Borsod - Miskolci Értesítő, 1879 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-02 / 1. szám

Miskolcz, 1879. január 2. 1-ső szám. Tizenharmadik évfolyam. BORSOD. mmmw ámírisim Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú heti lap és Borsodmegye hivatalos közlönye. ELŐFIZETÉSI ÁEAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyben és vidékre : Rendkivülileg: Előleg esen fizetendő : Bélyegdíj: Fél évre . . . . 2 ft. — kr. Negyed évre . . 1 ft. 20 kr. 50 szóig .......................50 kr. minden hirdetéstől 30 kr, melyek Egész évre . . . 4 B — „ Nyilt-tér sorja . . 20 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft. — „ a kiadó-hivatalhoz intézendők. Előfizetési felhívás „B 0 r‘s O D“ 1879-ik évi 13-ik évfolyamára. Tisztelt közönség! Azon tisztelet, melyet a t. közönség s lapunk olvasói iránt érezüuk, kötelességünkké teszi a 13-ik óv beköszöntésével is, eddig tapasztalt s nagyrabecsült támogatása s meleg pártfogásáért hálás köszönetünket nyilvánítani, s ebből erőt merítve oda nyilatkozni: hogy mint eddig, úgy jövőre is főtörekvésünk leend, a t. közönség érdekeit híven szolgálni s ez­zel minden lehetőt elkövetni, hogy lapunk a követelményeknek megfelelve, őre legyen a közérdeknek, támogatója a mindnyájunkat egyenlően érdeklő társadalmi, köz- és egy­leti élet egyes mozzanatainak. Ez lévén rövid programmuuk a jövőre is, feleslegesnek tartjuk lapunk tartalmára bővebben kiterjeszkedni, miután a kimondott elv és irány, s lapunk 12 évi változatlan fennállása, arról tesznek tanúságot: hogy lapunk, mint vidéki közlöny, lehetőleg megfelelt nehéz feladatának, s ezzel eltalálta azt az utat, mely a közérdeklődés felkeltésére vezet, a mely érdeklődés, táplál az édes remény, jövőben sem fog elmaradni. Megújítva hálás köszönetünket s kérve a t. közönség nagybecsű támogatását, marad­tunk Miskoíczon, deczember hó 17-én 1878. teljes tisztelettel a „Borsod“ szerkesztősége. Az előfizetési feltételek lapunk fejezetében olvashatók, s vidékről Jegköny- nyebben postai utalvány által eszközölhetők, melyet a nyomandó példányok számának meg állapítása czéljából minél előbb megújítani kérünk. Helybeli előfizetőink — mint rendesen — a lapkihordók által fognak megkerestetni. Új év. Mely emberi szív nem dobog fel örömtel­jes reményben e szó hallatára ? Mely érző kebel nem ver gyorsabban és magasabban ez ünnep­nap megjöttével ? Van-e halandó, a ki ezen na­pon, a remény és lemondás, a szeretet és gyű­lölet majd magasztos örömet, majd sajgó fáj­dalmat gerjesztő indulatain ne lelkesüljön, vagy vészes erejök hatalma alatt ne görnyedjen ? — Eme napon, midőn egy év munkája és fárado­zása. csalatkozása vagy gyümölcse újra és teljes valódiságában tűnik fel lelki szemeink előtt; ezen napon, midőn ember nem állhat ellent an­nak, hogy a lefolyt év összes mozzanatait, küz­delmeit, annak győzelmeit vagy kudarczait ismé­telten ne élje át felizgatott képzeleteiben — mily külömböző érzelmekkel gondolunk vissza az el­múlt esztendőkre! Egy óvet láttunk az örökkévalóság meg- mérhetlen távolában eltűnni. Egy porszemnyi kapcsát azon óriási láncznak, melyet mi a föld fennállási idejének nevezünk. Egy év! Mily ke­vés kimondani! Csak két szótag, s mégis meny­nyi vágyat és reményt, mennyi gondot s bút, mennyi örömet és fájdalmat szült, táplált, tel­jesített vagy temetett el e két tagocskába fog­lalt szó ! Visszatekint az ember elmúlt évi munká­jának eredményére. A földmives, a kereskedő, az iparos mérlegeli az elmúlt óv nyereségét, vagy veszteségét. Örvend, ujjong, ha a nyereség mér­lege telibb; hálát ad Istenének, ki szorgal­mát megáldotta s a szerencse nyújtotta újult erővel várja a jövő esztendőt. Ennek min­dig kellemes emlékezetű a lefolyt óv. Vidá­man és elégedetten említi a bő, nyereségteljes időt. — De bánatos, gondteljes arcza a vésztő­nek nem mutat semmi örömet. Az elmúlt év nem hozta meg fáradozásának gyümölcsét, nem adott ez neki semmit, n melyhez kellemes emlé­kek fűznék És ha mégis újra és lankadatlan erélylyel fog munkájához, a jövő óv az, nem az elmúlt, mely erejét föntartja, reményét éleszti és táplálja. — De nem csak ezek, hanem a tár­sadalomnak minden rendű és rangú tagja, az or­vos, az ügyvéd, a tanár és tanítványa, a hiva­talnok, mind kivánja, reményli és akarja, hogy e nap után bár jobb és szebb derülne reá. Le roi ét mórt, vive le roi! Eltemetjük az elmúltat, bár annak gyönyöre és keserve vésve marad szivünkben; és üdvözöljük a jövőt, bár annak kifürkészhetlen titka, mint az éjjeli belát- hatlan sötét tenger tárul el szemeink előtt. — Mondják, hogy az úgynevezett müveitek, fél — vagy egész tudósok, vélt felvilágosultsa- guk tudatában — hogy a gazdagok, a sors ked- venczei, legyőzhetlenségök büszke önérzetében, egykedvűen és meg nem indulva élik át e napot. Nem lehet. Mert ha elég lelki erővel bírnak is arra, hogy saját vágyaik, vagy reményeik sike­rültét nem föltételezik a jobb időtől csupán — ezen napon, midőn látják, hogy az emberiség óriási tömege mi képen ünnepel, hisz, szeret, re­mél és feled, ők sem birnak ellentállani az ál­talános hit, és lelkesülésnek. Gigás kísérlet­ként merül fel előttünk a sors változékonysága és a szivünket övedző vért, legyen az aranyból, vagy sophismákból verve, gyenge nádszálkónt hull el a magátaszállás szelíd erejének csapá­sai alatt. De bár ünnepel a család szent magánya, bár ünnepel a társadalom nagy összege; nem ünnepel a szenvedély, a bir- és hatalomvágy. Ünnepelni akarnak a népek, ünnepelni örök bé­keünnepet. De lángba borítja a zsarnokság a fél világot és hazánk reménye és büszkesége elhull egy kopár ország véráztatta csatamezejón. — Szomorú ez új év ünnepe, mert az elmúlt csak a fájdalmak mérges fullánkját hagyá szivünkben. S mi miskolcziak ? Kik kétszer is ürítettük a ke­serűség kelyhét! Kiket a rettentő vizár jólétünk tönkremenésével fenyegetett, kiknek közepéből számos szorgalmas és munkás lakost, szülőt, gyermeket vagy rokont élte javán ragadott el a dühöngő elem, kiknek fiai vagy rokonai alig visszatérve a riadó csatavészből, még mindig remegve és gondteljesen nézünk ezúngadozó bé­kepolitika gyászos működésére, mily érzelmekkel gondolhatunk az elmúlt esztendőre? De el a múlttal s idegrágzó jeleneteivel. Te - kintsünk bizalommal tölt szívvel a jövendő szebb és jobb idők derengő fénye elé. Kiizdjünk fára- datlanul a mostoha idők viszontagságai ellen, vértezzük magunkat a kitartás, erély, remény és szeretet megtörhetlen pánczélaival. S legyen bár a jövő év áldásos ránk vagy nem, találjon ben­nünk edzve és készen, illő és bátoi elfogadá­sára ! — Boldog uj évet! G. S. (A mag tömöttsége bir-e befolyás­sal a termés minőségére ? i. E lapok hasábjain az üszög eltávolítá­sára közzétett azon nézetemre, hogy a búza­vetőmag értéke annak fajsúlyúval összefüg­gésben áll, s hogy a legtömöttebb érett bú­zavetőmag alkalmazása, — egyébb kö­rülmények figyelembevétele mellett, — a legbiztosabb üszög-elháritó szerek egyike, — előttem több gyakorló gazda oda nyilat­kozott, hogy nálok számos esetben rostaallya is kitűnő sikert eredményezett a termés minőségére és mennyiségére nézve. Megengedem, hogy hazánk természet­től gazdag talaja azelőtt — a benne nagy mennyiségű szerves anyagok felhalmozódása következtében — birt azon képességgel, hogy az elmállás és korhadás vegytani folya­mata a silány magot is gyors növekedésnek indította. A szakadatlan gabnatermelés foly­tán azonban a kitűnő erőben lévő talajok termőképessége lassan-lassan csökkent, mert a televény az ily folytonos mivelés alatt lévő téreken a növényfelépitéséhez megkiván- tató ásványi tápanyagok folyóvá tételét nem eszközölhette.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék