Borsod - Miskolci Értesítő, 1881 (15. évfolyam, 1-54. szám)

1881-10-19 / 44. szám

Miskolcz, 1881. október 19. 44-ik szám. Tizenötödik évfolyam. BORSOD r. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap és Borsodmegye hivatalos közlönye. Helyben Fél évre . . Egész évre . ELŐFIZETÉSI ÁRAK: vidékre . . 2 ft . 4­0­0 kr. Rendkivülileg: Negyed évre . . 1 ft. 20 kr. Nyilt-tér sorsa . . 20 kr. BEIGTATÁSI DÍJ Előlegesen fizetendő : 50 szóig.......................50 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft.­­ „ Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr, melyek a kiadó­ hivatalhoz intézendők. (Megyei hivatalos közlemények. 2604. sz. Miskolczi járás felső szakasz szolga­­£1881. birájától. Pályázati hirdetmény. Regéczy Nagy József nyéki körjegyző el­­halálozván, az ennek folytán megürült nyéklád­­házi körjegyzői hivatal e folyó évi november hó 10-én d. e. 10 órakor Nyéken, a községházánál választás útján fogván betöltetni felhivatnak mindazok, kik a jelzett hivatalt elnyerni óhajt­ják, hogy e végből e folyó évi november hó 9. napjáig hozzám, alólírott szolgabíróhoz, kellően felszerelt kérvényüket adják be. A nyéki körjegyzőség javadalmazása a következő: Nyék község részéről: a) a körjegyzői fizetés 350 frt. b) utazási átalány és fuvardíj 40 frt. c) irodai átalány 18 frt. Lá­d­h­áz a k­ö­z­s­ég részéről: a) körjegyzői fizetés 220 frt. b) utazási átalány és fuvardíj 20 frt. c) irodai átalány 10 frt. Miskolcz, 1881. október 1. Molnár J?ház,szolgabiró. (A vidéki közraktárakról. Midőn ez­előtt egy évvel a borsod me­­gyei gazdasági egylet újra megalakult, az alakuló­ közgyűlésen indítvány létetett az iránt, hogy a gazdasági egylet tegye fel­adatává azt is, miszerint megyénkben, ille­tőleg ennek fővárosában valami uton és mó­don közraktárak létesíttessenek, hogy így a termelőknek a mód és alkalom nyujtassák ter­ményeiknek beraktározására s az ezzel járó előleg­nyerésben való részesülhetésre. A gazdasági egylet belátván az indít­ványba hozott intézmény létesítésének nagy horderejét s ezzel azt, hogy ezen intézmény által lehetne leginkább a termelőket, az uzsorások kezéből kiszabadítani, s a gazda közönség körében is divatba jött terhes váltó adósság csinálásától megkímélni, melyet sok esetben épen akkor igyekszik értékesíteni a hitelező, midőn a gazda legkevésbé rendel­kezik pénz felett; jól tudván, hogy ez eset­ben legkönnyebben biztosíthat magának magas­ kamatlábat,­­ az indítványt egész terjedelmében sajátjává tette, és ez ügynek tovább fejlesztésére Melczer Gyula elnök­lete alatt Lichtenstein József ás ir­ad­vány István urakat kérte fel. Ugyan­ekkor reflectálva volt már arra is, hogy ezen czélra legalkalmasabbnak mu­tatkoznék a m. állami vaspálya rendezke­­dési indóháza, mely helyiségek, a tiszai vaspályának, az állam által történendő át­vétele után, bizonyára nélkülözhetők fog­nak lenni. A gazdasági egyletnek ezen közgyű­lése óta e részben nevezetes mozzanatok tör­téntek; elértük ugyanis, hogy az állam csakugyan átvette a tiszai vaspályát, és mi még nevezetesebb,azt, hogy Budapesten egy pénzintézet „a magyar leszámítoló és pénz­váltó bank— első­sorban azért, hogy a Bu­dapest városa által, sok vajúdás után fel­épült közraktárakat átvegye, másod­sorban pedig azért, hogy elsőnek szikerülése esetén az ország több emperiális helyein hasonló közraktárakat emeljen — még a múlt év végével kimondotta, hogy újra fog alakulni s alaptőkéjét 10 millióra fogja fölszapo­­ritani. A pénz emberei belátván az intézet helyes irányát, csakhamar sorakoztak az eszme körül s midőn már biztosítva lett a részvények elhelyezése, az újra alakulást azonnal foganatba vették, Széll Kálmánt Magyarország volt pénzügyőrét kérvén fel az elnökség elvállalására. Széll Kálmán megismerkedvén az intézmény nagyszerű horderejűvel, nemcsak elfogadta az elnöksé­get, de azóta már azt is kivitte, hogy Bu­dapest városa a közraktáraknak házilag való kezeléséről lemondott, illetőleg a több mint 3 millióba került raktár­helyiségeket, bizo­nyos jogok fenntartása mellett, az új társu­lat kezébe bocsátotta át. Mindez köztudomású dolog lévén, a közraktárak létesítése ügyében kiküldött gazdasági egyleti bizottság, eljöttnek látta az időt arra nézve, hogy magát részint az­­ államvasutak igazgatóságával, részint a le­számítoló és pénzváltóbanki elnökségével érintkezésbe tegye. A válasz a tett kérdésekre mindkét helyről megérkezett s míg az állami vasutak igazgatója Tolnay Lajos, csak rövid pár sorban jelenti ki, miszerint szívesen vesz részt az ez ügyben kezdeményezendő tár­gyalásokban, ha arra meg fog hivatni, — addig Széll Kálmán a következő örvendetes kilátással kecsegtető levélben fejti ki e rész­beni nézeteit: „Nagyságos Melczer Gyula urnak mint a borsodmegyei gazdasági egylet elnö­kének. Nagyságos ur! Azon nagybecsü levél folytán, melyet a f. hó folyamában hozzám intézni méltóztatott, van szerencsém nyodat értesíteni, miszerint a közraktárak vállala­tának megalakításakor, előttünk azon czél lebegett, hogy a közraktári ügyek első­sor­ban a fővárosban, mint az ország forgalmá­nak központjában megkezdessenek ; másod­sorban egyik czéljául azt is kitűzte, hogy az ország azon főforgalmi helyein, a­hol az az ország forgalmának érdekében czélszerűnek és szükségesnek bizonyul, közraktárak állít­tassanak, egyidejűleg a közraktárakkal kap­csolatos üzletágaknak ápolást nyerjenek. Mihelyt a jövő hó folyamában átveen­dő közraktárak berendezve és üzembe lesz­nek téve, elérkezik azon időpont, midőn az ország forgalmi ggypontjain is, azon intéz­mények életbe léptetése iránt megtéhessenek részünkről a szükséges lépések. Minden­esetre köszönettel tartozom azon élénk rokonszenvért, melyet ngod a hozzám intézett levélben kifejezett, s mond­hatom, hogy az a magyar leszámítoló és pénzváltó bank részéről is örömmel fogadta­tott; végre legyen meggyőződve, miszerint a vezetésem alatt álló vállalat velem együtt élénk érdeklődéssel várja beálltát azon idő­pontnak, midőn a ngod elnöksége alatti gazdasági egylet által szóba hozott, vidéki mezőgazdasági hitelügyet sikerrel kecseg­tető kilátások mellett, érdemleges megfonto­lás alá venni és e részben tárgyalásokat megindítani lehet. Fogadja kérem sat. Kelt Budapesten 1881. sept. 22. Alá­írva : Széll Kálmán.“ E sokat mondó levelet nem szükség kommentálnunk s teljes a reményünk, hogy e részben való óhajaink a kiküldött érdemes férfiak közreműködése mellett, teljesülni fognak. R. Á. felhívás: A műipar emelésének és versenyképessége fokozásának egyik leghathatósabb tényezőjét ké­pezik a szakkiállítások Ezen, bő tapasztalatok által igazolt meggyőződésben a hazai műipar és a közönség műszlésének fejlesztésére hivatott Országos Magyar Iparművészeti Múzeum is, a nagyméltóságú magyar királyi vallás- és közok­tatásügyi Minister úr helybenhagyásával, időn­ként egyes iparágakra vonatkozó kiállítások egész sorozatát tervezi, melyeket jelenben a könyvnyomtatás, könyvdíszítés és könyvkötés ter­mékeinek bemutatásával szándékozik megnyitni. Szólja e kiállításnak a keretébe eső nagy­­fontosságú iparágaknál, melyeknek közgazdá­szati jelentősége a közművelődés terjedésével párhuzamosan nőttön nő, azoknak hazánkban történeti kifejlődését, jelen állapotát és köve­tendő mintáit felmutatni. Ehhez képest a kiállítás alkatrészeit ké­­pezendik. 1. A nyomtatást megelőző korból, a ma­­gyar nyelven irt és a legjelentékenyebb hazai vonatkozású latin kéziratok, valamint egyébb hazánkban létező oly codexek, melyek kiállítá­suk fényénél és mintaszerű diszítésüknél fogva figyelmet érdemelnek. Itt fognak helyet találni

Next