Borsod - Miskolci Értesítő, 1877 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1877-10-18 / 42. szám

Miskolcz. 1877. október 18. 42-ik szám. Tizenegyedik évfolyam. BORSOD. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú heti­lap és Borsodmegye hivatalos közlönye. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben és vidékre : Fél évre . . . . 2 ft. — kr. Egész évre . . . 4 * — „ Rendkivülileg: Negyed évre . . 1 ft. 20 kr. Nyilt-tér sorsa . . 2 s­tr. BEIGTATÁSI DÍJ: Előlegesen fizetendő : 50 szóig........................50 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft.­­ . Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr, melyek a kiadó-hivatalhoz intézendő!­. (Megyei hivatalos közlemények. ~kb~1877 Borsodmegye közig. bizottsága. Karg Károly kir. adófelügyelő jelentést tesz a September havi adófizetés eredményéről. A jelentésben foglalt adatok alapján az 1876. évi XV. t. sz. 62. §-ára való hivatkozással, ezennel kimondatik a felelőség a szendrei járás alsó, a miskolczi járás alsó és az egri járás felső szakasz szolgabiráira. Miről a királyi adófelü­gyelő és az illető szolgabirák külön értesittetnek, e határozat a Borsod lapban is közzétételén. Kelt Miskolczon, a közig. bizottság 1877 évi octóber hó 12-én tartott üléséből. B. Vay Béla, főispán. Földmivelés,­ ipar- és kereskedelmi m. kir. miniszter. 18268. sz. Hirdetmény (A mi nyomorultjaink. Nincs szomoritóbb látvány mint az em­beri nyomor látása, és nem ismerek emberi­leg méltóbb cselekvést, mint a nyomor eny­hítését, megszüntetését. Minden társadalom a legkülömbfélébb elemek egyesüléséből áll. Tarka mozaikja a különféle egyéniségeknek, s oly kép, melynek egyes alakjai csodálko­zásra ragadnak, mások a szánalom érzetét ébresztik fel bennünk. Imitt látunk alako­kat, melyek kaczagásra késztetnek, amott olyanokat, melyek sírásra indítanak. Mint a caleidoskop változatos alakjai előttünk elvo­nulnak tarka változatosságban a társadalom egyénei. A mély bölcsesség képviselője mel­lett ott vonul el előttünk a nevetséges hó­bort; ha kendőzött arczból néz felénk a nyegle gőg, s mi boszankodunk látásán, még jobban boszant a kendőtlen erkölcstelenség, mely arczátlanul mutatja meztelenségét; a csendes tűrés és lemondás mellett ott látjuk a vad kétségbeesést; a szegényes harc ez alatt becsületesség s a bársony alatt gaz nemtelenség sem ritka dolog s a legvégső sorban, mikor előttünk már mindazok elvo­nultak, kik a hosszú láncznak egy-egy sze­mét képezik, fennakad szemünk egy csopor­ton, mely ereinkben megdermeszti a vért, agyunkban megállítja a gondolatot, melynek látására megszűnt szívünk verése. Egy éhe­ző, fázó, rongyokban burkolt, félmeztelen, piszkos, káromkodó csoporton, melynek le­­hellete dögleletes gőz, melynek csak ösrtöne van, de lelke nincs, mely az emberi társa­dalom süppedékes mocsárját képezi, a mely­nek dögleletes kipárolgása telve van az er­kölcstelenség, a romlás és lelki betegség, a gonoszság és elvetemültség miasmáival. Ir­tózatos elemek képezik a csoportot. Gyil­kosok és tolvajok, kik embertársaik vérét és vagyonát óhajtják; elvetemült gonoszte­vők, kiket sem a börtönök éjjele, sem a hó­­hérbárd vasa, sem az akasztófa kötele nem ijeszt; lelketlen söpredék, melynek nincs veszteni valója, és végre apátián, anyátlan árvák, kik az útszélen teremnek, a bűn és vé­tek gyermekei, kik ha véletlenül kora halál nem éri, vadul nőnek fel, s bűnben születve bűnben vesznek el, boszút véve az emberi társadalomon, mely gondjukat nem viselte. Ezekről az utolsókról akarok szóllani, ezek a mi nyomorultjaink. Minden társadalomnak meg­vannak a maga nyomorultjai, és minden társadalom­nak kötelessége, hogy ezekről gondoskodjék. A társadalomnak fent vázoltam veszedelmes elemei azokból az ügyefogyott gyermekekből származnak, kik önvétkükön kívül a nyomor posványában tengődve állati ösztönükön kí­vül semminek birtokában, egyedül a gond­viselésre bízva a társadalom kárára nőnek fel. Kettős veszteség reá nézve. Egy munkás emberrel kevesebb, egy veszedelmes taggal több. Széchenyi monda azt a szót, hogy oly kevesen vagyunk, hogy még a gyilkosnak is meg­bocsátana. Pedig többen lehetnénk. Egy nemrég a lapokat bejárt orvosi statis­­tika megmutatá, mennyi emberélet megy veszendőbe évenkint Magyarországon, a gyermekek hiányos rész gondozása miatt. A Schwarcz pedig az egész világnak ragyogó példát mutat azzal, hogy a kis állam minden egyénének élete előtte drága, melyet meg kell őriznie, s melyet hasznos, becsületes tagjává kell tenni a társadalomnak. Ezáltal nemcsak a társadalomnak menti meg a rosz elemektől, hanem gyarapítja azt jókkal, s a bárminemű befektetett kölcsön ezerszeresen kamatozik. A jó intézmények hosszú sorában, me­lyekkel hazánk is bővelkedik már, egy van, a mely meghonosíttatni kezdetett, de olyan egy, a mely idővel nagy áldások szülő anyja lehet. A „szeretetházakat, értjük, a minő egy Balaton-Füreden van már évek óta, a­mely különösen egy férfiú bőkezűségének és kezdeményezésének köszönheti lételét; hová az ügyefogyott, árva, elhagyott, rongyos és meztelen fiú menekülhet az éhség és a fagy, az erkölcstelenség és tétlenség elől, ahol szíve hajlékonnyá tétetik a jóra, mi­előtt a gonoszság végkép elrontotta, ahol megtanulja a munkát szeretni, és a tétlen­séget kerülni, s a társadalom megtevőn irá­nyában kötelességét, nem kell őt félteni ké­sőbb, hogy rendje, vagyona, jóléte ellen feltámad. Gyér népességi viszonyainkhoz képest nálunk mindenütt elég nagy az ily nyomo­rultak száma. Ha a társadalom nem viseli gondjukat, zavarok idejében rendesen azon gyúanyagot képezik, mely lángra lobbantja a társadalom épületét, mely vad ösztönében kész fel a rombolásban. Egy szeretetház kellene Magyarorszá­gon minden megyében, a­hová bizonyos korú apátián és anyátlan árvák nevelésre felvétet­nének, hogy felnőve, földönfutókká, gonosz­tevőkké ne kelljen lenniük. Nem volna szük­séges, hogy ezek eme házban túlságos isme­retekkel terheltekének. A legfőbb czél vol­na itt, hogy számos ember a becsületes, munkás életnek megnyeretnék. Két három esztendős korához és hajlamaihoz képest ele­gendő volna, melyet tanulás és munkásság között töltve, s az ismeretek elemeit, (írást, olvasást, számvetést) magáévá téve, egy be­csületes mesterhez adatnék valamely mester­ség megtanulása végett. Társadalmunk viszonyait figyelembe véve, arra a meggyőződésre jutunk, hogy sok kevésbé korszerű, czélszerűtlen intéz­mény létezik hazánk minden megyéjében, melyek sokkal többe kerülnek, mint me­­gyénként egy szeretetház! Tanügyi viszonyainkat szemlélve, ki­vált egyes megyékben, talán jókor elmélke­dünk még a szeretetházakról ? Talán sok népiskola szomorú képe rettentsen viszsza bennünket? Nem! Minden nagynak kicsiny a kezdete­ És noha látjuk, hogy például Borsod megye legnépesebb községében sem felel meg a népiskola a törvény betűjének, hol a tanköteles gyermekek létszámához ké­pest még kellő helyiség sincsen; hol tudjuk, az iskolaszék csak papiron megalakul, de soha nem működik ; a sötét középkor e sal­langjain korunk követelménye fog győzedel­meskedni, és a valódi népnevelés országa honolni? Ferk Ferericz, a f. 1877. évben tartandó erdőőrök szakvizsgája ügyében Az erdőőrök szakvizsgája a f. é november 19-én és a következő napokon fog a f. évi junius 10-én kelt s annak idejében közzétett szabályzat szerint, és pedig: Pozsonyban, Kaposvárt, Kas­sán, Temesvárt és Kolozsvárt megtartatni. Felhivatnak tehát mindazok, kik az erdő­őrök szakvizsgáját letenni szándékoznak, hogy eredeti bizonyítványaikkal felszerelt folyamodvá­nyaikat egyenesen az ezen vizsgák székhelyein működő főispánokhoz nyújtsák be. Budapest, 1877. sept. 22. A földmivelés,­­ipar- s kereskedelmi m. kir minisztériumtól. 3162. A f. 1877. évben tartandó erdőősi al. 1877. szakvizsgák ügyében a földmivelés, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium által f. évi szept. hó 22-én 18258. sz. a. kibo­csátott hirdetmény, hirlaptiag közzé teendő. — Miskolcz, 1877. oct. 12. Bay Bertalan, alispán.

Next