Borsod - Miskolci Értesítő, 1874 (8. évfolyam, 1-53. szám)

1874-01-01 / 1. szám

közönség „egy részének“ ez ügybeni té­­í­vés, — s a posta­hivatalnokokra igen­­ hátrányosan terhelő — felfogásáról.­­ Majd minden előfizetési felhívásban olvasható: „Előfizethetni minden m. k. postahi­vatalnál“, s ez úgy is van annyiban, mennyiben a postaintézmény úgy a hír­lap kiadó hivatalra — mint minden ma­gán félre intézett akár pénzes levelet — akár utalványt szállít és kézbesít. Ámde a közönség ezt úgy értelmezi, hogy vagy személyesen — vagy cseléd­je által, viszi vagy küldi a „pénzt“ a postára — ez vagy amaz hírlapra — s mi, sok esetben saját teendőnk nagy hát­rányára, kénytelenek vagyunk, nem csak a hivatalnok teendőit, de a feladó felét is teljesíteni, az utalványi lapot ki­állítani, s a hírlap árát kikutatni stb. Kérem tehát figyelembe venni — hogy a hírlap kiadóhivatal é s a posta­­hivatal között semminemű viszony más, mint bármely magán féllel szemben — nem létezik, de természetesen nem is lehet, s ez oknál fogva szíveskedjék mindenki — a kiadóhivatallak­ ügyét — csak úgy mint bármely más magán leve­lezését — a postahivatalnok — terhelése nélkül — elintézni, mely nemű kérelmet eléggé indokol — a postahivatalnokok — teendővek­ túlhalmozottsága. Vannak sokan — kik rész néven veszik, hogy a postahivatal délelőtt és délután — a megérkezett postai külde­mények osztályozása ideje alatt zárva tartatik. Megengedem, hogy ha ez nem úgy volna — hogy némely kevésbé szerény ember, lapjához hamarébb hozzá juthat­na, mint úgy. — Ámde kérem az ily kü­lön szívességek tevésével — az egész közönség hátrányára lennénk, mert az ily kiváltságot követelők száma naponta növekedvén, ezek tőllünk annyi időt vennének el, hogy a türelmes, s éppen ezért figyelmet érdemlő közönség csak nagy későn juthatna küldeményéhez, a mi sem igazságos, sem méltányos de még helyes sem lenne. — Azért nem­­ egyesek kedvét keresve, de a nagy kö­zönség érdekét tartva szem előtt, ez el­járásunk irányában továbbra is helyes­lést — remény­ünk. Szükséges dologként vélem még fel­említhetni, miszerint Pest felé intézett küldemények — csak estre indíttatván innen el — a nap bármely órájában, be­zárólag esti 6-ig — feladhatók, míg el­lenben a Miskolczról Fülek felé induló menetre — ez a hivatalból déli 12 óra­kor már elindíttatván, csakis délelőtti 11 óráig adandók fel e küldemények. Ugyanezen menetrend állván fel a Szerencs-Szigeti és Miskolcz-P.-Ladányi menetre nézve — azon különbséggel, hogy míg utóbb említett két irányban a levelek két alkalommal — reggel is — továbbu­taznak, addig Fülek felé a posta, naponként csak egyszer közlekedik. Elmondtam — ezekben — annyit, mennyit úgy e becses lapok terénél — saját sokoldalú elfoglaltságomnál — de még az elkerülhetlen szükségességnél — fogva is elmondandónak gondoltam. Ter­mészetes hogy mindez csak parányi része annak, mit elmondani lehetne, de melyek elmondása — egy, csak méltánylandó szí­vességből — sért engedett lap hasábjain nem eszközölhető. Ennek pótlására felajánlom azonban úgy magam mint tiszttársaim teljes kész­ségét — a netán igényelt felvilágosítás megadására. És most — engedje meg tök, szer­kesztő úr, hogy soraim közlése által ta­núsított szivességét őszintén megköszön­ve , önnek — s mindazoknak kik szerény közleményemet becses figyelmeikre — méltatták, boldog újévet kívánhassak. Kitűnő tisztelettel maradván a tek. szerkesztő urnak kész szolgája Mans­eh­el Vincze kir. postatiszt, a „Postaközlöny“ munkatársa. T A­R C­Z A. Világ szép asszonya. Tüzes szemeddel intsed, hogy szeretsz Világ szép asszonya. Piros ajkaddal súgjad, hogy szeretsz Világ szép asszonya! Jer, s halj velem, akkor hiszem: szeretsz Világ szép asszonya! . . . . . ............ Népdal. Badacsonyi hármas határ közepén egy lombosfa áll, A fa alatt pásztor kunyhó Benne egy szép rózsabimbó. Nekem virul ez a rózsa, Mert én vagyok ápolója, Szerelmem gyenge harmatja Forró csókom meleg napja. Barna kis lány szende rózsa eh­­er ki hozzám egy szóra Hadd mondom meg hogy szeretlek Aztán nem bánom haljak meg. Borhy Antal: A miskolczi lövész-egylet közgyűlése f. évi deczember 28-án , a casinó teremében. (k. d.) A reggeli 9 órára egybehívott közgyűlésre 10 és '/* óra felé meglehetős számban összeszállingózván, — az egylet tisztes külsejű, fiatal vérű elnöke m megnyi­totta a gyűlést, örömmel üdvözölvén a „szép számmal“ — egybesereglett tagokat. Az elnök, az egylet körében a letűnő évben történt eseményeket, a kezdeménye­zés nehézségeit és vívmányait szép hegedű­szóban elmesélvén, — költői képzelemmel s hittel ragyogó jövőt jósolt. Majd az előterjesztett pénztárnoki számadás csattanó­ vége, mely szerint 28 ft. még maradt is a cassában , örvendetes tudo­másul vétetett, a mai válságos világban. A számadás átvizsgálásával megbízott bizottság véleményes jelentésére, az egylet pénztárnoka szentül fogadta, hogy 30 év múlva, minden követelménynek megfelelő számadást igyekszik beterjeszteni. Ezen érzékeny előzmények után, meg­nyílt a főlövész mester hamis asszú-borai s a vitatkozásoknak zsilipje, — egyszerre min­dig beszéltünk 10—15 en, s törvényes urunk mint a mi kis városunk aranyszáju Sz.­Jáno­sa , minden kedvező alkalmat megragadott, hogy ömöljék szájából az ige, a mely a szin­­téznél édesebb. A szónokok sorában leginkább kimagas­­­­lottak Békefy és Váltóy polgártársaink. — Amaz életrevaló kalmár szellemével, költői szófüzéreivel; l­emez pedig egy javaslata­ Miskolcz, deczember 29.1873. A törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat előttünk fekszik, s miután ez államháztartásunk reformjának, illetőleg a bevétel és kiadás közti egyensúlynak alapját képezi, kétszeres örömmel kell azt üdvö­zölnünk. Az alap melyen a törvény­javaslat nyug­szik, elsőben is pénzügyi, az­az a törvény­­hatóságok akként lettek kikerekítve, hogy azok jövőben maguk vetvén ki a háztartá­sukra szükséges összegeket, ezen megyei há­zi adó, az államadónak 10°/0-ját meg ne ha­ladhassa. — itt leli tehát alapját az is, hogy a 72 királyi városból, mintegy 25 beszüntet­­tetni és másodrendű várossá emeltettetni ja­vasoltatik , több megyék eggyé olvasztatnak, sőt kettő egészen megszűnik. Örömmel üdvözöljük az új területi fel­osztást, azért is, mert ezzel egy régi óhaj­nak, Erdély teljes unionálásának létezik tény­leg elég, ugyanis Erdélyben a székek meg­szűnnek s éppen oly szervezetet nyer , mint az anya­ország; vármegyékre osztatik, és pe­dig akképen , hogy az eddigi határvonal tel­jesen megszűnik, erdélyi részek magyar, ma­gyar részek erdélyi megyékhez lévén csato­landók. Lapunk szűk tere korlátoz, hogy az egész javaslatot közöljük , és így legfeljebb a megyénkre vonatkozókra kell szorítkoznunk. Nevezetesen a III. fejezet 57, 58, és 59 szakaszai következőleg szólnak: 4-Sikátor és Domaháza községek Borsod vármegyétől elszakittatnak és Gömör várme­gyéhez csatoltatnak. Szent-Márton , Apátfalva, Monosbél, Felső-Tárkány, Noszvaj, Szomolya , Osto­ros , Kistálya, Novaj és Andornak Borsod­­vármegyei községek innen ki, és Heves Jász vármegyébe átkebeleztetnek, val, — a mely oly szép volt, mint az egy­szeri pap prédikácziója. Elhatároztatott: 1.) Az alapító részvények örökölhetők; ha a részvény elvesz s nem kerül meg , akkor az eklézsiáé. 2 ) Mindenkinek „muszáj“ fizetni tag­diját. — Külömben Pulver und Blei. o.) A tagsági oklevelek az elnöknél osz­tatnak ki, — lucullussi lakoma után. 4. ) Köteles mindenki mulatni a lövölde vendéglőjében a saját szakállára. — A trak­­tálás — barátkozás szabad. Aufschreiben — olyan nincs. A­kinél a vendéglőben üt ki a krach, szives elnézésre és támogatásra szá­míthat. 5. ) A lövölde helyiségeiben egyedül dr. Szabó Gyula soda-vize üdvözit. 6. ) A választmány marad. Ingyen meg­járta, — minek válasszunk rosszabbat. 7. ) Ne lőjj — ahol ember van. Az egylet életét biztosító eme határo­zatok kimondása után, — záradékul 3 állö­­vészmester választatott meg görögtűz mellett. Egy horvát, — egy pap és egy biró. — Az első mert kitűnő kertész s énekelni is tud, — a­k-ik mert a pipa sohasem alszik ki a szájában, — s az utolsó mert irigylésre valósag jóízűen barátságos. Ezekután az elnök keble mélyéből kö­szönetét fejezvén ki a tagoknak szives rész­vétükért , a gyűlés szép rendben eloszlott, még csak a billiárd asztalt sem vágtuk az el­nök fejéhez, a­miért egy éven át híven sáfár­kodott ingyen,­­ és felajánlotta szolgálatát jövőre is ingyen.

Next