Borsod - Miskolci Értesítő, 1879 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1879-07-10 / 28. szám
Miskolcz, 1879. julius 10. 28-ik szám. Tizenharmadik évfolyam. BORSOD. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap és Borsodmegye hivatalos közlönye. ELŐFIZETIÉS! ÁRAK: BEIGTATÁSI DÍJ: Helyien és vidékre : Rendkivülileg: Előlegesen fizetendő . Bélyegdij : Sél évre . . . . 2 ft. — kr. Negyed évre . . 1 ft. 20 kr. 50 szóig.......................50 kr. minden hirdetéstől 30 kr. melyek Egész évre . . . 4 „ — „ Nyilt-tér sorsa . . 20 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft. — „ a kiadó hivatalhoz intézendők. aiSK6L€B ástlilf é. további észrevételek a dobkór gyógyítására nézve. A mezőgazdaság a tapasztalás és kísérlet tudománya, csakhogy kötelességünk a gyakorlatból oly elveket fejteni ki, mellyek bennünket munkánk sikeréhez vezessenek. Ha hazánk mezőgazdasági állapotát tudományos szempontból tekintjük, bizton elmondhatjuk, hogy hazánk akkor leend nagygyá — gazdaggá, ha a mezőgazdaság minden ágában, de — jelen viszonyainkat tekintve — leginkább az állattenyésztésben tudományos, mély ismereteket szerezünk. Az intensivebb) üzletvitelre való áttérés a szarvasmarha tenyésztés nagyon meleg felkarolását és annak vasszorgalommal űzését parancsolja. De ezen czél biztos elérésére a tudomány magasztos, lelki tápot nyújtó elméletét át kell tanulnunk, mert csak így előzheti meg a gondolat elkövetett tetteinket. Avagy dobjuk el magunktól azon elvek ismeretét, melyeket fáradozással megszereztünk, elvesztjük akkor a sikernek alapelemeit is. Állattenyésztésünk fejlesztésében s magas fokra emelésében segélyt nyújtanak nekünk a természeti tudományok, mert mint Herschel igen helyesen jegyzi meg: a természeti tudományok és az élet mesterségei között folytonos közlekedés és kölcsönös segélynyújtás létezik, s nem történhetik valami tetemes haladás amazokban, megfelelő előmenetel nélkül e mezekben. Az állandó haszonnal űzhető állattenyésztési ismeretek megszerzése kapcsolatban áll a vegytan, az állatbonczés élettan s a veterinariával. Ha a természeti tudományok ezen ágait áttanulmányozzuk, ha e széles kiterjedésű mezőn egészséges adatokat gyűjtünk, ha megismerjük az állat külső és belső szerveit és azok működéseit, akkor világossá lesz előttünk a test munkássága, azoknak szükséges, ennek alapján fogjuk megítélhetni a termelés által szült elhasználást, az elhasznált anyagok mily módoni utánpótlását s betegség esetén a baj felismerését s annak mikénti gyógyítását. A báromorvoslástan — veterinaria — egész terjedelmében az állatorvos dolga, ki a betegségek gyógyításáról tudományos készültséggel birván az előfordulható kóresetekben tudományos elvekből idul ki. De az állatgyógytan oly szoros összefüggésben áll a marhatenyésztéssel, miszerint a gazdának a báromorvoslástani főbb elveket el kell sajátítania, mert csak így tudhatja megítélni hol rejlik legfőbb óvszere a számos betegségeknek. A tudomány mai színvonalán a korral haladni akaró gazda mindig e két szót tartja szemei előtt: miként és miért? Ezen két szó vezérli a gazdát egész pályáján a gazdasági üzlet ágazatainál előforduló munkák végrehajtásánál. Ezen két szó szolgál alapul az állattenyésztőnek tenyészczéljai elérésében, s végre ezen két szó az, mely a mezőgazdát — szükségben mint állatorvost — beteg állatjainak gyógykezelésében kalauzolni képes. Ha e két szó értékét felfogva — arra feleletet is tudunk adni, akkor érdemlegesen megbírálhatjuk, hogy a dobkórban sínlődő marha gyógyítása chemicomésszel, mechaniceszurcsappil, vagy a Monro féle gyomorcsővel sikerrel eszközölhető-e? Tudjuk, hogy a páros ujjnak egyik alrendjét a kérődzők képezik , melyeknek gyomra — a nállunk meghonosultakat értve - mindig négy részletből alakul. A gyomrok legelsője és legnagyobbika a bendő, mely egész a medenczeikig nyúlik és melyben a szarvasmarhánál elfér 40 —43 liter folyadék, vagyis ugyanannyi köbdeci méter takarmány. Itt gyülemlik meg oly takarmányneműek mohó élvezete után, melyek gyorsan erjedésbe mennek — azon veszélyes szénsavgáz, melynek eltávolítása mészvizzel vagy szúrcsappal ajánltatott. A művészeti tökélyre emelkedett vegyelemzés tüneményszerű fogásaival az elme még a természet fátyolén is áthatolhat, e tudomány segédkezése mellett tudjuk, hogy a szénsav szín és szagnélküli gáz, melynek belélegzése veszedelmes, ha nagyobb menynyiségben lenne elegyedve a levegővel. Keletkezik az erjedésnél és rothadásnál. Nagy fajsúlyúnál fogva könnyen összegyűlik, mi által több szerencsétlenségre szolgáltat okot. Száraz állapotban nem bír savanyú hatással, vízoldata azonban úgy tekinthető, mint szénsavhydrat, mely azonban tiszta állapotban ismeretlen. Ha ezen oldatba valamely aljat adunk szénsavsó keletkezik, ha például mészvizet öntünk hozzá, a folyadék, a kiváló szénsavas calciumtól megtejesedik E hatás következtében a szénsavgáz absorboálódik. A szénsavat több aljak (Basis) képesek mohón megkötni, ezeknek felsorolása azonban nem czélja értekezésemnek, miért is csupán arra szorítkozom ezek közül, mely a gazdának elterjedtsége és olcsóságánál fogva leginkább rendelkezésére áll, s ez az ojtott mész. Ez a szénsavat oly nagy mértékben és oly mohón köti meg, hogy annak hatása már néhány percz alatt szembetűnően mutatkozik; minthogy pedig e megkötés által a szénsav gáz nemű álományából mint szénsavsó szilárdá változik, természetes következménye ennek, hogy azon káros hatást, amely a dob kórnál a gáz fesz erejénél fogva veszélyes az állat életére nézve, midőn a gáz mint olyan lenni megszűnik, midőn az élőbbén térfogata helyett számba sem vehető csekélytől- elfoglalására kényszeríttetik, s azonnal véget ér. A mész viz használatát azonban részemről azért nem ajánlhatom, mivel egy liter viz csak is 2,5 gram meszet képes feloldani, mivel így a szükséges menynyiségű mész bevezetését nagy térfogatú viz kiséri, s mivel a víz jelenléte az erjedést elő is segíti. Miért is a vegyi kezelést röviden a következőkben foglalom össze: vegyünk 1-2 diónyi sűrű, a lég behatásától víz felüllettel megóvott meszet, vegyítsük azt csakis anynyi vízzel össze, hogy az a marhába beönthető legyen, a hatása, hogyha a folyadék még a bendőbe juthat —, minden esetben biztos. A baj azon fokán, midőn ezen gyógykezeléssel már ezért nem érhetünk a meggyürött gázt erőműtanilag távolitjuk el, mely legolcsóbban és legbiztosabban a szűrcsappal — de nem bicskával eszközölhető. Végre reflectálnom kell e lapok hasábjain legközelebb megjelent azon állításra, hogy a dobkórnak legbiztosabb gyógyszere a Colchicum Autumnale (de nem Colchicum antomisale.*) Magyar neve kikirics — őszi kikirics. Főleg erdős vagy nedves réteken nálunk mindenütt tenyészik. Gyógyczélra az egészen érett magvakat (Lemina) és a gumókat (Bulbus) használjuk, melyet vagy mint kikirics festvényt, vagy mint kikiricsbort látjuk elkészítve. Mindennek hatása a kikirics aljtól (Colchicin) feltételeztetik, mert többi alkatrészei, mint a zsíros olaj, czukor, kevés gubacssav, gyanta és közönséges növényrészek — gyógyhatással nem bírnak. A cholchicinnak alkalmazása gyógykönyveink szerint köszvényellenes, s hatása a vérbeni átszivárgáskor áll be, s a kikiricsalt mint nehezen átszivárgó szer jeleztetik a gyógyászat terén : miért is a Colchicumot a dobkórban, hol gyors vegyi vagy mechanikai hatásra van szükség, mint olyat,, mely ezen tulajdonokkal — még aleopaticus adagban sem, annál kevésbé az ajánlott homeopathicus formában véve — nem bír, s mint olyat mely köszvényes bajok gyógyszere — ajánlani éppen nem lehet. Az állatgyógyászat ma már azon eszméknek kifejezése, melyeket a helyes ítélet alá vetett adatok terjesztettek. Ezen adatok gyűjtésében közreműkö d) Nyomda )rba, melyet kötelességünknek tartottunk alább helyreigazítani. Se rk.