Borsod - Miskolci Értesítő, 1878 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-12 / 37. szám

Miskolcz, 1878. September 12. 37-ik szám, Tizenkettedik évfolyam B­OR­SOD. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú heti­lap és Borsodmegye hivatalos közlönye. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: BEIKTATÁSI DÍJ -Helyben és vidékre : Rendkivülileg: Előlegesen fizetendő : Bélyegdij : Fél évre . . . . 2 ft. — kr. Negyed évre . . 1 ft. 20 kr. 50 szóig.......................50 kr. minden hirdetéstől 80 kr. melyek Egész évre . . . 4 „ — „ Nyilt-tér sorsa . . 20 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft. — „ a kiadó-hivatalhoz intézendők. WMMSASa értesítő, jegyei hivatalos közlemények. 2938. szám. ^ , .,, ,,­­ 1878— Borsod vármegye alispánjától. Azon borzasztó szerencsétlenség alkalmá­ból, mely a f. évi augusztus 21-én tör­tént árvíz által Miskolcz városát érte, f. hó 12-én d. e. 10 órakor me­gyei rendkívüli közgyűlés fog tar­tatni. — Ezt megelőzőleg ugyanazon napon reggeli 8 órakor állandó választmányi ülés tar­ta­tik. Miről a t. közönség és a t. bizottsági tagok ezennel értesittetnek. Miskolcz, 1878. September 5-én. Bay Bertalan, alispán. (Miskolcz, septemberhö 9. 1878. Tíz napja múlt ma, hogy városunknak egy nagyrésze megsemmisült; tíz napja múlt már, hogy ernyedetlenül folyik a sysiphusi munka, helyrehozásán mindannak, mit a romboló ár rövid pár óra alatt megsem­misített s a torlaszok elhárításán, melyet össze­hordott. Az 1878. évi augusztus 30—31. kö­zötti és örökre feledhetetlen marad városunk lakosai előtt; érhették, érték is már csa­pások városunkat, de eh­ez hasonlóról sem a levéltári jegyzőkönyvek, sem krónikák nem emlékeznek meg, s bizonyára felülmúlta az, az 1691. évben május 23-án dühöngött vizárt, melyről a városi levéltárban a következőleg szól a feljegyzés: »a rendkívüli esők és égszakadások miatt a Szinva és Pecze vize megáradván, rette­netes nagy zúgással házaknak, malmoknak, hidaknak rontásával éjjel 10, 11, és 12 óráig annyira rontotta szegény városunkat, hogy a Toronyalja és Papszer­­utczákon kívül az egész városon kevés ház maradott, mely az ár­víztől meg nem telt volna; java­inkat elhordotta, marháinkat megölte, sokad­a­lom (vásár) alkal­mával lévén sok idegenek a lako­sok közül is sokan a vízbe hal­tának.­­ A felső hegyeken levő szőlőhegyeinket a rettenetes zá­por kőeső annyira elrontotta, hogy a földet is elmosta, sok kár­vallásunkat Isten tudná kimon­dani, nem ember.“ Ezen vizárról ennyit találunk felje­gyezve , igaz hogy aránylag véve ez sem lehetett csekély, mert ha tekintetbe vesszük, hogy akkor a város csakis a forgó­hídig ter­jedt és innét, valamint a Szentpéter felé ve­zető útvonaltól befelé egyetlen ház sem volt, akkor azt csekélylenünk egyáltalában nem lehet. A­mi tehát volt, az mindig ismétel­heti magát, ha volt már két ízben, lehet még többször is, lehet rövidebb időközök­ben, akkor, midőn még az első csapást sem volt időnk kiheverni. Ámde az isten azért adott észt az em­bernek, hogy számba véve a lehetőségeket, s okulva a múltban történteken, tegyen meg mindent saját életének, vagyonának meg­mentésére. Ha elődeink bűnös mulasztást követ­tek el saját életük, vagyonuk megmentésé­nél, nekünk e mulasztást a reánk nehezült csapás után helyre kell hoznunk s ezzel minden törekvésünket oda irányoznunk, hogy hasonló elemi csapások ne ismétlődhessenek, illetőleg, hogy azok káros hatása lehetőleg kis körre szorittassék, a­mit csak is a Szinva és Pecze szabályozása által lehet elérni. Miskolcz város képviselő testülete talán már előérzetével bírt a nagy veszedelemnek, akkor a­midőn 1874. évben meghozta azon nagyfontosságú határozatát, hogy jövőre sem a Szinva, sem a Pecze folyókra ki­nyúló épület­részeket nem lesz szabad épí­teni, sőt tovább ment,mert még azt is kimon­dd, hogy az így kiépített­­­áradat alkalmá­val a víz lefolyását gátló, már meglevő épü­letek, bizonyos évek alatt szintén lerombo­­landók. — E küldöttségnek, épen az volt a hivatása, hogy mindazon helyeken, hol ily kiépítések vannak megjelenvén, vegye szemügyre azt, hogy hová és miként lehetne az illető udvarokban a nem tűrendő épület­részeket elhelyezni. De a képviselő testület ezen határozata mindenütt oly nagy ellenszenvre talált, hogy a hatóságnak nem volt bátorsága a közgyű­lés határozatát végrehajtani; nem, volt erély benne még csak arra sem, hogy az újabb beépítéseknek útját állotta volna; nem, mert a hatóság akkori feje maga követte el a leg­nagyobb bűnt, maga szegte meg a határo­zatot, építvén a péczére egy egész sor, a folyó felé mintegy 4 lábra kinyúló faépületet. Ily körülmények után természetesen szó sem lehetett az üdvös határozat végre­hajtásáról és most meg is lakoltunk érte. Most ezen kiépítések nagyobb részben tönkre mentek; a vizát, mely sok helyen egész a házak tetőzetéig emelkedett a Szinva és Pecze mentében, mint útjában álló, szabad lefolyását gátló akadályokat lerombolta, s romdarabjait egyes hidaknál, vagy a mal­moknál, összegyűjtve, ezekből oly roppant torlaszokat épített s ezzel a viz lefolyását úgy elzárta, hogy annak medréből ki kel­lett dűlnie s az utczákon végig rohanva, házakat pusztítani s magával ragadni mind­azt, mit útjában talált. Derék polgármesterünknek, ki a vész ideje alatt nem lármával, de annál több erélylyel, buzgalommal teljesítette nagy­szerű feladatát az egész hatósággal együtt, a már meghozott üdvös határozat nem ke­­r­ülte el figyelmét, azt megnyittatta és ki­hirdette , mert látta, hogy még ezredrészben sem lettek a romok eltakarítva, a folyó medre megtisztítva s már is vannak önző, könnyel­mű emberek, kik a folyók felett való ki­építést újra megkezdették, megkezdték hogy vész idején százak és százak leljék újra ha­lálukat, hogy ezrek és ezrek jussanak ismét koldusbotra. Nem uraim, a bűnös könnyelműség vég­órája ütött, a város közgyűlésének, hatósá­gának azt nem szabad tűrni, s úgy tudjuk, nem is fogja tűrni, hogy egyesek a közbiz­tonság rovására keressék kényelmeket, tá­gítsák udvaraikat. Ahoz a térhez, mely a folyók felett van csak az elemnek magának lehet joga és nem egyeseknek, mert ha az ezen jogától megfosztatik, rémítően boszulja meg magát. Legyen üdvözölve tehát általunk a pol­gármester úr­ az újra kezdeményezésért, vezé­relje elhatározásában a férfiúi erély, szigorú kötelességérzet, mi hogy nem fog hiányozni arról tökéletesen meg vagyunk győződve, s ha ezt keresztül vitte, ha egyszer nem fog­nak ott éktelenkedni többé amaz, az egész­ségre is káros hatással bíró épületek, ha megtisztítva látandjuk a folyók máskülön­ben eléggé széles medrét, bizonyára mond­juk , hogy mindenki áldani fogja érette s ő tett legtöbbet Miskolcz városa és ennek pol­gárai érdekében. Itt azonban még nem szabad megálla­podnunk s a városi képviselő testületnek nem lehet sürgősebb teendője, mint határozatát újra feleleveníteni s felelősség terhe alatt meghagyni a hatóságnak, hogy az ez irány­ban való intézkedéseket haladéktalanul tegye meg, szóval addig ütni a vasat míg meleg, míg élénk benyomása alatt élünk a felettünk elvonult borzasztó s­örökön emlékezetes eseményeknek.

Next