Borsod - Miskolci Értesítő, 1877 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-08 / 45. szám

megyei hivatalos közlemény, 160 Borsodvármegye közig. bizottsági elnö­­elnö­kétől. *) A megyei közigazgatási bizottság részéről folyó hó 12-én reggeli 10 órakor az alispáni hi­vatalos helyiségben bizottsági ülés fog tartatni- Ezen bizottsági ülésben leendő megjelenés­re a közigazgatási bizottság rendes tagjait van szerencsém ezennel meghívni. Miskolcz, 1877. évi november hó 7-én. B. Vay Béla, főispán, elnök. *) Lapunk első oldala már sajtó alatt volt, midőn ezen közleményt vettük. Szerk. (Köz- és egyleti élet. Budapest, oct. 20.1877.*) Nagyságos asszony! Mély hálaérzettel vettem a 608 fit 37 kr. két arany, hat húszas és 64 kgr lépés s vegyes adományt, mit ön, mint Borsodmegye s Mis­kolcz városában az ottomán sebesültek javára esz­közölt nemeslelkű, buzgó gyűjtésének eredmé­nyét, nekem személyesen átadni szíveskedett. Ide mellékelve küldöm önnek a szükséges nyugtát, ismételten köszönetet mondva önnek s egyszersmind kérve, hogy szíveskedjék legben­sőbb köszönetem, mint a császári hadsereg se­besülteinek háláját a nemes adományozóknak nagylelkű áldozataikért kifejezni. Legmélyebb tiszteletem kifejezése mellett maradván: Halil, ottomán főconsul. Budapest, oct. 9.1877. Nagyságos asszonyom! Van szerencsém az irói segélyegylet nevé­ben megköszönni azon 200 forintnyi alapítványt, melyet nagyságod, részint a nagyságod által Mis­­kolczon rendezett műkedvelői előadás jövedel­méből, részint saját adományából beküldeni szí­veskedett. Az alapítvány ily czím alatt igtatta­­tott be alapítványi könyvünkbe. Fogadja nagyságod egyletünk háláját, a mely az elaggott irók és támasz nélküli irói öz­vegyek és árvák segélyezésére alakult. Az aggok, özvegyek és árvák háláját tolmácslom nagysá­godnak ; áldások kisérje életét. Maradtam mély tisztelettel alázatos szolgja Gyulay Pál, az irói segélyegylet titkára. T. szerkesztő úr! Megyénk egyik népes községében néhány nap előtt vidám társaság ült együtt az épen be­iktatott új plébános vendégszerető asztalánál. Mint ilyen alkalommal szokott, megeredt a po­hárköszöntések — érdekesek és kevésbé érdeke­­sek-özöne. Tekintve azonban az eredményt, leg­érdekesebb volt az, melyben indítványoztatott, hogy miután a hivatalos áldomáspoharak immár meglehetősen kiüríttettek, a­ki még ezután toasz­­tírozni akar fizessen egy ftott a török sebesültek javára. Az indítvány ugyan­is közlelkesedéssel fogadtatván a jelenvoltak nagyobb része — két­ségkívül a szóbahozott magasztos ügy iránti ér­deklődésből — poharat emelt s az­­ írt dijt be­fizette, így lett a vidám társalgás szülőjévé egy valóban nemes cselekedetnek. Az eredményt 30 frtot van szerencsém­­. szerkesztő urnak — illetékes helyrejuttattás vé­gett — azon kéréssel kézbesíteni: méltóztassék e közleménynek, az adakozók megnyugtatására, becses lapjában helyet engedni. Egy jelen volt. *­ Kotz-Palóczy Judith ő nagysága a követ­­vetkező leveleket vette a török konsulatustól s az irói segélyegylet titkárától. Az adakozók névsorának foly­tatását jövő számunk adja. Szerk. (Helybeli és vegyes hírek. * Melczer Gyula úr e hó 5-én délután 3 órára tekintve az ország szomorú helyzetét és a küszöbön levő tisztújítást, bizalmas értekezletre hívta meg a borsod megyei ellenzék minden ár­nyalatát. Az értekezlet a bizottmányi ülés nap­jára lévén összehívva, azon mintegy 150 egyén jelent meg, részint bizottsági tagok, részint ér­deklődők, kik Melczer Gyula hazafias érzület szülte fellépését figyelemmel szeretik kísérni. Az értekezletet valamivel három óra után nyitotta meg Melczer Gyula, előadván a kormánypártból történt kilépésének indokait, majd áttért az or­szág szomorú helyzetének ecsetelésére, s ezzel arra, hogy a parlamentarizmus most is azon anomáliában szenved, hogy nincs a parlament­ben kormányképes párt, melyet csak is az által vél elérhetni, ha a pártok közti diferenciált ki­­egyenlíttetvén, azok lehető egységes tömör el­lenzékké forrnak össze. Majd kijelentette, hogy ő jelenleg egy párthoz sem kíván tartozni, mi azonban nem akadályozza őt abban, hogy bizo­nyos ügyben az ellenzékkel együtt ne érezzen és ezzel áttért feladatának tulajdonképeni czéljára nevezetesen: a megyei tisztújítás megbeszélé­sére, mely nem halasztható tovább, ha az ellen­zéki árnyalatok nem akarják, hogy a megye tisztviselői továbbra is oly férfiak maradjanak, kik a kormánynak hű emberei lévén, annak minden rendeleteit készséggel végrehajtják. — Kéri ennél fogva a megjelenteket, hogy e tekin­tetben nézeteket nyilvánítsák, s a gyűlés veze­tésére korelnököt és jegyzőt válasszanak. Az ér­tekezlet a gyűlés vezetésére szólót kérvén fel, jegyzőjéül Bizony Ákost választotta meg. Az első szónok Melczer után Lichtenstein József volt, ki köszönetét nyilvánította Melczer Gyulá­nak, ezen hazafias elhatározásáért, kijelentette továbbá, hogy a különféle pártoknak egyesülé­sét országos politikai szempontból még most nem tartja kivihetőnek, de igen is, a koalitiót a megejtendő tisztújítást illetőleg. Lichtenstein után Elek Kálmán emelt szót s tévesztettnek tar­totta az eljárást, miután ő a megyében csak is egy szervezett ellenzéki pártot ismer, a közjogi ellenzéket, melynek feje Mocsáry Lajos s ki ez ügyben talán nem is értesittetett, már pedig ily pactum csak akkor jöhet létre, hát az egyezségre nézve a pártok orgánumai hivatnak fel első­sor­ban nyilatkozattételre, illetőleg akkor, ha ezek pártjaik véleményét meghalgatták. Ennélfogva ő a mostani gyűlést czéltalannak, eredményte­lennek tartja. Majd Ragályi Miksa emelt szót s a practikumát igyekezett megmagyarázni a do­lognak, nevezetesen azt, hogy a czél egy, és ez a kormánypárt megbuktatása s a tisztikarnak el­lenzéki férfiakkal való betöltése, s erre szüksé­ges az egyesülés, mit minden nagyobb teketó­ria nélkül is keresztül lehet vinni. Azután szá­mosan szóltak még az ügyhöz, nevezetesen: Ragályi Aladár reflectálva az Elek Kálmán be­szédére s ajánlva az egyesülést, továbbá Orczy Gyula ugyan­ez értelemben,­­ majd Kovács Lajos szólalt fel, Elek Kálmán nézetét támogat­va, s miután kissé a múltba is belepillantott, ki­jelentette, hogy egyes ellenzékieknek a tisztikar­ba való beválasztása még nem eredmény, iga­zolja azt a múlt; ha pedig csak az a czél, hogy helyekre való érdemes egyének választassanak, akkor ezen összejövetel felesleges, mert a kor­mánypárt sem óhajt egyebet elérni. Kovács La­jos után még számosan vették fel a szót, úgy hogy a diskusszió már igen is hosszúra kezdett nyúlni s a termet többen elhagyták; minek per­sze az lett a vége, hogy elnök a kérdést feltette s az értekezlet az egyesülés szükségét kimondta, s megválasztatott a végrehajtó bizottság járáson­ként, melynek elnökéül Melczer Gyula kére­tett fel. * Borsod megye bizottmányi közgyűlése Orczy Gyula indítványára egyhangúlag azon határozatot hozta, hogy Lé­vay Józsefnek remek beszédéért, melyben oly híven tolmácsolta me­gyénk érzelmét — a bizottság jegyzőkönyvileg mond szavazatot, hogy alkalmi beszéde egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vettetik és hogy az kinyomattatván — minden bizottsági tagnak s a testvér törvényhatóságoknak megküldessék. Mi pedig siettünk azt elkérni s mai lapunkban egész terjedelmében közleni olvasóinkkal. * A megyei közgyűlés — a belügyminisz­ternek a tisztújítások megtartására nézve kiadott rendelete felolvasása alkalmából azon határo­zatot hozta, hogy megyénk a tisztújítást decz. hó 20-ik napján fogja megtartani. Van tehát több mint egy hónap arra nézve, hogy a pártok, jelöltjeikre nézve tájékoztathassák magukat, bár ez most kissé nehéz feladat, mert a bizottság tagjai nagyobb részben még­is olyanok, kik nem befolyásoltathatók, hanem saját meggyőződé­sük szerint fogják szavazatukat a súly mérle­gébe venni. * A helv. hitv. egyháztanács Tóbiás Jó­zsefnek hirtelen és váratlanul történt elhalálo­zása folytán megürült 1-ső oszt. gymn. tanári széket Takaró Gáspár 4-k elemi oszt. tanitó meg­választása által töltötte be.­­ Miután azonban Takaró Gáspár most már vonakodott új állását elfoglalni, az iskolai szék Kovács Gábor tanár­jelöltet hívta meg a helyettesítésre, s kit mint igen kitűnő egyént említenek mindazok, kik vele bővebb ismeretségben vannak. * A Kotz-Palóczy Judith ő nagysága által rendezett műkedvellői előadás fele jövedelméből begyűlt — s a magyar írói nyugdíjintézetre ado­mányozott összeget, Gyulai Pál úr a magyar földhitelintézete ét helyezte el, mint külön ala­pítványt. * Károlyi Lajos azon üdvös intézkedést hozza be a színháznál, hogy a felső­ páholyokat melyek csak rendkívüli esetekben szoktak úgy is el­kelni, a szombattól fogva 1 ft 50 kv roppant leszállított ár mellett adja át a közönség haszná­latának. — Az igazgató úr ezen intézkedését melegen üdvözöljük, mert azáltal középosztályú polgártársainknak a legnagyobb alkalom nyútta­­tik a színház látogatására, miután egy-egy pá­holyba 4—5 tagból álló család is kényelmesen el­férhet, és így egy-egy személy alig kerül többe mint 30 kiba. * A katonai zeneestélyek — miután a ko­rona vendéglő nagy terme most már billiárddal van felszerelve s mint kávéház teszi a szolgálatot a tisztikar további intézkedéséig beszüntettetet­tek — miről a tisztikar lapunk utján értesíti mindazokat, kik szívesek voltak olykor-olykor az estélyekben résztvenni. * A regale ügy nagy hullámverése végre megszűnt, s a felháborodott kedélyek tökélete­sen lecsendesültek; lecsendesültek mert a szesz­kereskedők és korcsmárosok consortiumot alakí­tottak s a bérletet az új bérlőtől 15 ezer forint évi haszonért magukhoz váltották, illetőleg ezen consortium fizet Neuhez és Neumannak a három évre 45.000 forint nyereséget.­­ A consortium köteles azonban azt kieszközölni, hogy a városi képviselő testület a bérlet átruházásába bele­egyezzék, s hogy az obligo alól előbbi bérlők egé­szen felmentessenek. — Miután pedig a consor­tium élén Pollák Móricz, Grünfeld Ignácz, Kohn Lipót és más jó módú vagyonos egyének ál­lanak, s a biztosítékot is épen úgy leteszik mint előbbeni bérlők, úgy hisszük, hogy az ügy a képviselő testület előtt — mely e végett mára lett összehiva — nem fog nehézségbe ütközni, s a roppant izgatottság véget ér. * Neuher és Neumann regale-bérlők az igaz, hogy szép nyereményre tesznek szert, — de ha komolyan vesszük, Miskolcz városa mint község, nem irigyelheti nekik, mert nélkülük a regale soha nem lett volna oly értékes; miután a helybeliek soha nem merték, nem tudták volna azt úgy kiaknázni, mint egy idegen. — Ebből látni, hogy a regale ma nem 28, de 40 ezer forintot is megér. — Nevezett bérlők még azzal teszik ittléttü­ket nevezetessé, hogy azon esetben, ha a bérlet alól felmentetnek s eltávoznak innét, 1000 forint alapítványt tesznek le oly czélból, hogy annak kamatai minden új év alkalmával, valláskülönbség nélkül — házi-szegények közt osztassanak ki. — De gondoskodtak a szegény korcsmárosokról is, miután a vele szerződött korcsmárosokra nézve kikötötték, hogy azok szer­ződése fel nem bontható és a feltételek rájok nézve, nem súlyosbíthatók. — Figyelmeztetés az újabb ivadék szá­mára! amely a borsodmegyei főispánok s e hivatal helyetteseinek idő és sorrend szerinti jegyzékét a „Miskolcz“ lap folyó évi September 23-án megjelent 181—76. számú kiadásában Folytatása a mellékleten.

Next