Borsod - Miskolci Értesítő, 1881 (15. évfolyam, 1-54. szám)

1881-01-06 / 1. szám

Miskolcz, 1881. január 6. 1-ső szám. Tizenötödik évfolyam. BORSOD. IHSK#LS21 ÉSflSlfi. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap és Borsodmegye hivatalos közlönye. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben és vidékre : Fél évre . . . . 2 ft. — kr. Egész évre . . . 4 „ — „ Bendkivülileg: Negyed évre . . 1 ft. 20 kr. Nyilt-tér sorja . . 20 kr. BEIGTATÁSI DÍJ: Elölegesen fizetendő : 50 szóig ....................50 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft. - „ Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr, melyek a kiadó-hivatalhoz intézendők. A letűnendő i88o-ik évvel, lapunk 15-ik évi pályafutását fogja befejezni, s ha körültekin­tünk a hírlapirodalom terén, lapunk a hasontartalmú vidéki lapok között életkorra nézve a negyedik helyet foglalja el. Az érdem e tekintetben első sorban a t. ez. közönséget illeti, mely folytonos és nö­vekvő támogatása által, módot nyújtott arra: hogy felhasználva a tehetségünkben álló eszkö­zöket, mindent elkövethettünk az olvasó közönség jogos igényeinek kielégítésére. Hasonló ér­dem illeti meg lapunk igen tisztelt munkatársait, kiknek közreműködése nélkül bizonyára nem lettünk volna képesek feladatunknak megfelelni s ezzel a közügynek hasznos szolgálatot teljesíteni. A tizenöt évi fennállás tanúságot tesz arról, hogy az irányt, melyben lapunkat ez ideig vezettük, a t. közönség is helyesli. Ez irányban fogunk haladni jövőre is, terjesztve a higgadt meggondolás eszméit, a közjó és közügyek iránti érdeklődést. Szolgálni fogjuk hűséggel megyénk és városunk közérdekét, ápolni az egyleti életet, tá­mogatni — ha kell — az ipart és kereskedelmet; s közgazdasági ismeretterjesztő czikkek köz­lése által odahatni, hogy felismerve bajaink kútforrását, anyagi érdekeinket is jobban felismerhessük. Gondunk lesz arra, hogy lapunk tárcza-rovata változatos és hasznosan mulattató legyen és igy méltó a közönséghez, méltó a lap komoly irányához. Helybeli és vegyes közleményünk által pedig oda fogunk törekedni: hogy a hét eseményeit lehető hiven tükrözzük vissza, úgy amint azt eddig is cselekedtük. Ezek előrebocsátása után legyen szabad kérnünk a t. közönség szives támogatását to­vábbra is, melyet kiérdemelni ezentulra is legfőbb törekvésünk leend. Miskolcz, 1880. deczember 20. Teljes tisztelettel a szerkesztőség. HKF" Az előfizetési feltételek lapunk homlokzatán olvashatók. Jöjj nyilvános élet! hadd lépjen ki a nő is „leányaink és jövőjük“ (Németből átdolgozta: Tóth Pál, ismerteti Dr. Ko­vács Gábor.) (Két közlemény.) I. Még csak nem régen fenyegette feldű- lással legféltettebb kincsünket, a nőneve­lést egy nagy tévedés. Nem régen hangzott még el ajaj, melyet a végveszély felé sodor- tatásban a kétségbeesés kiáltott. Eövid ideje, hogy megkezdődött a küzdelem e nehéz harcz- ban, mely a nemzet fájának léterős gyökereit támadta meg, a gőzerővel haladó korszellem természteelenességével. És bár gyakorlott vivők állanak a sorompóba, harczolván a nőnevelés tulhajtásai ellen, a győzelem még máig is kétes. — Még ma is hir­detik fenhaugou a kárhozatra vivő tanok lel ketlen hívei, a nőnek, a nemzeti lét ez igazi törzsökének, a mindennapi élet kiizdteréu való hivatását. Még most is vannak, kik erő­nek erejével ki akarják ragadni a nőt atermé- szettől neki rendelt köréből, kikényszeríteni a nyilvános élet zajába, a hol meg kellene ta­gadnia nőisegét, elkellene veszíteniee fénylő, csillogó zománczát, e himport a lepke szár­nyán, mely nélkül a nő nem lehet nő többé. az őt is megillető szereplés külsőségeibe ! — mondják most is a túlzók, a nő emancipato- rok. Miért is ne ? Nem bir e ő is épen olyan szellemmel, s talán gyorsabb Ítélő erővel, szilárd akarattal, mint a férfi? Nem ép olyan test és lélek eő is ? Mért kellene neki a magát gőgösen erősebbnek tartó férfi mö­gött csak a családi élet csendes zugába el-' vonulnia? Miért ne viselhetne ő is hivatalt, miért ne oszthatná meg a külélet minden za­ját, haját s talán eltagadott kéjét, mámorát is a férfiakkal? Csak azért nem, hogy a ke­vélység, mely eddig a külvilág kormányzásá­ban a férfinek oly szabad állást teremtett, a nőre nézve örökké megközelíthetetlen le­gyen, és igy a természettől nyert épen olyan sőt némi tekintetben magasabb tehetségei­vel s tetteivel a férfiak arczára a megszégye­nítés pírját ne festhesse? Ilyen az igazság külső ruháját magára öltött, de annak mély érveit nélkülöző ra­jongások ellen készült a fenti czim alatt Írott munka, mely Tóth Pál a ref. egyházkerületi főleánynövelde igazgatója által Weisz Ká­roly után hazai viszonyainkhoz átdolgozva a Franklin-társulatnál nem régen jelent meg. E munkának hivatása van, ragy és szép hi­vatása. Meggyőző igazságai, az emberi ter­mészet igaz ismeretéből eredve, önkéntelen ragadják magukkal lelkünket azon régen hangoztatott, de még ma sem eléggé köve­tett alapigazság felé : tegyük természetessé a nőnevelést! Biztos kézzel, tökéletetes meg­győződéssel mutat reá a két nem közötti lényeges különbségre, hogy abból huzza le az egymástól eltérő nevelési rendszer kellékeit. „A testi különbség mellett mondja ő — a férfinál a gondolkodó ész, értelem, bíráló tehetség a túlnyomó, a nőnél az ér­zés uralkodik. A nő szivében hordozza az iránytűt, mely őt vezérli, a férfi értelmében. Ezen különbség a két nem között már a gyermekkorban nyilvánul, s egymás mel­lett futva, az egész életen keresztül tart. Mig a leány első tekintete szeretet és gyön­gédség, ai fiúé a kérdés és vizsgálódás. A nő testében, lelkében, érzelmében és gondolatá­ban, egész megjelenésében végtelenül fino­mabb lény, mint a férfi. Az erősebb szenve­délyek zivatarában magát kitomboló férfi lelke hasonló a viharhoz, mely egy irányban pusztítva elzúg; a női lény magához az is­tenséghez hasonló, melyben az örök eszme, mely az ő teremtéséhez van kötve, összhaugzó boldogító kifejezést nyer, mint egy tükör­ben. A világ harcz és hullámzó élet zajában a férfi törekvése világpolgári képzés felé irá­nyúi, itt lát olyan dolgokat, melyekről a nő­nek fogalma sincs. Mig a férfi erejének gaz­dagságában könnyen bőkezű, áldozatkész, addig a nő született önző önmagáért, csa­ládján, és mindent, a mit szerez, megkímél, maggazdálkodik, képes mindenről lemondani, mindent nélkülözni, igy mindenütt feltalálja a boldogsághoz szükségeseket, mint a ma­dár a szalmaszálat fészkéhez. Ilyen jellemző megkülönböztetésnél fogva természetesen már különbözik a két ne­velési rendszer is egymástól. Mig a férfié a külső életre irányúi, a nőének okvetetlen bensőbbnek kell lennie. „A nő — folytatja tovább — természeti rendeltetésénél, phisi- kai szervezeténél fogva már a háznak ren­dezésére, boldogitására van hivatva, igy bátran ki lehet mondani a döntő szót neve­lése főelvénél: a természetszerűség fogalmában. Lehető kiképeztetést, kell te­hát nyernie, mely által a ház kívánalmai­nak a szó legteljesebb értelmében megfelel­jen, de egyszersmind nyílt és szabad bepil­lantást nyerjen a világba, mely nélkül a vi­gyázó, körültekintő képesség, szerencse le­hetetlenek. Hagyjuk meg a nőnek az ő ott­honát, ne feledjük, hogy a nők jogai és a nyilvános életben leendő szereplősök mellett

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék