Borsod - Miskolci Értesítő, 1880 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1880-06-03 / 23. szám

milliomokra tehető rovar­fészkeket, a lerakott peték jövő tavaszkor, számmal ki sem mondható milliárdokban kikelnek, a megkezdett pusztító művet bevégzendő, akkor csakugyan azt mond­hatjuk , hogy a miskolczi hegyeken ez idén utol­jára szüreteltünk.­­ Itt felette sürgős az eré­lyes intézkedés; szükséges, hogy minden szőlő tulajdonos talpon legyen, a fészkeket hernyó sze­dő gyermekekkel zsákokba szedessék s eléges­sék; szükséges a katonai itteni parancsnokság­gal érintkezésbe tenni magát, hogy néhány ezer katonát adjanak segítségül. Ki kell minden ár­vaházi s ápoldai áponczokat, megyei rabokat stb. rendelni, szóval mindent meg kell mozgatni, hogy ezen városunkra mért csapást lehetőleg el­­távolítsuk. Szerintem, miután gyermekekkel leg­jobban össze lehet a fészkeket szedetni, az elemi iskolai tanítókat mind fel kell hívni, hogy he­­tenkint 2-szer h. u. járják össze a közeli szőlő­ket s szedessék a tanonczokkal a fészkeket. Más országban rég történt volna e részben gyökeres intézkedés, mert ezen rovar rosszabb a sáskánál, minhogy a sáskák ha elpusztították a vetést to­vább repülnek, de az eszelény itt felel meg, hogy tavaszra nagyobb számban pusztítson. Ne vár­juk be a veszélyt összetett kézzel, hanem köves­sünk el mindent, hogy ezen kis ellenséggel győzedelmesen megbirkózhassunk. Minthogy annak kipusztítása sokkal könnyebb mint a phyl­loxera kiirtása, a­menyiben ennek fészkei előt­tünk vannak s gyermekek segítségével is keresz­tül vihető. Gondoljuk meg, hogy mivé lesz városunk, ha a szőllőtermelést be kellend szüntetni s vá­rosunk czimeréről a századok óta diszlő szőllő fürtöt le kellend törülni.*) F. B Figyelmeztetés. Az eszelény bogár az ország több bor­termelő vidékein, — ezek között Miskolcz város határában is oly ijesztő mérvben lépett fel a szőlőkben, oly terjedelmű pusztulást okozott, mely a nmirsgy földmivelés, ipar és kereskede­lem ügyi m. kir. ministeriumnak is felkelté fi­gyelmét s az irtásra vonatkozólag a legszigorúbb *) A buzditási szózatot helyeseljük, de nem az eszközöket, melyeket czikkb­e ajánl. Szerk. T­Á­R C­Z A­­ff­el­é a. Beszély Édes Vinczétől. VII. „Védi Napoli e poi muori“ — mondja a hazája szépségére s áldásteljes földjére büszke nápolyi. És nem csuda, mert­ ki Nápolyban volt s illatos levegőjét szívta, azon tudattal halhat meg, hogy látta e föld paradicsomát. Azonban e tekintetben is minden attól függ , mit minő szemekkel tekint az ember. Bi­zonyára az, ki szolgált seregétől környezetten, ruganyos pamlagon szivarozva, hűsítő gyümöl­csök eldelete mellett töltheti el a nap forró óráit, s a leszálló nappal pedig kényelmes hintájába vetve magát, szívhatja a tenger h­ss­­egét, az itt feltalálta a paradicsomot; de a szegény, sze­gény itten is mint mindenütt, s a szép Nápoly­ban aligha feltalálja földi édenét. Az utazó is, ha megbámulta a természeti ritkaságokat s sze­meit azon nyomorra veti, mely itt a fényes pa­loták küszöbén hever, lábairól az úti port le­verve, még gyorsabb léptekkel fog sietni az édes haza felé. Nekünk azonban, ha Amadét fel akarjuk találni, Nápolyba kell mennünk, mert idehozta ő Frankhonból Narcissát. Nem a maga jó ked­véből ugyan, hanem előleges alku után. Narcissa ugyanis tartózkodási helyül e várost tűzte ki, s itt is a legelőkelőbb világtól lakott részt, a Chi­­ara-utczát. De Amadé, miután Narcissa egy ál­tala ajánlott kéjlakot el nem fogadott, — nem akarván, mint mondá, — murmuta gyanánt a külvilágtól elszigetelten élni, — takarékossági szempontból mégis csak a St. Lucia-utczán vett lakást, bár ez is pokoli drága szállás volt.­­ A miskolczi helyi hitvallást követők lyce­­umi főgymnásiumában a folyó 1879—80-ik is­kolai év végével köz- és érettségi vizsgálat nap­jait az iskolai elöljáróság következőleg állapította meg: A közvizsgálatot megelőzőleg a gym. 8. osztály tanulói június hó 7-én és 8-án tesznek osztályvizsgát. A gymnasiumi 8-ik osztályú vizsgát kellő sikerrel letett tanulók Írásbeli érettségi vizsgát tesznek jun. hó 9. 10. 11. 12. napjain. Ugyan­ezek szóbeli vizsgát tesznek jun. hó 14. 15. 16. 17-ik napjain. A közvizsgálat jun. 20-án kezdődik a midőn délelőtti isteni tisztelet végeztével az avasi temp-Lépjünk be e helyre, utunk kellemes il­­­latú virágokkal rakott lépcsőzeten az emeletre vezet. Itt találjuk őket épen a párolgó reggeli mellett ülve, de melyet úgy látszik egyiknek sincs kedve megizlelni. Nem a legjobb hangulatban lehetnek, mert míg Nareissa kanalával dobol az asztalon, addig Amadé erős füsttel szívja sziva­rét. Hihető, egy már korábban kezdett kellemet­len párbeszéd benyomása alatt merültek ily mély hallgatásba. Nareissa azonban egyszer csak megszűnik kanalával játszani s gúnyos mosolylyal megszó­lítja Amadét. — Tegye le már ön illatos regáliáját, én nem tudom mit szeret rajta oly nagyon ? Nekem mindig úgy tetszik, mintha öltönyébe kapott volna a tűz, s annak szaga töltené be a szobá­kat, —■ tőle rendesen migraint kapok. Amadé e szavakra égő szivarát findzsája habos levébe dobá, s egy darabig bámulva nézte miként alszik ki lassú zizegéssel égő tüze, — majd fejét lassan felemelvén, inkább szomorúan mint kedvetlenül mondá Narcissának : ma igen igen rosz kedve van. — Nos! nincs méltó okom, rá ? Önnek fösvénysége kit ne bosszantana ? Én kívántam szállást a Chiara-utczán, ön pedig, mert olcsóbb, a St. Lucián fogadott s e miatt kénytelen vagyok azon szegény ördögök közt lakni, kik nagy urat szeretnének ugyan játszani, de nincs elég mód­juk hozzá. Önt felkértem, hogy a Theatro nuo­­vában nekem az első emeleti második páholyt foglalja le, —• ön nem tette, s abban most egy „paglietti“*) ripacsos képű neje pompázik. S míg az úri osztály saját fogatán teszi esténként sétáját, addig ön mint egy lazaroni, karján czi­­pel en­gemet fel s alá az utczán. — De Narcissa az istenért ! . . . — Semmi ,,deu — roppantott türelmetle­nül Narcissa, — én a Chiaja-utczában akarok lakni, — bírni akarom az első emeleti második páholyt, — saját fogatomnak kell lenni, még pedig olyannak, melyhez hasonló itt ne legyen! Ah ! az a ripacsos képű engem látcsövével meg­öl ! Mit néz rajtam oly nagyon ? Elhiszem gú­nyos­­ nevet, mert bizonyosan tudja, hogy e pá­holyt én akartam. Hogy miként szerzi meg é­n ? az nem az én gondom, — e büntetést fösvény­ségéért megérdemli. — Legyen tehát, mint Nareissa akarja — mondanom minden lehangoltság nélkül Amadé. — E miatt ne üljön ajkain a harag villáma, mely kegyedet legkedvesb tulajdonától, vidám kedvé­től, fosztja meg. — Jól van, legyen békesség köztünk, — válaszoló Narcissa, a diadal mámorától ittasult szemekkel, ajkait csókra nyitva. — Azonban hogy engem se tartson vala­mi nagyon rosznak, én is engedek, s a­zt. G... herczeg báljába ezúttal nem fogok elmenni. Meg van ön elégedve ? Nos tehát ma menjünk óhaj­tása szerint a tengerre. Ezzel az érintetlenül maradt reggelit mind­ketten ott hagyták, hogy magukat a tengeri ki­ránduláshoz előkészítsék , a szobáikba vonu­­lának. Mint láthatjuk e párbeszédből, Amadé bol­dogságának egén is mutatkoztak olykor- olykor terhes fellegek, s ezek akként szaporodtak, a mint a gazdálkodni akaró Amadénak ezrei, ho­vatovább mind gyorsabban fogyatkozásnak in­dúltak. De hagyjuk itt Amadét képzelt mennyor­szágával, s mig ők a vigalmak zajába temetkezve fecsérlik a pénzt, keressük fel mi a szerencsétlen Helént pusztalaki magányában. (Folyt. kiv.) *) Paglietti-nek *) szalmakalapnak csúfolják az ügyvédeket. intézkedések elrendelése vált szükségessé, — ennél fogva minden egyes szőlő birtokos ezen­nel felhivatik, hogy a szőlőjében levő az esze­­lény által össze­göngyölgetett szőlő és körtvefa leveleket oly gonddal szedje le, hogy sem a sző­lő tőkében, sem a földön, sem végre a körtve­f­ákon ily levelek találhatók ne legyenek, mivel az alól írott városi rendőrség minden egyes szőlőt kü­lön meg fog szemlélni és az ezen rendeletet rosz­­szul vagy éppen nem teljesítő hanyag szőlő tulajdonosokat azon kívül, hogy az eszelény le­veleket költségére leszedett, a legszigorúbb pénz­beli büntetésre fogja elmarasztalni. Az ily leszedett eszelény levelek elége­­tendők. Mindezek előre bocsátásával szükségesnek látom magukat a hegy­bírákat is felhívn­i, mi­szerint tiszteknél fogva hassanak oda, hogy ezen rendelet a legkifogástalanabbul teljesítes­sék. Az illető pásztor által haladók nélkül szól­­ittasanak fel minden egyes szőlő tulajdonosok az eszelénynek fentebb irt s azonnal foganatba vett pusztítására. Az eszelény levelek leszedésére és megégetésére i. é. május 30-tól junius 5-ig ter­jedő időköz szabatik ki, ezentúl a hatósági ellen­őrzési szemle azonnal kezdetét veendi. Kelt Miskolczon, 1880 május 25. Zsarnay Győző, Miskolcz város rendőr főkapitánya. (Köz- és egyleti élet. Értesítés, lomban — az igazgatói évi jelentés után — egyházi köz - és összhangzatos éneklésből és kardasokból vizsgálat s egyszersmind a nagy hallgató teremben az iskolai zenekar előadása mellett rajzmai kiállítás lesz. Ugyan e napon d. u. 3 órakor az avasi templomban, a tanuló ifjúság „Kazinczy-kör“-e tartja örömünnepét, melynek fogalmazási és szavaslati mutatványai nyugpontjait az összhangzatos éneklőkar tölti be s egyszersmind a pályakérdések jutalmai osz­tatnak ki. Ennek végeztével a testgyakoroló nö­vendékei mutatják be haladásukat. A közvizsgálat rendje ez: az első küldött­ség előtt vizsgáltatnak : jun. 21. 22-én a gym. 7-ik; 22. 23-án a gym. 6 ik; 23. 24-én a gym. 5-ik. A második küldöttség előtt: jun. 21. 22. a gym. 3-ik; 23. 24-én a gym. 4-ik. A harma­dik küldöttség előtt: jun. 21. 22-én a gym. 1-ső 23. 24-én a gym. 2-ik osztály. Az elemi fiosztályok vizsgájának rendje : az első küldöttség előtt: jun. 28-án az elemi 1-fő, 29-én az elemi 2-ik osztály. A második küldöttség előtt: jun. 28-án az elemi 3-ik, 29-én az elemi 4-ik osztály. Június 16. és 17-én a gym. 8-ik osztályba bejegyzett magántanulók írásbeli, 18—19-én szóbeli vizsgálata fog tartani. A többi magán­tanulók vizsgája junius 26. és 27-én leend. Junius 25-én iskolai tanács tartatik, me­lyen a tanuló ifjúság tudomány és erköcsben tett előmeneteli osztályozása történik s a jele­sebb tanulók közt az ösztöndíjak és jutalmak ki­osztatnak. Az 1880 —81-iki iskolai év 1. 6. sept. 1-én kezdődik. A tandíj félévenként előre fizetendő. Kelt Miskolczon, 1880. ápril 22. Bizony Tamás, Halmy Gyula, iskola-kormányzó, mint ez évi ig. tanár. Meghívás: Az izr. népiskola ma d.­u tartja meg a „vörös rákon“ szokott tavaszi mulatságát, melyre a t. szülők és tanügybarátok ezennel tisztelettel­jesen meghivatnak Külön meghívók nem kül­detnek szét Miskolcz, 1880. junius 3-án. Az izr. tanítótestület.

Next