedig mindannyiszor április havában. Három éves korában a bor már elég érett az eladásra. Ha tudniillik nem nehéz, vagy épen aszúból, továbbá ha a zajos erjedésen elég meleg erjesztő kamrában ment át, végre ha annak idején szabályszerűen lehúztuk, és olyan pinczében kezeltük, mely soha sem volt hidegebb mint -j- 9°, és soha sem melegebb mint -j- 12°. Miután a közéletben kétféle hőmérőt használnak, t. i. Reaumur-félét, melyen a víz forrpontja f 80°-al van jelölve, és Celsiusfélét, melyen a forrpont 100°-al jelöltetik. Félreértés és zavar elkerülése végett itt megjegyezzük, hogy a hőfokokat mindig Celsius hőmérője szerint (ahol a forrpont ( 100°) értjük. (Folyt. köv.) T A R C Z A. Emlékezés a világkiállításra. (Folytatás.) Elvezetne azonban czélomtól, ha itt a versenyző nemzeteket akarnám felmutatni iparczikkeik, termékeik közt. Sietek azért röviden feladatomat megoldani, mely szerint egyes nemzetek népiskolai viszonyait ismertetem, amennyire rövid idő alatt lehetett ismeretet szerezni e részben. Mert maga az oktatásügy megérdemelné és megkívánná, hogy vele pár hónapot foglalkoznunk, hogy kimerítő tudomást szerezzünk róla. Azért itt inkább a berendezésről szólhatunk, mely szerintem fő ismérve egy iskola hitelének. Tudom előre, hogy egyes tanító társam mosolyog, mihelyt ezt a szót hallja: „berendezés“ és ha valódi apostola a tanügynek velem együtt így sóhajt fel: boldog isten , mikor lessz az az idő, melyben a kormány keze teljesen szabad leend egy virágzó, életeleven tanügyet teremteni?! Mert addig hasztalan buzgalom , kitartás , egyes jobbak példája, míg a nép magáévá nem teszi a legszentebb ügyet, a kormány pedig gyökeres és általános segélyt nem nyújt. A nép szegény, a kormánynak deficitje van. Mit tegyünk? E részben a helyett, Hogy vigasztalást a megnyugvásban keresnénk, folyamodjunk a tevékenységhez s mig iskoláinkat egyes, részint vagyonosabb felekezeti, vagy községi iskoli A cholera járvány folytán árvaságra és gyámoltalan özvegységre jutottak részére begyült adakozások folytatólagos kimutatása. Bede György tanácsnok úr idén. Pollák Mór, J. S. és L. T. 5-5 ft. Farkas István 4. ft. Tatár Béla, Kun István, Fazekas József, Szűcs János, Szűcs Miklós, Strobl Ferencz, Párvy Alajos 3 — 3 ft. Klein Anards, Regéczi N. Miklós, Faragó Sámuel, Szűcs Sámuel, Vadnay Barna, Furman János 2—2 ft. Szmiklós Emma, Horváth László, Schvarcz Herman, Steiner Izrael, Klein Ede, Schmidt János, Tóth János, Kobek N., Princz Sámuel, 1 — 1 ft. Szerem Károlyné 60 kr. Haumann Anna, Zahorszky 40—40 öszvessen 57 ft. 30 kr. u. é. ben fölszereljük p. o. fali olvasótáblákkal, térképekkel, földgömbbel, természetrajzi ábrákkal stb. — Kisértsük meg a dolgot ! Próbálni nem árt. Csak a próba is erélylyel történjék. Gondolom én azt, hogy némelyek előtt kicsinyesnek látszik az ilyen perselyeskedés. De valóban oly üdvös eredményeit lehet ennek látni a szorgalmas és takarékos nemzetek közt, hogy nem követni valóban nemzetieskedő gyengeség volna, mely szegénységünket bizonyára nem fogja eltakarni soha. Mert végeredményében kell mindent tekinteni! Ha 500 lelket számoló község is képes 10 év alatt 2600 forintot a krajczárokból összerakni, számítson csak utána egy olyan község mint Átany, hol 2500 a reformált hivek száma; Keresztes, hol néhány híjjá 3000; — Poroszló, Tiszanána, Atánynak már 1 év alatt ily módon 1300, — 10 év alatt 13,000 forintja lenne, Keresztesnek pedig 1500, illetőleg 15,000 forint. Nem kell ezt aprólékos kicsinyeskedésnek nevezni. Takarékoskodás ez a legészrevétlenebbül. Az tény, hogy krajczárokat könnyebben kiadunk, mint forintokat , mint ha nem éreznék úgy, ha sűrű krajczárt költünk, mint ha ritka forintot. Ismételve mondom: próbáljunk! Nem kellett volna talán ily messze kitérni. De midőn épen egy néhány jelesebb külföldi népiskoláról akarok szólni, alkalmasnak tartottam e kitérést, jól esvén lelkemnek már csak gondolata is annak, hogy hátha ily módon egyes népiskolánk amazok példájára szervezi magát. Tóth Pál.