Borsod - Miskolci Értesítő, 1877 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1877-10-18 / 42. szám
Miskolcz. 1877. október 18. 42-ik szám. Tizenegyedik évfolyam. BORSOD. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap és Borsodmegye hivatalos közlönye. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben és vidékre : Fél évre . . . . 2 ft. — kr. Egész évre . . . 4 * — „ Rendkivülileg: Negyed évre . . 1 ft. 20 kr. Nyilt-tér sorsa . . 2 str. BEIGTATÁSI DÍJ: Előlegesen fizetendő : 50 szóig........................50 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft. . Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr, melyek a kiadó-hivatalhoz intézendő!. (Megyei hivatalos közlemények. ~kb~1877 Borsodmegye közig. bizottsága. Karg Károly kir. adófelügyelő jelentést tesz a September havi adófizetés eredményéről. A jelentésben foglalt adatok alapján az 1876. évi XV. t. sz. 62. §-ára való hivatkozással, ezennel kimondatik a felelőség a szendrei járás alsó, a miskolczi járás alsó és az egri járás felső szakasz szolgabiráira. Miről a királyi adófelügyelő és az illető szolgabirák külön értesittetnek, e határozat a Borsod lapban is közzétételén. Kelt Miskolczon, a közig. bizottság 1877 évi octóber hó 12-én tartott üléséből. B. Vay Béla, főispán. Földmivelés, ipar- és kereskedelmi m. kir. miniszter. 18268. sz. Hirdetmény (A mi nyomorultjaink. Nincs szomoritóbb látvány mint az emberi nyomor látása, és nem ismerek emberileg méltóbb cselekvést, mint a nyomor enyhítését, megszüntetését. Minden társadalom a legkülömbfélébb elemek egyesüléséből áll. Tarka mozaikja a különféle egyéniségeknek, s oly kép, melynek egyes alakjai csodálkozásra ragadnak, mások a szánalom érzetét ébresztik fel bennünk. Imitt látunk alakokat, melyek kaczagásra késztetnek, amott olyanokat, melyek sírásra indítanak. Mint a caleidoskop változatos alakjai előttünk elvonulnak tarka változatosságban a társadalom egyénei. A mély bölcsesség képviselője mellett ott vonul el előttünk a nevetséges hóbort; ha kendőzött arczból néz felénk a nyegle gőg, s mi boszankodunk látásán, még jobban boszant a kendőtlen erkölcstelenség, mely arczátlanul mutatja meztelenségét; a csendes tűrés és lemondás mellett ott látjuk a vad kétségbeesést; a szegényes harc ez alatt becsületesség s a bársony alatt gaz nemtelenség sem ritka dolog s a legvégső sorban, mikor előttünk már mindazok elvonultak, kik a hosszú láncznak egy-egy szemét képezik, fennakad szemünk egy csoporton, mely ereinkben megdermeszti a vért, agyunkban megállítja a gondolatot, melynek látására megszűnt szívünk verése. Egy éhező, fázó, rongyokban burkolt, félmeztelen, piszkos, káromkodó csoporton, melynek lehellete dögleletes gőz, melynek csak ösrtöne van, de lelke nincs, mely az emberi társadalom süppedékes mocsárját képezi, a melynek dögleletes kipárolgása telve van az erkölcstelenség, a romlás és lelki betegség, a gonoszság és elvetemültség miasmáival. Irtózatos elemek képezik a csoportot. Gyilkosok és tolvajok, kik embertársaik vérét és vagyonát óhajtják; elvetemült gonosztevők, kiket sem a börtönök éjjele, sem a hóhérbárd vasa, sem az akasztófa kötele nem ijeszt; lelketlen söpredék, melynek nincs veszteni valója, és végre apátián, anyátlan árvák, kik az útszélen teremnek, a bűn és vétek gyermekei, kik ha véletlenül kora halál nem éri, vadul nőnek fel, s bűnben születve bűnben vesznek el, boszút véve az emberi társadalomon, mely gondjukat nem viselte. Ezekről az utolsókról akarok szóllani, ezek a mi nyomorultjaink. Minden társadalomnak megvannak a maga nyomorultjai, és minden társadalomnak kötelessége, hogy ezekről gondoskodjék. A társadalomnak fent vázoltam veszedelmes elemei azokból az ügyefogyott gyermekekből származnak, kik önvétkükön kívül a nyomor posványában tengődve állati ösztönükön kívül semminek birtokában, egyedül a gondviselésre bízva a társadalom kárára nőnek fel. Kettős veszteség reá nézve. Egy munkás emberrel kevesebb, egy veszedelmes taggal több. Széchenyi monda azt a szót, hogy oly kevesen vagyunk, hogy még a gyilkosnak is megbocsátana. Pedig többen lehetnénk. Egy nemrég a lapokat bejárt orvosi statistika megmutatá, mennyi emberélet megy veszendőbe évenkint Magyarországon, a gyermekek hiányos rész gondozása miatt. A Schwarcz pedig az egész világnak ragyogó példát mutat azzal, hogy a kis állam minden egyénének élete előtte drága, melyet meg kell őriznie, s melyet hasznos, becsületes tagjává kell tenni a társadalomnak. Ezáltal nemcsak a társadalomnak menti meg a rosz elemektől, hanem gyarapítja azt jókkal, s a bárminemű befektetett kölcsön ezerszeresen kamatozik. A jó intézmények hosszú sorában, melyekkel hazánk is bővelkedik már, egy van, a mely meghonosíttatni kezdetett, de olyan egy, a mely idővel nagy áldások szülő anyja lehet. A „szeretetházakat, értjük, a minő egy Balaton-Füreden van már évek óta, amely különösen egy férfiú bőkezűségének és kezdeményezésének köszönheti lételét; hová az ügyefogyott, árva, elhagyott, rongyos és meztelen fiú menekülhet az éhség és a fagy, az erkölcstelenség és tétlenség elől, ahol szíve hajlékonnyá tétetik a jóra, mielőtt a gonoszság végkép elrontotta, ahol megtanulja a munkát szeretni, és a tétlenséget kerülni, s a társadalom megtevőn irányában kötelességét, nem kell őt félteni később, hogy rendje, vagyona, jóléte ellen feltámad. Gyér népességi viszonyainkhoz képest nálunk mindenütt elég nagy az ily nyomorultak száma. Ha a társadalom nem viseli gondjukat, zavarok idejében rendesen azon gyúanyagot képezik, mely lángra lobbantja a társadalom épületét, mely vad ösztönében kész fel a rombolásban. Egy szeretetház kellene Magyarországon minden megyében, ahová bizonyos korú apátián és anyátlan árvák nevelésre felvétetnének, hogy felnőve, földönfutókká, gonosztevőkké ne kelljen lenniük. Nem volna szükséges, hogy ezek eme házban túlságos ismeretekkel terheltekének. A legfőbb czél volna itt, hogy számos ember a becsületes, munkás életnek megnyeretnék. Két három esztendős korához és hajlamaihoz képest elegendő volna, melyet tanulás és munkásság között töltve, s az ismeretek elemeit, (írást, olvasást, számvetést) magáévá téve, egy becsületes mesterhez adatnék valamely mesterség megtanulása végett. Társadalmunk viszonyait figyelembe véve, arra a meggyőződésre jutunk, hogy sok kevésbé korszerű, czélszerűtlen intézmény létezik hazánk minden megyéjében, melyek sokkal többe kerülnek, mint megyénként egy szeretetház! Tanügyi viszonyainkat szemlélve, kivált egyes megyékben, talán jókor elmélkedünk még a szeretetházakról ? Talán sok népiskola szomorú képe rettentsen viszsza bennünket? Nem! Minden nagynak kicsiny a kezdete És noha látjuk, hogy például Borsod megye legnépesebb községében sem felel meg a népiskola a törvény betűjének, hol a tanköteles gyermekek létszámához képest még kellő helyiség sincsen; hol tudjuk, az iskolaszék csak papiron megalakul, de soha nem működik ; a sötét középkor e sallangjain korunk követelménye fog győzedelmeskedni, és a valódi népnevelés országa honolni? Ferk Ferericz, a f. 1877. évben tartandó erdőőrök szakvizsgája ügyében Az erdőőrök szakvizsgája a f. é november 19-én és a következő napokon fog a f. évi junius 10-én kelt s annak idejében közzétett szabályzat szerint, és pedig: Pozsonyban, Kaposvárt, Kassán, Temesvárt és Kolozsvárt megtartatni. Felhivatnak tehát mindazok, kik az erdőőrök szakvizsgáját letenni szándékoznak, hogy eredeti bizonyítványaikkal felszerelt folyamodványaikat egyenesen az ezen vizsgák székhelyein működő főispánokhoz nyújtsák be. Budapest, 1877. sept. 22. A földmivelés,ipar- s kereskedelmi m. kir minisztériumtól. 3162. A f. 1877. évben tartandó erdőősi al. 1877. szakvizsgák ügyében a földmivelés, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium által f. évi szept. hó 22-én 18258. sz. a. kibocsátott hirdetmény, hirlaptiag közzé teendő. — Miskolcz, 1877. oct. 12. Bay Bertalan, alispán.