Borsod - Miskolci Értesítő, 1881 (15. évfolyam, 1-54. szám)
1881-10-19 / 44. szám
Miskolcz, 1881. október 19. 44-ik szám. Tizenötödik évfolyam. BORSOD r. Társadalmi érdekeket képviselő vegyes tartalmú hetilap és Borsodmegye hivatalos közlönye. Helyben Fél évre . . Egész évre . ELŐFIZETÉSI ÁRAK: vidékre . . 2 ft . 400 kr. Rendkivülileg: Negyed évre . . 1 ft. 20 kr. Nyilt-tér sorsa . . 20 kr. BEIGTATÁSI DÍJ Előlegesen fizetendő : 50 szóig.......................50 kr. 50-től 100-ig . . 1 ft. „ Bélyegdij: minden hirdetéstől 30 kr, melyek a kiadó hivatalhoz intézendők. (Megyei hivatalos közlemények. 2604. sz. Miskolczi járás felső szakasz szolga£1881. birájától. Pályázati hirdetmény. Regéczy Nagy József nyéki körjegyző elhalálozván, az ennek folytán megürült nyékládházi körjegyzői hivatal e folyó évi november hó 10-én d. e. 10 órakor Nyéken, a községházánál választás útján fogván betöltetni felhivatnak mindazok, kik a jelzett hivatalt elnyerni óhajtják, hogy e végből e folyó évi november hó 9. napjáig hozzám, alólírott szolgabíróhoz, kellően felszerelt kérvényüket adják be. A nyéki körjegyzőség javadalmazása a következő: Nyék község részéről: a) a körjegyzői fizetés 350 frt. b) utazási átalány és fuvardíj 40 frt. c) irodai átalány 18 frt. Ládház a község részéről: a) körjegyzői fizetés 220 frt. b) utazási átalány és fuvardíj 20 frt. c) irodai átalány 10 frt. Miskolcz, 1881. október 1. Molnár J?ház,szolgabiró. (A vidéki közraktárakról. Midőn ezelőtt egy évvel a borsod megyei gazdasági egylet újra megalakult, az alakuló közgyűlésen indítvány létetett az iránt, hogy a gazdasági egylet tegye feladatává azt is, miszerint megyénkben, illetőleg ennek fővárosában valami uton és módon közraktárak létesíttessenek, hogy így a termelőknek a mód és alkalom nyujtassák terményeiknek beraktározására s az ezzel járó előlegnyerésben való részesülhetésre. A gazdasági egylet belátván az indítványba hozott intézmény létesítésének nagy horderejét s ezzel azt, hogy ezen intézmény által lehetne leginkább a termelőket, az uzsorások kezéből kiszabadítani, s a gazda közönség körében is divatba jött terhes váltó adósság csinálásától megkímélni, melyet sok esetben épen akkor igyekszik értékesíteni a hitelező, midőn a gazda legkevésbé rendelkezik pénz felett; jól tudván, hogy ez esetben legkönnyebben biztosíthat magának magas kamatlábat, az indítványt egész terjedelmében sajátjává tette, és ez ügynek tovább fejlesztésére Melczer Gyula elnöklete alatt Lichtenstein József ás iradvány István urakat kérte fel. Ugyanekkor reflectálva volt már arra is, hogy ezen czélra legalkalmasabbnak mutatkoznék a m. állami vaspálya rendezkedési indóháza, mely helyiségek, a tiszai vaspályának, az állam által történendő átvétele után, bizonyára nélkülözhetők fognak lenni. A gazdasági egyletnek ezen közgyűlése óta e részben nevezetes mozzanatok történtek; elértük ugyanis, hogy az állam csakugyan átvette a tiszai vaspályát, és mi még nevezetesebb,azt, hogy Budapesten egy pénzintézet „a magyar leszámítoló és pénzváltó bank— elsősorban azért, hogy a Budapest városa által, sok vajúdás után felépült közraktárakat átvegye, másodsorban pedig azért, hogy elsőnek szikerülése esetén az ország több emperiális helyein hasonló közraktárakat emeljen — még a múlt év végével kimondotta, hogy újra fog alakulni s alaptőkéjét 10 millióra fogja fölszaporitani. A pénz emberei belátván az intézet helyes irányát, csakhamar sorakoztak az eszme körül s midőn már biztosítva lett a részvények elhelyezése, az újra alakulást azonnal foganatba vették, Széll Kálmánt Magyarország volt pénzügyőrét kérvén fel az elnökség elvállalására. Széll Kálmán megismerkedvén az intézmény nagyszerű horderejűvel, nemcsak elfogadta az elnökséget, de azóta már azt is kivitte, hogy Budapest városa a közraktáraknak házilag való kezeléséről lemondott, illetőleg a több mint 3 millióba került raktárhelyiségeket, bizonyos jogok fenntartása mellett, az új társulat kezébe bocsátotta át. Mindez köztudomású dolog lévén, a közraktárak létesítése ügyében kiküldött gazdasági egyleti bizottság, eljöttnek látta az időt arra nézve, hogy magát részint az államvasutak igazgatóságával, részint a leszámítoló és pénzváltóbanki elnökségével érintkezésbe tegye. A válasz a tett kérdésekre mindkét helyről megérkezett s míg az állami vasutak igazgatója Tolnay Lajos, csak rövid pár sorban jelenti ki, miszerint szívesen vesz részt az ez ügyben kezdeményezendő tárgyalásokban, ha arra meg fog hivatni, — addig Széll Kálmán a következő örvendetes kilátással kecsegtető levélben fejti ki e részbeni nézeteit: „Nagyságos Melczer Gyula urnak mint a borsodmegyei gazdasági egylet elnökének. Nagyságos ur! Azon nagybecsü levél folytán, melyet a f. hó folyamában hozzám intézni méltóztatott, van szerencsém nyodat értesíteni, miszerint a közraktárak vállalatának megalakításakor, előttünk azon czél lebegett, hogy a közraktári ügyek elsősorban a fővárosban, mint az ország forgalmának központjában megkezdessenek ; másodsorban egyik czéljául azt is kitűzte, hogy az ország azon főforgalmi helyein, ahol az az ország forgalmának érdekében czélszerűnek és szükségesnek bizonyul, közraktárak állíttassanak, egyidejűleg a közraktárakkal kapcsolatos üzletágaknak ápolást nyerjenek. Mihelyt a jövő hó folyamában átveendő közraktárak berendezve és üzembe lesznek téve, elérkezik azon időpont, midőn az ország forgalmi ggypontjain is, azon intézmények életbe léptetése iránt megtéhessenek részünkről a szükséges lépések. Mindenesetre köszönettel tartozom azon élénk rokonszenvért, melyet ngod a hozzám intézett levélben kifejezett, s mondhatom, hogy az a magyar leszámítoló és pénzváltó bank részéről is örömmel fogadtatott; végre legyen meggyőződve, miszerint a vezetésem alatt álló vállalat velem együtt élénk érdeklődéssel várja beálltát azon időpontnak, midőn a ngod elnöksége alatti gazdasági egylet által szóba hozott, vidéki mezőgazdasági hitelügyet sikerrel kecsegtető kilátások mellett, érdemleges megfontolás alá venni és e részben tárgyalásokat megindítani lehet. Fogadja kérem sat. Kelt Budapesten 1881. sept. 22. Aláírva : Széll Kálmán.“ E sokat mondó levelet nem szükség kommentálnunk s teljes a reményünk, hogy e részben való óhajaink a kiküldött érdemes férfiak közreműködése mellett, teljesülni fognak. R. Á. felhívás: A műipar emelésének és versenyképessége fokozásának egyik leghathatósabb tényezőjét képezik a szakkiállítások Ezen, bő tapasztalatok által igazolt meggyőződésben a hazai műipar és a közönség műszlésének fejlesztésére hivatott Országos Magyar Iparművészeti Múzeum is, a nagyméltóságú magyar királyi vallás- és közoktatásügyi Minister úr helybenhagyásával, időnként egyes iparágakra vonatkozó kiállítások egész sorozatát tervezi, melyeket jelenben a könyvnyomtatás, könyvdíszítés és könyvkötés termékeinek bemutatásával szándékozik megnyitni. Szólja e kiállításnak a keretébe eső nagyfontosságú iparágaknál, melyeknek közgazdászati jelentősége a közművelődés terjedésével párhuzamosan nőttön nő, azoknak hazánkban történeti kifejlődését, jelen állapotát és követendő mintáit felmutatni. Ehhez képest a kiállítás alkatrészeit képezendik. 1. A nyomtatást megelőző korból, a magyar nyelven irt és a legjelentékenyebb hazai vonatkozású latin kéziratok, valamint egyébb hazánkban létező oly codexek, melyek kiállításuk fényénél és mintaszerű diszítésüknél fogva figyelmet érdemelnek. Itt fognak helyet találni