Borsod - Miskolci Értesítő, 1876 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1876-01-06 / 1. szám

Miskolcz, január 6. 1876 Tizedik évfolyam 1-ső szám. BORSOD. Társadalmi érdekeket képviselő és vegyes tartalmú heti lap s Borsodmegye hivatalos közlönye. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben és vidékre : Rendkiviililerj: Fél é.re . . . . 2 ft. — kr. Negyed évre . . 1 ft. 10 kr. Egész évre . . . 4 „ — „ j Nyilt-tér sorja . . _______20 kr. RhltfTATASl OIJ : Elölege8en fizetendő : 50 szóig......................50 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft. — „ Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr. melyek » kiadó-hivatalhoz intézendők Előfizetési felhívás! "B 0 RSO D 1876. X-ik évi folyamára. Előfizetési ár: Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre......................4 fit. — kr. Fél évre......................: 2 „ — „ Negyed évre .....................I „ 10 „ Megyei hivatalos közlemények. Az 1875. évi deezember 16-án tartott me­gyei rendkívüli közgyűlésben a megyei közútvo­nalak egyes szakaszainak az útbiztosok közötti i r-zélszerűbb beosztására nézve 485. sz. a. a kő ! vetkező intézkedés tétetett. 1. A Dálnoky András útbiztos szakaszá­hoz tartoznak : a bukkaneztól a papi útig terjedő, továbbá az ónod-nyéki, a felső-zsoleza ónodi, az ónod-polgári, a sajó-szöged-örösi, a sajólád- bőcsi, a sajó-szöged-bábai és a szalonta-bábái útvonalak. 2. A Csapkai Antal útbiztos szakaszához: a tiszakeszi-csáthi, a esáth-papi, a bába-papi, \ a bába-oszlári, az oszlár-palkonyai, (a kúezor- | góig) a esáth-nemesbikki és a csáth-geleji út­vonalak. 3. A Devies János útbiztos szakaszához: a vatta-emődi útvonal az államuttól a csáthi útig, továbbá az emődi vasúti állomáshoz vezető út, a mező-nyárád, keresztes, gelej-esáthi út, a keresztes-szentistváni, a tanji és az ábrány- daróez-káesi útvonalak. 4. A Bovankovich Lajos útbiztos szaka- j szához: a mező-kövesd-andornak-maklár-egri út, ! a mező-kövesd-bogács-cserépfalusi. a mező- kövecd-lövő-ivánkai, a bogács-zsórezi útvonalak. 5. A Kiss József útbiztos szakaszához: a szentpéter-hosszúrévi útvonal a putnoki ha­tárig, a hosszúrév aszóalji útvonal a püspöki­keresztig , a bánvölgyi út a somospatak hidjáig. 6. A Péter Ágoston útbiztos szakaszához : a püspöki kereszttől a balatoni határig, a somos­patak hidjától a hevesi határig terjedő útak s a balaton-monosbéli útvonal. 7. A Halton Péter útbiztos szakaszához: az edelcny vúmos-arnóthi. a ziliz-hangácsi, a szirma-bossenyő-vámosi, a zsoleza-ongai, a múesony-dövényi, a felsö-nyárád-kolecsényi, a kálló-kaczola-kazai útvonalak. Végül 8. A Mazurka Károly útbiztos szakaszá­hoz tartóznak: a miskolez-szentpéter, edelény- toruai és a szent-péter-parasznyai útvonalak. A miskolez-diósgyőri és a esaba-tapolezai útvonalak gondozására külön intézkedés tétetik. Sajó-Örösön, deezember hó 29-én 1875. Tisztelt szerkesztő úr! A Borsod 51-ik számában, a megyei szabadelvű párt e f. hó 18-án tartott köz­gyűléséről megemlékezve, egy czikk jelent meg, melynek egyes pontjait helyre igazí­tani, némelyekre megjegyzést tonni kén- telenittetem. Felhívásomat a Borsodba tettem köz­zé , az ügyet tehát első ízben házi ügyünk- I nek tekintettem, és csak azon esetben, ha a párt többsége határozott volna indítvá­nyom fölött, lehetett volna a mozgalmat nagyobb körben megindítani, hogy azonban mint t. czikkiró úr mondja, évek óta nem vert egy egy felhívás oly hullámokat, mint I az, melyet e lap 49-ik számában közre bo- csájtottam, egyszerű oka talán abban rej- ; lik, hogy a nyílt szó, igen az elevenre ta­lálhatott. Nem szándékozom elkövetett lépése­mért , az ellenem minden oldalról irányzott, darázs csípések elől kitérni, teljék kedvök benne az illetőknek, hanem megjegyzés nél­kül még sem hagyhatom, hogy ha én pár­tunkban azok között, kik véleményemet osztják, a szerepet úgy elosztom, mint az az ellennézetüeknél történt, a gyűlésnek más eredménye lett volna, ezt tenni egy átaljában nem akartam, már csak azon oknál fogva sem, mórt mint indítványozó és elnök, némiképpen állást foglalva, még a színezetét is kikerüljem annak, mintha in- j ditváuyomat minden áron, a párt többségé- j nek nézető ellenére is, keresztül akartam 1 volna hajtani, tudni óhajtottam kire, s mi­re lehet számítani akkor, midőn annyi mel­lékesen ejtett panasz, és könnyek után, a nép jogainak, és a szentesített törvények j tiszteletben tartása végett, egy határozott lé- ! pest tenni, szükségesnek fogja a párt tartani. Miután a megyei szabadelvű párt, sze- t mélyem iránt tanúsított megtisztelő bizalma | folytán, e párt elnöki székét továbbra is el­foglalom , okulva a tapasztaltakon, tudni j fogom miként kell jövőre eljárnom, hogy a í párt üdvösen működhessék, de hogy eljárásom i minden tekintetben kifogástalan legyen, még is szeretném tudni, vájjon a miskolezi szabad­elvű párt külön szervezetével kiakar-e a me­gyei szabadelvű párt kebeléből szakadni, és ! egészen önállóan működni? mertnem ily nézet uralkodott a miskolezi sz. e. párt hangot - adó férfiai között akkor, midőn engemet fel- ! szólítottak, a volt megyei két nagy párt egyesülését megkísérteni. — A megyében j az egyesülés után minden járás szervezte^ i dett, van elnöke s jegyzője mindeuiknek úgy mint Miskolcznak, és igy Miskolcz mint egy járás kívánta magát tekintetni a megyei sz. e. párt kebelében. Tegyenek legjobb belátásuk, határozza­nak tetszésük szerint, csak egy nyomon beszél­jenek, mert kiilömben mindig könnyen megtá­madható leszek, incorrect eljárásom végett. Azon illustratiókra melyeket Horváth Lajos úr érveinek kíséretéül adott a Borsod, nem felelek, mert hiszen felelhettem volna reájok magára a pártgyűlésben, de kötve volt szavam az által, hogy lovagiasságomra történt hivatkozás. Egy helytelen állítását azonban czikkiró úrnak kénytelen vagyok helyre igazítani, mert az a valófal homlok egyenest ellenkezik, midőn azt mondja: — „majd a neheztelt közös hadügyminisztert túlkiadást szállítja le a maga értekére.* — Ezen.kényes, de egyszersmind legfontosabb kérdésre Horváth Lajos úr a felelettel adós maradt; pedig bár mennyire felbuzdulva fo­gunk is beszélni a mostani helyzet mellett, az elkövetett törvénytelenség elnézése, vagy palástolása, cardinalis, és veszélyes hiba leend mindenkor, mert csak is a szentesített törvények, minden ároni épen, s tisztelet­ben tartása egyedüli garantiája, alkotmá­nyos fejedelmek és népek jogainak, s a mely nemzet, szentesített törvényeinek tisztelet­ben tartása végett, még felszólalni sem mer, annak életere van szerintem megtámadva. Nem az Uchatius ágyúk megszavazá­sában rejlik tehát a neheztelt közös hadügy­minisztert túlkiadás, hanem a&on több milliókra menő öszvegben, melyet az Ucha­tius ágyúk költségein, és a múlt évben megállapított költségvetésen felül költött a közös hadügyminiszter, s mely törvénytelen kiadást szó nélkül hagyta s fogadta el a delegatió. — Ezt pedig még Horváth Lajos úr sem volt képes a maga értékére leszállí­tani, mert a tények ellen érvelni nem lehet! Adja Isten hogy államférfiaink úgy ki tudják a jövő esélyeit számítani, hogy az ország önállósága és jogainak fentartása mellett, soha se kellessék az általunk oly könnyen megsértetni engodett szentesített törvényekre hivatkozni. Ádja Isten, hogy a kötelesség érzet népképviselőink között oly fokra emelked­jék , — választóik, s ez által a nép érde­keit, annyira szivükön hordozzák, misze­rint e f. hó 18-án a párt által elejtett in­dítványom örökre absurdumnak legyen te­kinthető. Fogadja szerkesztő úr tiszteletem ő- szinte kifejezését. Afelczer Gyula. ¥

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék