Borsod - Miskolci Értesítő, 1877 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1877-01-04 / 1. szám

Megéltük tehát, hogy a magyar hajdani halálos ellenének baráti kezet nyújtson, annak ügyét saját ügyévé tegye; megértük az időt, hogy alkalmunk legyen bebizonyítani, miként a nemzet hálás akar lenni azok iránt, kik szabadságharczunk hőseit a bakónak kiadni nem akarták. A vendégszeretet, a menekültek oltalmazása, a kelet főerénye, melyet az Islam parancsol, melynek hódol mindenki követői közül. Nem egyedül 49-ik évben bizonyították be ezen magas erényt a törökök irányunkban, hanem minden alkalommal, valahányszor arra tér nyílt. A szabadságharczosok legdicsőbbjének, Rákóczy Ferencznek kiadatására Ahmed szultán felszólittatván, azt felelé , hogy mielőtt ezt tegye, inkább kiván fővárosával elsülyedni. A magyar jelen fellépéséhez hasonlót a történelem nem mutat, s vallásos szempontból véve a legdicsőbb tény, mert a keresztény vallás ellenünk vétetteknek megbocsátani tanit. Miért ne bocsátanánk meg mink a töröknek, miért ne lépnénk vele komaságra, a midőn sokkal kegyetlenebb ellenünknek is megbocsátottunk s vele — mint a nép nyelve mondja — szives sógorok lettünk. Midőn a jelen keleti viszályt az orosz álnokság megindította, minden józan ész a törökkeli frigyet javasolta a közeli élet-halálharcban. Szívünkből óhajtjuk, hogy a török birodalom összes népei szabadok legyenek, mit a már kihirdetett alkotmány a legnagyobb mérvben biztosít, de azt, hogy az orosz a Kárpátokat áthágja, soha meg nem engedhetjük, mert ez halálunk lenne. Ez okból eredeti azon dicső mozgalom, mely Szt. István birodalmának népeit nagyrészben áthatotta, melyet kicsinyleni, megvetni nem szabad, mert a megsértett nemzeti érzelem s közvélemény mindenha megbosszulja magát. Nekünk jelszavunk: öröl és állandó frigy s barátság a törökkel, s végső harcz mindazokkal, kik birodalma feldarabolását tervezik. Ki bizta meg őket főleg, most, midőn az ottomán birodalom a legdicsőbb alkotmányosság terére lép, hogy annak boldogítói legyenek, holott ők saját birodalmukban minden szabadság ellenei. A vérbefulasztott lengyel kínzása, még nyelvének, vallásának is végső elnyomatása, a szibériai rengetegek gyarmatai, az uráli ólombányák reménye lehessen Gerardot a maga részére hódítani. Terve nem sikerül, mert a sors közbeveti magát Clarkson személyében : az idegen nő mindenütt Clarkson nevét viseli; ez ismét magyarázatra szerul. Clarkson t. i. a szökés után válópert indított hűtlen neje ellen, mely szerint megszűnt közöttük a törvényes viszony. Clarkson azonban később tönkre jutott, s az ideg a nő, mintegy hálából, felsegítette az általa elhagyott férjet és barátságot kötött vele. Clarkson ismét gazdag jövedelemforrásra akadt, az aranymosás egy új nemének feltalálásával, melyet nagyrészben a fiatal mérnök, Gerard egy alkalmi művének köszönhetett, melyet az hála fejében ajánlott fel az idegen nőnek. így történik, hogy a herczeg épen Clarksont szólítja fel párbajsegédül, ki amerikai polgár lévén, nagyon szereti a munka embereit. Gerard iránt pedig, kétszeres hála kötelezi. S midőn épen a herczeg által tett felfedezésekből meggyőződik annak aljas jelleméről párbajra kényszeríti, és szerencsésen el is teszi láb alól. A idegen nő pedig, a herczegnéhez lépve, szól e kép : „Az isten meghallgatta panaszát, kihez annyiszor imádkozott, s általam menti meg ki el akartam önt veszteni. A koczka fordult, ön a nyertes.“ E rövid vázlatból kitűnik, hogy az idegen nő, csupán mellékszemélye a műnek s a főérdek a herczegné személyéhez van kötve, s hogy cselekvénye nagyon is csekély. — Mindazonáltal már az említett szép tulajdonokon kívül emelik e mű hatását az előforduló megrázó jelenetek, melyeket kivált a két fő női szereplőnek bő alkalma van kiaknázni. Miután e mű a legközelebb a mi színpadunkon is elő fog adatni, ajánljuk ezen hiányai mellett is igen érdekes színművet közönségünk figyelmébe. Gy. lakóinak sóhajai, a Muraview által elevenen eltemetett, vagy szurkos cseppbe tekert s meggyujtott áldozatok jajkiáltásai példás tanúságok arra mikép tud az orosz boldogítani. Elmélkedésem záradékául illik, hogy városunk zászlóvivő asszonyának. Palóczy Judithnak legmélyebb hálás köszönetemet s hódolatomat nyilvánítsam, azon ernyedetlen fáradozásáért, melyet ő a jelen ügyben magas miveltségü leányával együtt tanúsított. Hazafias érzelmektől áthatott s az emberiségért érzékeble, minden mozgalmakban, s intézkedésekben, melyek városunk haladását s boldogulását érdeklették, a legbőbben lángolt ugyan, de nemes érzülete a jelen esetben érte el legfőbb fokát. Róla el lehet mondani az írás szavait: „Mindenek általa történtek, és nála nélkül mi sem történt, ami történt.“ Hogy ha egykoron az utó vagy jelenkornak eszébe jut a magyarhoni hírneves hölgyekből egy koszorufüzetet alakítani, annak keretében Kotz- Palóczy Juditnak is helye leend. Dr. Doleschatt Gábor: (Köz- és egyleti élet. Köszönet nyilvánitás. Elmúlászt hatian kedves kötelességemnek tartom, mindazon tisztelt közreműködőknek s buzgó ügybarátoknak, kik az általam a töröksebesültek javára rendezett műkedvelői előadásokban résztvenni s annak szellemi s anyagi eredményét szives közbenjárásuk által biztosítani kegyeskedtek — mély hálámat és elismerésemet kifejezni. Fogadják az alább nevezett úrhölgyek s urak páratlan áldozatkészségükért s lankadatlan buzgalmukért, melylyel e nemes czélt elősegíteni fáradoztak, úgyszintén a t. lelkes közönség fényes pártolásáért, melyben ez előadásokat részesíteni szíveskedett, legbensőbb hálás köszönetemet. Ravasz Ilona, Büchler Regina, báró Vay Lénárd, ifj. Huber Károly, Papp Dezső, Bizony Vilma, Horváth Józsefné, Tatár Marika, Szabó Róza, Onody Géza, Farkas Kálmán, dr. Horváth József, Bénisz Bertalan, Sassi Szabó Pál, Popovits István, Marikovszky Gyula, Krecsányi Ignác, Breznay Géza, Balla István, Ferenczy Alajos, Liptay Lajos, Kövessy Gyula, Dálnokyné, Xiffkovich-Pista Erzsébet őnagysága, ki mindkét zongoráját szives volt ez előadásokra átengedni, Kraudy Sándor, ki a pénztárnál fáradozott, Lang Károly s Friedmann Vilmos. Miskolcz, január 2-án 1877. Kotz-Palóczy Judith. Kimutatása a Kotz-Palóczy Judith ő nagysága által, 1876 deczember 27. s 28-án a török sebesültek javára rendezett műkedvelői előadások átvizsgált, számlák által igazolt bevételek és kiadásoknak. Bevétel: a két előadásból bejött 928 ft, felülfizetés a két előadásnál 10 ft. 50 kr, tánczestélyen 65 ft, tánczestélyen felülfizetés 10 ft; összes bevétel: 1013 ft. 50 kr. — Az előadás alkalmával felülfizettek: Lang Károly 1 ft, Szontagh Lujza 3 ft, özv. Fejér Józsefné 2 ft, dr. Fodor Pál 1 ft, Fisch N. 3 ft, N. N. 50 kr; összesen: 10 ft. 50 kr. — A tánczestély alkalmával felülfizettek: Kotz Józsefné 2 ft, Horváth N. (Zsérczről) 4 ft, Weltner Mór 4 ft, összesen: 10 forint. Kiadás: Kerekes Kálmán számlája 98 ft, 40 ft, Krecsányi Ignácz igazgatónak, a színház átengedéséért, kétestvére 200 ft, nyomdaszámlája 15 ft, a két előadás napi költségei 37 ft. 60 kr, zenéért 40 ft, Ujj Ferencz kellékesnek 48 kr, súgónak 5 ft, budapesti művészeknek útiköltségek ide - vissza 105 ft, korona terem világításért 12 ft, összesen: 513 ft. 48 kr; bevétel: 1013 ft. 50 kr; kiadás: 513 ft. 48 kr; maradvány : 500 ft. 2 kr, mely összeg a mai postával az illető budapesti bizottságnak elküldetett. Miskolczon, 1877. január 2-án. Kraudy Sándor, s. k. Kotz József, s. k. Kimutatás. A török sebesültek részére későbbi időben ismét következő urhölgyek szíveskedtek vászonneműt küldeni, u. m. Csuszek Istvánná tépés, vászon; Brodi Johanna, tépés; Stern Simonné, tépés, kötelék, vászon; Gönczy Pálné, tépés; özv Kalauzné, 2 fr. Leszih Zsuzsika, finomtépés ; A miskolczi izr. nőegyleti elnök Dr. Gross Józsefné által roppant mennyiségű tépés, vászon s kötelék; név szerint a beküldött névjegyek után: Rechnitzer Sári, özvegy Reisz Jakabné, Goldman Mórné, Frank Johanna, Braun Lina, Grünwald Ilka, Neu Leonóra, Schwarz, Ferenczné, Friedman Johanna, Wasserman Jakabné, Hercz Lina, Szerén és Róza. Kohn Babette, Steinfeld Katalin, Weiszné szül. Eigner Hermina, Friedmann Leonora, Kotz-Palóczy Judith. Meghívás. A miskolczi polgár-egyesület tagjai, ezennel felkéretnek, hogy az alapszabályok értelmében folyó január hó 7 én az egylet helyiségében db. 10 órakor tartandó rendes közgyűlésre megjelenni szíveskedjenek. Az igazgatóság. (Helybeli és vegyes hírek. * Ismét elmúlt egy év, nehéz, küzdelemteljes volt ez is, mint az ezt megelőző évek. 1875 végén még reménynyel néztünk eléje és a csalódások éve volt ez is s benne úgy egyesek, mint az egész nemzet is csalódott. — Igaz, hogy a hazánkat véres tusával fenyegető vészfelhők, melyeket annyiszor láttunk hazánk határán feltünedezni, elvonultak, de a sötét folt még mindig ottan ijeszt s bölcs óvatosságra inti a nemzet kormányosait — Adja az ég, hogy munkájuk sikeres legyen, hogy bölcsességük, hozza meg a hazának, mindnyájunknak a legdrágábbat — a békét, s a gondviselés terjessze ki áldását boldogságot árasztva mindnyájunkra. — Boldog újévet! * Lapunk mai számában dr. Doleschall Gábor úr teljes méltánylattal szól a múlt héten rendezett műkedvelői előadások intézője, Kotz- Palóczy Judith ő nagyságáról, midőn ahoz mi is csatlakozunk, kötelességünknek tartjuk itt azok érdemeit is méltányolni, kik szívesek voltak, a nemes czél iránti tekintetből, az előadásokban közreműködni és oly két előadást hozni létre, mely sikerre nézve a várakozást többszörösen felülmúlta. — Műkedvelők játéka ritkán vagy épen nem vonható bírálat alá, — a szives jóakarat tolul itt mindenek előtt előtérbe, s épen azért kétszeresen jól esik itt annak kifejezést adnunk, hogy az előadások sikere, az egyes szereplők gyakorlottsága, sőt alakitó képessége, még a kényesebb műigényüek várakozását is kielégitette. Együttes az érdemök, legyen együttes az elismerés, melyet minnyásoknak nyújtani a nyilvánosságnak egyik legédesebb, legszebb kötelessége. * A műkedvelői előadások másodikán megdöbbentő eset történt, ugyanis Dominkovics Marie úrhölgy váratlanul annyira rosszul lett, hogy a közönség szeme láttára ájultan rogyott össze. Majd a függönyt leeresztek, de a nagyszámú közönség kinteljes perczeket állott ki, az érdeklődés, hogyléte iránt oly nagy lett, hogy igen sokan a színpadra siettek, megtudni nem forog-e fenn nagyobb veszély; hála a gondviselésnek , hogy nem így volt s az erős akaraterővel bíró úrhölgy leküzdve gyengeségét, csakhamar kijelenté, hogy az előadást folytatni fogja, és úgy is jön, s a nagyközönség percekig tartó tapsviharral üdvözölte az ismét színpadra lépő úrhölgyet. * A tűzoltó-egylet tagjai vasárnap, délután fél 5 órakor, katonai zeneszó kísérete mellett vonultak ki az őrtanyáról, átveendők a zászlót a volt főparancsnoktól s átadandók azt az ujont megválasztottnak. — Megérkezvén a testület a volt főparancsnok házánál, Szombathy József alparancsnok megindult szavakban adott kifejezést megjelenésük czéljának, mire a volt betegeskedő főparancsnok nem kevésbé meghatottan lásd folytatását a mellékleten.