Borsod - Miskolci Értesítő, 1879 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-11 / 37. szám

de még a más vallási­okkal szemben is a­z, hogy milyenek a zsidók e korbeli papjai és milyet vá­laszt az illető hitköz ég. Öt éve, hogy a miskolczi zsidók rabbija a híres talmudista, Fischmann Jezekiel Mózes jobb létre szendér­ült.De mondhatni 15 éve, hogy nem volt a miskolc­i zsidóságnak rabbija, mert a községben akkor történvén meg a vallási szaka­dás, melyet a rabbi minden nemes törekvése sem bitt megakadályozni, a különben is aggkorú férfiú minden működése meggátoltatott. Ezen 15 év alatt a miskolczi szr. hitközség sokat, igen sokat tanult A folytonos viszálkodás és perle­kedés után, melyben a községi vagyon nagy része mellett leginkább a drága időt vesz­tették el, megtanulták végre mily káros az egyenetlenkedés s mily vészt hozó az bármely egyesület kül- és beléletére. Öt év előtt tehát létrejött a kiegyezés a két különvált község kö­zött. Az orthodoxok, kik csak vallási elvek­ben makacsak, belátták, hogy a mai korban a műveltséget és haladást más téren pártolni honfiúi kötelesség, s örömmel nyújtottak kezet az új frigyhez; a haladó pártiak pedig észrevévén, hogy az itteni talaj még nem elég kedvező a val­lási reformoknak, a nép még nem képes azok hasznát és üdvét felfogni, a béke kedvéért le­mondottak már akkor elért vívmányaikról. A le­folyt öt év alatt a község ügyeit gondos vezetés annyira rendezte, hogy most már új rabbi vá­lasztására gondolhattak. De a rabbi választás újabb gondokra adott okot,mert a megmaradt két párt kielégítésére oly rabbit kellett választani, a­ki nagy vallásossága és mély tudományossága mellett korszerűleg művelt és felvilágosodott ember is legyen. Találtak is kettőt, az ó­budait, rabbi Hirsch Amramot a volt miskolczi rabbi ve­­jét és Rosenfeld Mátért nádudvari rabbit. Mind­kettő híres talmudista, színieten vallásosságú és kitűnő műveltségű férfiú. Azonban a fenkölt jellemű Hirsch rabbi nem akarván a községet újra a pártoskodás színhelyévé tenni, önként le­mondott a jelöltségről, így tehát egyhangúlag és nagy lelkesedéssel Rosenfeld Májért választot­ták a miskolczi zsidók rabbijukat, ki még azon előnnyel is bir, hogy jó magyar szónok és kedves hazai nyelvünket előszeretettel ápolja. Most már a miskolczi izr. hitközség ren­dezett viszonyaival, művelődési és egyházi in­tézményeivel s választott kitűnő rabbijával a leg­szebb jövőnek nézhet elé. Reményijük és hisszük, hogy az uj rabbi minden orthodoxismusa mellett is, községének haladását s művelődését hatha­tósan fogja pártolni és előmozdítani s hogy vi­szont a község őt ebbeli szándékában sohasem fogja gátolni, vagy vallási és egyházi intézkedé­seit fanatismusnak bélyegezni. Mert csak a köl­csönös tisztelet és bizalom által fogják elérhetni azt, hogy a zivataros múlt után csendes és bé­kés időknek örvendhessenek. A vallásosság nem zárja ki a haladást s viszont a műveltség nem gátolhat senkit vallásának lelkiismeretes gyakor­lásában. Lengyen tehát az egyetértés és békes­ség szent áldása a község és rabbija fölött. Tö­rekedjenek egyesült erővel megfelelni az­on nagy feladatnak, melyet a múlt, a jelen és a jövő rá­juk jó s eleget tenni az idő s a viszonyok jogos követelményeinek. Goldberger, T­Á­R C­Z A. (Nem boldogít. Vígjáték 1 felvonásban. Irta H. Dózsa Géza. Személyek: Daruváry Victor I Vámosy Oszkár Málcsi, neje­­ Mari, szobaleány (Csinosan bútor­zott divatos szoba, íróasztal, melyen könyvek és újságok vannak. Oldalt ajtók.) Második jelenet. Folytatás. Daruváry. Most lépett hozzá be láto­gató — bizonyosan kávénénike, s igy mindjárt uzsonnához, ülnek, s én nyugodtan dolgozhatom. (dolgozik) Reggel óta folyvást gyötröm magam s már kevés híja volt hogy fejtörésemet ered­­mény fogja koszoruzni és im ez az átkozott fizk­­­ács minden számarányaimat megsemmisítette, — a­ tanári élet, én nem fogom a hálátlan pásztort vádolni, csak egy újabb adattal, egy újabb csöpp méreggel tetézni szivem keserűsé­gét azon lények ellenében, kiket gyűlölni — nem szűnök mindaddig — mig e száraz és rideg számok között nem jutnak el a bolondulásig. (kopogás az ajtón) Megint látogató — vinné el az ördög valamennyi algebrával. Vámosy. (belépve) Jónapot kívánok ked­ves tanár úr, megint azok a számok, s azok a számok — Gott über die Welt. — Erre men­­vén benéztem megtudni, hogy mint vannak ? !! Daruváry: Köszönöm, csak lassan — lassan. (félre) Csak mielőbb megszabadulhat­nék e patiensek hiányában szenvedő doctortól, mert azon kellemes szokása van, hogy órákig ül az ember nyakán. (Vonatkozásul a „Borsod“ f. é 29 ik számában megjelent ezen czikkemre: „Annyira közel van, hogy már az ajtó előtt áll.“) Gömör megye öszpontosított tanítói köz­gyűlése f.é. aug. 25—26-án tartatott, sőt mond­hatni 27-én ért véget Putnok városában. Kissebb részletes események­ leírásával nem foglalom a­zért, mert hisz mindenkinek van fogalma ily nagyszerű népes összejövetelnek is­merkedési, találkozási mozzanatairól. Az ismerkedést és találkozást, az úgyne­vezett „Vám“ fogadóban rendezte a derék város igazi magyar szellemű lakóinak erre kinevezett bizottmánya. De mint érintem, ezt bővebben nem tárgyalon, mert bár­mily rövid akarnék is lenni, hasábokra terjedne az itt lefolyt, dicsé­retre méltó események leírása. — Ide vorlatko­­kozólag egyedül azt jegyzem meg: a tanítói elem, pár óra lefolyása alatt őszinte baráti test­véries kezet szorított egymással. Akaratlanul is Árpád korszaka jutott eszem­be azon testvériesség, s egyetértés nyílt kinyo­matai felett. Azok bizonyságot tettek életre való­ságokról , s az itt összejött magyar néptanítók arról, hogy ők a szerzett hazában észt, erköl­csöt, jogot, honszeretetet, egyetértést töreksze­nek megerősíteni. — Ott a vezér karddal kezé­ben járt elő , itt a tanfelügyelő, a tapintat, elis­merés, ügyszeretet, és érzés hódító fegyvereivel Vámosy. Nem mondhatnám, hogy ő nagysága jól van, mert pár nap óta azt észlel­tem, hogy igen szenvedő, rendkívül ideges ismét, valóban állatpota aggasztani kezd. Na de a für­dőtől várok minden jót. Szliács tökéletes hatás­sal leend. Siessenek is kérem, mert minden pereznyi késedelem bajt hozhat, komolyan lel­kére kötöm önnek, hogy kedves nejét okvetlenül s mielőbb Balaton-Füredre vigye. . . Daruváry. Igen-igen (félre) S­ánandó martyrja én a margitszigeti szép napoknak. (fen) Pedig, mint óhajtottam volna nőmet az alföldre, az én kis szülő­falumba vinni: a lehajló láthatár végéig sima és egyenes. Se domb, se buczka nem zavarja. Nyílt, mint az őszinteség, egyenes, mint a becsület, mely itt a föld tarto­zékának látszik Itt lakik az én jó édes anyám, V­á­m­o­s­y. Bocsánat — ő nagyságára nézve cs­ak is a tölgy erdők, fenyves csoportok homályai hatnak üdülő­séggel, igen a természet szabad ege alatt, a szaladó patak csevegésénél, az illatozó virágok közelében, a iüilemile méla bus dáliáinál Oh csak itt tágul a tüdő, elevenül a lélek, az arcz kipirul, vérünk gyorsabb kerin- s gésnek, szivünk hevesebb dobogásnak indul. Igen, dobogásnak ... de ön a prózai sz­ámok között elfelejti önmagát, nejét, s gyermekét, a szív dobogását, s hogy azok a folyók a leghide­gebb források, a kedves madárkák és tölgyek egy pillanatra is mily élvezetesek, boldogítók. Daruváry: Oh elég orvos úr. (félre) Az unalmas nagy böjti predikáczió siralmas harangja. Vámosy. Mert kérem alásan, mindenki­nek jogában áll összerombolni életét, ha egy gondolattal kibékül. Daruváry. Hogyan ő beteg ? — szóljon orvos úr — meghal. Harmadik jelenet. Daruváry (egyedül) Ah —ez mégis rettenetes — vizsgáim küszöbén. Szliács, Füred tehát hova küldjem — az orvos is me­gbolondult, hisz kettőről beszélt. Oh nők, nők — valameny­­nyien a hiúság játékai csupán, melyekkel férjeik iránti szeretetlenségüket bizonyítják be. S van-e sajnálatra méltóbb, nevetségesebb, mint oly férfi, ki ily cháoszban vesz el — minőkkel e szívte­len lények telve vannak. És én ily szívtelen nő szeszélyének áldozzam fel magamat? — nem soha, mert közel látom az örvényt, mely sze­meim előtt tárul föl. Férfi leszek, de valóban (Már bekopogtatott!! ragadta maga után azt a munkás tömeget, mely a­­nemzet büszkeségét, nyelvét, jogát, miveltségét képes lesz folytonosan ápolni és fentartani. Az értekezleti gyűlés a ref. templomban tartatott. A felmerült több nemű ügyek között, egyik kiváló rész volt a „kisded óvodák“ megho­nosításának eszméje. E fontos tárgy érdekében, egy jól átgondolt értekezési mű is olvastatott fel. E tárgy kimerítő fejtegetésénél mutatták meg a tanítók , hogy ők nem úgynevezett napszá­mosai a nép, és nemzetnek, hanem olyan apos­tolai, kik ön anyagi javak és idejök feláldozásá­val is készek e századok óta siváron tengő ügy felkarolása s kiművelésére. A jelen volt szép számú hölgykoszorú, e tárgy iránt a legnagyobb érdekfeszültséget ta­núsította. S ez biztosíték arra, hogy a hintett eszmék élettelenül el nem veszhetnek. A közebéd szintén a „Vám“ fogadónál történt. A magyar vendégszeretetről már a kül­földiek is annyira fel vannak világosodva, hogy azt lapunk olvasói előtt fölösleges volna fejteget­nem. Putnok városa megmutatta, hogy az össze­jövetel ügyét érti, sze­rti, s felkarolta, egészben magáévá tette. A városi tanács áldozatkészsége, az egyesek bőkezűsége, s az általánosan bebizo­nyított szives fogadtatás tisztán igazolja, hogy Putnok városának minden rendű és nemű lakói, a magyar népnevelés országának várva várt ide­­­jét az idő teljességében elfogadták. E nemes érzelmű város — hogy fenkelt szellemének a művészet iránti érzékét, és tél­es­­ségét is bebizonyítsa, — műkedvelői által szini előadást rendeztetett, s a szerep úgy sikerült, hogy viharos éljen reszketteté a legördülő füg­gönyt. Vidék és másoldalú ismeretszerzés tekin­tetéből kirándulás is történt. Egyrész a Bánvöl­gyén azon hegyomlást tekintette meg, melynek irtózatos ugrása ez­előtt mintegy 32 évvel történt a képzeletet túlhaladó morajjal. . .Más része az összeolvadt testületnek Ózdra ment a gyárt meg­tekintendő Mindkét helyen a legnagyobb előzé­kenység és rokonszenv fogadta a látogatókat. Ha a hizelkedésnek legkissebb szikrája volna lel­kemben , kiírnám neveit azoknak, kik oly benső lelki odaadással viseltettek a népnevelés aposto­lai iránt. De igy az általánosság keretébe fog­lalva őket,prófétai édes reménnyel kimondhatom : Gömör megye úttörője azon szent eszme felvi­rágzásának, mely az ember­t emberré, a polgárt Vámosy. E jelenség meg volt örök időn át az emberek között. Daruváry. Ne kínozzon az égre, — szóljon — meghal ? Vámosy. Hol napsugár van, ott árnyék­nak is kell lennie. Minden napnak van éjje, minden fénynek foltja. Ezt minden ember örök­ségül kapja és legboldogabb helyeken is van va­lami titkos fájdalom elrejtve. . Ez nem azt teszi, hogy ő meghal — oh nem, de igen azt, hogy lesz egy férfiú, ki egy busongó nőt, egy ked­es gyermeket felvidítson, mert az, ki annyira tud szeretni, és viszont nem szerettetik — ez bo­csánat több, mint tévedés — ez szívtelenség. No, de én a fürdőtől várok minden jót, a baj még nem oly komoly, mint hisszi"a azt. Daruváry: Ön derék ember, beszéde jó hatást tett, s van benne némi intés azokra, kik nyelvvitorláikat annyira kieresztik, hogy a közvélemény szellője megakad bennök, s ilyen vádakra okot adnak. V­ámosy: Igaz — igaz, de most távozom — ne feledje tanácsomat, s küldje nejét Szli­­ácsra. Magamat ajánlom. (Bl.)

Next