Borsod - Miskolci Értesítő, 1877 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1877-01-04 / 1. szám
lás kezdetével; a megkezdett munkát fejlesztenünk kell; és így ha tért nyitottunk az állattenyésztésnek, alkalmat és ösztönt is kell adnunk arra, hogy az gyarapodjék s nemesebb irányt vegyen; és erre legalkalmasabb eszköznek tartom részemről, az időnként jutalommal összekötött versenykiállításokat. Az egylet korlátoltabb anyagi viszonyai nem engedik, hogy arra vállalkozzék, miszerint közös tenyészetre faj állatokat tartson, s az állattenyésztés nemesedését úgy mozdítsa elő, hogy azokat az egyleti tagok rendelkezésére adja, habár megszabott díj mellett , de igenis annyit megtehet, minden nagyobb erőfeszítés nélkül, hogy p. o. minden második évben kiállítást rendez, s ezáltalserkenti az egyéni szorgalmat, a tenyésztést nemesebb irányra, és jutalmazza a sikert. Több éve már annak, hogy utolsó sikerült kiállításunkat rendeztük; itt volna az ideje, hogy számba vegyük újra, miben haladtunk? vagy haladtunk e valamiben általában? avagy talán pangásnak indultunk? mennyiben lenne ez kivihető és miként ? úgy annak határnapja fölött is határozni, még a téli napok valamelyikén, szívesen vennék t. elnökünktől, ha bennünket az egylet tagjait már csak avégett is, hogy eszmét cseréljünk, egy tartandó közös tanácskozásra meghívna. Orczy Gyula: Miskolcz, január I. 1877. Miskolcz város polgárainak boldog ujévök van ! — Boldog az újév, mert a tűzoltó-egyletnek tegnap történt újra megalakulásával nyugodtan alhatják álmaikat, munkás és iparos nyugodtan hagyhatja hon éveit, házát, vagyonát. Három éve élvezzük már e nyugodtságot három éve, hogy ifjú polgártársaink szövetkeztek vész idején megvédeni a dühöngő elemektől szegénynek, gazdagnak vagyonát egyaránt. — Ha van egylet, mely jótékonyan hat, az bizo T A R C Z A. Jubileum. Tíz éve múlt immár, hogy a „Borsod“ kis lap Savából, borsából, a jó, a rész kikap. „Fűszer“ — és nem „méreg“ — gyanánt töri méri Mennyivel „igaz ügy“ védelme beéri. Minden csütörtökön rendesen megjelen Elsült. — „csütörtököt“ — nem mondott sohasem. * * * Mit hozzon az uj év ?! — — — sok előfizetőt Ahány fecske lepi Őszszel a háztetőt. Szív, ész, kedély adjon a „Borsodénak tápot Érdemnek méltánylást, bűnösnek virgácsot. S ha eljött ideje, vegye el jutalmát: Vigan ünnepelje „arany“ lakodalmát! Egy törzselőfizető. (Az idegen nő. (L’Etrangére.) Színmű 5 felvonásban. Irta ifj. Dumas Sándor. Francziából fordította Feleki Miklós. Ifj. Dumas Sándor ezen legújabb színműve, mely Párisban 400-szor adatott elő egymásután, rövid idő alatt bejárta Európa összes nagyobb színpadjait. A mű úgyszólván mindenütt nagy hatást idézett elő, s ámbár a kritika előtt, mint drámai mű, csaknem teljesen megbukott, a közönségnek mindenütt tetszett. Egyik fő hibája a műnek, hogy sokkal több benne az epikai elem, mint a drámai; továbbá, hogy alakjai túlságosan különösek, úgy hogy az általuk végbevitt cselekedetek a természetes érzéA napokban két színi előadás volt városunkban a török sebesültek felsegélésére, oly eredménynyel, milyet Miskolcz lelkes polgárai mindig tanúsítani szoktak. ben támad, mely csak mikroskoppal vehető ki, és rendeltetése, hogy a test részeibe bevegye magát, azt megrontsa, feloldja és megsemmisítse. Ilyen vibrió a herczeg a társadalom testében. — Gerard beváltja szavát, eljön, hogy a herczegnét balsorsában vigasztalja, ki őt szerető szívvel és tárt karokkal fogadja; — de a herczeg, nejének egy Gerardhoz irt levele által nyomára jó a viszonynak, mely sérti büszkeségét és párbajra hívja a fiatal mérnököt. Bármelyik esik el ketősök közül, az ártatlan herczegnő boldog úgy sem lehet, mert a törvények szerint a férj gyilkosa nem veheti el az özvegyet. De az ártatlant kárpótolni kell a kiállott szenvedésekért, s voltaképen itt lép előtérbe az idegen nő alakja kit különben könnyen lehetne a darabban nélkülözni, és a megoldást egyszerűbb úton eszközölni. De hát lássuk, ki ezen idegen nő, s mint van kapcsolatba hozva, a felsorolt eseményekkel. Ő egy mulat rabszolganő leánya. Anyjától, miután azt gazdája csúfosan meggyalázta , elválasztották, és eladták. De sikerül neki megszökni és igy, az anyján elkövetett gyalázatért bosszút esküszik a férfinem ellen. Boszúját Clarksonon, egy amerikai aranybánya tulajdonoson kezdi, kitől sok pénzt csal ki, megesküszik vele, s az esküvő után két órával megszökik. Bekalandozza a világ legnagyobb városait, mindenütt herczegi életet él, és feltűnő szépsége által sikerül neki sok férfit elbolondítani, sőt kétségbeesetté tenni, annélkül, hogy szavai szerint, csak egyet is a legcsekélyebb kedvezményben részesített volna Míg végre ő is horgon akadt. Megszereti Rómában a fiatal Gerardot, kit betegségében segített, barátságot köt vele, s igy tudja meg, hogy Gerard szivét azon fiatal herczegné bírja, kinek házassága úgyszólván, az ő közbenjárása folytán jött létre És az idegen nő most már vetélytársnője ellen fordítja boszúját. Fölkeresi a herczegnét, hogy őt lemondásra búja és igynyára az önkéntes tűzoltó-egylet; — ha van egylet, mely hálára kötelezhet mindenkit e város lakosai közül, az bizonyára az önkéntes tűzoltó-egylet. És ez egylet tegnap ismét újonnan alakult sőt erősebb mint a múltban volt, mert míg eddigelé mintegy nyolcvanan voltak sorakozva a zászló alá, ma azt már 105-en állják körül, készen a küzdelemre, készen megvédeni polgártársaik vagyonát, családi boldogságát. Tollunk gyenge, érzelmeink csekélyek arra, hogy megadjuk az elismerést, az egylet létrehozóinak, az úttörők elseinek s mindazon egyeseknek, kik ernyedetlen buzgalommal soha meg nem szűntek támogatni a kezdet nehéz munkáját. — És mégis lehetetlennek tartjuk, ki nem emelni itt azokat, kik az egyletnek mintegy szívkamaráját képezve, munkásságuk, buzgalmuk, mint lüktető, pezsgő vér hatotta át az egylet minden egyes tagját, s életet biztosított az egyletnek. Ezek egyike az egylet alelnöke Soltész N. Kálmán, másika az alparancsnok Szombathy József. — Ők voltak a motorok, a hatalmas mozgató erő, mely táplálva az alapitó- és pártoló tagok áldozatkészsége által, az egyletet sikerült nekik azon helyre emelni, melyen még nem sok más testület áll e hazában. Ugyanezt kell mondanunk Horváth László pénztárnokról, ki fáradhatlan pontossággal, szigorú gazdálkodással, az egylet pénzerejét, mindig a legjobban igyekezett felhasználni. A közgyűlést Farkas Károly elnök úr megnyitván, Soltész Nagy Kálmán alelnök emelkedett hangon irt beszédet olvasott fel, melynek első része az átalakulásra, második része az egylet belügyeire vonatkozott, s utolsó részében mintegy átnézetét nyújtotta az egylet három évi üdvös működésének. — Ez alkalommal az idő rövidsége s lapunk szűk tere nem engedi meg ez igen szép, gondolatteljes s mondhatni poeticus melegséggel irt jelentés közölhetését, s igy a terjedelmes jelentést kénytelenek vagyunk — nehogy megszakítva adjuk —■ lapunk jövő számára halasztani. A nagy tetszéssel fogadott jelentés után, a számvizsgáló bizottság jelentése olvastatott fel, mely tökéletesen helyesnek találván a pénztár kezelést, tudomásul vétetett s a pénztárnoknak sü ember előtt képtelenségnek tűnnek fel. Vagytalán épen e szokatlanság, e különösség bir vonzerővel a nagy tömegre ? Meglehet. — Annyi bizonyos, hogy nagy befolyással bírt e mű hatására már magában az, hogy szerzője oly népszerű és közkedvességű író, mint Dumas. Míg ellenben el kell ismernünk, hogy e mű, hiányai daczára annyira gazdag szellemben, elmés ötletek és hasonlatokban, finom czélzásokban, magában e tulajdonai is ajánlóvá teszik színrehozatalát. És különösen a két fő női szerep oly szép és hatást igérő, hogy méltó bármely színiművésznő részéről tanulmány tárgyává tenni. De lássuk röviden a darab meséjét. Mauriceau, egy milliomos kereskedő, viszszavonul üzletétől, és rögeszméje, hogy egyetlen leányát, Katalint csak úgy teheti teljesen boldoggá, ha a főrangú körből szerez neki férjet. Az óhajtott vér egy mindenét eltékozolt herczeg, Sermonts személyében, fel is találja. Katalin azonban már szeret és viszont szerettetik, egy ifj. mérnök Gerard által, kinek anyja Mauriceau egykori kereskedőtársának özvegye, mint nevelőnő volt alkalmazva Mauriceau házában Gerard azonban, mivel szegény, nem remél, hanem szépen visszavonul és elutazik azon ígérettel, hogy Katalint örökké fogja szeretni, és ha tán őt egykor veszélyben látná, első segítségére. A házasság tehát, melyet „az atya büszkesége, a leány tudatlansága, és a férj aljassága terveztek,“ létrejö. De Katalin szerencsétlen lesz, mert férje egy haszontalan ember, ki őt elhanyagolja, s ki nem hagy felhőtlen korában folytatott könnyelmű életmóddal. Rémain, egy öreg orvos, a ház barátja szavai szerint ez a herczeg egy vibrio, mely tudományos nyelven ama moszatszerü növény, mely a testromlásnak indult részein felmentvény megadatott. Ezutána pénztárnok az 1877-ik évi költségvetést olvasta fel s az egész terjedelmében elfogadtatott. Belévén fejezve a múltakra vonatkozó ügyek tárgyalása, a közgyűlés áttért az újra átalakulásra, illetőleg a tisztikarnak újra megválasztására. Elnökül ismét Farkas Károly úr választatott meg egyhangúlag és nagy lelkesedéssel, a főparancsnoki állomás betöltése kerülvén sorrendre, elsőben is Martin Károly levele olvastatott fel, ki súlyos betegsége miatt nem jelenhetvén meg a gyűlésen, az eddig benne helyezett bizodalmát megköszönte, kijelentvén, hogy a közgyűlés a bizalommal jövőre mást legyen szives megajándékozni. A közgyűlés mindamellett újabban is őt kiáltá ki főparancsnoknak, s azonnali értesítése tekintetéből küldöttséget nevezett ki, felfüggesztvén visszaérkeztéig a további választásokat. Megérkezvén a küldöttség, jelentést tett, hogy Martin Károly úr, kénytelen írásbantett nyilatkozatához ragaszkodni, a közgyűlés főparancsnoknak és nagy lelkesedés közt Soltész Nagy Kálmánt kiáltota ki, s elismeréssel akarván adózni az érdemnek, a volt főparancsnokot tiszteletbeli főparancsnoksággal tisztelte meg. Első alparancsnoknak az érdemesült Szombathy József, másod alparancsnoknak Lang Károly, pénztárnoknak Horváth Lázló, titkárnak Lengyel Lajos, ügyésznek Kiss Mátyás, orvosnak Krausz Mór, építésznek Klein Ede választattak meg. Ezután az öt tagú felügyelő bizottság megválasztására került a sor, melybe az e végből kiküldött bizottság javaslata folytán Kun József, Kotz József, Répászky Alajos, Klir József és Peres János választottak meg. Belévén ez is fejezve, a működő tagok saját kebelükből szakaszparancsnokul Kerekes Aurélt és Krausz Gusztávot választották meg. Az egylet tehát újra él —él, hogy minnyájunk java felett őrködjék fel, hogy hálánkat, a város háláját továbbra is kiérdemelje. — Éljen is soká, igen soká! Miskolcz, deczember 30.