Borsod - Miskolci Értesítő, 1877 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1877-01-04 / 1. szám

lás kezdetével; a megkezdett munkát fej­lesztenünk kell; és így ha tért nyitottunk az állat­tenyésztésnek, alkalmat és ösztönt is kell adnunk arra, hogy az gyarapodjék s nemesebb irányt vegyen; és erre legalkalma­sabb eszköznek tartom részemről, az időnként jutalommal összekötött verseny­kiállításokat. Az egylet korlátoltabb anyagi viszonyai nem engedik, hogy arra vállalkozzék, misze­rint közös tenyészetre faj állatokat tartson, s az állattenyésztés nemesedését úgy moz­dítsa elő, hogy azokat az egyleti tagok ren­delkezésére adja, ha­bár megszabott díj mel­lett , de igen­is annyit megtehet, minden na­gyobb erőfeszítés nélkül, hogy p. o. minden második évben kiállítást rendez, s ez­által­­serkenti az egyéni szorgalmat, a tenyésztést nemesebb irányra, és jutalmazza a sikert. Több éve már annak, hogy utolsó sike­rült kiállításunkat rendeztük; itt volna az ideje, hogy számba vegyük újra, miben ha­ladtunk? vagy haladtunk e valamiben által­­ában? avagy talán pangásnak indultunk? mennyiben lenne ez kivihető és miként ? úgy annak határnapja fölött is határozni, még a téli napok valamelyikén, szívesen vennék t. elnökünktől, ha bennünket az egylet tag­jait már csak avégett is, hogy eszmét cse­réljünk, egy tartandó közös tanácskozásra meghívna. Orczy Gyula: Miskolcz, január I. 1877. Miskolcz város polgárainak boldog ujévök van ! — Boldog az újév, mert a tűzoltó-egylet­nek tegnap történt újra megalakulásával nyugod­tan alhatják álmaikat, munkás és iparos nyu­godtan hagyhatja hon éveit, házát, vagyonát. Három éve élvezzük már e nyugodtságot­­ három éve, hogy ifjú polgártársaink szövetkez­tek vész idején megvédeni a dühöngő elemektől szegénynek, gazdagnak vagyonát egyaránt. — Ha van egylet, mely jótékonyan hat, az bizo­ T A R C Z A. Jubileum. Tíz éve múlt immár, hogy a „Borsod“ kis lap Savából, borsából, a jó, a rész kikap. „Fűszer“ — és nem „méreg“ — gyanánt töri méri Mennyivel „igaz ügy“ védelme beéri. Minden csütörtökön rendesen megjelen Elsült. — „csütörtököt“ — nem mondott sohasem. * * * Mit hozzon az uj év ?! — — — sok előfizetőt Ahány fecske lepi Őszszel a háztetőt. Szív, ész, kedély adjon a „Borsodénak tápot Érdemnek méltánylást, bűnösnek virgácsot. S ha eljött ideje, vegye el jutalmát: Vigan ünnepelje „arany“ lakodalmát! Egy törzselőfizető. (Az idegen nő. (L’Etrangére.) Színmű 5 felvonásban. Irta ifj. Dumas Sándor. Francziából fordította Feleki Miklós. Ifj. Dumas Sándor ezen legújabb színműve, mely Párisban 400-szor adatott elő egymásután, rövid idő alatt bejárta Európa összes nagyobb színpadjait. A mű úgyszólván mindenütt nagy hatást idézett elő, s ámbár a kritika előtt, mint drámai mű, csaknem teljesen megbukott, a közönség­nek mindenütt tetszett. Egyik fő hibája a műnek, hogy sokkal több benne az epikai elem, mint a drámai; továbbá, hogy alakjai túlságosan különösek, úgy hogy az általuk végbevitt cselekedetek a természetes érzé­A napokban két színi előadás volt váro­sunkban a török sebesültek felsegélésére, oly eredménynyel, milyet Miskolcz lelkes polgárai mindig tanúsítani szoktak. ben támad, mely csak mikroskoppal vehető ki, és rendeltetése, hogy a test részeibe bevegye magát, azt megrontsa, fel­oldja és megsemmi­sítse. Ilyen vibrió a herczeg a társadalom testé­ben. — Gerard beváltja szavát, eljön, hogy a herczegnét balsorsában vigasztalja, ki őt szerető szívvel és tárt karokkal fogadja; — de a herczeg, nejének egy Gerardhoz irt levele által nyomára jó a viszonynak, mely sérti büszkeségét és pár­bajra hívja a fiatal mérnököt. Bármelyik esik el ketősök közül, az ártatlan herc­zegnő boldog úgy sem lehet, mert a törvények szerint a férj gyil­kosa nem veheti el az özvegyet. De az ártatlant kárpótolni kell a kiállott szenvedésekért, s volta­­képen itt lép előtérbe az idegen nő alakja kit különben könnyen lehetne a darabban nélkülözni, és a megoldást egysze­rűbb úton eszközölni. De hát lássuk, ki ezen idegen nő, s mint van kapcsolatba hozva, a felsorolt eseményekkel. Ő egy mulat rabszolganő leánya. Anyjától, mi­után azt gazdája csúfosan meggyalázta , elvá­lasztották, és eladták. De sikerül neki megszökni és igy, az anyján elkövetett gyalázatért bosszút esküszik a férfinem ellen. Boszúját Clarksonon, egy amerikai aranybánya tulajdonoson kezdi, kitől sok pénzt csal ki, megesküszik vele, s az esküvő után két órával megszökik. Bekalandozza a világ legnagyobb városait, mindenütt herczegi életet él, és feltűnő szépsége által sikerül neki sok férfit elbolondítani, sőt kétségbe­esetté ten­ni, annélkül, hogy szavai szerint, csak egyet is a legcsekélyebb kedvezményben részesített volna Míg végre ő is horgon akadt. Megszereti Rómában a fiatal Gerardot, kit betegségében segített, barátságot köt vele, s igy tudja meg, hogy Gerard szivét azon fiatal herczegné bírja, kinek házassága úgyszólván, az ő közbenjárása folytán jött létre És az idegen nő most már vetélytársnője ellen fordítja boszúját. Fölkeresi a herczegnét, hogy őt lemondásra búja és igy­nyára az önkéntes tűzoltó-egylet; — ha van egylet, mely hálára kötelezhet mindenkit e vá­ros lakosai közül, az bizonyára az önkéntes tűzoltó-egylet. És ez egylet tegnap ismét újonnan alakult sőt erősebb mint a múltban volt, mert míg ed­­digelé mintegy nyolc­vanan voltak sorakozva a zászló alá, ma azt már 105-en állják körül, készen a küzdelemre, készen megvédeni pol­gártársaik vagyonát, családi boldogságát. Tollunk gyenge, érzelmeink csekélyek arra, hogy megadjuk az elismerést, az egylet létrehozóinak, az úttörők elseinek s mindazon egyeseknek, kik ernyedetlen buzgalommal soha meg nem szűntek támogatni a kezdet nehéz munkáját. — És mégis lehetetlennek tartjuk, ki nem emelni itt azokat, kik az egy­letnek mintegy szívkamaráját képezve, munkás­ságuk, buzgalmuk, mint lüktető, pezsgő vér hatotta át az egylet minden egyes tagját, s éle­tet biztosított az egyletnek. Ezek egyike az egylet alelnöke Soltész N. Kálmán, másika az alparancsnok Szombathy József. — Ők voltak a motorok, a hatalmas mozgató erő, mely táplálva az alapitó- és pártoló tagok áldozatkészsége által, az egyletet sikerült nekik azon helyre emelni, melyen még nem sok más testület áll e hazában.­­ Ugyan­ezt kell mondanunk Horváth László pénztárnokról, ki fáradhatlan pontossággal, szigorú gazdálko­dással, az egylet pénzerejét, mindig a legjobban igyekezett felhasználni. A közgyűlést Far­kas Károly elnök úr meg­nyitván, Soltész Nagy Kálmán alelnök emelke­dett hangon irt beszédet olvasott fel, melynek első része az átalakulásra, második része az egy­let belügyeire vonatkozott, s utolsó részében mintegy átnézetét nyújtotta az egylet három évi üdvös működésének. — Ez alkalommal az idő rövidsége s lapunk szűk tere nem engedi meg ez igen szép, gondolatteljes s mondhatni poeticus melegséggel irt jelentés közölhetését, s igy a terjedelmes jelentést kénytelenek vagyunk — nehogy megszakítva adjuk —■ lapunk jövő szá­mára halasztani. A nagy tetszéssel fogadott jelentés után, a számvizsgáló bizottság jelentése olvastatott fel, mely tökéletesen helyesnek találván a pénztár kezelést, tudomásul vétetett s a pénztárnoknak sü ember előtt képtelenségnek tűnnek fel. Vagy­­talán épen e szokatlanság, e különösség bir vonze­rővel a nagy tömegre ? Meglehet. — Annyi bizo­nyos, hogy nagy befolyással bírt e mű hatására már magában az, hogy szerzője oly népszerű és közkedvességű író, mint Dumas. Míg ellenben el kell ismernünk, hogy e mű, hiányai dac­zára annyira gazdag szellemben, elmés ötletek és hasonlatokban, finom czélzá­­sokban, magában e tulajdonai is ajánlóvá teszik színrehozatalát. És különösen a két fő női szerep oly szép és hatást igérő, hogy méltó bármely színiművésznő részéről tanulmány tárgyává tenni. De lássuk röviden a darab meséjét. Mauriceau, egy milliomos kereskedő, visz­­szavonul üzletétől, és rögeszméje, hogy egyetlen leányát, Katalint csak úgy teheti teljesen bol­doggá, ha a főrangú körből szerez neki férjet. Az óhajtott vér egy mindenét eltékozolt herczeg, Sermonts személyében, fel is találja. Katalin azonban már szeret és viszont szerettetik, egy ifj. mérnök Gerard által, kinek anyja Mau­riceau egykori kereskedőtársának özvegye, mint nevelőnő volt alkalmazva Mauriceau házában Gerard azonban, mivel szegény, nem remél, hanem szépen vissza­vonul és elutazik azon ígé­rettel, hogy Katalint örökké fogja szeretni, és ha tán őt egykor veszélyben látná, első segít­ségére. A házasság tehát, melyet „az atya büszke­sége, a leány tudatlansága, és a férj aljassága terveztek,“ létrejö. De Katalin szerencsétlen lesz, mert férje egy haszontalan ember, ki őt elhanya­golja, s ki nem hagy fel­hőtlen korában foly­tatott könnyelmű életmóddal. Rémain, egy öreg orvos, a ház barátja szavai szerint ez a herczeg egy vibrio, mely tudományos nyelven ama moszat­­szerü növény, mely a testromlásnak indult részei­n felmentvény megadatott.­­ Ezután­­a pénz­tárnok az 1877-ik évi költségvetést olvasta fel s az egész terjedelmében elfogadtatott. Belévén fejezve a múltakra vonatkozó ügyek tárgyalása, a közgyűlés áttért az újra átalaku­lásra, illetőleg a tisztikarnak újra megválasztá­sára. Elnökül ismét Farkas Károly úr választa­tott meg egyhangúlag és nagy lelkesedéssel, a főparancsnoki állomás betöltése kerülvén sor­rendre, elsőben is Martin Károly levele olvas­tatott fel, ki súlyos betegsége miatt nem jelen­hetvén meg a gyűlésen, az eddig benne helyezett bizodalmát megköszönte, kijelentvén, hogy a közgyűlés a bizalommal jövőre mást legyen szives megajándékozni.­­ A közgyűlés mind­amellett újabban is őt kiáltá ki főparancsnoknak, s azonnali értesítése tekintetéből küldöttséget nevezett ki, felfüggesztvén visszaérkeztéig a to­vábbi választásokat. Megérkezvén a küldöttség, jelentést tett, hogy Martin Károly úr, kénytelen írásban­­tett nyilatkozatához ragaszkodni, a közgyű­lés főparancsnoknak és nagy lelkesedés közt Soltész Nagy Kálmánt kiálto­ta ki, s elismeréssel akarván adózni az érdemnek, a volt főparancs­nokot tiszteletbeli főparancsnoksággal tisztelte meg. Első alparancsnoknak az érdemesült Szom­bathy József, másod alparancsnoknak Lang Károly, pénztárnoknak Horváth Lá­zló, titkár­nak Lengyel Lajos, ügyésznek Kiss Mátyás, orvosnak Krausz Mór, építésznek Klein Ede választattak meg.­­ Ezután az öt tagú felügyelő bizottság megválasztására került a sor, melybe az e végből kiküldött bizottság javaslata folytán Kun József, Kotz József, Répászky Alajos, Klir József és Peres János választottak meg. Belévén ez is fejezve, a működő tagok saját kebelükből szakaszparancsnokul Kerekes Aurélt és Krausz Gusztávot választották meg. Az egylet tehát újra él —­él, hogy min­­nyájunk java felett őrködjék f­el, hogy hálánkat, a város háláját továbbra is kiérdemelje. — Éljen is soká, igen soká! Miskolcz, deczember 30.

Next