Borsod - Miskolci Értesítő, 1879 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-02 / 1. szám

mint azt többen, a megtámadott bizottsági ta­goknak sub rosa értésükre is adták, — most is hajlandók voltak, nem csak a már megtörtént pénzkivitelt utólagosan jóváhagyni, ha­nem Tetzel példájára, még a jövendőbeli bű­nökre nézve is a feloldó ostyát előlegesen kiszol­gáltatni — pénzért — ; ezen választmányi tagok első­sorban a liquidálók Nestorát rohanták meg, kit Allah maga r­uházott fel az elnöki méltó­sággal és adta kezébe a számára közvetlen az égről lehozott kormánypálctát; a­mennyiben tudniillik: sehol nyoma nincs, hogy kinevezés vagy választás útján jutott volna ezen tisztségre,­­ de megrohanták az elnök t­r­a­b­an­t­j­a­i­t is, és ebből azután: egy minden testi sér­­tés nélküli ö­s­s­z­e­s­z­ó­l­a­l­k­o­z­á­s­t­e­tt, melyet részletesen ecsetelni ezúttal c­élunk nem lehet, amennyiben csak ennek eredménye bír nagy horderejű érdekkel a szóban forgó ügyre nézve. Kiderült ugyanis, hogy a bizottság, az adó fejében letartóztatott 42.800 írt. kézrekeríthe­­tése czéljából,magas miniszteri meghagyás foly­tán egy mérleget terjesztett fel az egyletnek 1872-beni vagyoni állásáról; ezen mérleget a testület homlokzatában figuráló két felügyelő tag nem írta alá; az egyik t. i. csak feltételesen akarván azt aláírni, a­mit a leszámítoló vezény­lők nem engedtek meg; a másik felügyelő tag pedig semmiképen nem akarta aláírni; ezen mérleg elkészítésében, megbírálásában és aláírá­sában, a végre sikeresen kiszorított és bántalma­zott leszámítoló tag sem vett részt, mert az vele nem közöltetett s a mérleg ennek tudta nélkül fel is terjesztetett. Ezen mérlegről tudjuk, hogy a Friedmann Móricz által még az egylet beszüntetése előtt két nappal Pesten feladott 25000 forintnyi takarék­­pénztári könyvek — mely összeg azonban az egyleti könyvek szerint 28000 forintot tesz — nincs felhozva; erről azon hír kering, hogy ezen kedves gyermek a sok bába közt veszett el, de erről a bizottság csen­deskén hallgat. Hiányzik a mérlegben a viszbiztositó elnök által — az egyleti pénztári napló szerint — köl­­csönképen felvett 500 frt., valamint azon 980 frt. is, melylyel a viszbiztositó elnök az egylet­nek osztalék fejében adós ; továbbá 1190 frt ka­mat 100 drb. részvényre fizetett 2500 frt; 500 frt kölcsön és 930 frt osztalék után; de hiányzik a Gréger nevű putnoki ügynöknél levő 400 frt is. Figyelmébe ajánljuk az adófelügyelő és kir. ügyész uraknak úgy a felsorolt téte­lek valóságáról mint a következő kérdések mi­benlétéről­ tudomás­szerzést, úgymint: miután a fent érintett 28000­­ vagy 25000 frt, a még meglevő postavevény szerint, az egylet beszüne­­telése napján csakugyan Pestről leérkezett, az egyleti könyvekben pedig kiadásolva elő nem tű­nik, hová lett tehát ? és miért nincs a mérleg­ben? továbbá előfordulnak-e a mérlegben a kö­vetkező tételek: 10000 frt, melyet az egylet Székesfehérvárra küldött Fischer Dezső ügynök­nek elhelyezés végett? 6000 frt. melylyel az imént említett ügy­nök — dúsgazdag ember létére — az egylet­nek adósa? 10000 frt. mely, a leszámítoló bizottsági elnök saját nyilatkozata szerint a kolozsvári ügy­nöknél van. Makón, és még számtalan ügynököknél parlagon heverő nagy összegek ? végre azon ez­rekre rugó összegek, melyeket a volt egyleti igazgatóság, az akkori választmányi és alapitó tagoknak ugyanis: az előbbieknek 400—400 frt, az utóbbiaknak pedig 600 — 600 frt. összegben kölcsön adott, s mely összegeket a jelenlegi bi­zottság be is peresített. Szerény véleményünk szerint ezen kérdé­sek, mint átalában az egylet elszórt vagyona hol­létének kiderítésében az egylet volt igazgatója Eördögh István úr maga nyújthatná a leghatá­lyosabb segédkezet. Az ügynökök szép szelíden és udvariasan beinvitáltatnak a megszámolásra, de kevés kivé­tellel, az invitatiót ignorálják; miért nem idéz­tetnek meg tehát törvényileg ? A megjelenő ügynökök rendesen nem az egész bizottságnál jelennek meg, hanem az egyes tagokat látogatják meg azok lakásaikon, azután eltűnnek, a­nélkül, hogy a testület azok színét látná, s ha az illető bizottsági tagok e végből interpelláltatnak, rendesen olyan választ adnak, a­milyen alkalmas. Az ügynököktől vagy bárhonnan beérkező levelek — bár azok a bizottsághoz czímezvék — nem a postáról közvetlen érkeznek be a hivatal­­helyiségbe, hanem rendesen egyik kiváltsá­­golt tag rántja elő zsebéből — ha épen eszébe jut — és így igen természetes, csak a bemu­­tathatókat mutatja be. Értesültünk továbbá arról is, hogy a vá­lasztmány egyik tagja, mint az összes testület teremtője szerepel, a­mennyiben — állí­tása szerint — kizárólagosan ő maga volt kez­deményezője és két éven át fáradhatlan ténye­zője annak, hogy 1872-ben egy közgyűlés meg­tartatott és ez után a felügyelő, leszámítoló és választmány összes testülete életre hivatott, mely fáradozásáért az említett választmányi tag, a már benyújtott számlája szerint, csak 900 frtot követel, s a­mely összeg kifizetése kétséget sem szenved, ha az alku létre jön. Vannak itt helyben jogos követelők, de nehezen lehet velük egyességre lépni, és így a kielégítés nem akar létre jönni. Fan egy 488 frtos világos bérkövetelést emelő igen szegény sorsú volt egyleti szolga, és helybeli lakos, de követelése, annak jogosult­sága daczára sem fizettetik ki, mert miután ez alku tárgya nem lehet, tehát annak kifizetését sem engedi meg a leszámítosok lelkiismerete,­ mert ez az egyleti vagyon megcsorbítása volna. A felsoroltakkal szemben igen vigasztaló­ig hatott ránk azon örvendetes hir, hogy váro­sunkban számos tekintélyes polgár, — még­pe­dig nem csak olyanok, kik az egylet által kárt szenvedtek, hanem olyanok is, kik azt a közjó iránti érdeklődésből teszik — igen komolyan sorakoznak, és nem tudjuk: a kir. fenyítő törvény­szék avagy egyenesen a magas igazságügyi mi­nisztériumhoz ? egy felterjesztést intézni czéloz­­nak, hogy ezen többször említett sáfárok műkö­dése behatóan megvizsgáltassák, nehogy a sok ezer károsult és nagyobbrészt nyomorban sin­­tődő család utolsó fillére, a jelzett népboldogító urak zsíros koncza legyen, hanem az érdeklettek birtokába juttassák, s valóban minden nemes-­­ keblű polgár örülne, ha a törvényhatóság csak­ugyan minél előbb ezen testület kártyáiba bele­tekintene, és mondhatjuk, hogy e tekintetben, ép oly szaktudományos mint eleseszü­nk­, ügyé­­szünktől sokat reménylhetünk , mert értelmisége és éber szeme bizonyára sok nagy horderejű mo­mentumot volna képes kideríteni, mely által a törvénynek és igazságnak és így a károsult kö­zönségnek fontos szolgálatot tenne, de magának hervadhatlan érdemkoszorút szerezne. Ezen törvényes beavatkozás annál nagyobb életkérdés; a­mennyiben, mint értesültünk, a választmányi tagok is megszelídültek már, el­csitították ezeket is fokozatos adagokban, t. i. 100 frt, 50 frt és 25 frtos részletekben nyújtott gratifikátiókkal, a­mint az erősebb vagy gyön­gébb természet azt szükségessé tette. A törvényes beavatkozás a mérleget is ki­igazítaná — ez az adó alóli felmentést nem gá­tolná, mert a­hol másfél millió a deficit, ott adóról szó sem lehet, — de megóvná a törvé­nyes beavatkozás a károsultakat azon eshetőség­től, hogy a mérlegben hiányzó roppant összegek, a Friedmann Mór által Pestről leküldött 25000 frt sorsára jussanak. Továbbá az egyleti vagyon kipuhatolása és sürgős behajtása is csak törvényes úton le­hetne sikeresen eszközölhető, a törvény sem nem parlamentirozna, sem nem alkudozna az ügynökökkel, hanem azokat beidézné, megszá­moltatná és tartozásukat — ha vagyonuk van — rövid uton rajtok megvenné, és igy a kegyelem­osztás útja be volna vágva; de másrészről a bi­zottságnak zsiros napi díjakkal járó hosszas mű­ködését is szükségtelenné tenné. Végre a törvényes beavatkozás kiküszö­bölné a liquidationális össztestületből a névvel sem bíró, valamint azon tagokat is, kik sem vá­lasztás, sem kinevezés, hanem örökösödés vagy épen a tagtársak kegyelme útján jutottak ezen testületbe, hogy kenyeret keressenek, a mire oly nagy szükségük volt. (Köz- és egyleti élet. Nyilvános nyugtázás. A miskolczi helv. hitv. ref. gymnasiumnál tervben lévő építésre és szervezésre az e czélra kibocsátott gyűjtő iveken Magyar Károly pénz­tárnok úrhoz a következő ujabb adományok érkez­tek be : 320. Marko Pál úr adománya 5 frt, ugyan­azon ivén­­ek. dr. Marko László úr 5 frt, ösz­­szesen 10 frt. 321. Nádpataky László úr adománya 6 frt. 322. Nagyságos Bay Bertalan alispán úr kegyes adománya 50 frt. 323. Méltóságos Perczel István főispán úr adománya Szegszárdról 5 frt. 324. Szarka János ügyvéd úr gyűjtő ivén, a gyűjtő 2 frt. Manschel Fincze, Forray József, Helurba Mór urak 1—1 frt., Czekei Kozma Jó­zsef, Sipos Péter, Lányi Henrik és Nagy Árva urak 50—50 kr., összesen 7 frt. 325. T. Vattay István ref. lelkész úr gyűj­tő iván A.-Zsolczáról, a gyűjtő 5 frt, A.-Zsolcza községe 4 frt, Gál Antal tanitó úr 1 frt, ösz­­szesen 10 frt. 326. T. Ujj János ref. lelkész úr Kesláról 2 frt 26 kr. 327. T. Lesko László ref. lelkész úr Be­­rentéről 25 kr., a berentei ref egyház 50 kr. özszesen 75 kr. 328. Sir Ferdinand úr adománya 5 frt. 329. Leszih Lajos úr adománya 5 fr. 330. Miskolczi Hitelintézet kegyes ado­mánya 50 frt. 331. Tek. Kiszely Pál úr adománya 5 frt. 332. Tek. Forty Károly orvos úr ado­mánya 2 frt. 333. Kiripolszky Lajka kisasszony 2 frt. 334. Eötvös Ferencz úr gyűjtő iván, a gyűjtő 2 frt, Paczauer Móricz úr 5 frt, össze­sen 7 frt. 335. T. Balogh Ferencz úr adománya Boldváról 2 frt. 336. T. Kóródi Ferencz úr gyűjtése S.­­Örösről, a gyűjtő 3 frt 62 kr., Elek Sándor 50 kr., Kovács József 40 kr., Balla Pál 28 kr., Kiss József úr 20 kr. összesen 5 frt. 337. T ifj. Puky Miklós úr kegyes adománya Száraz-Beőről 20 frt. A most nyugtázott összeg 194 frt. 1 kr, a már előbb nyugtázott 6125 frt 83 krhoz adat­ván, az eddig begyült kegyes adományok össze­ge 6319 frt 84 kr. Mely kegyes adományokért mind a gyűj­tőknek, mind pedig az adakozóknak szives kö­szönetét nyilvánítja Miskolczon, 1878. decz. 29-én. A rendező bizottság. M­e­g­h­i­v­á­s. A miskolczi polg. egyesület tagjai ezennel fölkéretnek, hogy az 1879-ik évi január 5-én délelőtt 10 és x/2 órakor tartandó rendes köz­gyűlésre minél számosabban megjelenni szí­veskedjenek. Az igazgatóság, helybeli és vegyes hírek. * városunk hatósága nem tűrhetvén to­vább a visszaéléseket, melyeket a fakereskedők véghez vittek, a múlt héten, 27 öt fával megra­kott szekeret hajtatott be a város­háza udvarára, s kérdőre vonta a fakereskedőket, úgy a teljes métermértékre vonatkozólag, mint arra nézve is, hogy mily alapon van részükre megengedve a kor­­uradalom erdőiből való faszállítás.­­ Ezen kérdőrevonásból kitűnt, hogy nekik csak is azon 40 vagy 60 krral szabad drágábban el­adni 2 méter fát, mely összeget akkor is fizetni kellene a fogyasztó közönségnek, ha a fát az uradalmi fáskertből kellene hazavitetni. Az ille­tők azonban ezzel meg nem elégedve, a 40 — 60 kr. helyett 2 forintot is zsaroltak a vevő­kön, s úgy hogy nekünk, kik a végtelen er­dőség aljában lakunk, már 7 frt 50 krral kellett 2 méter fát megfizetni.­­ Kiderült to­vábbá, hogy 16 méter fából 20 métert rak­ Folytatása a mellékleten.

Next