Borsod - Miskolci Értesítő, 1877 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1877-01-04 / 1. szám
Miskolcz, 1877. januárius 4. 1-fő szám. Tizenegyedik évfolyam. BORSOD. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú heti lapmm. ELŐFIZETÉSI ÁFÁK: Helyben és vidékre . Rendkivülileg: Fél évre . .. . 2 ft. — kr. Negyed évre . . 1 ft.10 kr. Egész évre . • 4 „ — A Nyílt-tér sorsa. . . 20 kr. BEIGTATÁSI DÍJ : Előlegesen fizetendő : Bélyegdij: 50 szóig . . . . . 50 kr. minden hirdetéstől 30 kr, melyek 50-től 100-ig . . 1 ft. - „ a kiadó-hivatalhoz intézendők. és Borsodmegye hivatalos közlönye. ” Előfizetési felhivás „BORSOD“ 1877. évi 11-ik évfolyamára. ---- E hó 13-án múlt 10 éve, hogy lapunkra az előfizetési felhívást s ezzel egy időben, a „BORSOD“ mutatvány számát is közrebocsátottuk. Tíz év alatt sok minden változás történt köz- és társaséletünkben, de a „BORSOD“ nem változott, alakja, beosztása még mindig olyan, mint az első számé volt, s csakis tartalomban szaporodott, úgy hogy az, most már rendesen másfél sőt sokszor két íven jelenik meg. E körülmény minden bizonnyal arról tesz tanúságot, hogy lapunk czéljának lehetőleg megfelelt és hogy szerkesztője soha nem téveszté szeme elől azon irányelvet, melyet lapja megindításakor maga elé tűzött. Nekünk jutott a feladat az áttörésre, nehéz s rögös volt a pálya, melyen haladánk, de mindamellett jól esik visszapillantanunk az egy évtized küzdelmeiből fakadt szép eredményre, a nagyközönség feledhetetlen s évről-évre növekvő igen becses pártolására. E pártolás az , melyből erőt merítve, igyekezetünket, munkásságunkat jövőre is a közjónak szentelendjük, kérve a gyámolitást úgy az anyagiakban, mint a szellemiekben s főkép ez utóbbiakban , mert fáradozásaink némi jutalma csak ott és akkor várható, hol és a mikor a szellemiekből sokat és jó magot vetünk. Az alkotmányos, a nyilvános élet életére a sajtó; oly hatalom ez, melyet ha lelkiismeretesen vezetünk, csak üdvösen hathat vissza közéletünkre. Ily üdvösen akarunk mi munkálni jövőre is megyénk és városunk közéletében. Vezérczikkeinkben hű visszatükrözői s higgadt megbeszélői leszünk egyleti és társaséletünknek, s nem szűnünk meg buzdítani ott a hol kell, s ostorozni azt, mely annak megmételyezésére tör. A mezőgazdaság, szőllészet és borászat, mint anyagi érdekeink főfactorai előtt, nem hunyunk szemet, hanem itt is oktatva fogunk hatni s ismertetni fogjuk a gyakorlattal párosult tudomány, újabb és újabb vívmányait. — Az ipar- és kereskedelem támaszt nyer lapunkban továbbra is, mert jól tudjuk, hogy egy ország anyagi viszonyai csak ott egyenlítik ki egymást hatályosan, hol sok részben az isteni gondviseléstől függő mezőgazdaságnak, az ipar és kereskedelem nyújt segédkezet. Gondunk lesz e mellett a kedély, a lélek nemesítésére s azon elismerő nyilatkozatok, melyeket lapunk „tálCZél“ czímű rovatára vonatkozólag nyertünk, csak fokozni fogják abbeli törekvéseinket, hogy e tekintetben olvasóink igényeit kielégítsük, s mihelyest a most folytatásban levő, sok elismerésben részesített utazási karcsolatokat befejeztük, egy igen érdekfeszítő — a keleti életből merített — közleményt hozandunk. Végre kijelentjük, hogy míg lapunk „kÖZ- éS egyleti élet“ czimű rovatát a közönség szives rendelkezésére bocsájtjuk, addig a „helybeli és Vegyes közlemények“ rovata alatt, magunk fogunk sietni olvasóinkat a hét eseményeivel megismertetni s azt lehető változatossá s érdekessé tenni. Mindezeket szem előtt tartva, legyen szabad lapunkat továbbra is a közönség szives pártolásába ajánlani. Miskolcz, 1876. deczember hó 17. tisztelettel (Rá czÁ dá m, szerkesztő. Előfizetési árak: Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Fél évre....................................2 frt. Egész évre........................................4 frt. (Bába, január 1. 1877. A jelen évet alig kezdhetjük meg helyesebben, s nem fejezhetjük be jobb sikerrel a multat, mint ha számot adván magunknak a múltakról, új munkára készülünk, új erőket gyüjtvén pályánk megtiltására. Közel húsz éve annak, hogy gazdasági egyletünk, néhányak kezdeményezésére — még akkoron a szomszéd Gömör és Abauj megyékkel karöltve, — „a sajóvölgyi gazdasági egylet“ czége alatt megalakult; azonban csakhamar gyarapodva számban és erőben, külön alakult megyénk gazda közönsége egy vidéki gazdasági egyletté. Nincs mit szégyenelni múltunkat, több ízben rendezett gazdasági kiállításainkat, a szomszéd vidékiek is látogatásra méltatták, sőt részt vettek abban, úgy gazda közönségünk lelkesebbjei sem maradtak hátra, s mindinkább több-több buzgalmat fejtettek ki, úgy hogy egyletünktől a fokozatos előhaladást elvitatni nem lehet. Mert míg kezdetben ugyan, egyedül az állattenyésztést kívánta egyletünk kiállításban bíráló szemle alá venni, utolsó rendezett kiállításában már nagyobb tért nyitva annak, az ipar egy némileg — a gazdászattal rokon — ágait is fölvette kebelébe, és ezen utolsó kiállításunkat teljesen sikerültnek is mondhatjuk. Azóta gazdasági egyletünk tevékenysége nem pihent, de egy új vállalatnak adott életet, meggyőződvén arról, hogy gazdasági belviszonyaink egyik gyöngesége az állattenyésztés megcsökkenésében áll, mely a tagosítások behozatalával a szemtermelés által leszorítva tért veszített, s mindinkább szőkébb korlátok közzé jutott, egy közös legelőterületet bérelt ki, az egylet tagjainak alkalmat nyitván, hogy feles növendék lábas jószágaikat nyári legelőre adhassák, s igy ne kényszerüljenek azt istállón regyelni, vagy éppen idő előtt a tenyésztés nagy megrövidítésével mészárszékre adni. Minden kezdet nehéz, igy ez irányban is, bárminő üdvös maga a czél, a jelen év nagy eredményeket nem mutathatott fel, azonban megismerkedtek a gazdák az eszme kivitel előnyösségével, s a jelen évre már is sokkal többen jelentkeztek, kik az egylet által nyújtott alkalmat, a közös legeltetést igénybe venni szándékoznak. Nekünk azonban nem szabad megállapodnunk, valamint a természetben nincs tespedés, úgy a gazdasági feladatok sem ismernek megállapodást, mely egy lenne a hányát-